A Cusanus-játszma I-II. 67% 16 csillagozás

Időutazós sci-fit írni nem könnyű, az ember azt hinné, hogy Poul Anderson, Asimov és mondjuk Harry Harrison után nehéz bármi újat kitalálni, pedig nem. Igaz ugyan, hogy Wolfgang Jeschke újítása gyakorlatilag csak a környezet, na meg a tényleg újszerű mód, ahogyan az időutazás megvalósítását elképzeli, de ez bőven elviszi a hátán ezt a kétkötetes regényt.

Mindig furcsa, ha férfi író nőnemű karaktert tesz meg főszereplőnek és ráadásul egyes szám első személyben mesélteti el vele a történetet (néhány fejezettől eltekintve végig), ez itt is kicsit problémás volt, de egy idő után bele lehet szokni és nem olyan zavaró. Maga a regény – ezzel talán nem lövök le poént – határozottan spirális szerkezetű (a borítóválasztás tehát nem sikerült rosszul), lassan indul, de végig egyre nagyobb ütemben gyorsul, mint egy tölcsérben guruló pénzdarab – aztán a végén beleesik a tölcsér alatti perselybe.

Azért az összkép nem ennyire fényes (de én a történetet pontoztam): szerintem hülyeség „világsiker” feliratot nyomtatni a borítóra (ráadásul a címnél olvashatóbb betűtípussal), úgysem ezért veszi meg az ember, ellenben kimondottan ízléstelen. A kötet hátulján lévő ajánlás az „Alien Contact magazin” emberének tollából pedig szintén nem vevőcsalogató, de semmi esetre sem kelt olyan hatást, hogy itt egy minőségi műről van szó (bár gondolom ez lett volna a cél). A második kötet végén szereplő szerzői köszönetnyilvánításban pedig a helymegjelölésekbe csúszott egy kis hiba: egyrészt a hivatkozott 519. oldal nem létezik (lévén két kötetes a könyv és az első 310, a második 370 oldal körüli), másrészt egy fejezetcím fordítása sem egyezik meg a szemközti oldalon lévő tartalomjegyzékben közölttel. Ja, és az első kötetben szereplő olasz szövegrészletek sem helyesek, ezt persze nem én fedeztem föl, lévén még nem tudok olaszul… Szóval bocs, de az egyébként szimpatikus kiadónak kénytelen vagyok behúzni gondolatban egy rosszabb jegyet, remélem olvassátok :)

Manapság belenyúlok a szarba rendesen:(
Ez a könyv egy nagy f.o.s…. A Metropolis Média mostanában elég ócska könyveket ad ki, nem is értem, hogy ez hogy mehetett át a tördelőszerkesztő keze alatt…
Hogy miért írom ezt?
Az első kötet első könyvének V. Boszorkányégetés, és VII. Csirkét Cusanusnak fejezete szinte egy az egyben megegyezik, az első kötet második könyvének IV. Boszorkánylevelek fejezetével…..Ilyen ócska fércművet…. Szerintem ekkora bakit nem engedhet meg magának senki, és nem olyan hatalmas durranás a történet, hogy megérdemelné, hogy olvassam…

Kitűnő regény lehetett volna, ha a szerkesztő kihúz pár… száz oldalt. Mert ez a regény így túl hosszú. Egy példa: az egyik fejezet háromszor szerepel a történetben, minimális különbségekkel – nagyon érdekes ötlet, de ebben a terjedelemben egyszerűen túl fárasztó. Ettől függetlenül Jeschke még mindig nagyon tudja nyomni az időutazós sztorikat (sőt, ebben a könyvben egy jól kidolgozott és igen nyomasztó európai jövőképet is bemutat), de nekem akkor is a Teremtés utolsó napja marad a kedvencem

Borzasztóan rosszul megírt, a szerkesztés/dramaturgia teljes hiányáról, ismeretlenségéről árulkodó alkotás ez. Nagyon bánom, hogy kiadtam rá ennyi pénzt, egyetlen vigaszom, hogy kb. félárért egy antikvár megvette később az egyszer olvasott könyvet.