Vigyázat! A fülszöveg cselekményleírást tartalmaz.

1885-öt írunk. Philip Carey kilencéves korában árvaságra jut. Hogyan nevelkedik a felhőtlen jómódból, szeretetből hirtelen kicsöppent gyerek, milyen jellemformáló iskolákat jár ki? Vidéki paplak, rideg angol fiúnevelő intézet, Heidelberg, a századforduló forrongó szellemi életének mögöttes területe, a párizsi művészvilág bohém módra élő, koplaló, szerető, vigadó és szenvedő jellegzetes alakjai, majd London – az orvosegyetem, a közkórházak nyomasztó és nagy emberismeretre nevelő légköre, háttérben az új barátok, kapcsolatok, tőzsdei spekulációk, a búr háború – s amíg Philip ezt a sok-sok stációt végigjárva férfivá érik, és végül révbe ér, életének egén hosszú éveken át ott tornyosul egy reménytelen, megalázó és megszomorító, csak rosszat adó, és mégis, mégis: áhítva vágyott, keserves nagy szerelem sötét felhője.

Borítók (3)

Fülszövegek (2)

Címkék

Most olvassa

Várólistán

Kívánságlistán

Elcserélné vagy eladná

Top értékelések

Alcyone 10 hónapja
korábbi olvasás

Viszonylag lassan olvastam, mivel vastag könyvről is van szó…lényegében tetszett, Maugham stílusa bejött.

fezer 11 hónapja
korábbi olvasás

Annyira szerettem volna a főhősre ordítani néha, hogy legyen már benne büszkeség, menjen tovább, de aztán mindig be kellett vallanom magamnak, hogy van ez a pusztító érzés, amikor az ember a józan ész ellenére cselekszik, nem ura tetteinek, és kívülről rendkívül szánalmas. Szerintem az emberek nagy többsége megtapasztalja ezt kisebb-nagyobb mértékben, és utólag maga előtt is szégyelli magát. Tökéletesen adja vissza ezt az állapotot Maugham, és pont emiatt néha kinyílt a könyv olvasása közben a bicska a zsebemben. Rám nagy hatással volt.

AnTalk 11 hónapja
korábbi olvasás

Ez tipikusan az a klasszikus, amit hosszú téli estéken, a kandalló mellett, hintaszékben ülve, lábunkat pokrócba burkolva, kezünkben vörösboros pohárral szokás olvasni. Nem utolsó sorban a vaskos kötet jól mutat a könyvespolcon.

Külső linkek

Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik