Mona ​Lisa Overdrive (Neurománc 3.) (Sprawl-trilógia 3.) 84 csillagozás

William Gibson: Mona Lisa Overdrive William Gibson: Mona Lisa Overdrive

A ​szellem az apja búcsúajándéka volt, amit egy feketébe öltözött titkár adott át a Narita egyik utasvárójában.

Mona egy fiatal lány sötét múlttal és kilátástalan jövővel. Nem is meglepő – legfeljebb váratlan –, hogy a stricije egyszer csak eladja egy plasztikai sebésznek, aki egyik napról a másikra átszabja őt valaki teljesen mássá.
Angie Mitchell egy híres hollywoodi Sense/Net sztár különleges képességgel. Bár sokan szeretnék édes tudatlanságban tartani, Angie hamarosan mégis rájön, hogy kicsoda valójában, és miért nincs szüksége deckre, hogy rácsatlakozzon a cybertérre.
Eközben egy rejtélyes entitás emberrablást szervez a mátrixban, és a terve megvalósításához szüksége van Monára, Angie-re és az egész emberiségre. Az ármány mögött pedig lesben áll a Jakuza, a japán alvilág rettegett szervezete, akinek vezetői könyörtelenül manipulálnak bárkit és bármit céljuk elérésében.
A Sprawl-trilógia befejező kötete egyszerre érzéki és kíméletlen… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1988

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Science Fiction

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2023
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634198970 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634198970 · Fordította: Farkas Veronika
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2021
304 oldal · ISBN: 9789634198987 · Fordította: Farkas Veronika

1 további kiadás


Kedvencelte 6

Most olvassa 6

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 49


Kiemelt értékelések

Nuwiel P>!
William Gibson: Mona Lisa Overdrive

Ha már megfogadtam, hogy költözésig elolvasom a sorozatot, hát befejeztem, de nem mondanám, hogy tetszett. A három szereplő szála a végén valamennyire összeér, de egyikükkel sem lehet igazán szimpatizálni, felbukkannak az előző könyvek egyes szereplői, ők megérdemelnek egy biccentést. A történet, az események sem túlságosan érdekesek, a világot meg már kétszer bemutatta Gibson, nem tudott újat mutatni, ami miatt azt mondhatnám, megérte olvasni a harmadik részt.

Bogi_könyveskuckója>!
William Gibson: Mona Lisa Overdrive

Ez a könysorozat egy teljesen új élményt nyújtott számomra. Teljesen kiléptem a megszokott, komfort zónámból. Abszolút nem bántam meg. Szélesítettem a látókörömet a cyberpunk világával.
A záró, harmadik kötet valamilyen szinten kötődik az előző részhez. Van egy kis idő előre ugrás, de a második kötet szereplői is felbukkannak, viszik tovább a szálat további karakterekkel kiegészülve.
A könyvben szépen van ábrázolva a cybervilág hierarchiája. Hiába változnak meg az ember életkörülményei, hiába lesz csúcstechnológia, mindig lesznek szegények és gazdagok. Mindig lesz egy nagyhatalom, ami sakkban fogja tartani az embereket és irányítani fogja őket (lásd. Ready Player One). Lesznek azonban mindig olyan emberek is, akik harcolni fognak a rendszerrel és lázadni fognak ellenük.
Angie, Mona és Bobby valamilyen szinten a rendszer áldozatai, elszenvedői. Küzdenek az életbenmaradásért, a nagyhatalmak ellen. A könyv cselekménye több szálon fut, sokszor nehéz is követni. Nagyon nagy odafigyelést és koncentrációt igényel. Nem egy limonádé olvasmány. A szálak végül szépen találkoznak. A csekelmény teljesen át van szőve a cyberpunk világ tipikus elemeivel: adathalászat, modern technológiák, gépek, chippek és mesterséges intelligencia.
A cselekmény izgalmas, ármánykodó és tele van fordulatokkal.
Aki szereti az olyan típusú könyveket, mint a Ready Player One, ezt is nyugodtan hazaviheti, vagy leemelheti a polcról. Nem fog benne csalódni.

BBetti86 >!
William Gibson: Mona Lisa Overdrive

Azt hiszem, Gibson nálam egy polcra kerül Philip K. Dickkel. Hiába tudom, hogy a zsánerben mennyire jelentős, és értem is, hogy miért kultikus szerző, de nem tudom szeretni a regényeiket. Ezt éreztem a Mona Lisa Overdrive kapcsán is.

