!

Madárka 234 csillagozás

William Wharton: Madárka William Wharton: Madárka William Wharton: Madárka William Wharton: Madárka
Könyvtár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Madárkát, a Philadelphia külvárosában élő kamasz fiút eleinte a galambok érdeklik, tőlük akarja ellesni a repülés tudományát. Amikor azonban barátjával, Allal fölmászik egy gáztartály tetejére, és onnan „lerepülve” kis híján halálra zúzza magát, apja elégeti a galambdúcot, és ezzel véget vet fia „galambkorszakának”. Madárka ekkor a kanári életét kezdi tanulmányozni, s miközben Al érdeklődése a testedzés, a sport, a lányok felé fordul, ő kitart a madártenyésztés és nagy álma, a repülés mellett. Álma úgy lesz valósággá, hogy a valóság lesz álommá: Madárka oly bensőséges kapcsolatba került parányi védenceivel, hogy köztük találja meg a család védett melegét, sőt a szerelemnek, a beteljesülésnek, az utódok nemzésének és útra bocsátásának, a szabadságnak, a teljes életnek örömét, madárrá válik maga is. A valóság azonban nem kevésbé makacs,mint az álom. Madárka az emberi világban elmegyógyintézetbe kerül. Itt találkozik vele újra gyerekkori barátja, Al, a II. világháború európai… (tovább)

Eredeti mű: William Wharton: Birdy

Eredeti megjelenés éve: 1978


Enciklopédia 1


Hirdetés

Kedvencelte 70

Most olvassa 6

Várólistára tette 148

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 2

Elcserélné vagy eladná

>!
1.000 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
Nagy_Detti könyve William Wharton: Madárka
>!
800 Ft ★★★★☆ Eladó
Seriland könyve William Wharton: Madárka
>!
1.500 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
Noémi_Gelencsér könyve William Wharton: Madárka

Kiemelt értékelések

+
>!
eme MP
William Wharton: Madárka

Második regényem Whartontól. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy a szerzőt kedvenceim közé soroljam. Nem annyira ésszel, mint inkább szívvel megközelítve. Látom regényei itt-ott felbukkanó hibáit, de valahogy semmi kedvem őket elsősorban irodalmi szempontból vizsgálni, ebbe-abba belekötni. Sokkal erőteljesebb hatásúak annál, hogy apró-cseprő technikai kérdések gravitációja földhöz kösse szárnyalásukat.
A Madárka ilyen lelket szárnyaltató, lassan kibontakozó, szelíd szépségű repülés. Madártávlatból való, lebegő megközelítése a legsúlyosabb problémáknak, kezdve a második világháború előtti-alatti amerikai társadalom (rasszizmus, családmodell, oktatás stb.) kérdéseivel, folytatva a háború egész világot behálózó kelepcéjével-kalitkájával, egész a valóság-álom, „normalitás”-„őrültség” dimenzióinak nehezen elhatárolható vidékéig, az identitás illúziójának kérdéséig.
Columbato Al és Madárka egymást kiegészítő, egymásra épülő, egymásból építkező, fel-felerősödő, majd el-elhalkuló monológjaiban két magatartás bontakozik ki, kétféle, egymást kiegészítő, csak együttesen életképes (?) reakció a kalitkalét rácsokkal szembesítő valóságával szemben.
Wharton mesterien tud szimbólumokkal, jelképekkel építkezni, finoman használja, adagolja, nem tolja durván az arcodba őket. Kalitka és madár, szárnyalás és szabadság, tudás (ősi ösztön) és ismeret (gondolkodás révén párlattá gyengített tudásreminiszcencia), termékenység és terméktelenség szimbólumhálójával a kalitkába zárt ember identitásának elveszítésére reflektál. Az ember tragédiájára, akinek természete a repülés, de nincs szárnya. Madárka már-már hihetetlen alakja egyrészt a társadalomból való menekülés egyik útja, másrészt a valaha volt, mára már csak valami megfoghatatlan, számunkra érthetetlen ősi tisztaság, szabadság, kötetlenség, ösztönösen megélt élet utáni sóvárgás megtestesülése. Madárkában lehetőségek szunnyadnak: képességei lehetővé tennék, hogy bármivé vájon, ami egy átlagember lenni szeretne: rendkívül intelligens, művészi hajlamai, sportolói képességei is lennének. De Madárka nem törődik mindezzel, minden norma, szokás és berögzült reflex ellentéte. Nem egy hülyegyerek: amit csinált, annak egy bizonyos, különleges szemszögből mindig értelme volt. Nem véletlen, hogy egyedül Al az, aki felismeri ezt. Columbato a realitás talaján maradva, álom helyett izmokat edzve is Madárka sóvárgást hordozza magában. Galambként keresi az olajágat, a világgal, önmagával való megbékélés lehetőségét. Ő az egyetlen, aki Madárkát visszatérítheti álomvilágából, visszaadhatja emberi identitását.

