A vihar 85% 169 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

14 évesen Shakespeare rabul ejtett. Faltam magyarul, átrágtam angolul, feldolgozásokat néztem. A viharról halovány emlékem volt, de az egészen pozitív. Erre jött egy színházi előadás és viharszerűen romba döntötte a képet. Most helyreállítottam, hát igazam volt, hogy Shakespeare jó. Nem lett volna baj még az alapvető változtatás sem, hogy a férfiak uralta darab főhőse Prosperává minősül, még ha az eredeti csak egyetlen, apja által vezetett nőt ismer is, de érthetetlen (és rendetlen) katyvasszá vált a világot jelentő deszkákon. Pedig ez a darab egyszerűen érthető, sőt meglepően bonyodalommentes. Tetszett, és jó volt Calibant újra felfedezni, az utóbbi időben csak zenével kapcsolatban találkoztam ezzel a névvel. Színdarabok esetében legtöbbször jobb az előadás, most a műhöz kellett menekülnöm megnyugvásért, és biztos állíthatom, az írás jobb.

Azért kellett(!) elolvasnom, mert láttam a Csokonai Színház előadását, és hát érthetetlen és zagyva, amolyan se füle, se farka, pedig a színészek jók. Újra kellene rendezni. Egyébként Szergej Maszlobojscsikovnak köszönhetjük.
http://debrecenplus.hu/cikkek/mutat/a-vihar-erosen-szubjektiv-szinhazi-beszamolo
Szóval e művet olvasni felüdülés volt az előadáshoz képest. Érthető és világos, a közepén kicsit unalmas, ám összefüggései vannak, tudjuk mi miért történik… Ezt most nagyon tudom díjazni. Bennem is lecsillapult a vihar, elsimultak az érzések, ahogy a mű végén is…

A 2012: Shakespeare éve kihívásra olvastam újra. A szakirodalom kellőképpen méltatja a mű jelentőségét, ezek közül egy viszonylag újabb dolgozat az igényesen konzervatív Balázs Zoltántól:
„A VIHAR”: AZ ERKÖLCSI SZEMÉLYISÉG DRÁMÁJA
http://www.holmi.org/2005/12/balazs-zoltan-a-vihar-az-erkolcsi-szemelyiseg-dramaja1-irodalom
Különösebb személyes élmény nem köt a műhöz, Prospero személyisége is taszít, nem szeretem az uralkodó apa-figurákat. Talán majd ha megöregszem, akkor jobban megérint a darab problémaköre, de ez nem jelenti azt, hogy a mű nagyságát ne ismerném el. Egyébként meg szeretem Shakespeare stílusát, akár Babits, akár Mészöly Dezső fordítja, nekem átjön, és mivel ez egy nagyon gondolatgazdag és precízen felépített alkotás, gondolkozás nélkül megadom az öt csillagot.

Talán Prospero varázslatai mozgatnak mindannyiunkat. Esetleg valahol mind bujdosó Calibanok vagyunk.
Igazából mindegy is.

Shakespearetől még mindig ez a kedvencem, egyszerűen nem tudom megunni.

Egy életmű összegzése.
Mintha sűrítve megkapnánk az előző drámáinak legjobb karaktereit, egy új történetbe ágyazva. Itt vannak a kedvenc tini szerelmeseink, meg a féltékeny testvérek, meg a részeges bohócok, meg a titokzatos szerecsen, meg szellemek és egyéb lények… És így együtt is jók, pláne, hogy a bácsi nem aprózta el, és szereplőitől egy happy enddel búcsúzik.

Az eddigi legjobb Shakespeare-élményem! Ehhez még vissza fogok térni.

Először előadás miatt olvastam és tanultam meg a szerepemhez szükséges részeit, most pedig az arab varázslás vizsgára kellett végiglapoznom. Vannak még furcsa dolgok…
Amúgy a modern fantasy előzményei közé tartozik és az egyik kedvenc Shakespeare-darabom.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Első Shakespeare olvasmányom, de biztos nem az utolsó. Könnyen kiszámítható történet, elég korán lehetett sejteni hogy happy end lesz a vége. Ennek ellenére nagyon tetszett, jó lenne egyszer színházban is megnézni.

Számomra most egy könnyed, pihentető kis mű volt ez.
A történet ismerete nélkül vágtam bele az olvasásba, de nem okozott csalódást Shakespeare. Bár már az első felvonás után sejtettem mi lesz a vége!!