!

A 290. számú auschwitzi fogoly 80 csillagozás

Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Ami ebben a pokoljárásban vonzó – különös, hát a borzalomnak is lehet bája? –, az maga a szerző személye, a vézna, szőke fiúé, aki öt esztendőt töltött a halál árnyékában. Tizenkilenc éves volt, amikor a 290-es számot kapta Auschwitzban, s az érkezéskor még azt kérdezte magától: „Auschwitz? Az ördög hallott róla. És milyen lehet egy koncentrációs tábor? Hamarosan megtudom.”

Ami azt illeti, alaposan megismerhette öt esztendő alatt. Megtanulta a túlélés művészetének minden „naprakész” csínját-bínját, a fogarany, a cigaretta, a krumpli csereértékét, illetve az emberélet értékének teljes semmibevételét.

És megismerte Kielar a halál minden fajtáját, mielőtt megismerhette volna a szerelmet, az életet. Alvilági útikalauz ez a fekete memoár; felsorol minden pokolbeli látnivalót, és mint minden jó útikalauz, végül a halál glosszáriumát is közli, azt a német társalgási nyelvet, amelyet rabok és rabtartók egyaránt beszéltek.

Az olvasót magával ragadja a szerző… (tovább)

Az auschwitzi halálgyár rémtettei címmel is megjelent.

Tartalomjegyzék

Hirdetés

Kedvencelte 9

Most olvassa 8

Várólistára tette 78

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 7

Elcserélné vagy eladná

>!
Elcserélhető
kulturmosoly könyve

Kiemelt értékelések

+
>!
ppeva MP
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

„…elveszítette az ember a hitét mindenben, még Istenben is. Ha létezik – és én gyerekkoromtól fogva ebben a hitben nevelkedtem –, hogyan engedheti meg, hogy tömegesen gyilkolják a védtelen embereket, ráadásul olyanok, akik a Gott mit uns feliratot viselik katonai derékszíjuk csatján?”
Hát hány Isten van?!
És hány lépcső, hány fokozat van a pokolban? Milyen lehet érezni, hogy rúgnak-vágnak-éheztetnek, de még mindig jobb, mint a többieknek, akik zsidók?!
Öt év egy haláltáborban. Letehetetlen könyv a lehetetlenről. A túlélés könyve. Csak az a kérdés, hogyan lehet élni ezután.
Sok hasonló témájú könyvet olvastam már. Ez a legjobbak közül való.

+
>!
pikkupilvi P
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Itt, a molyon szereztem tudomást erről a könyvről, és milyen jó, hogy így volt! Ez egy borzalmas könyv. És borzalmasan jó. Szerény ismereteim a lágerek belső működéséről, hierarchikus viszonyairól, a túlélés minden fortélyáról jelentősen kibővültek.
400 oldal sűrű gyomorba rúgás érzés olvasni, igaz, néha csak pofozkodássá szelídül, de van, hogy majd' belepusztulsz.

+
>!
n MP
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Sohasem hittem, hogy ilyen sokáig lehet haldokolni…" – az első néhány nap élménye a táborból.
Tényszerű alvilági útikalauz, részletes és pontos beszámoló a lét elviselhetetlenségéről.
Belépsz te is vele, ott élsz-halsz velük. Neked is fáj.
Éhezel, fázol, rühes és tetves leszel, ütnek és vérzel…belül.
A …lelked vérzik miközben olvasod.
Érzelemmentes írás. Mert nem volt már mit érezni?
Azt mondja: – Auschwitz? Az ördög hallott róla – s legyint.
Azt mondom:-Auschwitz? Az ÖRDÖG hallott róla!
Ahol a szökés sem megoldás, mert van kollektív felelősségtudat…
Ahol a „jóképű Mengelével'” találod szembe magad.
Embercsapda.
A haláltábor utáni nemzedéknek íródott? Foglalkoztatja-e őket, minket a láger lét?
Van már azóta Irak, Irán, szerbek, kurdok, tálibok, amit akarsz ha az embertelenség érdekel.
Mégis csak a saját életedet akarod túlélni.
Világvégétől félsz.
Van, aki már azt is megélte, túlélte. A saját világának végét.
„Búcsúzom Auschwitz, túléltelek, de mi lesz ezután?”
Az ördög nem csak hallott Auschwitzról, hanem ott volt.

