"Mivel a rockzene tipikus elemei, nevezetesen
– az egyoldalúan testre ható ritmus;
– a dallam-, összhang- és ritmusrészletek monoton ismétlése;
– a nagy hangerő és
– a rendetlen, eksztatikus kifejezés formák
ellentmondanak Isten teremtési rendjének, mert ez a zene gyakran kábító és hipnotikus hatású, transzba és pusztító eksztázisba meríti hallgatóságát, és mert a „rock” fogalmához erősen negatív képzetek tapadnak,
ezért nem létezhet keresztény rockzene."
Rockzene és keresztyén életvitel 2 csillagozás
Enciklopédia 11
Szereplők népszerűség szerint
Kiemelt értékelések
Népszerű idézetek
Az apostoli korban sok pénzt érő varázskönyveket égettek el (Csel 19,19). Ugyanígy tegyenek ma is a rockzene volt rabjai, és semmisítsék meg az okkult, istenkáromló és szennyes tartalmú lemezeiket, ha azt akarják, hogy az Úr Igéje növekedjék bennük, és hogy úrrá legyen életükön (Csel 19,20).
60. oldal (Evangéliumi, 1984)
Mit használ, ha az autó alkotója keresztyén, ha egyszer a kocsi gyengébb minőségű, mint a hitetlen mérnök által tervezett, aki viszont jobban ismerte a mechanikai törvényeket. A bibliahű ember csak akkor utasítsa el a nem keresztyén ember alkotását, ha bibliaellenes világnézete megrontotta az alkotott művet.
126. oldal (Evangéliumi, 1984)
Minden ember felelős azért, ahogyan a visszás helyzetekre reagál. Aki az erőszakra erőszakkal felel, és a szeretetlenségre gyűlölettel, az nem különb, mint az ellenfele.
14. oldal (Evangéliumi, 1984)
„Akár esztek tehát, akár isztok, bármit cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek” (1Kor 10,31). A mosogatás tehát éppúgy szellemi cselekedet lehet, mint a bibliaolvasás, sőt ha a Bibliát olvassuk akkor, amikor mosogatnunk kellene, akkor nem szellemi módon cselekszünk.
85. oldal (Evangéliumi, 1984)
Mit jelent most már a rock and roll? A fehér discjockey (lemezlovas), Alan Freed azt állítja, hogy a kifejezést, amely a néger szlengben együtthálást (együttalvást) jelent, ő használta először zenei összefüggésben 1951-ben az ohiói Clevelandben.
18. oldal (Evangéliumi, 1984)
A Rolling Stones tagjai következetesen tették túl magukat minden polgári erkölcsön szexuális kicsapongásaikkal és kábítószer-élvezetükkel, és ezért egy „új proletár zene” szennyes, gonosz, agresszív képviselőinek számítanak. Egyik lemezükön egy haldokló kábítószer-élvező utolsó perceit adják elő. Egy másikon pedig a komédiások, iszákosok és prostituáltak dalát éneklik, tele agresszióval, szemérmetlenséggel.
24. oldal (Evangéliumi, 1984)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kőrössy Soltész Katalin: A „keresztény” rockzene ·
Összehasonlítás - Corrado Balducci: Sátánizmus és rockzene 49% ·
Összehasonlítás - Bolyki László: Kegyelem és kalmárszellem 98% ·
Összehasonlítás - Daniel Fusco – D. R. Jacobsen: Őszintén ·
Összehasonlítás - Bolyki László: Milyen zenét szeret Isten? ·
Összehasonlítás - E. Rescigno – R. Garavaglia: A keresztény és világi ének a középkorban ·
Összehasonlítás - Graham Kendrick: A dicsőítés – mint életforma ·
Összehasonlítás - Tom Inglis: A zsoltáros szolgálata ·
Összehasonlítás - Darlene Zschech: Extravagáns imádat ·
Összehasonlítás - Paul Burke: Frank atya 88% ·
Összehasonlítás