Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy csapatnyi angol kamasz, akinek repülőgépe lezuhan egy lakatlan szigetre, nekilát, hogy Robinsonként megpróbálja újrateremteni a civilizációt. A fiúk testületeket választanak, törvényeket hoznak, igyekeznek ésszerűen berendezni életüket, ahogyan a brit gyarmatosító szellemet dicsőítő kalandregényekben szokás. A Legyek Urának azonban más a végkifejlete: ezek az alig tizenéves gyerekek fokozatosan elvadulnak, lehámlik róluk a civilizációs máz, és immár nem komiszak, hanem gonoszak, ölni is képesek, és félelmükben csinálnak maguknak istent, aki megfelel démonikus mivoltuknak: a Legyek Urát. Azt teszik, önmaguktól, saját bensőjüktől vezérelve, amit ez a század tett a legszörnyűségesebb időszakaiban.
William Golding, akit 1983-ban életművéért Nobel-díjjal jutalmaztak, regényében korunk alapélményét dramatizálja megrázó lélektani és gondolati hitellel. A Legyek Ura (1954) méltán számít a mai angol irodalom egyik klasszikus alkotásának
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Amíg olvastam nem akartam ember lenni. Utána meg akartam változtatni az emberiséget.
Egy tanárom mesélte egyszer, hogy ennek a könyvnek a hatására döntött a tanítás mellett. Meg tudom érteni.
annyira gyönyörű, kegyetlen, és olyan leírhatatlanul… mély… Igen ez a jó szó. Az emberek félnek tőle, nagyon sokan az ismerőseim közül utálják. De szerintem csodálatos. Ugyanazért mondom ezt, amiért ők nem szeretik… Mert nagyon… igaz. Vesébe látóan, és kegyetlenül fájdalmasan…
A regény kiváló, de én nem szeretem. Sajnos az emberi kegyetlenség, a gyermeki meggondolatlan gonoszság annyira mindennapi volt pedagógus pályám során, hogy nem szeretem ezt a regényt. Mert annyira valós.
Én is úgy vagyok vele, mint Dün, hogy saját borzadásom miatt csak négy csillagot tudok adni.
Az a könyv, amit biztosan nem mentenék ki egy égő házból. Kétségtelenül jól van megírva, de gyűlöltem olvasni.
Hihetetlenül jó könyv. Egyszerűen nem tudtam letenni. Döbbenetes társadalomkritika.
Imádtam a könyvet.A valóság maró felismerése,a tudat,hogy valahol mindannyiunkban meglelhető a szörnyeteg,az állat,szégyennel töltött el olvasás közben.Nem egy fikciót olvastam,hanem egy nagyon is valóságos szituációt reális embertipusokkal,reakciókkal.Megtörténhető eseménysorok,amelyek felkavarják az eddigi gondolkásmódunkat.
Top idézetek
Nagyon is jól értették már, hogy leplező maszk mennyire szabadjára engedi az emberi természetben lappangó vadságot.
Tizenegyedik fejezet. A sziklavár. (207. oldal)
Ezt akartam elmondani. Hát most elmondtam. Ti választottatok vezérnek, hát most tegyétek, amit mondok.
Ötödik fejezet - A tengeri szörny
Az a baj, hogy ha az ember vezér, akkor gondolkodnia kell, bölcsnek kell lennie. Megesik, hogy az embernek azonnal határoznia kell. Határoznia és gondolkodnia kell… a gondolkodás fontos dolog… következményei s eredményei vannak…
85. oldal - A tengeri szörny (Európa Könykiadó 1987)
A tiszt vidáman Ralphra mosolygott.
– Megláttuk a füstöt – mondta. – Mit csináltok ti itt? Háborút játszottatok, vagy ilyesfélét?
Ralph bólintott.
224. oldal - Vadászkiáltás (Európa Könykiadó 1987)
Egy idő múlva a legyek megtalálták Simont. Felfrissítették magukat verejtékében, ittak belőle. Az orrlikába bújtak, bakot ugrottak combján. Feketék voltak, opálosan zöldek, megszámlálhatatlan seregekben ereszkedtek rá, szemben Simonnal pedig a Legyek Ura hangtalanul vigyorgott a karón.
Nyolcadik fejezet. Áldozat a sötétségnek. (166. oldal)
Ralphnak ezen az estén még egyszer helyesbítenie kellett ítéletét. Röfi tud gondolkodni. A nagy, kerek koponyájában lépésről lépésre halad, de hát nem ő a vezér. Bármilyen nevetséges is külsőre, de agya az van. Ralph most már szakembere volt a gondolkodásnak, s fel tudta ismerni más gondolatait.
Ötödik fejezet. A tengeri szörny. (92. oldal)
Rendet igyekezett teremteni a mászkáló lények között, a homokba apró lyukakat vájt, amelyeket az ár feltöltött, s beléjük terelte az állatkákat. A puszta szórakozáson túlmenő boldogság töltötte el, amikor tudatára ébredt annak, hogy valóságos élőlények fölött gyakorolhatja hatalmát. Beszélt hozzájuk, nógatta, megrótta őket. Ahogy hátrált a dagály elől, lábnyomai vízzel teltek meg, s az állatkák fennakadtak bennük; így azzal áltatta magát, hogy uralkodik felettük.
Negyedik fejezet. Kifestett arc és hosszú haj. (72. oldal)
Jack újra átvette a vezetést a vakítóan csillogó, ki-be lélegző óceán mentén.
Hetedik fejezet - Magas fák és árnyékok
Röfi művelten mindezt “délibáb” elnevezés alá sorolta, a fiúk pedig, mivel nem tudtak átjutni a cápáktól hemzsegő vízsávon még az első korallzátonyig sem, idővel megszokták a varázslatot, s elfeledkeztek róla, mint ahogy elfeledkeztek a csodálatos, lüktető csillagokról. Délben a délibábok felolvadtak az égben, s a nap mint egy dühösen villogó szem nézett le a magasból.
Negyedik fejezet - Kifestett arc és hosszú haj
– Ha az ember vadászik, akkor néha azon veszi magát észre, mintha…
Hirtelen elpirult.
– Persze nem komoly… épp csak egy érzés. Azt érzi az ember, mintha nem ő vadászna, hanem őt vadásznák… mintha a dzsungelben egész idő alatt valami a sarkában járna.
Harmadik fejezet - Kunyhók a parton
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- George Orwell: 1984
- Ian McEwan: Vágy és vezeklés
- Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
- Borisz Paszternak: Zsivago Doktor
- Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
- Daniel Defoe: Robinson Crusoe
- Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Virginia Woolf: Orlando
- John Le Carré: A kém, aki bejött a hidegről
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- George Orwell: 1984
- J. D. Salinger: Zabhegyező
- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
- Gabriel García Márquez: Száz év magány
- Jane Austen: Büszkeség és balítélet
- Emily Brontë: Üvöltő szelek
- Örkény István: Tóték
