!

Orlando 161 csillagozás

Virginia Woolf: OrlandoVirginia Woolf: OrlandoVirginia Woolf: OrlandoVirginia Woolf: OrlandoVirginia Woolf: OrlandoVirginia Woolf: OrlandoVirginia Woolf: Orlando

A modern regény forradalmának Proust mellett Virginia Woolf a legnagyobb alakja. Fő műve, az Orlando immár klasszikus, túlemelkedett vitákon, irányok harcain, s bevonult a remekművek örökkévalóságába.

A különleges atmoszférájú regény főhőse Orlando, a költői lelkületű nemesifjú, akinek nem olyan sors jut, mint a többi embernek – Orlando felett megáll az idő, s míg a történelem halad mellette, ő ugyanaz marad.

Vagy mégsem? Hagy-e nyomokat az emberi lélekben az, ha valaki majdnem négyszáz évet él le egyhuzamban, először férfiként, aztán nőként, érzékeny líraisággal és jellegzetes angol iróniával figyelve a mellette elrohanó időt?

Az írónő csodálatos lélektani kalandra hívja az olvasót, és egyben mesebeli utazásra I. Erzsébet korától, egzotikus keleti kalandokon és barokk románcokon keresztül egészen a 20. század első feléig.

Csodálatos könyv, gyönyörű és felejthetetlen, tündöklő, játékos, magával ragadó tiszta költészet.

Eredeti mű: Virginia Woolf: Orlando (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1928

>!
Lazi, Budapest, 2012
234 oldal · ISBN: 9789632671703 · Fordította: Gyergyai Albert, Szávai Nándor
>!
Európa, Budapest, 2004
268 oldal · ISBN: 9630775115 · Fordította: Szávai Nándor

6 további kiadás


Szereplők népszerűség szerint

író

Minden enciklopédia-szócikk 4

Hirdetés

Kedvencnek jelölte 29

Most olvassa 12

Várólistán 123

Kívánságlistán 46

Kölcsönkérné 2

Elcserélné vagy eladná

>!
Elcserélhető
theodora könyve Megjegyzés
>!
500 Ft Eladó Elcserélhető
zsofigirl könyve
>!
1.500 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
reila könyve
>!
1.300 Ft ★★★★☆ Eladó
Zoyya könyve
>!
1.000 Ft Eladó
lauranne könyve
>!
★★★★★ Eladó
entropic könyve
>!
700 Ft ★★★★☆ Eladó Elcserélhető
pirosalma27 könyve

Népszerű értékelések

+
>!
n MP

Kedvelem V.W-t, kedvelem és mindig elképzelem, ahogy az ajtófélfának félvállal neki dőlve eltűnődik, vagy az íróasztalánál, megbillentve székét, hátradőlve elmereng azon, hogyan mondja el nekünk a gondolatait.
Ő, aki önmagát sem látta igazán, ő akar nekem-nekünk valamit adni magából. Vannak emberek, írók akikkel szívesen hallgatnék együtt. Ő is ilyen. Ülnék vele szemben és úgy érzem kölcsönösen fürkésznénk egymást. Mire jönnénk rá? Nem tudom. Nem tudom, s mivel e találkozás csak a képzeletben lehetséges, ezért olvasom őt. Orlandóval V.W. szárnyal az időtlenségben. 400 év (k)ám(b)ulatban. Száműzött életkeresés és az emlékezet bágyadt vágya. Mert mire is emlékezünk a régmúltból igazán? Mi marad meg bennünk? Mindig az, amit kaptunk attól a valakitől vagy valamitől. Orlandó is mosolyokra, vágyakra, tájakra,színekre emlékszik. Ezek az ő „sajátjai”, s ettől lett az élete megfejthetetlen. Azt hiszem, nem arra kell törekedni olvasás közben, hogy őt megértsük vagy megfejtsük, hanem arra, hogy úgy ahogy ő, elfogadjuk mindazt amit a sorsa őelébe hoz. Írják róla, „olyan mint Mona Lisa mosolya”. Van akinek az nem is mosoly. És azt is kérdezik, „mit akar mondani az író?” – s a válasz tökéletes: „ mindazt, amit senki se mondott őelőtte”. Woolf mély, megrendítően költői műve megosztja az olvasókat. Van aki a legfontosabb regényének tartja és van aki szóra sem méltatja.
De el kell olvasni.

