!

Király, dáma, bubi 8 csillagozás

Vladimir Nabokov: Király, dáma, bubi

Életműsorozatunk újabb darabja a szerző fiatalkori, 1928-ban alkotott bravúros regénye. Látszólag egyszerű szerelmi háromszögről van szó: Franz jómódú nagybátyjához, Dreyerhez költözik, és a boltjában kezd el dolgozni, de beleszeret Dreyer feleségébe. S ők ketten tervezgetni kezdik Dreyer meggyilkolását…
Berlini emigrációjában Nabokov viszolyogva figyelte a német nemzetben játszódó folyamatokat, s számos művében szinte profetikusan vetítette előre egy embertelen diktatúra kialakulását. E korai művének alakjaiban a weimari Németország tipikus kispolgárát ábrázolta, akit könnyű manipulálni, elveszti józan erkölcsi ítélőképességét, egyre jobban dehumanizálódik – s aki, mint a narrátor mondja, „majd nagyobb bűnöket is el fog követni". 1972-ben Gina Lollobrigida főszereplésével készült film a regényből.

Eredeti cím: King, Queen, Knave

Eredeti megjelenés éve: 1928

>!
Európa, Budapest, 2011
304 oldal · ISBN: 9630792905 · Fordította: Vargyas Zoltán
Hirdetés

Kedvencnek jelölte 1

Várólistán 4

Kívánságlistán 5

Kölcsönkérné 1


Népszerű értékelések

+
>!
Pável 

Nabokov mester oroszlánkörmös korából van ez még, de már megcsillan a humora, remek karakterfestő tehetsége, és hogy orránál fogva képes vezetni az olvasót – alakjait amint megkedveltük, azonnal elkezd belőlük gusztustalan szörnyeket csinálni, és mi még azt is élvezzük…

+
>!
entropic

Jó sötét meg buja, kicsit tán túlerőltetett metaforákkal, párhuzamokkal, miegyebekkel.

Nem tudom máshoz hasonlítani – egyelőre –, csak a Lolitához, mert mást eddig nem olvastam (végig) Nabokovtól; a Lolitát is régen, de arra nagyon emlékszem, hogy abban a nyelv eszméletlenül gyönyörű, itt sem csúnya éppen, de mondom, nekem kicsit erőltetettnek tűnik néha. (Tökmindegy, hogy a Lolita is nagyon „mű”, abban ez nem zavart engem.)

Egyébként nagyon érdekes és izgalmas regény, s amellett, hogy tényleg jó sötét és baljós (biztos még egymillió másik irodalmi művel lehetne összehasonlítani, de engem legesleginkább a Halál Velencében-re emlékeztet [eper; tengerpart; kéjvágy/bujaság; halál-hangulat; stb.]), igen mulatságos is. De tényleg – ezeket a mindentől elrugaszkodott, ostoba terveket, amiket a szeretők szövögetnek, meg úgy egyáltalán: ezeket az elborult, karikatúraszerű (azzal együtt azért elég ijesztő/ocsmány) figurákat nemigen lehet (vagyis: én nemigen tudom) komolyan venni.

3 hozzászólás
+
>!
Kálmánfi_László P

Hát én többre számítottam. Írták máshol, hogy pályakezdő mű, még nem igazán nabokovi, talán nem ezzel kellett volna kezdeni.


Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el