A hónap magyar írója: Sütő András

Egyszer volt,hol nem volt,volt egyszer egy nagy,kerek mesebeli erdő.Az Üveghegyen is túl,ahol a kurta farkú malac túr.Hát itt élt a Sütő család…Bizony csodás környezetbe kalauzol el bennünket az író.Féltő műgonddal,nemes pátosszal tárja elénk múltjának egy-egy szeletét,gyermekkorának meghatározó rebbenéseit,serdülőkorának vívódásait.Szépen és ízesen fogalmaz,néha eltöpreng az élet dolgain.Nem akar ítélkezni egy távolba vesző világ felett.Emlékeit csillámló kockákként rendezgeti,s a végén,mint mindannyiunknál,majd összeáll a kép.
Elárulok egy titkot.Az író fia-aki édesapja után szintén az András keresztnevet kapta-,háziorvosként praktizál s ügyfélkörébe tartozom én is.Mint egyik alma,a másikra,úgy hasonlít egymásra apa és fia.Külső megjelenésében,gesztikulációiban és hangilag mintha maga az író ajánlaná nekem a Paxirasolt és kívánna nekem teljes gyógyulást.
Kell-e ennél több egy irodalombarátnak ?

Ma is elgondolkodtató, megdöbbentő nagyesszé az anyanyelv elvesztésének, illetve megőrzésének lehetőségeiről. A szerzőnek meggyőződése volt, hogy az egyes ember szellemi, intellektuális, érzelmi képességeit igazán csak anyanyelvének segítségével teljesítheti be. Az evangéliumi parafrázisra épülő kötetcím ebben az összefüggésben azt üzeni a hetvenes évek és napjaink olvasóinak egyaránt, hogy az embernek saját anyanyelvével való szellemi egysége szent dolog, a teremtő és gondviselő Isten műve, és aki ebbe az egységbe erőszakos módon be akar avatkozni, az rettenetes bűnt követ el. A kisunoka sírása, akit a napköziben megbántottak, mert anyanyelvén beszélt (lévén, hogy más nyelven nem is tudott), ennek az ontológiai gyökerű tragédiának a fájdalmát hozza elénk; nem hatásvadászatról, nem pusztán arról van itt szó, hogy az író egy ártatlan gyermek bevonásával akar bennünket szánalomra, döbbenetre, egzisztenciális mélységű töprengésre indítani.

Mindig újra és újra elbámulok azon, milyen szépen ír Sütő András. Milyen hajlékony, kifejező, tömör, érzékletes, mosolyra-könnyre fakasztó mondatokból szövi történeteit. Gyerekkor, felnőttkor, háború, béke, születés, halál – minden történetben számomra az egyik főszereplő a nyelv, az anyanyelv, amit úgy használ, mint rajta kívül kevesen.
Olvassak bármennyit is, őt olvasva mindig úgy érzem, hogy ez az a nyelv, ami hozzám igazán közel áll.

(A könyvet a pim.dia.hu jóvoltából elektronikus változatban olvastam.)

Politikai szempontból tipikus történet. Vegyünk egy nagy uralkodót (esetünkben Nagy Sándort), van egy-két igazi követője, híve, aki akár jó barátja is volt, aki megmondja neki őszintén a véleményét, és vannak a talpnyalók, akik csak fondorkodnak. Persze, a nagy uralkodó a végén megbolondul és a képmutatókat veszi bizalmába, míg igaz hívét eltávolítja. Persze, ehhez kell egy nő is aki befolyással van a…
A történelmi esemény, amibe belehelyezi az író ezt a történetet igazán megrendítő. Újra bebizonyosodik, hogy a férfiak csak terméknek, használati tárgynak tekintik, tekintették a nőket. Erről a törvényes házasságnak álcázott nemi erőszakról, úgy beszélnek, mintha a nőknek ez kéj utazás lenne. Mint megtudjuk, vannak akiknek az is. De vannak azért hazafias, jóérzésű lányok is. Felesleges ecsetelni, hogy hogyan viszonyultak ehhez a nők és hogyan apáik, akik eladták őket.
Azért különleges egy helyzet ez, mivel a háborúk során megszoktuk a tömegek lemészárlását, itt egy tömegcsinálásról van szó. Nem sokkal nemesebb parancs volt ez, mint az ellenkezője.

1. Vitás történelmi kérdés, hogy Kálvinnak volt-e, vagy mennyi köze volt Szervét megégetéséhez, így erről nehéz lenne mit mondani.
2. Olvasok egy Sütő-drámát, és mindig azt mondom, hogy igen, ez a kedvencem. Aztán elolvasom a következőt, akkor meg az. Végeredmény: fogalmam sincs, melyik a kedvenc Sütő-drámám, mindet szeretem.
3. Azér' nem semmi, hogy pont Kálvin alakjában teremti meg Sütő András kora diktatúráját…
4. Ha lenne olyan, hogy madárka országa,ott mindenki abban hinne, amiben akarna. Nem mennének rá emberi életek arra, hogy van-e Szentháromság, vagy nincs.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nem harsány a nevetés, pedig, ha akarom, vígjáték-mese. Nem önfeledt a sírás, pedig, ha akarom, targédia. Nem teljesen pamflet, de ha akarom, látlelet a Csau-rendszerről.
Semmi sem teljesen. Mégis egész, de nagyon. Mégis gyönyörű nyelven íródott mesejáték. Mégis sokszor olvasható irodalom.
Egyszóval: Sütő András.