Erdély, havasok alja, vadászatok, pásztorok és prepegyitok világa bontakozik ki Wass Albert leghíresebb regénytrilógiájában. Főhőse, Nuca a zord világ ellentéteként maga a lelki szépség: a természet hűséges leánya. Látóasszonyi képessége személyes akaratán túli végzetszerűsége mintegy isteni törvény megtestesítőjévé teszi.

Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Ha szeretnéd
– hogy érződjön bőrödön a dermesztő tél, ugyan sosem éltél a havasokban,
– hogy szárnyaljon a lelked, de hajnali 5-kor sírva tedd le a könyvet,
– hogy érezd a tiszta lelket és az őszinte szeretet, de tudd meg, mi is az a kegyetlenség….
ez a könyv nem Neked, hanem Érted íródott.
Nagyon érdekes az az ellentét, amely a lenti, falubeli emberek, és a fenti, a természet gyermekének tekinthető Nuca között megfigyelhető. Ezt csak még jobban megterheli misztikus, természetfeletti képessége, aminek következtében sehol sem találhat nyugalmat, állandó bolyongásra kényszerül. A másik ellentét, amelyről nyilvánvaló szomorúsággal tudósít a szerző: az iparosítás, a civilizáció betörése a háborítatlan természetbe a gőzfűrésznek köszönhető erdőkivágás, valamint a vasútépítés által.
Wass Albert gyönyörű természeti képekkel ajándékozott meg, olvasás közben azokra a csodás, háborítatlan helyszínekre kívánkoztam. A komárnyiki kunyhóban szívesen eléldegélnék. Ugyanakkor regénye tele van szép gondolatokkal sorsról, végzetről, ember és természet megszentelt viszonyáról. Nagyon tetszett, ahogy a bölcs, öreg plájászok beszéltek életről, halálról, Istenről. Egyszerű életszemléletük, a civilizáció zaklatottságától mentes, csendes mindennapi tevékenységük nagyon rokonszenves volt számomra.
Azt hiszem, aki kicsit is fogékony a lélekemelő olvasmányokra, az ebben a meseszerű történetben is megtalálhatja a szépet.
Az elmúlás, a kilátástalanság, az erdélyi havasok és a tiszta lélek regénye. Gyönyörű leírások és valóságos karakterek alkotják ezt az egyszerre szívet melengető és szívet fagyasztó világot.
Élvezhető szépirodalom. Gyönyörű nyelvhasználat, realista történet. Aki még nem olvasott Wass Albertet, annak első olvasmánynak is ideális, aki olvasott tőle, és szerette az írásait, annak kötelező.
Fájdalmas és felemelő élmény.
Én ennek a könyvnek adnék még öt csillagot. Gyönyörű, megható, szépséges, festményként látod magad előtt az erdőt, Nucát, az öreget, a pisztrángokat…. Egy szuszra kiolvastam.Emlékszem karácsony este kezdtem el olvasni, egyszerűen nem tudtam letenni.
Wass Albert olyan gyönyörűen ír, hogy az fáj – és ezt most nem szlenges értelemben mondom, hanem azért, mert TÉNYLEG fáj.
Szomorú, végtelenül szomorú történet… de szép. Hiába, akkor is szeretem.
Miközben olvastam a regényt, az jutott eszembe, hogy én sem erre a világra való vagyok. A technika vívmányai olyan mértékben fejlődnek, amivel igazán nehéz azonosulni.A táj/természet szépségének őrzése pedig egyre inkább kihal a XXI. században…Szomorú, de lebilincselő alkotás.
Nem akarok okoskodni, meg elemezgetni, meg megpróbálni leírni, hogy milyen hatásal volt rám ez a könyv. Túl sok mindent hozott fel bennem. (És, egyáltalán nem tesz boldoggá, hogy már-már politikai szimbólummá tették… nagyon méltatlan a történethez és a főszereplő tisztaságához!)
Az egyetlen, amit meg tudok rendesen fogalmazni e sok minden közül: sürgősen meg kellene tanulnom RENDESEN magyarul… mindig is tudtam, hogy nem mindenki tudhat magyarul, akinek ez az anyanyelve, de Wass Albert például tudott… volna mit tanulni tőle…
Top idézetek
Ott volt a tavasz. Minden fa látta már. Minden fűszál. A kövek. A vizek. A bükkök alatt egy hóvirág óvatosan elődugta a fejét. Körülnézett. Aztán egészen halkan elkezdett csilingelni.