A Madárka, amellett, hogy két fiatal felnőtté válásának, beavatási rituáléjának története, egyben hangsúlyosan háborúellenes, pacifista mű is. A beavatás hétköznapi mozzanatai – család(i erőszak), iskola, társadalmi elvárások, előítéletek – után, a kutyák számára működtetett koncentrációs tábor nyers, durva, lélekölő bemelegítését az egymás elpusztítására idomított, masszává gyúrt egyenemberek élethalálharca követi. Minden ez, csak nem szárnyalás. Kényszerzubbony egy elmegyógyintézetben, ahol az orvos-őrnagyból bármikor kitörhet a katonásdi, és ha az ember nem elég figyelmes, és lazít a tettetés álarcán, azonnal saját doszárral és még kisebb kalitkával találja szemben magát. Itt nincs különállás, nincs függetlenség. Értelmetlenség van. És Renaldi, a katonaságot megtagadó filozófus embersége, az őrültek tisztánlátása, igazi „tudása” a felszínes ismeretekkel szemben. Tudása annak, hogy a legbiztosabb vereség a győzelem, és hogy a valódi vesztesek soha nem veszítenek.

Wharton regénye végén nyitva hagyja a kalitkát. Sejteti: Madárka madárléte steril – nem jelent megoldást. A kanárilét addig biztonságos, amíg nem teljesen szabad, amíg nem kell aggódni, amíg nem (csak) te döntesz, amíg bizonyos szinten a kalitka biztonsága véd és korlátoz. Amíg van, aki gondoskodik rólad, amíg az álmot realitás, a realitást álom egészíti ki. Al és Madárka különböző szökési terve kérdőjelként, megválaszolatlanul áll a befejezésben. De egy biztos: Bizalom dolga szinte az egész. – a röpülés, szárnyalás. Bizalom önmagadban – és a melletted levőben. Csak így lehet egy könnyebb szárnycsapással mindent megtagadni – mindent, ami érezteti veled a kalitkát.

Igazán kanáriszerűbbek lehetnének az emberek.

+
>!
verdeleth MP
William Wharton: Madárka

Még ősrégen láttam a Madárka című filmet, nem sokra emlékszem belőle, de arra igen, hogy mélyen érintett a hangulata. Aztán kicsit furcsálltam, hogy Wharton írta a könyvet, mivel ő második világháborús veterán, a filmben meg Vietnam van.

De végülis mindegy, rátaláltam a könyvre, szinte fénysebességgel haladtam, de amikor felborult Madárka és Al narrációja közötti egyensúly előbbi javára, akkor jó sok időre félreraktam. Nemcsak ornitológiai ismereteim és érdeklődésem hiányában, hanem mert nagyon nehéz volt olvasni, akármennyire is szépen ír. Aztán mégis befejeztem, és bár ezekkel a részekkel nem békültem ki véglegesen, mégis szükséges a történet megértéséhez.
Amúgy igen bonyolult és néhol követhetetlen ki álmodik kit és kiről, nem is lehet megfogalmazni a tanulságát egy-két mondatban, mert ez a könyv ugyanúgy szól az állatok, madarak szépségéről, a repülésről, a szabadságvágyról, a gyermeki létről, a felnőtté válásról és nemválásról, a háborús ifjú nemzedék elvesztegetett életéről, a pszichiátria módszereiről, a háború előtti évek amerikai társadalmáról, annak családmodelljeiről, fiú-szülői kapcsolatról. És nem szájbarágósan, hanem egy nagyon szép történeten keresztül, kanáritávlatból.

