Darwin-díjasok ​I. 78% 32 csillagozás

Jaj de kretének az emberek… no de ezek meg is érdemlik, amit kaptak. Nem egy sztori volt, amin felröhögtem, és megszámolni se tudom azt, hogy hányszor fogtam a fejemet és tettem fel magamnak a költői kérdést: tényleg ennyi hülye van?!
A sztorik elég bőre lettek fogva, egy-egy másfél-két oldal is meg volt, de ezt egy cseppet sem bántam. Akadt pár klasszikus benne, az egyszer már biztos.

Egyszerre elkeserítő, szórakoztató és tanulságos.
Volt pár történet, ahol maradtak kérdőjelek, nem volt minden világos számomra. Viszont tetszett, hogy fel volt tüntetve, hogy mely esetek hitelesítettek, és melyeket fogadjuk fenntartásokkal, illetve az is, hogy tudományos magyarázatokkal is segítették az egyes esetek jobb megértését. A kedvencem a „Nagy tengeri fakopáncs” volt, bár ez merőben más jellegű történet volt, mint az esetek többsége, de örülök, hogy helyet kapott a kötetben. Nagyon szellemesek voltak a végén a haikuk is.
Azzal gondolom egyedül vagyok, hogy a nyugágyas Larry szerintem zseniális volt :D Bár lehet, hogy csak azért gondolom így, mert ő túlélte…

A családom tagjain még szerencsére nem jelentkeztek fura gének okozta különleges balesetek. Tehát kezdek aggódni…. Néha szégyenlem magam, hogy mekkorákat kacarászok egyes eseteken, de legalább emlékezetes marad, egyhamar nem felejtem el.

Volt egy pár vicces sztori, de a többi felejthető vagy túl morbid. Nem tudtam eldönteni, hogy a hatásvadászat kedvéért mennyi valós történet került a könyvbe.

Ami miatt ér ennyi pontot, az az, hogy valaki veszi a fáradtságot, és összegyűjti ezeket az elképesztő eseteket. Ami sokat ront rajta, az olvasó lelkiismerete, mert mégiscsak kárörömből kacarászunk rajta, de nem lehet rezzenéstelen arccal kibírni.