A szlovákok lakta magyar faluban játszódó naplóregény az első világháborútól a szlovák nemzeti ébredésen, a magyar Tanácsköztársaságon és a második világháborún át ível, és utolsó szereplőjének sorsával eljut a közelmúltig. A megcsalt, de megbocsátó, a politikában is esendő Osztatní András „feljegyzési könyvecskéjébe” halála után „beleír” felesége (és talán féltestvére?) Palkovits Mária Jadviga. A két kéziratot egy harmadik „kéz”, az asszony második fia szerkeszti egybe, együgyű, reflektálatlan, ám értelmező szándékú jegyzeteivel ellenpontozva szenvedélyüket. Szerelem, kiszolgáltatottság, árulás és a huszadik század végzetszerűségei irányítják a szereplők sorsát a nagy nyelvi leleménnyel megírt regényben.
Címkék
Top értékelések
szeretem a régies stílusú elbeszélést, a naplóírás formát, szeretem a családregényeket, a történelmi izelítőt, a magyar vonatkozást, az emberi lélek bugyrait; nálam telitalálat!
Sokat jelent nekem ez a könyv, és az is akitől kaptam!
Az 1ik kedvencem… Talán azért, mert annyira a bűvkörébe vont, hogy gyerekkorom óta nem utáltam annyira főhőst, mint Jadvigát…
Nagyon élveztem, talán azért is, mert a napló-műfaj közel áll hozzám.
A szerkesztésmódja nagyon tetszett, szociográfiai szempontból is figyelemreméltó.
Kevés szereplőt utáltam ennyire, mint Jadvigát. Komolyan menekülhetnékem volt mellőle. Ezért aztán egyszer csak rájöttem, hogy nem kötelező ezt végigolvassam. Abba is hagytam. Nagy felüdülés volt.
Nekem nagyon tetszett, habár már vagy öt éve olvastam utoljára. Azt hiszem lassan megérik az újraolvasásra
Top idézetek
Miért nem tudja példának okáért fölfogni azt egy férfi, hogy nem csupán őneki támadhat kedve félrevonulni a világ elől, végre nem kötelezve lenni arra, hogy az embert rabtartói (kivált a hozzá tartozó családtagok és gyermekek) kényükre-kedvükre rángathassák a kívánságaik és kényelmük szerint zsinóron? Átérezni, hogy milyen áldással teli jó lehet az egyedüllét nyugalma egy nőnek, és ezért egyszer-egyszer megadni neki ezt!
253. o.
A Tisztelendő úr azt mondja, fogja suttogóra Pali, hogy már két év óta létezik egy titkos szerződés, miszerint majdnem a Debrecen-Orosháza-Szeged vonalig engedi majd az Antant idetolni a román határt! Na! És azt mondja, ha mi ügyesen politizálunk…
Hogyhogy?, kit értesz azon, hogy mi?
Hát… mi, vörösödik el a Pali, mármint ugye az itteni szlovákság…
Ja, hogy a világ újrafelosztásának ez a komoly tényezője…
228. o.
Hiányzik a feleségem.
Nem tudom, más kinevetne talán, hogy több mint kétéves házas létemre nem örülök, ha elmegy egy-két hétre az asszony.
182. o.
A szármát Blahov nyanya szokta főzni, de úgy ám, hogy Mamovkám az utolsó sószórásig felügyeli a kezét. Mert olyannak kell annak a szármának lenni, amilyen őnáluk, a szülői házban, Racskóéknál volt! Paradicsomlében, alaposan besavanyított fejkáposzták levelébe csavarva, se túl zsíros, se túl száraz darált húsból és borsos rizskásából kevert töltelékkel. S mind egyforma, mint egy gyermekököl tartozik lenni. Anyám egy egész nagyfazéknyit is képes kibontatni és újratekertetni Blahov nyanyával, ha a szármák ízét vagy méretét makulátlannak nem találja. Na de erre azt mondom, jó, hogy ennyire felügyel rá, a szárma nekem is a legkedvesebb étkem. (Van, aki tejfölözi, szerintem az vétek ellene.)
197. o.
Nem tudtam, hogy a férfiak efféle ölelgető, kérlelő, égre-földre esküdöző fogadkozásokat csakis a gyorsan elcsábítani akart könnyű nőcskéknek szoktak produkálni, a leánykérés ezzel szemben udvariasan kimért, unalmas viziteket szokott betetőzni, zavart krákogások közepette, a piruló leány és a jelöltet metsző pillantásokkal méregető, savanyú képű szülők színe előtt.
168. o.
Ahogy beléptem közéjük, először is arra jöttem rá, mennyire jó, hogy darab ideje nem ezen a földön járok. Nem olvastam újságot a szörnyű híreivel, se elöljárósági hirdetményt, se mást, s nem kellett ezeket az embereket se unnom, bólogatnom véleményükhöz, velük politizálni, sopánkodni…
90-91. o.
Anyám átkainak kénkőbűzében és menyasszonyom kámforszagában támadt föl hát a mi szerelmünk rozmaringos illata.
8. o.
Külső linkek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bartis Attila: A nyugalom
- Rácz Zsuzsa: Állítsátok meg Terézanyut!
- Békés Pál: A bűntárs
- Bódis Kriszta: Kemény vaj
- Elfriede Jelinek: A zongoratanárnő
- Bächer Iván: Rötúr
- Dan Brown: A Da Vinci-kód
- Réz András: Orr
- Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán
- Spiró György: Fogság
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- Isabel Allende: Kísértetház
- Jane Austen: Büszkeség és balítélet
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
- Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
- Gabriel García Márquez: Száz év magány
- Rideg Sándor: Indul a bakterház
- Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
- Rakovszky Zsuzsa: A kígyó árnyéka
- Joanne Harris: Urak és játékosok
