Ha ​a világ rigó lenne 95% 209 csillagozás

2021: A lányommal együtt olvassuk-énekeljük. Legnagyobb boldogság.

Erre a könyvre nagyon igaz az a mondás, miszerint nincsen gyerekkönyv és felnőttkönyv, csak jó könyv vagy rossz könyv. Ki cáfolhatná meg, hogy ezek gyerekversek? Rímesek-ritmusosak, legtöbbjüket az óvodából, iskolából ismerjük, vagy Gryllusék, netán Halász Judit megzenésített változatában cseng a fülünkbe. Melyik gyerek nem rajong a mondókaszerű, zenélő-zsongó rövid versikékért, amelyekben ráadásul hemzsegnek az állatok, a morgós medvétől a felhő-cápán át a lúdig, kutyatárnyi kutyáig vagy az elefántig. És mégis olyan témákkal találkozunk, amelyek nem szoktak gyerekkönyvekben felbukkanni: a magány, az elmúlástól való félelem, a boldogtalan szerelem fájdalma vagy a szerelem elvesztésének a félelme. Metaforikusan, mesei elemekkel átszőve vannak jelen ezek a témák, és a gyerek is megérti, átérzi őket. A felnőtt pedig újra gyerekké válik a ritmus vidám sodrásában, és talán már saját tapasztalatai alapján siratja meg a szerelmes paprikajancsit. (Megkockáztatom, hogy szerintem ez az egyik legszebb magyar szerelmes vers) Weöres Sándor felszabadultan kísérletezett a ritmussal, rímekkel, tökéletesen kihasználva a magyar nyelv játékosságát és zeneiségét. Felrúgta a szabályokat, pont úgy, ahogy az illusztrátor Hincz Gyula bájos, gyermekien kusza rajzai sem igazodnak szigorú kontúrokhoz.
Legnagyobb értékének mégis azt tartom, hogy a vitathatatlan irodalmi nagysága mellett szerethető és emberközeli. Legyen az ember 3 vagy 100 éves.

Ha gyerekversekről van szó, nem véletlenül Weöres Sándor az egyik legismertebb és legkedveltebb költő. És az sem meglepő, hogy ennyi versét megzenésítették. A versek többségének olyan jó a ritmusa, hogy szinte követeli, hogy énekeljék vagy skandálják. Nem véletlen, hogy fiaimnál is nagy népszerűségnek örvend. Énekeljük, skandáljuk is szinte naponta. Most nyáron ez, a Tengerecki hazaszáll és a Mondókáskönyv 1. volt az, amely végig kéznél volt (meg elalvás előtti mesékhez a Gőgös gúnár Gedeon és a Mosó Masa mosodája).
A legismertebb versei közül jó néhány meg is található ebben a kötetben (Bóbita, Galagonya, Csiribiri, stb.), és van benne ezen felül még sok (legalább is számomra) kevésbé ismert. Nagyon szerethető versek ezek, a természetről, a gyermekkorról, a játékról, az életről, időjárásról. Ráadásul gyermeknek és felnőttnek egyaránt sokat tudnak adni. Ugyan elég esetleges, hogy épp melyik verset olvassuk, de vannak kedvencek (elsősorban a Kaláka vagy más által megzenésítettek), és szerintem még mindig vannak olyanok, amelyeket a gyerekeknek nem olvastunk fel. De előbb-utóbb azokra is sor fog kerülni, mert egyelőre legalábbis nem látom jelét, hogy csökkenne a népszerűsége.

Életmentő. Nálunk „nagy Bóbita” néven fut. (Le is váltotta a „kicsit”.)
Sok könyvről olvastam már mások tollából, én viszont kizárólag erre tenném le a voksom: minden gyerek könyvespolcán ott a helye.
Be is kedvencelem!

Mint a gyerekes családok többségének, nekünk is megvan a Bóbita. De azt nem bírtam végigolvasni se, sose szerettem lapozgatni.
Ezt a kötetet véletlen találtam a polcon, azt se tudtam, hogy megvan ez nekünk. Weöres gyerekversei meg érdekeltek alapvetően, ezért decemberben apránként el is olvastam az egészet. Mellette párhuzamosan Csukás István összegyűjtött prózai írásait olvastam, ahol volt egy írás többek között Weöres Sándor gyerekköltészetéről (ebből egy részlet itt olvasható: http://moly.hu/idezetek/436310). Ennek ismeretében sokkal nagyobb élmény volt ezt a könyvet olvasni. És rácsodálkozni, hogy ezek a versek komoly munka eredményei.

Örök kedvenc. Varázslatos, nehéz megállni, hogy ne fennhangon olvassam, mert úgy hangzik jól. Az illusztrációk mesések és visszakalauzolnak a gyerekkoromba. Ettől a könyvtől azt hiszem nem akarok soha megválni.

Gyerekkent nagyon szerettem ezeket a verseket, és már nagyon vártam, hogy én is továbbadhassam. Zömében most is tetszettek, bár sokkal kevesebb volt ismerős, mint amire számítottam, és felnőtt fejjel bőven kihallom belőle az akkori társadalmi dolgokat, de még így is csodás volt. A közönséget az illusztrációk nyűgözték le a legjobban, na meg a fényes borító, de lesz ez még másképp idővel.

Alapmű.

A kislányom kb. 2 hónapos volt,mikor először elkezdtem mondókázni-verset mondani neki,és Weöres Sándor versei voltak az egyetlenek,amik -akkor- mosolygásra késztették,úgyhogy ez a kötet nonstop kéznél van (bár nagyjából fejből mennek már a sláger versek,de fontosnak tartom,hogy a lányom lásson minél többet könyvet a kezünkben). Meglepően sok vers szövege és dallama is visszajött a saját gyerekkoromból,nagyon nosztalgikus úgy lapozgatni,hogy anyukám is ebből a kötetből olvasott nekem :)
A versek ritmusa,üteme szinte kiált azért,hogy hangosan olvassuk, vannak közte bájos,igazi gyerekeknek való költemények,de van olyan is,ami első olvasásra gyerekversnek tűnik,de kicsit komolyabb,melankolikusabb.
Az Ung király hatalmas sláger nálunk,sírós helyzetekben is bevált,bár kicsit furcsán szoktak nézni az orvosnál,mikor oltás közben ezt mondogatom a gyereknek… :)
Remélem,hogy a lányom is olyan jó szívvel fog visszaemlékezni ezekre a versekre,mint én. Minden kisgyerekes család polcán ott a helye ennek a kötetnek!

Az nem lenne jó. Mivel, ahogy a költő is rámutat, akkor nem játszhatnánk el ezzel a gondolattal és nem olvashatnánk ezeket a verseket sem.

Kötelező olvasmány volt, és nagyon jó volt a sok ismerős verset egy kupacban olvasni.
Az egész válogatás olyan, mintha egy kismadár énekelné az olvasónak és az ő szemén kereztül szemlélnénk a világot. Emiatt nagyon tetszett!

Viszont az zavart, hogy rengeteg olyan vers volt benne, ami egyértelműen nem gyerekeknek íródott… :c