Az angolok úgy gondolták, hogy a háborúnak már Karácsonykor vége lesz. Úgy nevezték: „háború a teaidőben” A búrok ugyancsak biztosak voltak abban, hogy ismét megleckéztetik az angolokat – „mint Majubánál” –, és hazaérnek még a szüret előtt. Amikor átléptek Natal tartomány határát, sokan közülük azt kiabálták, hogy „banánokért megyünk”! De minden másképpen alakult. Ezt a háborút mindennek lehetett nevezni, csak éppen teadélutánnak nem. Amikor három évvel később végre leülepedett a katonai bakancsok által felvert por, ezt az angol-búr háborút nevezték a kortársak „a legkeserűbb, legkegyetlenebb és legvadabb konfliktusnak, amit fehér emberek vívtak egymás között a Krími-háború óta”. Mire is hasonlított valójában? Milyennek tűnt a harcokban részt vett búrok vagy angolok számára? Sok szakmunka foglalkozik az összecsapások pontos krónikájával, de gyakorlatilag alig találkozunk az egyszerű katonák hétköznapjainak és érzéseinek leírásával. Ezért olyan nehéz átérezni az egyszerű résztvevők… (tovább)
Az angol-búr háború 3 csillagozás
Kívánságlistára tette 3
Kiemelt értékelések
Idén volt a 120. évfordulója a második búr háború végét jelentő vereenigingi békeszerződés aláírásának, amely kapcsán egyik szaktársammal egy cikk formájában szerettünk volna emléket állítani a napjainkra kissé elfeledett eseményeknek (https://ujkor.hu/content/a-masodik-bur-haboru-avagy-had…) Felkészülés gyanánt igyekeztem átbogarászni a téma szakirodalmát, és szomorúan kellett konstatálnom, hogy magyar nyelvterületen (az egyes utazók beszámolóit, „kalandkönyveit” leszámítva) nagyon kevés, Afrika történelmével foglalkozó kötet jelent meg mind a mai napig, és nagyon szomorú, hogy ez a földrész, főleg a déli fele ennyire perifériára szorult a hazai történetírásban.
Éppen ezen dolgok nehezítik meg Zicherman könyvének az értékelését. A szerzővel évekkel ezelőtt volt szerencsém levelezni, amely során eljuttatta hozzám de Wet tábornok általa magyarra fordított emlékiratait is (ezer köszönet érte itt is), és mind a mai napig az ő könyve jelenti az egyetlen, magyar nyelvű történeti munkát a konfliktusról – így mindenképpen hiánypótló alkotás. Ugyanakkor a könyv rendkívül egyenetlen, és sokszor éreztem azt, hogy nehezen találja meg a fókuszt a témával kapcsolatban. A hadi eseményeket, egy-egy ütközetet sokszor képes összegezni egy-két mondatban, eközben a brit és a búr tüzérséget azonban túlontúl is részletezően írja le, és bár igyekszik beavatni az olvasót a technikai részletekbe, de nekem mezei olvasónak nagy gondokat okozott az egyes mértékegységek (lásd inch, font) értelmezése, és jó lett volna lábjegyzetek segítségével rávilágítani például a távolsági gyújtó és csapódó gyújtó különbségére. Az ilyen hiányosságok, a képek, térképek (!) hiánya azonban nem a szerző hibája (aki minden bizonnyal élt volna ezekkel a lehetőségekkel), hanem inkább köszönhető a kiadás jellegének is, hiszen tulajdonképpen „hadtörténelmi ponyváról” beszélhetünk. A szöveg gyakorta kissé nehézkes, és számos helyen éreztem azt, hogy a külföldi kifejezések átfordítása is kissé ad hoc jellegű, de a könyv szerkezetének, illetve a szöveg stilisztikai hiányosságainak döntő részt a megfelelő korrektúra hiánya lehet az oka.
Mindezzel együtt mégiscsak unikum ez a könyv a hazai piacon.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kákosy László: Ré fiai 96% ·
Összehasonlítás - Frank Robin – Lars Ritter – Havassy Gergely: Politikai filozófiák zsebkönyve 97% ·
Összehasonlítás - Bihari Péter: 1914 – A nagy háború száz éve 93% ·
Összehasonlítás - Engel Pál: Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig 94% ·
Összehasonlítás - Romsics Ignác: A 20. század képes története ·
Összehasonlítás - Németh György: Karthágó és a só 92% ·
Összehasonlítás - Hegyi Dolores – Kertész István – Németh György – Sarkady János: Görög történelem 90% ·
Összehasonlítás - Kertész István: Botrányok az ókorban 91% ·
Összehasonlítás - Kertész István: Híres és hírhedt római császárok ·
Összehasonlítás - Erdődy János: Őrségváltás az óceánon ·
Összehasonlítás