És mindezek után, emlékszem, valaki egyszer ezt mondta:
"Isten az embert a saját képére teremtette.
– nem egy hibás isteni lény és nem egy javított állat."

+
>!
Galambdúc
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Nehezen olvastam, az utolsó száz oldalon felgyorsultak az események. Részletes és érzékletes leírása gazságnak, ármánynak, mindennek, ami az embert hihetetlen mélységekig aljasítja. Próbáltam történelmi regényként olvasni, ebben aztán nem volt semmi felemelő. Azt gondoltam, a túlélés valami magasztos dolog, de hogy mennyi csel és hazugság és közöny vezet el hozzá, arról sokkoló volt hallani. Az őszinteségért respekt, de sok részlet gyomorforgató. Jó adag szerencse és furmány kellett ahhoz, hogy az ifjú Kielar közel öt évet ellavírozzon a lágerek világában, de neki volt igaza: életben maradt, amit sok millió társa nem mondhatott el magáról.
A könyv és a főszereplő alakja amúgy lehetne minden, csak nem bájos, ahogy a fülszöveg írja.

+
>!
Nilla I
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Ez a könyv a valóság.
Ez a könyv a rettenetes történelem.
Ez a könyv fáj.
Ezt a könyvet kötelezővé kéne tenni.

+
>!
Roszka
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Rémálmaim voltak,míg olvastam. Döbbenetes! Nincs nagyobb szörnyeteg az embernél!

+
>!
Diosz P
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Letehetetlen és szívszorító. A kicsit szenvtelenebb, ez az eseményeket tényszerűen leíró hangvétel ami még megdöbbentőbb hatással van az emberre.

+
>!
szikszai_2 P
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Auschwitzról kevés ilyen könyvet olvastam eddig. Egyszerre borzalmas és letehetetlen a könyv. A végére azért várjuk a szabadulást. Alapmű a témával kapcsolatban.

+
>!
stancili1
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly

Az egyik legkomorabb, legborzalmasabb holocaust-regény (noha a szerző, Wieslaw Kielar nem volt zsidó származású). Pátosz nélkül, hétköznapi nyelven írni a pokolról – ez a művészet, a borzalom akkor lesz ugyanis a legmélyebb, ha így lehet írni róla. Nem kellenek nagy szavak.

6 hozzászólás
+

Népszerű idézetek

+
>!
spoiler

Járműveken utaznak a fogságba. Mi gyalog vánszorgunk a szabadság felé.

++
>!
Ptyíca

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Aznap éjjel, pontosabban hajnal felé, nagy transzport érkezett a Pawiak-börtönből. Ez volt az első varsói transzport. Legtöbbjüknek ez lett életük utolsó állomása. A tábor másfél ezer foglyának megkönnyebbülés volt, mert az SS meg a személyzet figyelme most teljesen az „újak”, az ún. zugangok felé fordult. Leo Wietschorek kápónak előléptetést jelentett; őt ugyanis áthelyezték a karanténból a táborba második lagerältesternek, Bruno Brodniewicz segédjének.
És nekem?…
Egyszerű a dolog: a transzport érkezése megmentette az életemet. A tizenhármak közül én lettem volna Leo első áldozata!
A legjobbkor ment el. Már nem volt ideje, hogy agyonüssön.

39. oldal

+
>!
Diosz P

– Fel a fejjel! Holnap megint benézek hozzátok… ha még élek! – tette hozzá filozofikusan, és becsukta maga mögött az asztalosműhely ajtaját.

213. oldal

+
>!
Diosz P

A lágerben egyik napról a másikra éltünk, az volt az egyetlen cél, hogy holnapig kihúzzuk.

