A ​Midsummer Night's Dream 87% 65 csillagozás

Felváltva olvastam pár oldalanként az angolt és a magyart, de csupán a történet ugyanaz, az elbeszélés egészen más. William Shakespeare és Arany János nem egy súlycsoport… Az eredeti gyönyörű, dallamos, érdekes és szépen megfogalmazott! A magyar pedig… meh… Volt, hogy a magyar szöveg jobban tetszett, de együtt a kettő volt az igazi.

Igazából rémesen kevés dolog történik benne, de nagyon jópofa a történet! Puck bénázik, Oberon kijavít, összeállnak és átverik Titániát, aki beleszeret egy szamárrá bűnölt emberbe.

Kedvenc szereplők: Puck és Oberon.

Az angol nyelvű érthetősége számomra:
Elég nehezen érthető volt a rengeteg „thee”, „thou”, „thy” és hasonlók miatt! A Penguin kiadás végén van kb. 40 oldalnyi Commentary rész, ami tulajdonképpen magyarázza a szavakat is, de az egészen egyszerűtől is (stay ~ wait for) a tényleg magyarázatra szorulóig (Ninny's tomb ~ itt lényegében a hülyék sírja, mert ninny ~ fool). Engemet inkább az élő angolból eltűnt, kiöregedett szavak zavartak olvasás közben, a kommentárok inkább érdekesek voltak számomra.

http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/04/william-sha…

Már nagyon nagyon régen szerettem volna Shakespeare-től valamit olvasni eredetiben, és most végre sikerült. Először amúgy a Hamlet lett volna tervben, mert az már nagyon régóta megvan angolul, de őszintén nem bántam meg, hogy ezzel kezdtem, főleg nem miután egy anglisztikát végzett barátom mondta, hogy A Midsummer… amúgy a könnyebb nyelvezetűek közé tartozik, és jó kezdésnek.
Egyáltalán nem éreztem, hogy nagyon küzdök a nyelvvel olvasás közben, ami meg is lepett először, sokkal de sokkal rosszabbra számítottam (szinte rémtörténetek keringenek arról, hogy mennyire nehéz Shakespeare-t eredetiben olvasni…).
A történetet magát már ismertem, mert láttam már színházban, szóval az azért sokat segített, hogy nem vesztem el a nevekben meg a kusza szerelmi szálakban. off
Bár nem lett ilyen eget rengetően nagy kedvenc, arra mindenképpen ráébresztett, hogy jobban kéne bíznom az angoltudásomban, és hogy többet kéne Shakespeare-t olvasnom.

Mint szinte minden esetben, itt is a hangoskönyv mentett meg. Amit a szövegből nem is értettem volna meg, azt a hangsúlyokból kitalálhattam. Őrült egy történet, habár nem is túl bonyolult, eredetinek se nagyon az. De mégis van valami varázsa, ami miatt nagyon megszerettem. Egyszer talán még színházban is láthatom, az lehet ám az igazi!

Update: idén, novemberben sikerült a színpadi feldolgozással is megismerkednem, és pont olyan őrült volt, amilyennek lennie kellett. A Lear király mellett, a legkedvesebb Shakespeare darabobommá nőtte ki magát. :)

Érdemes venni hozzá egy angol kritikai kiadást, ami sok mindent érthetőbbé tesz. Úgy már jó volt. :)

Sokan mondják, hogy a drámákat jobb színpadon látni, amivel egyet kell, hogy értsek, de azért élvezni lehet olvasás közben is. Már több mint egy éve, hogy szerencsém volt látni a darabot, és tény, hogy így sokkal jobban tetszett az olvasása is, ezzel persze nem veszít egy cseppet sem az értékéből.
A történet maga remek, sokat lehet nevetni rajta, a szereplők közül főként Puck-ot és Oberont imádtam. Amit az a kettő leművel az utánozhatatlan :D Lényegében bohóckodás az egész darab, egy-két helyen elhintett komolyabb mondanivalóval.

Eredetiben, egyetemre.

Meglepően tetszett.

Oké, ezzel az olvasással most csaltam kicsit, mert igazából csak félig olvastam el, és beszámítottam a színházi előadást. Azért kezdtem el, hogy lássam, mennyit értek a shakespeare-i angolból, és azt kell mondjam, nem is olyan nehéz, mint gondoltam (vagy csak zseni vagyok). A darab maga persze remek, színpadon pedig kimondottan zseniális.

Eddig talán a kedvenc művem WS-től, de még mindig nem vagyok oda érte, sajnos, bármennyire is próbálkozom. A drámái elejét mindig imádom, majd hirtelen olyan unalmassá válik, hogy csak szenvedek vele.. ezzel szerencsém volt.

Angolul is tetszett, sőt jobban, mint magyarul. Az angol nyelven keresztül éreztem valami kis meseszerűséget a komikum mellett, és ez jól esett. Ajánlom másnak is ezt a drámát, Shakespeare itt nem olyan bonyolult, bár meg kell vele küzdeni, de megéri, tényleg.

Shakespeare egyik legjobb komédiája. Annak ellenére, hogy színpadon az igazi, könyvben is nagyon szeretem, főleg a tündéreket, Puckot különösen.