A Szentivánéji álom, Shakespeare korai komédiája feltehetőleg 1594–1596 táján íródott; 1598-ban már ismert színdarabként utal rá a drámaíró egyik kortárs. 1600-ban nyomtatták ki először. Valószínűleg egy főúri esküvő alkalmára készült, s – korabeli szokás szerint – a lakodalmi ünnepség során mutatták be, a darab előadása a mulatság része volt. Témája és cselekménye ehhez az alkalomhoz igazodik: szerelemről és házasságról szól, a szerelem útjában álló akadályok legyőzéséről, a viszálykodó szerelmesek megbékéléséről, a szerelmet korlátozó tilalmak és a beteljesülésre fenekedő veszélyek elhárításáról. De a daraba kerete is első előadásának a körülményeit jeleníti meg, mégpedig játékosan és önirónikusan: miközben Shakespeare társulata eljátssza a Szentivánéji álom című darabot az alkalmul szolgáló főúru esküvőn, a szentivánéji álomban zajló királyi mennyegzőn Theseus, Hippolyta és a többiek mulattatására az athéni mesteremberek alkalmi színésztruppja is színre visz egy színdarabot,a… (tovább)
Szentivánéji álom 1223 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1600
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző · Talentum diákkönyvtár Akkord · Színház az egész Magvető · NTK-klasszikusok Nemzeti Tankönyvkiadó · Shakespeare drámák BBC borítóval Európa
Enciklopédia 30
Szereplők népszerűség szerint
Heléna · Puck · Babvirág · Demetrius · Dudás · Egéus · Fal · Gyalu · Hermia · Hippolyta · Holdvilág · Lysander · Mustármag · Oberon · Oroszlán · Orrondi · Ösztövér · Philostrat · Pókháló · Pyramus · Theseus · Thisbe · Titánia · Vackor · Zuboly
Kedvencelte 101
Most olvassa 21
Várólistára tette 241
Kívánságlistára tette 112
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Sajnálom, ez nekem nem igazán tetszett.
Nehéz a nyelvezete, de nagy nehezen belejöttem az értelmezésébe. Az eleje totál hidegen hagyott szinte, majd a közepe felé pedig meglepődtem, mert elkezdtem élvezni a művet. Érdekes volt, ahogy a tündérek megkavarták a fialok életét. Azonban a könyv legvége újfent untatott, nem tetszett.
Ha színpadon láttam volna, biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb lett volna.
„Ha mi árnyak nem tetszettünk,
Gondoljátok, s mentve tettünk:
Hogy az álom meglepett,
S tükrözé e képeket.
E csekély, meddő mesét,
Mely csak álom, semmiség,
Nézze most el úri kegy,
Másszor aztán jobban megy.
S amint emberséges Puck
A nevem: ha megkapjuk,
Hogy most kímél a fullánk,
Jóvátesszük e hibánk,
Máskint a nevem ne Puck
Legyen inkább egy hazug.
Most uraim, jó'tszakát. –
Fel, tapsra hát, ki jó barát,
S Robin megjavitja magát.”
Drága @kratas !
Mivel te választottad nekem, ismételt büntetés gyanánt, így az értékelésemet muszáj feléd is intéznem.
Lehet az életbe nem fogok lefogyni, ha ilyen minőségien kacagtató könyveket választasz nekem. :)
Egyszerűen fantasztikus, mert tele van élettel, vidámsággal, szerelemmel, ármánnyal…és bár lehet másoknak a nyelvezete nehéz, én imádtam.
Bonyolult, nyakatekert sorok követik egymást, a neveket pedig az elején fel kellett írjam, ki kicsoda és kivel van, de pont ezért is esett olyan jól olvasni.
Teljesen lekötötte a figyelmemet, és csak azt vettem észre hol a nevetéstől, hol a sírástól patakzik a könnyem.
Úgy gondolom egy közös színházat is megérdemelne, mit szólsz hozzá?
Addig is mindenkinek ilyen büntetés kívánok!
Kedvenc!
Kicsit bolondos, kicsit tündéres, kicsit szerelmes, de igazi vígjáték, egy régen letűnt kor komédiájával, humorával.
A második kedvenc Shakespeare művem, a Rómeó és Júlia után.
Puck nagy bajkeverő, de ő a kedvenc karakterem, habár itt nem szerepel olyan sokat, viszont alakja újra és újra bekerült a köztudatba, más regényekbe, alkotásokba, amiért hálás vagyok.
A tündérek világa lenyűgöző, egyszerre halálos és csodálatos.
Gyorsan lehet vele haladni, a régies nyelvezete ellenére is.