4 hozzászólás
+
>!
imma AP
William Wharton: Madárka

egyszerűen csak gyönyörű ez a könyv, mindent felforgatott bennem, és teljesen beleszerettem, mégis, ha eszembe jut, csak arra a jelenetre tudok gondolni, amikor a srác megnyalja a sínt a téli mínuszokban, és olyankor mindig nevetnem kell, de nagyon.

4 hozzászólás
+
>!
madárka
William Wharton: Madárka

Biztos mindenki életében van egy könyv, ami a legjobbkor találja meg. Ami meghatároz valamit az illető életében.
Ilyen nekem Madárka. Akárhányszor olvasom, mindig új, hiába tudom, mi lesz a vége, hiába vannak aláhúzva, kiemelve mondatok, hiába olvastam már többször.
Még ennyi olvasás után is hiszem, hogy Madárka valósága a valóság.
Egyszer úgyis repülni fogok.

+
>!
perecek
William Wharton: Madárka

Pályaválasztásom előtt olvastam (először) a könyvet és a Pszichiátrián kötöttem ki :-). Az érthetőség kedvéért megtetszett az a világ, amelyben „Madárka” élt. Az a másként gondolkozás, érzés ugyanarról a dologról… az őrültség az ő szemüvegén keresztül… meg szerettem volna ismerni a lelki betegségeknek ezt az aspektusát… szóval, hivatásért mentem oda és nem bánom azóta sem…
"Őrültek vagyunk, mert nem tudjuk bevenni, hogy ok nélkül történnek dolgok és hogy semmi értelme az egésznek.Mi az életet nem afféle akadálypályának látjuk, amin valahogy át kell vergődni és kész. Nekem úgy tűnik, hogy aki nem őrült, az mind szorgalmasan ugrálja át az akadályokat. Az mind egyik napról a másikra él, mert jön ugye egyik nap a másik után, és mikor kifogynak a napokból, behunyják a szemük és holtnak kiáltják ki magukat.

++
>!
Hiranneth
William Wharton: Madárka

Nem olyan rég fejeztem be. Tegnap kezdtem, és olyan szintig magába szippantott, hogy csak az erőteljes alvás hiány miatt tudtam letenni. Az 5 csillagon gondolkoztam, de aztán mégsem adtam meg neki.
Elgondolkoztató könyv, és kifejezetten tetszett, hogy a szereplők fejlődése, múltjának megismerése mellett a madarakról, repülésről is oly sok mindent megtudunk, méghozzá úgy adagolva, hogy szinte fel sem tűnik nekünk.
Kell hozzá egy hangulat szerintem, de ha meg van, akkor egy hamar nem szabadul az ember tőle.
Nekem egy idő után sok volt az álom, de talán csak azért, mert ilyen szintig soha semmiért nem rajongtam. Ezért van a fél csillag levonása.

7 hozzászólás
+
>!
korne1
William Wharton: Madárka

Megrázó olvasmány. Csak úgy a polcról leemelve, és kézbe véve, hogy „No, akkor lássuk, most akkor ezt elolvasom!”, mindenképpen meglepő. Részletes – néha túl részletes – leírás a madárrá változásról, egyszerűen megdöbbentő. A szomorúság, ami mondatról mondatra viszi előre egy barát elvesztését – mert nekem főleg erről szólt –, megható. Nehéz letenni a végén, hiszen jobb befejezést is el lehet képzelni, sőt, akarok elképzelni.