A történet több szálon van elbeszélve, és a végére lehet majd érteni, hogyan kapcsolódnak össze a történések és a szereplők. Van egy kamaszlány, akinek az apja fejes a jakuzában, és Londonba kell mennie. Van egy virtuális világos sztár, aki kezd rádöbbenni, hogy az apja mit tett vele korábban és miért más, mint a többiek. Van egy szerencsétlen prostituált, akit eladnak és átplasztikáznak, terveik vannak vele.
Egy ponton el is engedtem, hogy én ezt meg akarjam érteni. Magában vettem a jeleneteket, és inkább a világra figyeltem, amiben ezek történnek. Az sötét, változatos, ugyanakkor jövőbeli, más – nem is nagyon tudom magam beleélni, noha Gibson jó világépítő, és ezt a világot már a harmadik kötettel igyekszem megismerni.

A fejlődés iránya, ahova minden tart, saját korában egyedi ötlet lehetett, én már az utódok miatt ismerősként üdvözöltem. spoiler Újfent éreztem is, hogy későn olvastam. Ha nekem is új tudott volna lenni, jobban értékeltem volna. Így csak lekönyveltem, hogy még egy ötlet, ami az általam ismert sci-fi része, és itt vannak a gyökerei.

A történetben egyértelműen a női hősök dominálnak, és még változatosak is. Kumiko nem sok vizet zavart, gyakran nem is értettem, mit kóvályog. Mona elveszett, és szánni való. Ő a példája annak, hogy a függőség és a rossz kapcsolatok hogyan tönkre tudnak tenni egy embert. Itt a jövőbe van helyezve, de ha mai droggal helyettesítjük a kristályt, sajnos, rá lehet ismerni korunkból is a történetére. Angie talán a számomra leginkább szimpatikus, de még őt sem mondanám szeretett figurának.
Gibson nem hősöket és szerethető alakokat ír, sok az árnyalat és nem célja, hogy szeressük a karaktereit. A világ, amiben mozognak, fontosabb.

Jelenetek szintjén működik, érdekes, és felépít egy disztópikus világot, amelynek most újabb színeit fedi fel. Tudom, miért dicsérjem, de nem szerettem. Sőt, tovább megyek: értékeltem a regényt, de én untam.

Zanbar>!
William Gibson: Mona Lisa Overdrive

Johnny Silverhand szerepében…. William Gibson.

Olvasva a teljes trilógiát – bár elveikeben van egy novelláskötet is, mely ehhez kapcsolódik – arra kellett jutnom, hogy mire a Mona Lisa Overdrive a kiadóhoz került, Gibson maga volt a cyberpunk rocker atyaúristene, maga Johnny Silverhand.
Ám nem az amit a Cyberpunk 2020 teremtett, aki végül, ha ehhez meg is kellett halnia, de felnőtt és azzá a vezérré vált, akire a világnak szüksége volt. Nem, az a Keanu Reeves által megformált kiégett, arrogáns, egoista p@cs…
Az a fickó, aki annyira meghatározó figura lett a saját maga teremtette „univerzumban”, hogy nem volt a világon szerkesztő, aki azt mert volna mondani neki, hogy öregem, van egy trilógiád, egy erősen értelmetlen főszállal, nincsenek főszereplőid – úgy igaziak – cserébe van egy halom igencsak közepes, vagy a közepest is csak alulról súroló mellékszereplőd, akiknek így nem jut igazi, saját „erős” mellékszál és még mindig vesztésre álló küzdelmet folytatsz a dramaturgiával, a történetvezetéssel és az érdeklődés fenntartása elnevezésű mágikus jelenséggel – nem volt, mert akkor Gibson másik kiadóhoz vitte volna könyvét, ami kiadta volna úgy ahogy volt, a szerkesztőt pedig a saját munkaadója tűnteti el, mint a maffia J. Hoffát.

A Sprawl trilógia végletesen azt a benyomást keltette bennem, hogy valójában hat könyv, de Gibson csak hármat írt meg közülük, s ennek okán rengeteg fontos esemény, cselekmény legfeljebb kurta félbekezdések formájában kerül megemlítésre – már ha megemlítésre kerül bármilyen módon. Ennek okán a három köteten át vonszolt „főszál” teljesen érdektelenné válik, főszereplők hiányában nincs akihez igazán kapcsolódni tudnánk és mivel Gibson csak azért sem elégszik meg egy „sima egyszerű cyberpunkkal”, ezért az amit végig megpróbál elmondani, amivé kiakarja futtatni a történet, feláldozva ennek oltárán minden karaktert, mellékszállat és bármit, ami értékes lehet a műben, az csak annyira volt jó, hogy a Cyberpunk 2077 utcai prófétája egy félmondatban elmondhassa és aztán el is engedjük, mert éppen annyit is ért.

