Egek ura 59% 37 csillagozás

Nem szeretem azokat a könyveket, amelyeknek az első mondatából pontosan tudom, hogy a főszereplőt először kedvelni kell, majd utálni, végül sajnálni. Így aztán már az elején nem kedvelem, majd közömbös lesz és végül halálosan unom. Az amerikaiak szeretnek minden történetből tanulságot levonni és lefelejtkeznek arról, hogy néha magáért a történetért érdemes mesélni.

Közel sem olyan jó, mint a film, de talán kár is volt összehasonlítani. De mivel a mozgókép verzió miatt vettem meg, óhatatlanul is megteszem, s így alulmarad. Másról szól, más a hangulata és a világa. A könyv inkább csak egy hosszú elmélkedés a világról, a minket és környezetünket iránytó erőkről, s így nem tud igazán jó lenni. Egyszeri olvasmánynak elment, talán a strandon kellett volna olvasnom, nem így tél közepén.

sosem írtam még értékelést, de ez a könyv akkora csalódást okozott, hogy most muszáj… természetesen a filmet láttam, többször is, nekem nagyon tetszett, a sztori is, a szereplők is… amikor nyáron megláttam a könyvesboltban a könyvet, nagyon megörültem neki… aztán elkezdtem olvasni… a neveken és a mérföldgyűjtésen kívül semmi más nem stimmel a könyv és a film között.
ráadásul a könyv szerintem halálunalmas és érdektelen, a szereplők nem lopták be magukat a szívembe…
és engem az is nagyon zavart, hogy helyenként kapitális helyesírási hibákat hagytak benne (pl. szívéjességgel), bár tudom, hogy ez nem az író hibája… :-)
a film rendezőjének csak gratulálni tudok, hogy ebből a könyvből egy ilyen filmet bírt csinálni… :-)

Ismét egy olyan könyv, amit másképp ítélek meg, mint az itteni többség. Szerintem ugyanis ez egy jó könyv. Persze, ha izgalmas, pergő eseményekre vágysz, akkor csalódni fogsz, de ha csak hagyod, hogy egy kicsit elgondolkodtasson, akkor élvezni fogod.
Tetszett, ahogy a főhős az egész életét arra teszi fel, hogy összegyűjtse az egymillió légi-mérföldet. Vajon nem olyan egy kicsit, mint mikor az emberek mindenféle ostobaságot kitalálnak, amivel kitűnhetnek a tömegből és bekerülhetnek a Guiness-rekordok könyvébe? Mert mennyivel értelmesebb például az, hogy heteken át hullámvasutazok, vagy napokon át csókolózok, annál, hogy mérföldeket gyűjtögetek? Érdekes és fura lelkivilágot, életszemléletet, újfajta problémákat világított meg nekem ez a könyv.
Csak egy kérdésem maradt: hogyan lehetett ebből filmet csinálni? Merthogy alapvetően azért nem a cselekményessége volt a legjellemzőbb.

van egy kis hiányérzetem a történettel kapcsolatban, egyenlőre nem tudom mi. annyira várta a főhős az egymilliomodik mérföldjét de végül alig írt róla a szerző. bár azt is el kell ismerni, h bizony van az úgy életben, h valamit nagyunk várunk és szinte nem is fogjuk fel miután bekövetkezik. csak később értjük meg igazán a jelentőségét, pontosan ez a helyzet ezzel a könyvel is. kifejezetten tetszett, ahogy megismerhettük Ryan életét, igazából csak elképzelni tudom, mivel csak morzsákat kaptunk de még így is pontosan tudom milyen ember is lehet, milyen élete lehet bár a jövőjét illetően vannak homályos pontok. lehet, h pont emiatt van hiányérzetem:)

A film nagy szerelmem. Tulajdonképpen a könyvnek csak az egyik alapgondolatát dolgozta fel a rendező. Sokan írjátok, hogy nem adott semmit a könyv, nem érthető, hogy miről szól. És tényleg! :-) Nekem személy szerint egy életérzést jelent, a főszereplő szemszögéből szemlélni a világot, a maga kis világának „bölcsességeivel”. Limonádé könyv dolgos hétköznapokra.

Hősünk valójában egy magányos hajléktalan, aki a globál HR-ipar mocskos hóhérmunkáját végzi, és amilyen menőnek látszik a platinakártyáival, épp annyira csak egy kafkai bogár, ha nagyító alatt nézzük.
stb.:
http://pavelolvas.blog.hu/2010/03/22/egek_ura_7

Más, mint amit vártam. Talán kicsi vok hozzá, talán mégis jól értelmeztem, talán nincs is jó értelmezés. Talán bővebben válasz a linkek között.

Nekem tetszett job, mint a film!
Mélyebb, emberibb, drámaibb, abszolút jó szmepontól.

Hogy én mennyit vártam arra, hogy az „Ujjszopó” után végre olvashassak valami mást is Kirn-től! S csak eljött ez az idő is! Nekem tetszett a fent említett annak idején, tehát elvárásom az volt! S igazából nem is csalódtam, noha tudom, nem lehet megírni kétszer ugyanazt – nem is kell… A lényeg: magával tudott ragadni a gondolatmenete. A végét viszont szerintem lecsapta. Valahogy mást vártam volna… A filmről viszont nem tudok nyilatkozni, mert nem láttam, de itt annyi jót olvastam róla, hogy lehet, hogy érdemes lenne megnéznem…