Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Black Hammock 30 csillagozás
Black Hammock egy kis város a floridai bozótok mélyén, itt játszódik Wass Albert regénye. 1718-at írnak, mikor egy kalózbanda William D. Marvicknak, az angol királyi flotta virginiai parancsnokának kastélyát kirabolja. Ezzel megkezdődik „Iszapvárosban” a hátborzongatóan izgalmas kincsvadászat. Sir William a rablók nyomába ered. Rövid ágyúcsata után a kalózok két mentőcsónakon próbálják menteni a bőrüket és a kincseket; a parancsnok felfegyverzett matrózaival szintén csónakokban folytatja az üldözést. Az egyik folyókanyarban aztán eltűnnek a csónakok, úgy tűnik véglegesen. Az indiánok mészárolták le őket, vagy a George-tó környékét uralom alatt tartó spanyol katonák? A mesés kincsek mindenesetre többeket – még több, mint kétszáz év múlva, az első világháború után is – a rejtély felfedésére indítanak.
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Wass Albert díszkiadás · Wass Albert életmű-sorozat Mentor
Kedvencelte 3
Most olvassa 2
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 8
Kiemelt értékelések
Ó! Hát ez nekem nagyon tetszett!
A története, a hangulata, a karakterei, és a humora is. A nagy egész kép is tetszett, de a részletei is. Minden szereplő kis szarságaival együtt.
A kedvenc szereplőm Ray volt, neki nem volt elég az, amiben volt, több akart lenni, ezért dolgozott, ezért tanult, ezért tett meg mindent, kb Ő volt az egyetlen, aki semmi zsiványságot nem követett el, jóóó, megverte az ügyvédet, ezért be is zárták, de az megérdemelte, ez nem számít.
Ami nagyon tetszett benne, az az egyszerű emberek teljesen logikusnak vélt egyszerű dolgai, v a tettük mozgatórugói. Jókat derültem rajta, pl amikor Ray-nek magyarázza az apja, h nem lehet vadőr, mert hogy nézne ki, ha a testvéreit kéne letartóztatnia, aki persze belátta az érvelés igazságtartalmát.
Jaa, fülszöveg; az előhang rövid leírása, nem az egész könyvé.
A borító; zseniális, kb a könyv felénél esett le, a parókával kígyót fogni sztori, addig azt hittem, bajusz.
Az biztos, hogy mindenre számítottam Wass Alberttől, csak erre nem :-D Pedig azért Mózsi kalandjai után azt biztosra vehettem, hogy fergeteges humora és nagyszerű karakterteremtő képessége van. De hogy az arcomba tol egy ízig-vérig, mondhatni kicsit ponyvaregényes kalandregényt kalózokkal, beparókázott kígyóval (ami egyébként rögtön az elején meghozta a hangulatot és a kedvet a továbbolvasásra, most komolyan, szegény indiánokat el tudtam képzelni rögtön… :-D), egy nagyon fülledt, nagyon elzárt flordiai déllel, ahol első ránézésre csupa csaló, szánalmas, tohonya munkakerülő népség él, akikről azonban gyorsan kiderül, hogy vajból van a szívük és ha kell, tűzön-vízen keresztülviszik azt, amit akarnak, ha úgy hozza a helyzet, hogy a közösség egyik tagját kell menteni (általában a törvény egy emberétől)… Nagyon jól szórakoztam az egész könyvön, voltak pontok, amikor már teljesen ki is ment a fejemből, hogy mivel is indult az egész, annyira lekötött a megismert szereplők életének figyelése, mindenkiért izgultam ám, még azokért is, akik az elején nem voltak túl szimpatikusak. Illetve volt, aki az volt, de aztán csökkent a szememben az értéke (pl. Mrs. Hunter, tényleg, amit a lányával művelt, az édeslányával, a másik lány érdekében, na, azért, ott a lánya helyében elküldtem volna a büdös fr..ncba)… Nagyszerű szórakoztató regény, bátran ajánlható mindenkinek, a régi idők hangulatát idézte fel bennem, rengeteg hasonlót olvastam gyerekkoromban.
Az új molyos funkció, a tanácsadóm, hívta fel a figyelmem arra, hogy én ezt a könyvet, bár jó pár évvel ezelőtt olvastam, se csillaggal, se szöveggel nem értékeltem. Amint megláttam úgy éreztem, hogy ezt rögtön pótolnom kell, hisz ez a könyv kulcsfontosságú volt az én életemben.