85. oldala

+
>!
pikkupilvi P

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Varsóban felkelés van. Keveset tudunk róla. Az ismerős SS-ek, akikkel üzleti kapcsolatban vagyok, igyekeznek minél kevesebbet beszélni erről a témáról. Még a máskor beszédes Schneider is mélyen hallgat. De azért bejutnak a táborba különböző, ellenőrizhetetlen hírek. Jurek blokkjában rendszeresen tartják a gyűléseket. Én nem járok oda, de az egyik résztvevő elég pontosan elmondja miről tanácskoznak. Nagy szavak hangzanak el: felkelés, offenzíva, Sikorski, Lublin, London, partizánok, szervezés… Ezt hallva nekem az jut eszembe: krematórium, gázkamra, szelekció, kivégzés, terror és tehetetlenség, besúgás… Nem! Én nem politizálok. Edek halála óta hidegen hagy minden. Passzívan megadtam magam a sorsomnak, és várom, mit hoz.

328. oldal

+
>!
baluguru

Hamarosan már a szanitéckocsiban ültem, amely Birkenau felé vitt. Ott kezdődött lágeréletem új szakasza.

+
>!
baluguru

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

A SS csak a tiszta munkát végezte. Ők csak gyilkoltak. A többi, a piszkos munka a sonderkommando dolga volt, több száz fiatal és erős zsidóé, akiket még élni hagytak, azon az
áron, hogy elégetik a lányukat, feleségüket, gyermekeiket, szüleiket. Szemtanúi voltak a legszörnyűbb bűnténynek, amelyet valaha kiagyalt az emberiség, sőt arra kényszerítették ezeket az embereket, hogy tevékenyen részt vegyenek benne. A krematórium vetkőzőhelyiségében ők adták át az újonnan jötteknek a törülközőt és a szappant, azt mondták nekik, hogy a fürdőbe
mennek, azután bevezették őket a gázkamrákba, s onnét hamarosan csak az iszonyat üvöltése, a haldoklók jajgatása hallatszott ki. A sonderosok már nem emberek. Minden emberi érzés lefoszlott róluk, és elégett azokkal a lényekkel együtt, akik a legdrágábbak voltak nekik, a legközelebb álltak a szívükhöz – érzéketlenné váltak az emberi fájdalom iránt. Mások halála
már semmilyen hatást sem tett rájuk. Tudták, hogy a kövérek jobban égnek, mint a soványak, hogy a nyugati transzportokkal kevesebb baj van, mint a hazaiakkal: azok elhiszik a törülközőt
meg a szappant. A sonderosok tisztában voltak vele, hogy amíg lesz mit égetni, addig ők élni fognak, mert szükség van rájuk. Egyetlen érzésük maradt: a félelem saját haláluktól, s ez annál
nagyobb lett, minél alaposabban megismerkedtek az egész bestiális gyilkoló gépezettel. Jól ismerték az élet árát, s mindegyik azzal áltatta magát, hogy megmenekülhet, ha serényen, hibátlanul dolgozik, ha végrehajtja, amit parancsolnak. De valahol a lelkük legmélyén izzott a gyűlölet lángja, ha egyelőre elfojtotta is a halálfélelem. Meglapultak, buzgón végrehajtottak minden parancsot, hogy ki ne szúrják őket, hogy életben maradhassanak, mert hátha éppen
ők lehetnek majd a bosszúállók.

+
>!
baluguru

Egy hatalmas termetű, szörnyen kövér zsidó még tartotta magát, pedig a kápók és SS-ek őt gyötörték a legtöbbet. Lázasan dolgozott, igyekezett, hogy ne adjon okot a verésre, mintha még hinne a feliratban, amely a tábor kapuja fölött ékeskedett, munkahelyétől pár lépésre: Arbeit macht frei, a munka szabaddá tesz.

+
>!
ppeva MP

Megjöttek a „kupecek”, az emberkereskedők – így neveztük a német vállalatok képviselőit, akik szakmunkásokat toboroztak a gyárak és bányák lágerrészlegeibe.
Nem tolakodtunk. Sohasem lehet tudni, hová kerül az ember. Lágerjelszavunk így hangzott: ne légy sem első, sem utolsó.

349. oldal


Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el