A Mona Lisa Overdrive-nek egyszerűen nincs sodrása, nincsenek karakterei, és nincs egyéni értelmes története. A vége bekövetkezik ugyan, ám emögött sokkal inkább az író megmásíthatatlan akarata állt, se nem a regény logikusan abba az irányba mutató történetszálainak végeredménye. Több olyan karakter is akad benne, akiket lényegében ki is lehetett volna hagyni, mert igazából semmit sem tettek hozzá, sem személyükkel, sem történetszálukkal, az egészhez, viszont lendületesen elveszik a helyet a fontosabb történet szálakról – már ha van ilyen egyáltalán – attól, hogy egyes érdekesebb karakterek kibontakozhassanak végre, hogy legyen értelme annak, amit és ahogy tesznek.

Biztos vagyok benne, hogy Gibson hitte, hogy a „nagy elképzelés” a végső ötlet, majd elviszi a hátán az egészet és annak ereje által a helyére kerülnek majd a dolgok, ám e cél hajszolása közben elfeledkezett róla, hogy a regény nem egy program kezelőfelülete, melynél mélyebbre csak nagyon kevesen látnak és így a többségnek éppen elég, ha azt tudják, hogy a kezelőfelület működik, ergo a program is működik. Nem, a regény olvasása közben magunk is programozókká, vagy ha úgy tetszik konzolcowboyokká válunk, és meglátjuk a kódokat, a mátrixot, a hatalmas művet, mely a csillogó kezelőfelület alatt megbújik. És ez egy igencsak hanyagul lekódolt program.

VeronikaNy>!
William Gibson: Mona Lisa Overdrive

A harmadik kötet leginkább a másodikhoz hasonlít stílusában és felépítésében is, de mindkét előző kötet cselekményéhez kapcsolódik, elkezd egésszé összeállni… valami.
Itt is több szálon kezdődik a cselekmény
– Kumiko, egy japán tinilány, akit az apja egészen Londonig küld, hogy megvédje. Ezen a szálon kerül elő újra Molly, a Neuromancerből. Nem igazán tudom, hogy ez egy trilógia-e, vagy egyetlen regény három része, de ha egyetlen regény, akkor szerintem Molly a főszereplője.
– Angie, aki egy Sense/Net sztár, a Count Zeroból ismerjük, jól $@!% vele az apja
– Rafkós Henry, akinek hazavágták a memóriáját, Kutyamagányban él egy régi gyárban. Ezen a szálon Bobby lesz a régi ismerős.
– És Mona, aki egy 16 éves prosti, nagyon hasonlít Angiere.
Viszont ebben a kötetben nagyon gyorsan elkezdenek összefonódni a szálak, és a cselekmény nagy része a jövőbeli világban játszódik, nem a Sense/Net-ben, de azért a virtuális világ is tovább árnyalódik. Ebben a legkevesebb a cyberpunk, és ez a legkönnyebben olvasható, követhető.

Noro P>!
William Gibson: Mona Lisa Overdrive

A trilógia befejezése egészen más stílus, mint az eddigiek: egy olyan jövő mindennapjait ragadja meg, ami akár a jelen is lehetne. Ez egyfelől nyilvánvaló előrelépés: mivel a technológia csak akkor kerül elő, amikor feltétlenül szükség van rá, a könyv e szempontból könnyebb olvasmány, mint „hard cyberpunk” elődei. Ugyanakkor szerintem az igazi CP-hez hozzátartozik egy kevéske színpadias krómcsillogás, és valahol nagyon is sajnálom, hogy Gibson minden egyes regénye ebből valamivel kevesebbet ad, mint az őt megelőző.
Míg a Számláló nullára hatalmas változásokkal szembesít, a MLO az ellenkező nézőpontot emeli ki: azt, hogy az emberek még a korszakalkotó eseményeket is képesek teljesen figyelmen kívül hagyni, ha az nem befolyásolja közvetlenül mindennapi kis életüket. A kibertér itt szinte úgy jelenik meg, mint okkult jelenség, ami keveseket érdekel, és azok tudása is jobbára igen felszínes.
A történet sokkal bonyolultabb, mint a korábbiakban, ráadásul szinte kizárólag mellékszereplőkön keresztül látjuk az eseményeket. Rengeteg utalás rejlik benne az első két részre, azok ismerete nélkül szinte értelmezhetetlen. Kissé zavar, hogy igazán nem viszi előrébb a kibertér rejtélyét: a MLO tulajdonképpen ugyanazzal ér véget, mint a Neurománc, megerősítve, de meg nem magyarázva annak lezárását.

zamil>!
William Gibson: Mona Lisa Overdrive

Jó volt, jól lezárta sorozatot. A cselekmény nem volt unalmas, nem volt üresjárat. Amit kicsit hiányoltam, hogy a Mátrixról alig írt, hol ott egy cyberpunk regénynél nálam elvárás. Ráadást nagy események történet a Mátrixba, amihez illet volna egy kis dekázás.

