Nana 9. (Nana 9.) 92% 14 csillagozás

Először is elmondom miért tartott egy napba elolvasni a mangát…:D
Megvettem minden tökjó volt,elterveztem,hogy elolvasom egyből..a vége az lett,hogy bizony az egész éjszakát végigbulizta velem egy szórakozóhelyen….:DDDD
csak én vagyok,aki még egy buliba is könyvvel megy…. :D

Annyira vártam már,hogy megjelenjen,és annyira tudtam,hogy megint sírni fogok rajta…

Ugye én nem szeretem Takumit,pedálozhat ahogy akar,akkor is utálom…Mindent tönkretett,oké nem egyedül mert Hachi is hibás,de főként…Olyan furcsa,hogy egy pillanat alatt romba dőlhet minden. Az egyik pillanatban még nagy boldogság,utána meg minden szív darabokra törik…és bármit teszünk csak az idő segíthet. Sokat lehet tanulni ettől a mangától..Rengeteget.
Naoki storyját pedig nagyon bírtam, jó hogy picit ő is főszerepet kapott:)
Már alig várom a többiekét…*-*

Rájöttem, szeretem Hachit, mert aranyos lány, de már annyira idegesít, hogy ennyire életképtelen, és csak sodródik az árral. Remélem, hogy ez később változni fog.

Hirtelen minden a feje tetejére állt, Nana teljesen magába zuhant, amit minden egyes kép gyönyörűen visszaadott. Imádtam, miközben megszakadt a szívem.

Hachi élete pedig teljesen megváltozott, és bár utálom Takumit, örök Nobu párti leszek, azért becsülendő, hogy nem hagyta magára a lányt ebben a helyzetben, de ez a mindenféle szerelem nélküli házasság nem igazán tetszik… nem bízom Takumiban, szerintem nagy fájdalmakat fog még okozni a kis naív Hachikonak :(

Naoiki sztorija nagyon tetszett, egyrészt az a fiú egy kész rejtély, remélem fog még nagyobb szerephez jutni, másrészt egy másik oldalról is megismerhettük a múltat, ami a Tokumi-Reira dolgot kicsit megint megbolondította.

Jöhetnének gyakrabban a részek, mert nagyon olvasnám már tovább :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ha az előző kötet fájdalmas volt, akkor ez… ez még inkább. Ez a kötet Ószaki Nana összeomlásának krónikája, akit nagyon megvisel Hacsi elvesztése. Most látszik csak, hogy mindkettőjüknek mennyire szüksége van a másikra. A végén azért felcsillan a remény, hogy a dolgok lassan rendbe jönnek. de félek, hogy egy ilyen profi sorozatban a finom kis jelek arra utalnak, hogy szegény Nanának valami nagyon komoly baja van.
A zenekarosdi kicsit háttérbe került, nem csak a kiadó, de Jazava is a kivárásra játszik. Sin és Reira kapcsolata szépen alakulgatnak a háttérben. Takumin meg nem lehet eligazodni: az egyik pillanatban korrektek, sőt, rendes, a másikban meg akkora tuskó, hogy fütyülnie kell, hogy ne vágják ki az erdőben. Akire nagyon kíváncsi vagyok már, az Jaszu: vajon neki mi járhat a fejében?
Az extra fejezet Naokival és a Trapnest múltjával is jó volt, bár a végén a „mi az igazság és mi nem” lebegtetését egy kicsit már túlzásba vitte a szerző.