A mese morfológiája 84% 20 vélemény

Puszta kíváncsiságból olvastam el (és vettem meg tavaly az Osiris kiadónál kemény öccá' pénzért :D), azt kell mondanom, megérte.

Nyilván túlhaladott több szempontból is (mint azt a kötet végén található, Meletyinszkij által jegyzett, valamikor a hatvanas évek végén készült írás is állítja – aminek egyébként a harmadát se értettem), talán hibáktól sem mentes, na meg az sem egészen egyértelmű, hogy mi a tényleges haszna annak a megállapításnak, hogy a (varázs-) mesék lényegében azonos szerkezetűek (a felismerés szépségén kívül), arra viszont mindenképpen alkalmas ez a Propp által rövidnek nevezett, egyébiránt nagyjából száz oldalas tanulmány és kiegészítői, hogy plusz mélységet adjon meseolvasás (-hallgatás) közben a műélvezetnek és -értelmezésnek.
Valószínűleg ha kötelező tananyag lenne (még lehet!), akkor halálra szenvedtem volna magam vele (a hatalmas mennyiségben előforduló rövidítéseket igazán magyar nyelvre optimalizálhatta volna a fordító, képtelenségnek tűnik megjegyezni, hogy melyik orosz vagy német szóból vagy kifejezésből származtatott betű vagy egyéb mit jelöl), így viszont kellemes olvasmány volt.

Ha valakinek bármi problémája van az alig néhány mondatos értékelésekkel, nyugodtan szóljon XD

Ez egy nagyon érdekes könyv. A szerző a varázsmesék elemzése közben meglepő megállapításokra jut, amelyek (úgy érzem) nem csak a mesekutatás (azaz az elmélet), hanem a meseírás(azaz a gyakorlat) számára is hasznos (de ennek igazolása még várat egy kicsit magára). A gondolatmenete itt-ott megbicsaklik, de ezt a tűréshatáron belül teszi, úgyhogy (ahogy ő a séma-törő meséket) ezt tekinthetjük a szabályt erősítő kivételnek (igen, tudom, hogy a kivétel nem erősíti a szabályt).
Némi modernizálás és egyszerűsítés persze ráférne az anyagra, de a fő megállapításai a szüzséről, a szereplőkről és a funkcióról örök érvényűnek tetszenek, és talán más rokon műfajokra is alkalmazhatóak. Bevallom, a nyelvtani fejtegetéseket a vége felé már nem mindig tudtam száz százalékban követni, de ettől még az egész könyvet nagyon érdekesnek és hasznosnak találtam.

Jó, hogy elolvastam. Hasznos és érdekes, sőt néhol még vicces is. Persze egy ilyen könyvet nem a szórakozás kedvéért olvasok, de azt nem állom meg nevetés nélkül, hogy Propp mindent rendszerbe akar foglalni, és ha valami nem illik bele az előzetes elképzelésébe, akkor azt elnevezi „homályos elem”-nek meg véletlen eltérésnek.
Egyébként meglepően könnyen olvasható, és kedvet csinált ahhoz, hogy kicsit több nem-fikciót olvassak.

Nagyon érdekes volt olvasni, nem csak azért, mert aprólékosan kidolgozott sémát ad, és fontos kiindulópont a mesék vizsgálatához, hanem a példáit olvasva olyan volt, mintha egyenesen az orosz mesék világába csöppentem volna: a sok Iván, a sok cárevics és Koscsej világába.

Kellett. Tömény volt.
Leginkább a bele vetett munkát becsültem benne.

Nem kimondottan izgalmas olvasmány, de rá lehet csodálkozni, hogy jé, tényleg, gyerekkorunk kedvenc meséi tulajdonképpen tök sablonosak. :)

Szerintem elképesztően izgalmas, hogy minden mesét vissza lehet vezetni ugyanarra a sémára. (Ha nagyon akarjuk.) De hogy mi alapján állítja, hogy az ősmese a sárkány elrabolja a cárkisasszonyt jellegű, azt nem tudom.

Végre egy szakirodalom, ami nem volt unalmas, sőt! Jó volt.