15 hozzászólás
+
>!
volna

áll az ember kövekkel a zsebében, amik húzzák lefelé, talpát a földhöz szorítják, miközben az élet körbecsapongja, nem találom erre a szót, de olyannak képzelem, mint az a pici forgószél, ami ősszel megpörgeti a lehullott leveleket. ha valaki gyorsan halad, az alig veszi észre, de aki egyhelyben áll, annak muszáj hunyorognia, úgy szúrnak azok a kis porszemek, amiket felkavar.
szóval állsz, mint egy fa, és közben jön-megy, hozzád vág ezt-azt az élet.
és mintha tudnád előre – végül egy fa alá temetnek a kertben.
*
gyönyörű mondataiért és a jól időzített pimaszságaiért megérte elolvasni, nagyon tetszik a humora, és az utolsó oldalakon valami fény gyúlt bennem, ami miatt újra kellene olvasnom, ezt mondom magamnak,miközben tudom,hogy jó ideig nem szeretném újra elővenni, az első két oldal többször visszariasztott már, és ez nem múlik el attól a sok csodálatosságtól, ami benne van.

8 hozzászólás
+
>!
Frank_Tyrell I

Szerb Antal (hadd kezdjem ezt az értékelésemet is az ő nevével) azt írja, Woolfban végső soron az a legmegragadóbb, ami minden nőírónak sajátja: a női báj. Nos, ezt a mondatot én eléggé hímsovinisztának gondolom, de erre a könyre igaz. Hihetetlenül bájos. Woolf játszik, nem szent neki semmi, folyton megnevetteti vagy elgondolkoztatja vagy elvarázsolja az olvasót, se füle se farka a regény, de hát miért kéne egy regénynek fül meg farok? Főleg ha egy nő írja, ugye. Farok egy regénynek? Milyen hímsoviniszta hozzáállás ez? ;)

1586-ban kezdődik a történet, egy néger-fejet vagdosó kisfiúval, Orlandóval, és 1928-ban ér véget, egy harminchat éves, autót vezető férjes és gyermekes asszonnyal, Orlandóval. Amikor Orlando mély álomból felkelve nővé változva találja magát, és Woolf leírja, hogy milyen gondolatok keltek benne első időkben, egy darabig annyira a hatása alatt maradtam, hogy meglepődtem, hogy férfi vagyok. Sosem éreztem magam még nőnek, de Woolfnak ezt is sikerült elérnie. Időn, téren, nemeken és kultúrákon átívelő humoros kalandregény ez, amelyből kiderül, hogy az élet egy nagy kaland, és hogy az irodalmi kritikusok, ha több száz évig élnek, akkor se fognak érteni az irodalomból semmit. Mellesleg megtudjuk, hogy mit is jelent férfinak vagy nőnek lenni, és hogy Woolf milyen gyönyörűen tud írni, senkihez nem hasonlítható mondatokkal. (Más könyveit [Mrs. Dalloway, Hullámok] már az első tíz-húsz oldal után a földhöz csaptam, hogy ennek tényleg se füle, se farka, de még íze vagy bűze sincs, legalább trágyaszagú lenne, ha már rózsaillatú nem tud lenni… És most Orlando elvarázsolt. Igaz, ezt nem Tandori fordította, lehet, hogy eredetiben vagy más fordításban kéne próbálkoznom vele.)

Szeretlek, Virginia. Te tudod, hogy s mint megy az élet ezen a földön, és csodállak, Virginia, mert bár egész életedben küzdöttél azzal a borzalmas betegséggel, amit depressziónak neveznek, és ma már divat a szimpla rosszkedvet is annak hívni, nem csak azt a mélységes sötétséget, amit te is átéltél rengetegszer, és te mégis ilyen csodálatosan könnyed tudtál lenni ebben a könyvben, néha Austen-i módon humoros, és kedvesen, de erőteljesen csipkelődő, és csodállak, mert bár feminista voltál, nem estél át a ló túlsó oldalára, és ugyanazzal az iróniával írtad le a buta nőket, mint a buta férfiakat, és köszönöm Virginia, hogy megerősítetted és minden fensőbbrendűségi érzés nélkülivé tetted a nők iránti tiszteletemet és szeretetemet. Te, aki a légynek sem tudtál volna ártani, és aki végül kövekkel a zsebedben besétáltál a tóba.

Orlando bája időtlen, van benne valami abból, amit női bájnak hívunk, de ami igazából bármilyen nemű emberben meglehet, de nem csak emberben, hanem akárminek, és olyan ritka, mint egy ezüstös fényű éjszaka kettesben a Szerelemmel.

31 hozzászólás
+
>!
Gelso

Az emberiség örök gondja, az élet értelmének, az életutunk céljának keresése és megtalálása – ezt teszi Orlando is, de hogy a regény végéig odaért-e a keresés végére? Örök dilemma marad.
Ez nem egy könnyű könyv – ha nem tudsz elmerülni, nyugtalan rezgéseidet, zizegéseidet leállítani, akkor ne is kezdj neki ennek a könyvnek. Ha viszont megpróbálod, és sikerül, ideges rezgéseid leállnak, plusz még egy nagy adag nyugalom is rád száll… mintha egy tenger, vagy tó közepén ringatóznál egy hajón a napsütésben. Ilyen hullámzó érzést keltettek bennem a regény szavai. Olvasás kezdetekor kellemes élmény volt a szép szavakkal megírt szöveg hullámain ringatózni, nagyon jól éreztem magam a szövegben, akárcsak egy ladikban ringva élveztem a szöveget, tini korom gondtalan strandélményei, önfeledt heverészés a napon jutottak eszembe. Aztán valami történt, megmaradt a hullámzás; de másféle: az unalom és az élvezet hangulatai hullámoztak, amelyet a néhol szentimentális vonásokkal tűzdelt romantikus regény néhány „kötelező” összetevője (kalandornő, kalóz, lányszöktetés éjjel, szakadó esőben; csalódás, visszavonulás, sebek örökös nyalogatása a kastélyban, hajókalandok, vihar a tengeren stb.) tarkított. (Maga a könyv sok helyütt lett unalmas, talán Orlando öregedő férfiként hasonlóan unalmas személlyé válhatott volna?…)
A regény férfi Orlandóról szóló részét olyan volt olvasni, mint egy jellegzetes romantikus regényt. Útkeresése férfiként nem volt sikeres. Semmiben nem talált örömet, és amiben igen, annak csalódás lett a vége. Ezen az „életmódváltás” sem segített. Hirtelen új válasz / helyzet áll elő: nőként ébred fel. Kezdetben mókásnak tartja a testi változások felfedezését (férfiként a lábszára volt legfőbb vonzereje, míg a kecses láb női tulajdonosaként, annak felvillantásával majdnem egy matróz halálát okozza), de végül nem is sikerül megbarátkozni női testével, nőként férfiruhát öltve néha megnyugszik. Megkezdi ezt az újfajta létet, de ez a lét nem napfürdőzés, kényelem, sokáig várat magára az önfeledt gondtalanság. Belülről örökös üldözés-üldözöttség, zavar, kapkodás, örökös próbálkozás, menekülés a régiből egy újabb ötlet, egy újabb mentsvár-lehetőség felé. Testi átalakulása igazi próbatétel számára, mert lelkileg nem kíséri ezt ezzel párhuzamosan lelki átalakulás. Lélekben kis fáziskéséssel még mindig férfi – a női lét útkeresési-felfedezési-életmegismerési jelenségei jelentenek számára újat, kalandos felfedezéseket, de szabadságot nem, hanem épp az ellenkezőjét: inkább hasonlított egy kalickába zárt madárka helyzetére, aki nem tudja, mi is van vele hirtelen a kalitkába kerülve. Vergődik, mert nő képében, még nem ébredt fel Csipkerózsika álmából, férfi öntudata még mindig lelkében él. Más nézőpontból gondolva pedig lehet akár az ellentéte is – ha az élet kudarc volt férfiként, talán nem lesz az nőként…
Milyen szerencsés helyzet – akartam párszor mondani, de valahányszor ki akartam mondani, visszavontam. Az orlandoi-létnek talán egyetlen pozitívuma lehet: a halhatatlanság, hiszen évszázadokon keresztül lehet tanúja környezete: emberek, táj, fejlődés, felfedezések (pl. lovon jár, majd kocsin végül már autót vezet), öltözködés, társadalmi szokások, irodalmi stílusok változásainak. Emellett klassz dolog, hogy létfenntartási gondjai nincsenek, hétköznapi problémák nem foglalkoztatják: hiszen ő kortalan és halhatatlan és kétnemű lényként ezeken felül tud emelkedni…
Nagyon pozitív meglepetés volt számomra a sziporkázó humor, irónia, enyhe gúnyos csipkelődés. Igen tetszettek Virginia Woolf ironikus kiszólásai. Nagyon is humoros nő lehetett. A könyvben kedvenc részem az elején a szerelmes férfi-Orlando, az útját kereső nővé vált-Orlando és az utolsó fejezet. Ez a legjobb rész.

A könyvet Virginia Woolf emlékére c. kihívás keretében olvastam el.

+
>!
Gab

Olyanfajta érzettem volt,mintha egy képgalériában bolyonganék.Vannak képek,amelyekre ránézel és azonnal tudod,hogy igen,ez hozzám szól,megérint.Szinte már nyúlnál feléje,ha tehetnéd haza vinnéd,hogy mindig szem előtt legyen.Ezekhez a képekhez újból és újból visszatérsz. Vannak képek,amelyek viszont semmilyen fajta hatást nem váltanak ki belőled.Amelyek idővel elhalványulnak.Valahogy így voltam az Orlandóval is.Első könyv amit Woolftól olvastam.Van benne egy olyan fajta játékosság,játék a szavakkal,amely miatt csak apránként tudtam haladni.Néha már azt vettem észre,hogy bizonyos részeket hangosan olvasok,mert olyan ritmusos az egész,bárhogy is próbáltam visszatartani,egyszerűen nem lehetett csak hangosan,szinte szavalva. Nem mondom,hogy nem kalandoztam el olykor,de olyankor mindig letettem,mert oda akartam rá figyelni.Olvasni fogok még tőle,abban biztos vagyok.

+
>!
Bubuckaja MP

Bécsy Ágnes szavaival élve ez a regény „írói vakáció” lehetett Woolf-nak a Mrs. Dalloway és A világítótorony után. Nem csak írói de olvasói vakáció is, ha az ember egymás után olvassa el ezeket a regényeket. Stílusa könnyed, humoros, ironikus és sokkal befogadhatóbb, mint az említett két regényé. Érdekes mód, sokkal jobban tetszett az a „korszak”, mikor még férfi volt, mint mikor már nő, a női Orlando-nál megjelenik a nemek viszonya, különbsége, amit én egy kicsit soknak is éreztem, aztán ez eltűnik.
Bécsy Ágnes írja szintén, hogy egyén és történelem, idő és pillanat kapcsolatáról is szól a regény, én hozzátenném az író és irodalom kapcsolatát is. Orlando alkotói vénája, mindig az adott korhoz idomul (ír-nem ír stb.), az irodalommal való kapcsolata és az írókkal stb. való kapcsolata is a korszakot tükrözi. Ebbe szerintem belecsepegtet némi irodalomtörténeti kritikát is (itt konkrétan gondolok Greene személyére, hogy ki-hogy-miként marad fenn az utókorban, azt nehéz eldönteni).
Egy szó, mint száz: jobban tetszett, mondanivalóját tekintve is ez a regény, mint, amit eddig olvastam az írónőtől. A vége számomra már eléggé követhetetlen volt, de összességeben élveztem.

+
>!
csend_zenésze

Woolf az Woolf, ez már valahogy az első könyv olvasásakor kiderült. Gyönyörű, belesüppedős mondatok, a sorok mögött folyton ott bujkál egy kis nevetés, de csak éppen, amennyire kell. A történet pedig meseszerű, nem veszem valóságosnak, de valótlannak se – a képzelet és a valóság tökéletes egybefonódásának határán táncol.
Szép, igazán jó olvasmányélmény. Lehet, hogy nem fogom egymás után falni a könyveit, de mindenképp akarok még, még, még.

8 hozzászólás
+
>!
Katze

Annyira csodálatosan és szépen ír, imádok a világában élni… Orlando nagy szerelmem lett, nemétől függetlenül állandóan odavoltam érte.

+
>!
atalant

Tavasszal -nagy örömömre- sikerült beszereznem egy antikváriumban, itt Szegeden. A Néni kérdezte is, hogy biztos nem zavar-e, hogy bele van írva helyenként? Biztos. De jó is, hogy nem! Már akkor láttam, hogy a fordítási és helyesírási hibák vannak a könyvben bejelölve (néhol mellé firkantva az angol eredeti is). Ennek később hasznát is vettem, mert bár Virginia még mindig gyönyörűen ír, de ez a hosszas elmélkedés életről, férfiről-nőről, szerelemről és művészetről valamiért annyira nem kötött le, hogy csak azt vártam, hogy mikor lesz már megint olyan oldal a könyvemben, amin végre „firka” van. Amúgy meglepően sokszor…
Sajnálom.

1 hozzászólás
+
>!
matraimelinda

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mi az élet értelme? Az időbeliség, az idő folyása mennyire relatív valójában. Ezoterikus vonásokkal (360 év történetét/történelmét mutatja be a Woolf) tarkított filozófiai jegyeket is magán viselő vallomás. Különös Orlando személyiségváltása a mű közepe táján, férfiból nővé lesz. Az egymásra épülő időbeli és személyiségsíkok kiváló ábrázolása. Nem véletlen, hogy Orlando, -de mindenki más is- sokféle személyiségtípust ötvöz magában. Az 1600-asz évek viktoriánus Angliájának Erzsébet királyné uralkodása alatt létező Londonjából időutazást tehettünk 1929. október 11. napjáig, amikor is Wirginia Wolf lezárja/befejezi regényét ( legalább ez tűnik egyenes vonalúnak, de tekinthető amolyan időutazás-félének is. A kötet utószavában Zsámboki Mária megemlíti, hogy a szerző korában nem mindenki fogadta tökéletes megelégedéssel és elismeréssel Woolf érdekes, és különleges művét, megoszlottak a vélemények. Én csak remélhetem, hogy az utókor nem feledkezik meg nevéről. Moly hatás ötvözte a regény elolvasását. Weir: Lady Elisabeth, Stefan Zweig: Stuart Mária regényekkel véletm időbeli hasonlóságot felfedezni. A regényben említésre kerül még Swift: Gulliver utazásai c. regénye is.


Népszerű idézetek

+
>!
Harpe

Mert hisz van-e, lehet-e rettentőbb felfedezésünk, mint hogy a jelen időben élünk? S csak azért bírjuk ki e csapást, mert egyfelől a múlt védelmez, másfelől pedig a jövő.

195

+
>!
tasiorsi

Hogy zaj után mélyebb a csend, ezt a tudománynak még be kell bizonyítani. De hogy az egyedüllét nyilvánvalóbb, ha előtte szerelmet vallottak, erre sok nő esküszik.

Negyedik fejezet, 148. oldal

+
>!
tasiorsi

Vajon a halál ujjának azért kell időnként érinteni a mi zajgó életünket, nehogy még összeroppanjunk súlya alatt? Úgy születtünk, hogy naponként kell magunkba adagolnunk a halált, különben nem bírnánk tovább az élet fáradalmait?

Második fejezet, 50. o.

1 hozzászólás
+
>!
n MP

A természet ugyanis olyan bölcsen takarékoskodik, hogy a mi modern szellemünk beszéd nélkül is igen jól megvan; s ha nincs szüksége mondatokra, akkor a legköznapibb mondat is jó; a legközönségesebb beszélgetés ily módon sokszor a legköltőibb, s éppen a legköltőibbet nem lehet sosem leírni. Ezért nem írunk ide semmit, s épp ez a fehér folt jelzi, hogy a hely roskadásig megtelt.

181-182. oldal

+
>!
z

Ezer gyertya égett benne anélkül, hogy ő maga csak egyet is meggyújtott volna.

+
>!
tasiorsi

A természet valahogy természetes ellentétben áll az irodalommal; állítsuk csak őket szembe, s darabokra tépik egymást.

Első fejezet, 8. o.

5 hozzászólás
+
>!
BZsofi +SP

[Orlando] Megkérte Pope urat, hogy kísérje haza.
Mert ha vakmerő dolog csupasz kézzel lépni egy oroszlán barlangjába, ha merész dolog csónakban átkelni az Atlanti-óceánon, ha merész dolog egy lábon megállni a Szent Pál-templom legeslegtetején, még sokkal merészebb egy költővel egyes-egyedül hazamenni. Mert a költő egyszerre oroszlán és Atlanti-óceán. Az egyik darabokra szaggat, a másik elmerít. Ha kimenekülünk a karmokból, elmerülünk a hullámokban. Egy ember, aki szét tudja rombolni az illúziókat, vadállat és vad áradat egyben. Az illúzió az a léleknek, ami a légkör a földnek. Űzzük el a lágy levegőt, s a növény meghal, a szín elfonnyad. A föld, amelyen járunk, kihűlt parázs. Lábunkkal márgán taposunk, s tüzes kövek égetik talpunkat. A valóság megsemmisíthető. Az élet álom. Az ébredés gyilkos. Aki megrabolja álmainkat, megrabolja életünket, (és így folytathatnók még akár hat oldalon át, de ez a stílus unalmas, és így jobb, ha abbahagyjuk.)

Negyedik fejezet. 145-6. oldal

2 hozzászólás
+
>!
tasiorsi

…hiszen az illúzió a leghasznosabb és legértékesebb kincs, és aki ezt tudja adni, a világ nagy jótevői közé tartozik…

Negyedik fejezet, 160. o.

+
>!
Esmeralda

– Asszonyom – kiáltotta a férfi a földre ugorva –, megsérült!
– Már meg is haltam! – felelte Orlando.
Pár perccel később eljegyezték egymást.

178. oldal

+
>!
mama_gold

…minden férfinak s minden nőnek van egy életpárja, akit támogat, aki támogatja, míg a halál el nem választja őket.

175. oldal

3 hozzászólás

Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el