Erdély, havasok alja, vadászatok, pásztorok és prepegyitok világa bontakozik ki Wass Albert leghíresebb regénytrilógiájában. Főhőse, Nuca a zord világ ellentéteként maga a lelki szépség: a természet hűséges leánya. Látóasszonyi képessége személyes akaratán túli végzetszerűsége mintegy isteni törvény megtestesítőjévé teszi.
Címkék
Top értékelések
Ha szeretnéd
– hogy érződjön bőrödön a dermesztő tél, ugyan sosem éltél a havasokban,
– hogy szárnyaljon a lelked, de hajnali 5-kor sírva tedd le a könyvet,
– hogy érezd a tiszta lelket és az őszinte szeretet, de tudd meg, mi is az a kegyetlenség….
ez a könyv nem Neked, hanem Érted íródott.
Élvezhető szépirodalom. Gyönyörű nyelvhasználat, realista történet. Aki még nem olvasott Wass Albertet, annak első olvasmánynak is ideális, aki olvasott tőle, és szerette az írásait, annak kötelező.
Fájdalmas és felemelő élmény.
Én ennek a könyvnek adnék még öt csillagot. Gyönyörű, megható, szépséges, festményként látod magad előtt az erdőt, Nucát, az öreget, a pisztrángokat…. Egy szuszra kiolvastam.Emlékszem karácsony este kezdtem el olvasni, egyszerűen nem tudtam letenni.
Wass Albert olyan gyönyörűen ír, hogy az fáj – és ezt most nem szlenges értelemben mondom, hanem azért, mert TÉNYLEG fáj.
Harmadik nagy kedvencem Wass Alberttől. Csodálatos élmény bárkinek. És persze nem lehet letenni…
Szégyenemre legyen mondva, hogy 20on éves fejjel hallottam először róla, és nem tudtam ki is ő valójában. Megvettem az egyik könyvét (fogalmam sincs, hogy melyiket is), elolvastam. És sokkot kaptam. A történetek, mondatba foglalások, amik aztán történetekké cseperednek, egyszerűen lenyűgözött. Azóta szinte minden könyvét olvastam, polcomról nem hiányozhat egy kötete sem.
Nagyon tetszett, nem birtam lerakni… olvasás közbe szinte Erdélybe vagy, látod a hegyeket.
A leggagyibb gagyi.
P.S. (25 komment után): mindenkit megnyugtathatok, nem provokációnak szántam a fenti, szűkszavú értékelést. Valóban ez a véleményem, és ez az a terjedelem, amit Wass Alberttel kapcsolatban adekvátnak tartottam. Indoklásnak szerintem épp elég az, ami a „Top idézetek” alatt olvasható. Kár, hogy Karinthy nem láthatta, így be kell érnünk a Szabolcska Mihály- és Pósa bácsi-paródiákkal.
Top idézetek
Ott volt a tavasz. Minden fa látta már. Minden fűszál. A kövek. A vizek. A bükkök alatt egy hóvirág óvatosan elődugta a fejét. Körülnézett. Aztán egészen halkan elkezdett csilingelni.
Mire a fejéssel elkészült, és újra kieresztette az állatokat legelni, már a nap a gerincen ült, és véresre sebezte magát a fenyők csúcsaiban.
Meghal. És ha Ő nem lesz, én se leszek. Hogyan lehetnék én, ha ő nincsen…
– A láda… – bólintott halkan az asszony.
– Miféle láda?
– Nem vetted észre? Az emberek ott lent nem tudnak a láda nélkül meglenni. Először csinálnak egy kicsit, és úgy hívják, hogy bölcső. Aztán csinálnak egy nagyot, és úgy hívják, hogy ház. És benne élnek. És benne élnek a szokásokban és a törvényekben, és nem tudnak mozogni a ládától. És az utolsót úgy hívják, hogy koporsó. És azt hiszik, hogy ezek nélkül a ládák nélkül nem is lehetnének emberek. Ládából ládába. Mindég egyik ládából a másik ládába. És a végin a földbe, és ott is csak ládába. Ennyi az egész életük. Azért olyan keserűek, és azért tesznek annyi gonoszat, mert keserűek. A láda sohasem engedi mozogni őket úgy, ahogy szeretnének. Nem tudnak mozogni,jól…Érted?
Harmadik kötet, 119. oldal
És írja meg, hogy nagyon hosszú volt a tél, de most már vége van, és a juhok is bárányoznak már, és… és írja meg, hogy én is várom már, hogy visszajöjjön onnét… és hogy… lehet, hogy ott minden sokkal szebb, mint itt, de itt most már tavasz van, ezt írja meg, hogy tavasz van, és… a virágokról írjon neki, meg a madarakról, meg hogy este… írja meg, hogy egy kis ökörszem fészket rakott a tűzifa között, és máshonnan kell vegyem a fát, és hogy már csak ő hiányzik egyedül… ezt írja meg, Birtalan bácsi. Hogy már csak ő hiányzik egyedül.
Gondoltál már arra, milyen lenne, ha a nap egyszer csak megállana az égen?
Megállana, és nem mozdulna többet. Minden megállana: a patak, a szél, a fű
növése, az ember lába, minden. A madár a levegőben. A hal a vízben. Amit az
ember gondol, és minden. Milyen lenne? Úgy elgondolkoztam ezen néha:
semmivel sem lenne több, mint amikor egy ember meghal. Valaki. Nem is egy
ember, csak úgy: egy ember. Valaki. Aki hozzád tartozik. Aki minden. Aki a
mindennél is több. Én azt hiszem, ez olyan egy kicsit, mint amikor a világnak vége
van.
Második kötet
Nem vetted észre? Az emberek ott lent nem tudnak a láda nélkül meglenni. Először csinálnak egy kicsit, és úgy hívják, hogy bölcső. Aztán csinálnak egy nagyot és úgy hívják, hogy ház. És benne élnek. És benne élnek a szokásokban és a törvényekben, és nem tudnak mozogni a ládától. És az utolsót úgy hívják, hogy koporsó. És azt hiszik, hogy ezek nélkül a ládák nélkül nem is lehetnének emberek. Ládából ládába. Mindég egyik ládából a másik ládába. És a végin a fölbe, és ott is csak ládába. Ennyi az egész életük. Azért olyan keserűek, és azért tesznek annyi gonoszat, mert keserűek. A láda sohasem engedi mozogni őket úgy, ahogy szeretnének."
Tudod, milyen az, amikor egy ház üres? Félelmetes az. Az ember áll benne és érzi, hogy a ház nem él. Halott.Üres.
II.kötet 298.o.
A lány csak ült. Némán, mozdulatlanul. Mint aki tudja, hogy jön valami szörnyűséges, valami elkerülhetetlen, és nem lehet ellene tenni semmit.
I.kötet.223.o.
Külső linkek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Déry Tibor: Képzelt riport egy… / A félfülű
- Tersánszky Józsi Jenő: Viszontlátásra, drága
- Bartis Attila: A nyugalom
- Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
- Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
- Márai Sándor: Válás Budán
- Márai Sándor: Kabala
- Márai Sándor: Föld, föld!…
- Márai Sándor: Szabadulás
- Márai Sándor: Szindbád hazamegy
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet!
- Dallos Sándor: A nap szerelmese / Aranyecset
- Ken Follett: A katedrális
- Paulo Coelho: Tizenegy perc
- Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
- Szabó Magda: Az ajtó
- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
- Margaret Mitchell: Elfújta a szél
- Henryk Sienkiewicz: Quo vadis











































































