A XX. század második roppant világégésének közepére kalauzolja olvasóit a regény. A birodalmi Németország tudósai erejüket megfeszítve dolgoznak, hogy olyan technológiai áttöréssel szolgálhassanak a náci vezérkarnak, amely segítségével megnyerhetik a háborút. A legelszántabb és legtitkosabb kutatások a rakétatechnika és az űrutazás területén folynak. A kozmosz meghódításával szerzett hatalom nemcsak a nyugati Szövetségesek felett aratott győzelmet garantálhatná, hanem egy dédelgetett álom valóra válását is: a Naprendszer gyarmatosításával megszülethet a Negyedik Birodalom… Azonban a titkos laboratóriumokat vezető professzornak rá kell ébrednie: legyőzendő ellenségei némelyike nem angolszász vagy orosz; sőt az sem bizonyos, hogy földi eredetű… Alternatív történelem és vérbeli, klasszikus SF egyben – W. Hamilton Green remekműve olyan olvasmány, amely szórakoztatva gondolkodtat el!
A Negyedik Birodalom 12 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2002
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Valhalla Science Fiction
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 12
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
(két csillag az ötből)
Nem annyira alternatív, mint inkább „titkos történelem” regény ez: a világháború zajlik a maga jól bevált módján, de a színfalak mögött a nácik titkos kutatásai jócskán túllépnek mindazon, ami a valóságban megtörténhetett. E titkokat illetően elég a könyv fülszövegét elolvasni – az ugyanis többet árul el, mint az első 280 oldal együttvéve. Galántai jó szokása szerint megint egy bevezetést írt regény helyett, majd hat oldalnyi függelékben felvázolta azt, amiről feltehetőleg a könyvnek szólnia kellett volna.
Ezen tulajdonképpen meg sem lepődtem, ami viszont jóval gyengébbé teszi ezt a regényt a Mars 1910-nél vagy az Abyssnál, az a végtelenül szenvtelen, szürke és érdektelen előadásmódja. A szerző korábbi könyveire egyfajta rendkívül cikornyás, csapongó stílus volt a jellemző, hosszú és tekervényes belső monológokkal, illetve az a trükkje, ahogyan minden felmerülő témát minden mással összekapcsol. Ezúttal viszont afféle ál-dokumentumregényt próbált összehozni, ami szerintem nagyon rosszul áll neki. A közhelyes dialógusokban egyáltalán nem tudja kiélni azt a fura, de valahol mégis élvezetes költőiségét, ami a többi fantasztikus regényét meghatározza. A szereplők egész egyszerűen megkülönböztethetetlenek, mint valami elmosódott, fekete-fehér csoportképe a háborús bűnösöknek. Rengeteg mellékszálról pedig ki sem derül (vagy csak a függelékből), hogy egyáltalán miért került be a történetbe. Egyszóval ezt még annak a néhány olvasónak sem tudom ajánlani, akiknek a szerző többi könyve véletlenül tetszett.
Úgy látszik, hogy most nagyon rákaptam az alternatív történelemre, annak is a második világháború végkimenetelét egy „kicsit” másként bemutató válfajára. Ebbe a sorba tartozik a Germánia, illetve ez a könyv is.
Mi a közös bennük? Külsőre úgy tűnik, mindkettőt külföldi író „követte el”, holott magyar írókról van szó, angol hangzású álnevek alatt :)!
Olvasás közben többször is az Iron Sky c. film jutott az eszembe – de csak az ottani történet háttere!!!! miatt. Itt arra kapunk magyarázatot, hogy hogyan juthatott volna el az űrbe a náci Németország, ha a háború egyes fordulópontjai nem arra „billenek”, amerre végül is billentek. És ne feledjük: van egy kis földönkívüli beütés is, de ez is csak említés szintjén, mintha csak Scully-t hallanám az X-aktákból: „Az igazság odaát van!” :D
Ez a könyv egy igazán fura jószág volt.
Valami olyan összevissza és néhány helyen érthetetlen orgiáját sikerült összehozni a sci-finek, alternatív történelemnek és a nácizmusnak, hogy az valami emészthetetlen.
Az egész könyv egy nagy ötletbazárja mindenféle kísérleteknek, vízióknak a náci Németországból. Amiknek nagy része bődületes marhaság, de ez felett még át is siklana az ember, hiszen nagyrészt kitaláció az egész történet. Viszont az, hogy kb. minden egyes résznek úgy van vége, hogy igazából véges sincsen, az elég zavaró. Ahogyan az is, hogy az egyes részek elvileg kapcsolódnának egymáshoz, de mégis elég hanyagul van kezelve ez a kapcsolat.
Ezek között a fura témák között azért akad olyan is, ami még érdekes is lenne, ha kellően ki lenne dolgozva és lenne vele foglalkozva egy kicsit több.
Szóval az egész könyv tobzódás a mindenféle vad ötletekben, de szinte csak említés szintjén, így nem is túl nagy élmény.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Robert J. Sawyer: Az Oppenheimer alternatíva 90% ·
Összehasonlítás - Tünde Farrand: Farkasország 75% ·
Összehasonlítás - On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál 95% ·
Összehasonlítás - Raana Raas: Ellenállók 96% ·
Összehasonlítás - Raana Raas: Árulás 95% ·
Összehasonlítás - Zsivicz Norbert: Zárt Birodalom 89% ·
Összehasonlítás - Ekker Éva: Vad virágok ·
Összehasonlítás - Hídvégi Igor: Középkor újratöltve 2. ·
Összehasonlítás - T. B. Byrt: A néma csillag dala 84% ·
Összehasonlítás - Kondor Vilmos: Második Magyar Köztársaság 87% ·
Összehasonlítás