Vízkereszt ​vagy amit akartok 87% 398 csillagozás

Őszintén bevallom, lövésem sincs, hogy egy drámát hogyan is kellene értékelni. Komfortzóna elhagyása volt a cél, ez össze is jött, mert magamtól eszembe sem jutott volna, hogy drámát vegyek a kezembe, pedig már egy ideje érdekelt, mert sok figyeltem pozitívan nyilatkozott róla.
Így, írott formában valahogy nem tudtam vele mit kezdeni. (Azt hiszem, nagyon hozzászoktam a regényekhez…) Olvastam, de egyáltalán nem bírtam magam beleélni a cselekménybe, viszont, ha ezt színházban láttam volna, szerintem nagyon jókat kacagtam volna a nézőkkel együtt, mert igazán abszurd és komikus helyzeteket teremtett Shakespeare.
Nem igazán tudok nyilatkozni a szereplőkről. Ha hosszabb lett volna, akkor azt mondom, hogy tetszettek, mert alapvetően szerethető karakterekről volt szó. Igazából mindenki az volt, de valahogy mégsem tudtam a szívemhez nőni.
A bohókás eseményeknél meg inkább a fejemet csapkodtam, mert idegesített, hogy nem látták a fától az erdőt. :D
Ettől függetlenül nem mondom, hogy rossz, mert egyáltalán nem az! Színházban nagyon szívesen megnézném. :)

Szép szavakkal, tömören elmesélt szerelmi történet, mely tele van derültségre okot adó félreértésekkel és leckéztetésekkel. A karakterek igazán szerethetőek és a cselekmény is kifejezetten szórakoztató. Olyan élményt nyújtott, mintha a nézőtéren ültem volna; szinte magam előtt láttam a színészeket. Talán a befejezés kicsit hirtelen, túl egyszerűen megoldódnak a dolgok és változnak az érzelmek, de az itt-ott megbújó bölcsességek ellensúlyozzák ezt. Kellemes kikapcsolódást nyújtott.

Shakespeare mint könnyű kikapcsolódás? Igen!
Bájos kis történet, szerethető karakterek, szolgák, bolondok, férfi ruhába bújt nemes kisasszony, sok-sok félreértés, tréfa és kacagás és persze mindennek a középpontjában a szerelem áll.
Viola a hajótörést szenvedett nemes kisasszony új életet kezd és beleszeret Orsino hercegébe, Orsino hercege Oliviába szerelmes, Olivia pedig a férfiruhát öltött Violába szeret bele. Ha ez így még nem lenne elég bonyolult idővel előkerül Viola iker bátyja Sebastian, aki a megszólalásig hasonlít halottnak hitt húgára. Titkos kézfogó, hamis szerelmes levél és jó néhány egyéb kalamajka áll még hőseink útjában. A végén azonban minden elrendeződik mindenki megtalálja a párját, a jóság elnyeri méltó jutalmát. Mint a mesékben.
Könnyed és szórakoztató mű, az alakok megelevenednek, szinte kikacsintgatnak képzeletünk színpadáról. Most nincsenek sorsüldözött szerelmesek, nem töprengünk a létezés értelmén, nincs királygyilkosság sem véres párbajok. Nincs más csak tréfa és kacagás és pár órára elhisszük, hogy az élet könnyű és a szerelem minden legyőz.
Boldog vég, szerelem, meg amit akartok ;)

Az időm teltével egyre kevésbé bírom azt a fajta helyzetkomikumot, ami félreértésekből alakul ki. No, hát ez a kedves kis darab meg nagyjából ilyesmivel operál…
De legalább kipipálhatok még egy klasszikust, az is valami.

Egyszerű, rövid kis történet, ami tele van humorral, nagy mennyiségű félreértésekkel, félrevezetésekkel és persze a romantika sem marad el. Nagyon tetszett Orsino és Viola kettőse, főleg amikor Viola megvalja szerelmét férfiúi öltözetben :)
Persze a többi szereplő se volt semmi. A végén már mindenki megtébolyodott :D Malvolio megtréfálása volt a legjobb, azon nagyon sokat nevettem. Ezt a könyvecskét még biztos újra fel fogom lapozni.

Hát ez hatalmas volt! Nagyon nagyon jól szórakoztam rajta, sajnos hangosan nem nevethettem fel, mert már alszanak a szobatársaim, de amúgy megtörtént volna, jó párszor.

Elolvastam Kéry László utószavával együtt, aki nagyon jól rávilágított arra, hogy mennyire sokminden múlik a rendezésen. Maga a mű, mint egy tiszta lap, ha olvassuk, rajtunk és ismereteinktől függ, hogyan értelmezzük, annyiféleképpen hajlíthatjuk, ahogyan akarjuk. off

Tetszett ez a drama is, kellemes, szorakoztato volt, a karakterek szerethetoek, a tortenet frappans, megmosolyogtatott mindenkinek a zavartsaga az ikrek miatt, de az lett volna a legviccesebb, ha Olivia eppen Violanak vetne fel a hazassag otletet. Na, de mint az eddigi Shakespeare-muvekben tapasztalhattam, minden ott es akkor tortenik, amikor kell, hogy az olvaso a vegen mosollyal az arcan csukja be a konyvet.

„Úgy, uram, hogy a barátaim szembe dicsérnek, hátam mögött meg lóvátesznek; ellenségeim viszont kereken megmondják, hogy szamár vagyok, ilyenformán tehát csak gyarapítják önismeretemet; a barátaim ellenben felültetnek; ennélfogva csókot-bókot egybevéve, ha négy tagadás két állítás: sok barát sok háborúság, sok ellenség nagy békesség.”

Nagyon jó móka volt! Tele van félreértésekkel, össze-vissza csűrik csavarják a szituációkat, amikre a végén fény derül. Kár, hogy ilyen soká halogattam az elolvasását, mert imádtam volna már korábban is. Gimiben csak annyit tudtam róla, hogy létezik, és van egy Viola nevű főszereplő benne, szóval ideje volt mélyebben megismerkednem a történettel. Teljesen feldobott. :)

Régóta tervezem, hogy több Shakespeare drámát is elolvasok, gondoltam vízkeresztnél jobb időpontot nem találok erre a darabra – hogy aztán már a bevezetőből kiderüljön: ennek a Vízkeresztnek semmi köze ahhoz a vízkereszthez, ami a minap volt. No sebaj, azért a darab tetszett, a régebbi fordítást olvastam, és eredeti nyelven is belelapozgattam. Szinte teljesen megelevenedett előttem minden jelenet, habár a vége kicsit hamari lett, jól elszórakoztatott.