1 hozzászólás
+
>!
Gloria_Beatty
William Wharton: Madárka

Az az igazság, hogy valahol irigy vagyok Madárkára, keveseknek adatik meg, hogy ilyen érzései legyenek…

2 hozzászólás
+
>!
Mal
William Wharton: Madárka

Nagyszerű könyv. Mind a két narrátornak megvan a maga hangja, hihetetlen, ahogy egymással beszélgetnek a szövegen belül, és hiába egy könyv az egész, elkülönül két önálló elmére. Az egész kerettörténetnek van egy kis színpadi jellege a felütésnek szánt: „És erre emlékszel?” kérdésekkel, amik az önálló jeleneteket vezetik be.
A regény csúcspontja Madárka álma, ami talán a múltban játszódik, talán katatóniás kényszerképzet. Aki imádja az Inception-t és van agya, az ettől el fog ájulni – ráadásul az egésznek, különösen a mini-történet ívének van egy sajátos kis varázsa, ami engem legalábbis ámulatba ejtett. A mondanivalója egyelőre felejtős, az első újraolvasnál majd mindenképpen több figyelmet szentelek neki. Addig pedig megmaradok az öncélú esztétizálásnál, mert jobb reakciót nem tudok kiötölni. Csak ajánlani tudom.


Népszerű idézetek

+
>!
amnaen ×+SP

Kevesen vannak, akiket érdekel, mit gondolnak, mit akarnak mondani mások. Többnyire csak abban a reményben képesek meghallgatni az embert, hogy aztán ők önthetik ki a szívüket. Mindenki másokra akarja rátukmálni a maga terheit. Van, aki úgy tesz, mintha figyelne, pedig csak arra vár, hogy mikor jöhet elő a maga szövegével, várja az apropót, hogy közbevághasson. Ezért is unok szinte minden beszélgetést.

111. oldal (Európa Könyvkiadó, 1996)

43 hozzászólás
+
>!
amnaen ×+SP

Ha nem vigyáz az ember, egykettőre oda jut, hogy képes lesz mindenkit sajnálni, és akkor aztán nem marad, akit gyűlölni lehetne.

191. oldal (Európa Könyvkiadó, 1996)

+
>!
madárka

Mikor repülök, nincs mitől tartanom. Csak a levegő ízét és a semmit-nem-érintés gyönyörét érzem. Látom a földet, messze lent; olyan messze van, mint az ég, mikor a földről nézem. Eltávolodott minden, és a gravitáció játéka, akár a pergő homok.

229. oldal

1 hozzászólás
+
>!
madárka

Megvan mindnyájunknak a maga privát bolondériája. És ha ez elég sok embernek szúr szemet, akkor bolondnak kiáltanak ki. És van az úgy is néha, hogy mi magunk nem bírjuk tovább, mi mondjuk meg valakinek, hogy bolondok vagyunk, és akkor attól fogva gondoskodnak rólunk.

136. oldal

++
>!
Lornka

(…) a legtöbb ember azért boldogtalan, mert a természetével ellenkező életet próbál élni.

79. oldal ( Európa Könyvkiadó, 1987)

+
>!
Zsuzsa_Czékus

Madárka nem egy hülyegyerek: amit csinált, annak egy bizonyos, különleges szemszögből mindig értelme volt. Még az sem biztos, hogy őrült. Mert mi is az őrültség? A háború, például, az tuti, hogy az.

117. oldal

+
>!
madárka

A madár nem tud sírni. Sírni, nevetni és hazudni az összes állatok közül valószínűleg csak az ember tud. Gondolom, a halálról is csak nekünk van fogalmunk. Az állat igyekszik persze életben maradni, de a halálból nem csinál ügyet.

185. oldal (Európa, 1987)

+
>!
krlany I×+SMP

Nem is tudom, mióta álmodtam már az álmomat, mire tudatosulni kezdett bennem. Az ember nehezen jön rá, hogy álmodik, amíg rajta nem kapja magát

Kapcsolódó szócikkek: álom
+
>!
madárka

Az ember csak azért nem bír repülni, mert nem hisz benne, hogy sikerülhet.

67. oldal [Európa Könyvkiadó, 1987.]


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is