Érdekes, izgalmas, szórakoztató mese tündérekkel, megbabonázott emberekkel.
A világirodalom sok-sok alkotását ihlette meg a Szentivánéji álom, ez pedig már önmagában elég ok arra, hogy megismerjük és akár többször is elolvassuk ezt az alkotást.
Én kimondottan szeretem ezt a kedvenc, HE-re végződő drámát.
A Szentivánéji álom Shakespeare által írt drámák egyike. Sok művével ellentétben ennek nincs szomorú és tragikus vége. Furcsa belegondolni, hogy a 16. században is létezett enyhén fantasy és szinte szappanoperás dráma. Ha más lenne a nyelvezete és regényként lenne megírva szerintem most is ott lenne a helye több ember polcán.
Ez a darab rávilágít arra, hogy milyen jó humora is lehet egy nehéz nyelvezetű, régi korban írt klasszikus műnek. Nem is értem miért nem ez a kötelező olvasmány az iskolában? Szerintem egy komédiát előbb olvas el egy gyerek, mint egy tragédiát. Majd, ha felnő úgyis találkozik a valóságban elég tragédiával…
Hippolyta
Sült hülyeség ez az egész darab.
Én is – mint sokan mások – középiskolában találkoztam először ezzel a drámával, ahol Arany-fordításában olvastam és tanultam. Majd két éve újraolvastam – szintén Arany-fordításában a KMK csodás Vörös-pöttyös kiadásában, ami a mai napig a polcon díszeleg –, és most ismét kézbe vettem, de most Nádasdy-fordításában.
Szinkron olvasom Nádasdy a csökkenő költőiségével, ahol sorban haladok a megismert művekkel, így elsőnek a Szentivánéji álom került a kezembe.
Az előző értékelésemet elolvasva rájöttem, hogy én ebből a darabból anno semmit sem fogtam fel. Nem gondolnám, hogy ez irodalmi hiányosságaim miatt volt, inkább a nem akartam megérteni érzésemből fakadt. Arany szövege nehéz, fennkölt és sokszor – mikor szabadidőmben olvastam újra – úgy éreztem ismét az iskolapadban ülök, és nem akarok ott ülni. Nádasdy ezzel szemben sokkal lazább, fiatalosabb, modernebb, hozzánk jóval közelebb áll. Rengeteg lábjegyzetet fűzött ehhez a rövid drámához, amiket élvezettel olvastam – főleg, mert tudtam, hogy lesznek, és mert a fentebb linkelt tanulmány kötetéből kiderül egy csomó érdekesség, hogy bizonyos részek miért úgy vannak az eredetiben, ahogy, és, hogy ő miért fordított úgy, ahogy – ezzel egyébként rengeteget tett azért, hogy élvezettel olvassam a drámát.
Nem tudom, hogy Nádasdy féle fordítás jobb-e, nem is tisztem eldönteni, de talán érdemes lenne ezt is – akár Arany-félével együtt – a fiatalabbak kezébe adni, mert Nádasdy – tanáremberhez méltóan – rengeteget segít a drab megértésében, az angol-magyar szófordulatok megismerésében, és rengeteg inputot ad magához a szöveghez, illetve a drámához. Mindezek ellenére továbbra sem lett kedvencem, valahogy engem Shakespeare komédiái nem fognak meg, a tragédiáit – meg úgy összességében a tragédiákat – jobban szeretem.
„Egy hant legyen kettőnk párnája itt:
Egy szív, egy ágy, két kebel és egy hit.”
Hát nem olyan jellegű olvasmány Shakespeare, amihez hozzá vagyunk szokva. Erősen kellett figyelni, hogy mindenhol értsem mit is akar mondani. A nyelvezetének köszönhetően meglepően sokáig tartott mire végeztem ezzel a rövidke kis történettel.
Bármilyen banálisnak is tűnik hajdanán midőn még nem voltam nagy könyvmoly a Rómeó és Júlia már akkor a szívem csücske volt. Számtalanszor olvastam. Ez a történet nem volt drámai, sőt vicces is volt.
A Hermia-Lysander-Heléna-Demetrius kvartett pazar volt. Hős szerelmes, komikus csapat volt. A sok kavarodás után végül mindenki a helyére került.
Az előadás Theseus és Hippolyta tiszteletére ugyanolyan holt homály volt, mint maga az egész sztori :))
Az azonban kiviláglott az egészből, hogy Shakespeare is szívott valamit annak idején ha sikerült összehoznia ezt a zagyva történetet. Mindemellett ajánlom is, mert igazi komédia. Amint ráhangolódik az ember a nyelvezetre élvezni fogja ezt a kis mesét.
