Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
1885-öt írunk. Philip Carey kilencéves korában árvaságra jut. Hogyan nevelkedik a felhőtlen jómódból, szeretetből hirtelen kicsöppent gyerek, milyen jellemformáló iskolákat jár ki? Vidéki paplak, rideg angol fiúnevelő intézet, Heidelberg, a századforduló forrongó szellemi életének mögöttes területe, a párizsi művészvilág bohém módra élő, koplaló, szerető, vigadó és szenvedő jellegzetes alakjai, majd London – az orvosegyetem, a közkórházak nyomasztó és nagy emberismeretre nevelő légköre, háttérben az új barátok, kapcsolatok, tőzsdei spekulációk, a búr háború – s amíg Philip ezt a sok-sok stációt végigjárva férfivá érik, és végül révbe ér, életének egén hosszú éveken át ott tornyosul egy reménytelen, megalázó és megszomorító, csak rosszat adó, és mégis, mégis: áhítva vágyott, keserves nagy szerelem sötét felhője.

Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Ez tipikusan az a klasszikus, amit hosszú téli estéken, a kandalló mellett, hintaszékben ülve, lábunkat pokrócba burkolva, kezünkben vörösboros pohárral szokás olvasni. Nem utolsó sorban a vaskos kötet jól mutat a könyvespolcon.
Már harminc éve – ha kedvenc írót, vagy kedvenc könyvet kell megjelölnöm – az első ötben biztosan felbukkan Maugham neve és ez a könyv. Nemrég ismét elővettem, a státusza nem változott.
(Az első könyv, amit teljes egészében e-könyvként olvastam.)
Maugham stílusa már a korábban olvasott könyveiben is tetszett, s most sem volt ez másképp, de a főhőssel kapcsolatban gyakran az jutott eszembe, hogy "jaj, ugye nem minden ember ilyen"?? Biztos, hogy van a tulajdonságaiból mindenkiben, de ugye ennyire nem…? … aztán azzal a jól ismert mondással vigasztaltam magam, hogy "természetesen minden ember más és más", és mindenki másképp él meg dolgokat…
Meg valahogy nekem olyan hirtelennek tűnt a befejezés…
Ez azt jelentette, hogy a főhős "révbe ért"…? Nem feltétlenül azt mondom, hogy még boncolgatni kellett volna a végkifejletet, hanem csak azt, hogy a viszonylag hosszan tartó olvasás miatt – ami valami olyasmit jelent, hogy szinte együtt él az olvasóval a főhős, amíg véget nem ér a könyv – váratlannak tűnik, hogy befejeződik…
Viszonylag lassan olvastam, mivel vastag könyvről is van szó…lényegében tetszett, Maugham stílusa bejött.
Annyira szerettem volna a főhősre ordítani néha, hogy legyen már benne büszkeség, menjen tovább, de aztán mindig be kellett vallanom magamnak, hogy van ez a pusztító érzés, amikor az ember a józan ész ellenére cselekszik, nem ura tetteinek, és kívülről rendkívül szánalmas. Szerintem az emberek nagy többsége megtapasztalja ezt kisebb-nagyobb mértékben, és utólag maga előtt is szégyelli magát. Tökéletesen adja vissza ezt az állapotot Maugham, és pont emiatt néha kinyílt a könyv olvasása közben a bicska a zsebemben. Rám nagy hatással volt.
Top idézetek
– Ugyan, ne beszélj butaságokat. Ugye, hozzám jössz?
– Gondolod, hogy boldogok leszünk?
– Nem. De az nem baj.
– És ön költőibbnek tartja, ha nem érti jól, amit olvas? Eddig azt hittem, hogy csak a vallási megnyilatkozások értelme gazdagodik a hibás fordításban.
XXVII. fejezet
Furcsa volt arra gondolni, hogy egykor a pokolba kerül, csak azért, mert kínai.
XXVIII. fejezet
Philipnek még azt is értésére adták, hogy a másvallásúak csupán konokságból vagy önző érdekből ragaszkodnak hitükhöz, de szívük mélyén tudják, hogy nincs igazuk, tehát tudatosan vezetik félre embertársaikat.
XXVIII. fejezet
Az egyetlen helyes út: elfogadni az emberekben, ami jó, és türelmesen elviselni, ami rossz.
CXXI. fejezet
Miért olvasna végig egy vaskos kötetet, ha a végén úgyis csak azt tudja meg belőle, hogy pontosan ugyanúgy kell élnie, ahogyan bárki más él?
LIII. fejezet
Mi belülről kifelé festünk. Ha sikerül rákényszerítenünk meglátásunkat a közönségre, akkor nagy festők vagyunk, ha nem, akkor semmibe sem vesznek bennünket.
L. fejezet
– Az emberek bírálatot kérnek, és dicséretet várnak. De különben is, mire jó a bírálat? Mit változtat a dolgok lényegén az, hogy a képed jó-e, vagy rossz?
– Nálam nagyon is sokat változtat.
– Dehogy, ezt csak hiszed. Miért fest az ember? Csakis lelki kényszerből. Ez is csak olyan megnyilvánulás, mint a test többi életműködése, azzal a különbséggel, hogy aránylag kevés embernél jelentkezik.
L. fejezet
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Henry Fielding: Joseph Andrews és barátja, Mr. Abraham Adams kalandjai
- Daniel Defoe: Roxana, avagy a szerencsés kedves
- François Rabelais: Gargantua és Pantagruel
- Esopus: Ezópus fabulái
- John Bunyan: A zarándok útja
- Yann Martel: Life of Pi
- Héliodórosz: Sorsüldözött szerelmesek
- Kharitón: Kallirhoé
- Az Ezeregyéjszaka meséi
- Apuleius: Az aranyszamár
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- Lipták Gábor: Amiről a vizek beszélnek
- Colleen McCullough: Róma első embere I-II.
- Colleen McCullough: Fűkoszorú I-II.
- Colleen McCullough: Fortuna kegyeltjei I-II.
- Colleen McCullough: Caesar asszonyai I-II.
- Colleen McCullough: Caesar háborúi I-II.
- Lothar-Günther Buccheim: A tengeralattjáró (Das Boot)
- Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak / A jó palócok
- Borisz Vaszilijev: A hajnalok itt csendesek
- Mihail Solohov: Emberi sors





