Balázs_Erőss>!
William Gibson: Mona Lisa Overdrive

Az utolsó 100 oldal tényleg tetszett. Azok pörögnek, és még önmagukban is értelmesen kapcsolódnak. Az előtte lévő kétszáz, no az már más tészta.
Eleve kiábrándultam a Gibson-féle cyberpunkból, mert egyszerűen unalmassá, sterilen technikaivá vált.
Tehát. A három könyvet egyben kell kezelni, még úgy is hogy csak halovány (és számomra durván erőltetett) az összekapcsolódásuk.
Aki ezt fel meri vállalni, az nosza, rajta hát! Katarzist azért ne várjatok.

Karakai_András P>!
William Gibson: Mona Lisa Overdrive

Gyors, pörgős cselekmény. Elmélkedésben szerintem a két előző rész köt áll valahol. Talán ez a rész volt amelyik leggyorsabban magával ragadott. (Persze lehet, hogy azért mert egyhuzamban olvastam a három könyvet.)
Szépen végigvezeti az eddig ismeretlen pontokat, magyarázatot ad kérdéseinkre. Jó lezárása a trilógiának

Action P>!
William Gibson: Mona Lisa Overdrive

A trilógia befejezése, a cselekményt elég jól lezárja, de sokszor követhetetlen a sztori, talán a sok nézőpont karakter miatt. Szerintem a legjobb rész a Neuromancer, az jobban egyben van.


Népszerű idézetek

Kapusi_Farmosi_Dóra>!

A szellem az apja búcsúajándéka volt, amit egy feketébe öltözött titkár adott át a Narita egyik utasvárójában.

(első mondat)

>!

– Angela – mondta a ház; a hangja csendes volt, de határozott. – Hívása érkezett Hilton Swifttől…
– Felsőbb rendeletre? – Éppen főtt babot evett pirítóssal a konyhapultnál.
– Nem – mondta a ház bizalmasan.
– Változtass a hangnemen! – utasította Angie két kanál bab között. – Aggódj egy kicsit!
– Mr. Swift várja önt! – mondta a ház idegesen.
– Ez már jobb – mondta Angie, és a mosogatóba tette a tálat meg a tányért –, de én valami olyat szeretnék, ami közel jár az általános hisztériához…
– Fogadná végre azt a hívást?! – A hangban csak úgy vibrált a feszültség.
– Nem – mondta a lány –, de a hang, az tetszik, az maradhat.

34. oldal

>!

Gentry arcára visszatért az őrült mosoly.
– Nagyszerű – mondta.
– Mi nagyszerű?
– Látom már, mi ez. Egyfajta jég. Biztonsági program.
– Az a majom?
– Valami fattyúnak van humorérzéke. Ha a majom nem ijeszt el, borsószemmé változik…

106. oldal

Noro P>!

Gomi. [hulladék]
Tokió szárazföldi területének harmincöt százaléka gomira épült, azokra a földsávokra, amiket évszázados szisztematikus hulladéklerakással hódítottak el az öböltől. Japánban a gomi erőforrásnak számított, amit menedzselni kell, összegyűjteni, átválogatni, gondosan elhelyezni.
London viszonya a gomihoz áttételesebb volt, összetettebb. Kumiko szemében a város nagy része gomi volt, csupa olyan struktúra, amiket a folyton új építési területekre szomjúhozó japán gazdaság már rég elemésztett volna mérhetetlen mohóságában. […] Az angolok megbecsülték a gomijukat, és tiszteletüknek oly módon adtak kifejezést, amit Kumiko csak most kezdett érteni: benne éltek.
A gomi a Sprawlban valami más volt: tápanyagban gazdag televény, rothadó massza, amelyből acél- és polimerpenész sarjadt szerteágazón.

22: Üresség és szellemek

nemorino>!

– […] Amikor eljött a pillanat, a világosság ideje, abszolút egység volt, közös tudat. De ott volt a másik is.
– A másik?
– Én csak arról beszélek, amelyiket ismerem. A másikat csak az egyik ismerte, és az már nincsen. Ennek a tudásnak a következtében a középpont összeomlott; az összes szilánk szétszaladt. A szilánkok formát kerestek, mindegyik, mivel ezeknek a dolgoknak az a természete. Az összes jel közül, amit a fajtád elraktározott az éjszaka ellen, a paradigmáknak abban a helyzetében a vudu bizonyult a legmegfelelőbbnek.

245. oldal, 36. A lélekfogó (Agave, 2021)


A sorozat következő kötete

Neurománc sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Tom Sweterlitsch: Angyalok pokla
Justin Cronin: A tükrök városa
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Octavia E. Butler: A talentumok példázata
Blake Crouch: Hamis emlékek
John Scalzi: Bezárt elmék
Blake Crouch: Géncsapda
Szabó Róbert: Drift
Joe Hart: Obscura
James Patterson – J.D. Barker: A zaj