Mire a fejéssel elkészült, és újra kieresztette az állatokat legelni, már a nap a gerincen ült, és véresre sebezte magát a fenyők csúcsaiban.
– A láda… – bólintott halkan az asszony.
– Miféle láda?
– Nem vetted észre? Az emberek ott lent nem tudnak a láda nélkül meglenni. Először csinálnak egy kicsit, és úgy hívják, hogy bölcső. Aztán csinálnak egy nagyot, és úgy hívják, hogy ház. És benne élnek. És benne élnek a szokásokban és a törvényekben, és nem tudnak mozogni a ládától. És az utolsót úgy hívják, hogy koporsó. És azt hiszik, hogy ezek nélkül a ládák nélkül nem is lehetnének emberek. Ládából ládába. Mindég egyik ládából a másik ládába. És a végin a földbe, és ott is csak ládába. Ennyi az egész életük. Azért olyan keserűek, és azért tesznek annyi gonoszat, mert keserűek. A láda sohasem engedi mozogni őket úgy, ahogy szeretnének. Nem tudnak mozogni,jól…Érted?
Harmadik kötet, 119. oldal
Meghal. És ha Ő nem lesz, én se leszek. Hogyan lehetnék én, ha ő nincsen…
"…a világ nem arra való, hogy hasznot hozzon valakinek.
A világ arra való, hogy szép legyen, békés legyen, jó legyen.
Mert az élet értelme a szép."
Tóderik ült a tönkön. Hallotta távolodnia lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad. És amikor minden elment már: az idő, és az élet és az emberek, akkor vége van. Akkor az ember rendbe teszi a dolgait, és elkészül magával, és elmegy a másik irányba. De mielőtt elmegy, még rendbe teszi a dolgait, igen.
228. oldal (Kráter Műhely Egyesület, 2003.)
Nem vetted észre? Az emberek ott lent nem tudnak a láda nélkül meglenni. Először csinálnak egy kicsit, és úgy hívják, hogy bölcső. Aztán csinálnak egy nagyot és úgy hívják, hogy ház. És benne élnek. És benne élnek a szokásokban és a törvényekben, és nem tudnak mozogni a ládától. És az utolsót úgy hívják, hogy koporsó. És azt hiszik, hogy ezek nélkül a ládák nélkül nem is lehetnének emberek. Ládából ládába. Mindég egyik ládából a másik ládába. És a végin a fölbe, és ott is csak ládába. Ennyi az egész életük. Azért olyan keserűek, és azért tesznek annyi gonoszat, mert keserűek. A láda sohasem engedi mozogni őket úgy, ahogy szeretnének."
És írja meg, hogy nagyon hosszú volt a tél, de most már vége van, és a juhok is bárányoznak már, és… és írja meg, hogy én is várom már, hogy visszajöjjön onnét… és hogy… lehet, hogy ott minden sokkal szebb, mint itt, de itt most már tavasz van, ezt írja meg, hogy tavasz van, és… a virágokról írjon neki, meg a madarakról, meg hogy este… írja meg, hogy egy kis ökörszem fészket rakott a tűzifa között, és máshonnan kell vegyem a fát, és hogy már csak ő hiányzik egyedül… ezt írja meg, Birtalan bácsi. Hogy már csak ő hiányzik egyedül.
– Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden. Vége. Vége. A sorsot nem lehet elrendezni. A sors rendezi el az embert.
183. oldal - Kunyhó a Komárnyikon (Kráter Műhely Egyesület, 2001)
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Fejes Endre: Rozsdatemető
- Németh László: Gyász
- Szilágyi István: Kő hull apadó kútba
- Szabó Magda: A szemlélők
- Székely János: Kísértés
- Déry Tibor: Képzelt riport egy… / A félfülű
- Tersánszky Józsi Jenő: Viszontlátásra, drága
- Bartis Attila: A nyugalom
- Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
- Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
- Ken Follett: A katedrális
- Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
- Szabó Magda: Az ajtó
- Jane Austen: Büszkeség és balítélet
- Dallos Sándor: A nap szerelmese / Aranyecset
- Margaret Mitchell: Elfújta a szél
- Charlotte Brontë: Jane Eyre
- Szerb Antal: Utas és holdvilág




