Állítólag "Shakespeare egy főúri esküvőre írta: William Derby és Elizabeth de Vere kézfogóján, Erzsébet királynő jelenlétében mutatták be Londonban, 1595. január 26-án."(tökéletesen megfelel a célnak, bár a kézfogó és az esküvő nálam nem egyet jelent)
Nagyon bírom hogy ennél az embernél semmi sem biztos, minden kérdéses, az is hogy valójában hány ember is irt ezen a néven. William (vagy akiket ezen a néven nevezünk) egy igazi legenda, egy biztos pont van a történetében, a művei amit majd 500 éve a világ minden színpadán műsorra tűznek. Azt hiszem nem érdemtelenül, a királydrámák kegyetlensége utána nagyon jó esett tőle egy igazi komédia ahol a habókos tündérek keverték kicsit az eseményeket. Helyes a bőgés, Oroszlán!
Sajnálom hogy még nem láttam színházban, ahogy lehetséges lesz pótolni fogom, mivel azért egy színdarab csak ott az igazi.
Imádtam, nagyon nagyon tetszett, hozta a szokásos Shakespeare formát. Szerelem, bosszúság szomorúság, engedetlenség minden van ebben a könyvben aminek lennie kell. Olvasás közben úgy éreztem magam mintha színházban ülnék és csak hallgatnám ami történik. Mindenkinek ezzel a művel kellene kezdenie a Shakespeare olvasmányokat.
Népszerű idézetek
PYRAMUS
Ó, hát adj egy csókot ezen a rossz falon!
THISBE
De nem éri ajkad, csak a meszet nyalom.
Ötödik felvonás, első szín
Ha mi árnyak nem tetszettünk,
Gondoljátok, s mentve tettünk:
Hogy az álom meglepett,
S tükrözé e képeket.
E csekély, meddő mesét,
Mely csak álom, semmiség,
Nézze most el úri kegy,
Másszor aztán jobban megy.
S amint emberséges Puck
A nevem: ha megkapjuk,
Hogy most kímél a fullánk,
Jóvátesszük e hibánk,
Máskint a nevem ne Puck
Legyen inkább egy hazug.
Most uraim, jó'tszakát. –
Fel, tapsra hát, ki jó barát,
S Robin megjavitja magát.
Ember szeme nem hallott olyat, ember füle nem látott olyat, ember keze nem képes azt ízlelni, se nyelve felfogni, se szíve kimondani, milyet álmodtam én.
Negyedik felvonás, első szín
Te vagy szememben az egész világ:
Ki mondaná hát, hogy magam vagyok,
Midőn egész világ néz itt reám?
Második felvonás, 1. szín
THESEUS
[…]
Hanem letörve mégis boldogabb
A rózsa, mint ha szűz tövisein
Áldott magányban nő, él és hal el.
első felvonás, első szín
Ezt a könyvet itt említik
- Aprilynne Pike: Wings – Szárnyak
- Cassandra Clare: Árnyak ura
- Dot Hutchison: Pillangók kertje
- Glendy Vanderah: Ahol az erdő a csillagokig ér
- Holly Smale: A lány, akit soha senki sem vett észre
- Julie Kagawa: The Iron King – Vaskirály
- Justin Cronin: A szabadulás
- Ladó János – Bíró Ágnes: Magyar utónévkönyv
- Mónica Gutiérrez: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei
- Nádasdy Ádám: A csökkenő költőiség
- Nicolas Barreau: Párizs mindig jó ötlet
- Olle Ekberg: A hét főbűn
- Richard Powers: Égig érő történet
- Robert Nye: A néhai Mr. Shakespeare
- Sienna Cole: Lefelé a folyón
- Stephen King: Duma Key
- Umberto Eco: A Foucault-inga
Hasonló könyvek címkék alapján
- Oscar Wilde: Bunbury 92% ·
Összehasonlítás - Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor 87% ·
Összehasonlítás - Molière: Nők iskolája ·
Összehasonlítás - Plautus: A hetvenkedő katona 79% ·
Összehasonlítás - Örkény István: Tóték / Macskajáték 90% ·
Összehasonlítás - Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Gogol művei ·
Összehasonlítás - Plautus: Hét komédia ·
Összehasonlítás - Molnár Ferenc: Hétágú síp / Pesti erkölcsök ·
Összehasonlítás - Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / Az orr / A revizor 79% ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: Egy ember, aki mindent tud / Egész az északi pólusig! / Egy asszonyi hajszál ·
Összehasonlítás