Ezelőtt a könyv előtt többnyire csak a kötelezőkkel foglalkoztam, ha szabadidőm akadt vagy unatkoztam eszem ágába se lett volna olvasással tölteni. Aztán egyik nap, amilyen ügyetlen vagyok, sikerült úgy elesnem, hogy egyik csuklóm eltört, a másik pedig megrepedt. Mindkét kezem könyékig gipszben, így hát sok elfoglaltságom nem igazán volt. Emiatt döntöttem úgy, hogy olvasással fogom elütni azt a pár hetet, amíg az akadályozó gipszektől meg nem szabadulhatok. Wass Albert könyve keltette fel először az érdeklődésem, így hát mindennap megkértem valakit a családból, hogy tegye az ölembe és én majd valahogy megoldom a lapozással járó problémákat.
Őszintén szólva a történetre már nem emlékszem kristálytisztán, mert mindez lassan tíz éve történt. Arra viszont emlékszem, hogy mit adott nekem ez a könyv. Szórakoztatott egy olyan helyzetemben, amikor nagyon is szükségem volt rá, valamint feltárt egy olyan világot számomra, ami részben ismeretlen volt. Eddig a könyvig valahogy az olvasásra nem tekintettem úgy, mint egy hobbi vagy valami, amit saját magadért, a saját szórakozásodért teszel. Bennem az élt, hogy van pár kötelező olvasmány, amin túl kell lenni és aztán vagy tetszik vagy nem.
Bár jelenleg jó pár könyv ott kuporog a várólistámon, úgy érzem ezt a regényt is kézbe kell vennem újra, mert ennyi év múltán is biztosan hatással lesz rám. Nem egy bonyolult történet, sőt ellenkezőleg, valószínűleg sokan unalmasnak is vélnék, viszont nekem ez a regény több egy könyvnél. Ez a regény tett engem könyvmollyá, úgyhogy ezer hála és köszönet Wass Albertnek.
Anyukám nagyon szerette ezt a könyvet, én egy fokkal kevésbé.
Mivel még csak most ismerkedem Wass Albert könyveivel, még minden regény előtt elgondolkodom, mire számíthatok. Ez egy nagy talány számomra, és mert ez még csak a második történet volt tőle, egyelőre nem is tudom a választ. Ami egyébként jó, mert nagyon szeretek új szerzőkkel ismerkedni és habár még a fenti kérdésre nem tudok választ adni, azt már látom, hogy Wass Albert és én jóban leszünk.
Ugyanis nagyon tetszik, ahogy ír. Megvan a saját stílusa, karakteralkotása és történetvezetése, amely számomra kész élmény. Ez a történet annyira nem bővelkedett izgalmas dolgokban és én is inkább egy kincsvadászatra vártam, az nagyon tetszett, hogyan ad át hangulatot, helyzeteket és hogyan alakítja a szereplők sorosát. Pár dolgot tanultam is ebből a könyvből. Néhol nem kötött le annyira, mert nem egy feszesen megírt történet, nem is akart az lenni. Ez pedig így visszagondolva tetszett.
Szóval ez számomra nem nyújtott hatalmas élményt, de egy kisebbet biztosan. Várom már a következő regényt, hamarosan kézbe is veszem, kíváncsi vagyok, mikor tudom majd meg a választ a saját kérdésemre :)
Nem az a bajom vele, hogy ifjúsági, hanem az, hogy annak is gyenge. Vérszegény történet, időhúzás, sematikus szereplők vették el a kedvemet. Az ugyanitt játszódó A sólyom hangja és az Eliza és a ház, amit Jakob épített sokkal jobbak voltak.
Végtelenül egyszerű történet fekete-fehér (minden tekintetben), már-már a naivitásig jószívű, jó szándékú szereplőkkel, az amerikai dél egyszerű embereivel, akik legyenek bár alkoholisták, kurvák vagy agresszív elemek, kellemetlen tulajdonságaikat a mindig megbocsátó szülő mosolyával nézzük el nekik, hiszen a szívük színarany és sanyarú sorsukat feledve erőn felül próbálják segíteni egy árva lányka boldogulását, akit érthetetlen módon igyekeznek a lehető legjobb anyagi és társadalmi helyzetbe juttatni, akár saját gyerekük prostituálása árán is, na de sebaj, mert mind mondottam, aranyfényben dobban bennük a szív és önzetlenség über alles. A gonoszok természetesen az ügyvédekkel és a torz lelkű nagybácsik.
