Facebook Twitter RSS

William Somerset Maugham: Örök szolgaság

William Somerset Maugham »


Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1885-öt írunk. Philip Carey kilencéves korában árvaságra jut. Hogyan nevelkedik a felhőtlen jómódból, szeretetből hirtelen kicsöppent gyerek, milyen jellemformáló iskolákat jár ki? Vidéki paplak, rideg angol fiúnevelő intézet, Heidelberg, a századforduló forrongó szellemi életének mögöttes területe, a párizsi művészvilág bohém módra élő, koplaló, szerető, vigadó és szenvedő jellegzetes alakjai, majd London – az orvosegyetem, a közkórházak nyomasztó és nagy emberismeretre nevelő légköre, háttérben az új barátok, kapcsolatok, tőzsdei spekulációk, a búr háború – s amíg Philip ezt a sok-sok stációt végigjárva férfivá érik, és végül révbe ér, életének egén hosszú éveken át ott tornyosul egy reménytelen, megalázó és megszomorító, csak rosszat adó, és mégis, mégis: áhítva vágyott, keserves nagy szerelem sötét felhője.

Borítók (3)

Fülszövegek (2)

Hirdetés

Címkék


Most olvassa

Várólistán

Kívánságlistán

Elcserélné vagy eladná

Top értékelések

AnTalk több mint 1 éve 1× kedvenc
korábbi olvasás

Ez tipikusan az a klasszikus, amit hosszú téli estéken, a kandalló mellett, hintaszékben ülve, lábunkat pokrócba burkolva, kezünkben vörösboros pohárral szokás olvasni. Nem utolsó sorban a vaskos kötet jól mutat a könyvespolcon.

esafarkas 1 hónapja 1 komment
korábbi olvasás

Már harminc éve – ha kedvenc írót, vagy kedvenc könyvet kell megjelölnöm – az első ötben biztosan felbukkan Maugham neve és ez a könyv. Nemrég ismét elővettem, a státusza nem változott.

eeszter 22 napja
→ 2010. augusztus 13., 08:06

(Az első könyv, amit teljes egészében e-könyvként olvastam.)
Maugham stílusa már a korábban olvasott könyveiben is tetszett, s most sem volt ez másképp, de a főhőssel kapcsolatban gyakran az jutott eszembe, hogy "jaj, ugye nem minden ember ilyen"?? Biztos, hogy van a tulajdonságaiból mindenkiben, de ugye ennyire nem…? … aztán azzal a jól ismert mondással vigasztaltam magam, hogy "természetesen minden ember más és más", és mindenki másképp él meg dolgokat…
Meg valahogy nekem olyan hirtelennek tűnt a befejezés…
Ez azt jelentette, hogy a főhős "révbe ért"…? Nem feltétlenül azt mondom, hogy még boncolgatni kellett volna a végkifejletet, hanem csak azt, hogy a viszonylag hosszan tartó olvasás miatt – ami valami olyasmit jelent, hogy szinte együtt él az olvasóval a főhős, amíg véget nem ér a könyv – váratlannak tűnik, hogy befejeződik…

Alcyone több mint 1 éve
korábbi olvasás

Viszonylag lassan olvastam, mivel vastag könyvről is van szó…lényegében tetszett, Maugham stílusa bejött.

fezer több mint 1 éve
korábbi olvasás

Annyira szerettem volna a főhősre ordítani néha, hogy legyen már benne büszkeség, menjen tovább, de aztán mindig be kellett vallanom magamnak, hogy van ez a pusztító érzés, amikor az ember a józan ész ellenére cselekszik, nem ura tetteinek, és kívülről rendkívül szánalmas. Szerintem az emberek nagy többsége megtapasztalja ezt kisebb-nagyobb mértékben, és utólag maga előtt is szégyelli magát. Tökéletesen adja vissza ezt az állapotot Maugham, és pont emiatt néha kinyílt a könyv olvasása közben a bicska a zsebemben. Rám nagy hatással volt.

Top idézetek

eeszter 4 hónapja 4× kedvenc

– Ugyan, ne beszélj butaságokat. Ugye, hozzám jössz?
– Gondolod, hogy boldogok leszünk?
– Nem. De az nem baj.

eeszter 5 hónapja 3× kedvenc

– És ön költőibbnek tartja, ha nem érti jól, amit olvas? Eddig azt hittem, hogy csak a vallási megnyilatkozások értelme gazdagodik a hibás fordításban.

XXVII. fejezet

eeszter 5 hónapja 3× kedvenc

A Szentírásból az ördög is tud idézni, ha ez céljainak megfelel […]

eeszter 5 hónapja 2× kedvenc

Furcsa volt arra gondolni, hogy egykor a pokolba kerül, csak azért, mert kínai.

XXVIII. fejezet

eeszter 5 hónapja 2× kedvenc

Philipnek még azt is értésére adták, hogy a másvallásúak csupán konokságból vagy önző érdekből ragaszkodnak hitükhöz, de szívük mélyén tudják, hogy nincs igazuk, tehát tudatosan vezetik félre embertársaikat.

XXVIII. fejezet

eeszter 22 napja 1× kedvenc

Az egyetlen helyes út: elfogadni az emberekben, ami jó, és türelmesen elviselni, ami rossz.

CXXI. fejezet

eeszter 4 hónapja 1× kedvenc

Miért olvasna végig egy vaskos kötetet, ha a végén úgyis csak azt tudja meg belőle, hogy pontosan ugyanúgy kell élnie, ahogyan bárki más él?

LIII. fejezet

eeszter 4 hónapja

Mi belülről kifelé festünk. Ha sikerül rákényszerítenünk meglátásunkat a közönségre, akkor nagy festők vagyunk, ha nem, akkor semmibe sem vesznek bennünket.

L. fejezet

eeszter 4 hónapja

– Az emberek bírálatot kérnek, és dicséretet várnak. De különben is, mire jó a bírálat? Mit változtat a dolgok lényegén az, hogy a képed jó-e, vagy rossz?
– Nálam nagyon is sokat változtat.
– Dehogy, ezt csak hiszed. Miért fest az ember? Csakis lelki kényszerből. Ez is csak olyan megnyilvánulás, mint a test többi életműködése, azzal a különbséggel, hogy aránylag kevés embernél jelentkezik.

L. fejezet

eeszter 5 hónapja

– Hát azt hiszi, komolyan kell venni a művészetet? (…) – Ami azt illeti, minden iskola rossz. Ez nyilvánvaló, hisz valamennyi akadémikus. A mienk csak azért nem annyira kártékony, mint a többi, mert nálunk még rosszabbul tanítanak, mint másutt.

XL. fejezet

Külső linkek

Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el

Hasonló könyvek címkék alapján

Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik