Vigyázat! A fülszöveg cselekményleírást tartalmaz.
– Lenne kedved táncolni velem? – kérdezte Martin Sophie- tól.
– Örömmel – felelte a nő , és hagyta, hogy a férfi felsegítése és a táncparkett felé irányitása. Emlékezett arra a táncra, amikor Martin karjai tökéletes biztonságot nyújtottak, és jelen pillanatban semmire sem vágyott jobban, mint hogy ez megismétlődjön. Sophia és martin olyannyira finoman és lágyan kezdtek bele a táncba, hogy jelenlétük először fel sem tűnt a parketten. Olyan bámulatosan harmonikus volt ez a mozgás, hogy még a féltékeny női pillantások is ellágyultak a látványtól. Majd ahogy a zene egyre ritmikusabbá vált, úgy hagyták magukat ők is valami sokkal elementárisabb felé sodródni. A légies mozdulatokat felváltotta egy tüzesebb és energikusabb mozdulatsor, ahol mintha valami különleges összetartozás vagy sorsszerűség is kezdett volna kibontakozni. Talán egy parányi mennyország… – gondolta Sopohie, majd mosolyát Martin vállába rejtve, szemeit behunyva hagyta magát ölelni, vezetni, irányítani a férfi által, akinek közelében tökéletes biztonságban érezte magát. Vannak olyan örök érvényű bizonyosságok, amelyeket egyik ember a másikkal kapcsolatban érez. Ilyen volt ez a mostani is. Sophie tudta, hogy a férfi sosem bántaná őt szándékosan. Ahogy itt, ebben a pillanatban figyel rá bizonyítja, hogy oltalmazná őt bármilyen helyzetben. Martin törődése beszélt a férfi helyett. A nő pedig feltétel nélkül adta át magát neki.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Külső linkek
Nincsenek linkek.