Nem ezzel fogják Wass Albertet reklámozni (bár lehet, hogy pont ezzel kellene, hiszen ha valamelyik művéből, akkor ebből hiányzik a – talán csak odaképzelt – politikai felhang), az amerikai kultúrkörben elég nehezen talált magára a könyv.
Viszont miután megtalálta a megfelelő hangulatot, valahol a regény egyharmadától kezdve, onnantól kimondottan élvezetes volt, kellemesen érzelmes és megható módon. A floridai légkörben is megtalálta a maga hangját, a szereplők annyira szerethetőek és emberiek, mint az Erdélyben játszódó alkotásaiban. A Wass-életművel ismerkedőknek egyszer mindenképpen érdemes elolvasni.
(Az előhang alatt nagyon megrémültem, hogy valami swashbuckler-kincskeresős történet lesz belőle, de szerencsére köze sincs hozzá, a fülszöveg is rendkívül félrevezető.)
Népszerű idézetek
Váratlanul becsúszott a partról egy iszapgödörbe, s ott egy csúf, karvastagságú kígyó várt rá; az állat már feltekeredett, támadásra készen. Ámde Don Alphonso nem érdemelte volna ki a „di Bastilla del Jesu” előnevet (mely spanyol nyelven annyit tesz, mint Jézus bástyája), ha az a fajta lett volna, akit megdermeszt a rémület. Ehelyett, egyéb fegyver nem lévén kéznél, letépte saját fejéről elegáns parókáját (melyet, hogy szavamat össze ne keverjem, kifejezetten őméltósága koponyájára készítették a barcelonai királyi parókakészítők), s rizsporos lokniival egyetemben a sziszegő kígyóra vetette, egy mennydörgő ordítás kíséretében.
– Hisz maga Istenben, Miss Angel?
Váratlan kérdés volt, s nem tudott azonnal válaszolni. Csak bámult az öregasszonyra, aki ismét bólintott.
– Erre kell választ találnia, Miss Angel. A többi aztán jön magától.
232. oldal
– Mi az, hogy munka, Angel? Mármint az ember foglalkozása, vagy nevezzük, aminek akarjuk… Hát nem csak kényszer? Az ember igyekszik összeegyeztetni a vágyait a lehetőségeivel… Hát nem csak eszköz, ami által az ember megteremti magának azt az életmódot, ami megfelel neki? Hát akkor mi a különbség aközött, amit sikerül elérnünk, és aközött, amire vágyunk?
248. oldal
Nagy, lusta folyó. Hömpölygő, sima és lomha, halkan csobogó. Mely sodródó vízijácint-telepeket visz, csónakokat, életeket, sorsokat, vágyakat, kisebb-nagyobb emberi hibákat, szeretetet, gyűlöletet, ezernyi dolgot. Lassan, bölcsen viszi magával nap nap után a zöld, iszapos partok mentén egy messzi, ismeretlen óceán felé.
Mint ahogy egykor egy Olafson nevű ember oly bölcsen mondta: „A mi folyónk maga az idő!”
260-261. oldal
Egyesek agyondolgozzák magukat, hogy a gyermeküknek maradjon valami. De a gyermekeknek általában egyéb terveik vannak, s nem érdekli őket, mennyi áldozatot hoztak értük a szüleik. Néha azt hiszem, talán jobb, ha nem kényeztetjük el őket, s maguknak kell megfizetniük mindenért…
254. oldal
De hát hogy is lehetnél vadőr? Ha valaki tesz valami törvényelleneset, és te nem tartóztatod le, akkor görény vagy. De ha a saját véredet tartóztatod le, akkor is görény vagy, mégpedig sokkal nagyobb görény. És akkor milyen lehetőség marad?
245. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szilágyi István: Kő hull apadó kútba 92% ·
Összehasonlítás - Karácsony Benő: Napos oldal 92% ·
Összehasonlítás - Kemény János: Víziboszorkány 91% ·
Összehasonlítás - Dragomán György: Máglya 90% ·
Összehasonlítás - Dragomán György: A fehér király 89% ·
Összehasonlítás - Bodor Ádám: Sinistra körzet 86% ·
Összehasonlítás - Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér / Engedjétek hozzám jönni a szavakat ·
Összehasonlítás - Tamási Áron: Ábel az országban 85% ·
Összehasonlítás - Karácsony Benő: Utazás a szürke folyón ·
Összehasonlítás - Bálint Tibor: Zokogó majom 83% ·
Összehasonlítás