Ananászlé ​a szépséges hölgynek 51 csillagozás

H@ború és béke
Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek

Öt ​ízig-vérig mai történet, s mindegyik – ahogy azt már megszokhattuk Pelevintől – bizarr ötletre épül, s miközben maró gúnnyal ábrázolja világunk válságát és káoszát, örök filozófiai kérdésekről is elmélkedik.

A „Burning Bush művelet” az orosz titkosszolgálat hihetetlen akciójáról szól, melynek az a célja, hogy hamis Isten-hangot ültessenek be George W. Bush tudatába. Főhőse egy zseniális utánzóképességgel megáldott odesszai zsidó, akit kiképeznek rá, hogy a mennyei „igazságokat” közvetítse az Egyesült Államok elnökének, s így valójában Oroszországból irányítsák a döntéseit – s ehhez hősünknek előbb valóban látnia kell Istent, majd a pokol fenekét is…

A második elbeszélés hősét a tálibokhoz építik be, hogy segítsen nekik az Amerika elleni háborúban. Az orosz ügynök újfajta fegyvert talál ki: a sivatag homokjára írja szavait, amelyek halálos fegyverként összezavarják a szupermodern amerikai robotrepülőgépek mesterséges intelligenciáját…

Platón barlangja és… (tovább)

Eredeti cím: Ананасная вода для прекрасной дамы – Войн@ и мир

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Európa, Budapest, 2012
406 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793773 · Fordította: Goretity József

Enciklopédia 2


Kedvencelte 8

Most olvassa 5

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

Kkatja>!
Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek

Hát igen, Pelevininek pelevini, megmutatkozik benne minden, ami őt és a könyveit jellemzi, a igazságkeresés, buddhizmus, high-teck, politika, őrült és elvont gondolatok. Valóban kicsit gyengébbek a novellái a regényeinél, de akkor is szeretem a történeteit, mert nála tényleg semmi nem az, aminek elsőre látszik és csak kapkodom a fejemet, és próbálok rajtamaradni a hullámvasúton, ami hol sikerül, hol meg nem annyira.:)
A Freedom Liberator és a Szovjet rekviem nekem is kicsit uncsi volt a sok politizálás miatt, de a többi 5-öst érdemel… és igen az ananászlét hiányoltam a végéig, de aztán csak megjelent az utolsó oldalon. :)

7 hozzászólás
szigiri>!
Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek

Pelevin nagy kedvenc, de hiába tűnnek úgy a regényei, mintha több epizódos novellák lennének, a rövid novellái mindig kicsit sutábbak. Nem vágott földhöz, bár voltak kiemelhető mondatok és voltak jó novellák is a gyűjteményben.
Önmagában az a tökéletesség, ahogy meg tud tervezni egy összeesküvés-elméletet, majd az oroszok és az amerikaiak ellentétes-verzióját egymásután teszi, és ezzel felvillantja azt a lehetőséget, hogy a világ gyakorlatilag egy kutya, ami a saját farkát kergeti, az eléggé reális alternatívnak tűnik, elnézve az emberiséget.
És már meg sem lepődünk az ezt követő paltóni árnyék-hasonlatos novellán, ami szerintem nem a legviccesebb, de az egyik legmélyebb novella, amit Pelevintől olvastam (a Hunok harmóniájában vannak még hasonlóak), igazi árnyékokkal. Az utolsó előttin már gondolkodnom kellett miről is szólt, az felejthető, az utolsó pedig kifejezetten karácsonyi (rém)történetként van felkonferálva, így négy nappal karácson és egy nappal a világvége előtt pont aktuális.

A témák nagyon naprakészek: terrorizmus, háború, internet, filozófia – és ami ezeket habarcsként összefogja manapság – pénz és biznisz. Mindez bevonva azzal a hideg és olajos, sötét és ragacsos valamivel, amit Oroszországnak hívnak.

Chöpp >!
Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek

Az első és az utolsó miatt a gyűjtemény 4/5. Pelevin kultusz részemről marad. :)

Morpheus>!
Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek

Az elvárható élményt és metafizikai szintet most is hozza Pelevin, beletöltve egy harci NLP ágyúcsövébe. Csak sajnos azt érzem, hogy ez az NLP igazán működjön, ahhoz az olvasónak oroszországban született és ott élő orosznak kell lennie. Minden fordítás csökkenti az erejét, hacsak a fordító nem mestere szintén az NLP-nek, méghozzá a pelevini NLP-nek. De még így sem adható erre kevesebb, mint öt csillag.
Az viszont nem tetszik, hogy több könyvében cseszteti a tibeti buddhizmus lámáit, akik „kiárusítják” a legmagasabb tanításokat is. Való igaz, ez így van, valamit el kell adniuk, hogy fenn tudják tartani a kolostorokat, a tant, a hagyományvonal láncolatát. Ugyanis már nincs mögöttük egy ország lakossága, akik lehetővé tennék ezt. Hogy ezt épp Pelevin nem akarja érteni, ez eléggé szűklátókörűség… Ezen kívül viszont minden korrekt. Hiába, nem lehet senki sem tökéletes addig, amíg valaki…

Bence_Kis>!
Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek

Fizikailag a kötet nagyon kedvemre való volt: jó tördelés, klassz betűtípus és betűméret, megfelelő terjedelem. Szerettem kézbe venni és forgatni, kényelmes könyv.

Beltartalomról annyit, hogy ízig-vérig „Pelevines”. Ebben a kötetben jobban tetszettek a cselekményekhez kapcsolódó filózós elröppenései, mint a belső monológok és a technikai leírások kapcsán előbukkanók. Utóbbiaknál – a fanyar humor ellenére – néha már vártam a váltást, kicsit unalmas részek voltak.

Összességében olyan színvonalú, és mélységű szórakozást kaptam, mint amilyet vártam.

pat P>!
Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek

Egynek jó, Pelevinnek gyenge, altatónak kiváló.

Részletesebben: az első kiváló (5/5), a második félelmetesen unalmas és érdektelen, viszont hosszú (1/5), a harmadik talán jó, de a második miatt épp agyhalott voltam, fel se fogtam, untam (3/5), a negyedik és az ötödik egész jó (4/5, 4/5).

17 hozzászólás
csend_zenésze>!
Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek

Röviden: színtiszta pelevini paranoia, pszichedelikumoktól hemzsegő összeesküvés-elméletek zuhataga és azok a XXI. századi oroszok. Tetszetős, gondolkodtatós, de fejet sokszor a fajba csapkodós írások.

Bővebben: http://t7.hu/v9f

3 hozzászólás
oltidori I>!
Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek

Elvont, groteszk, mély, humoros, ötletes, zseniális. Az utolsó nem tetszett annyira.

catnipthief >!
Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek

Ugyan nagy rajongó, sőt, elfogult is vagyok, de itt kénytelen vagyok az egy csillagot levonni, mert a könyvben szereplő írások közül nem egy van, amit egy kicsit túlírtnak érzek, a tálibos-homokba írós történet például nem egy ponton kifejezetten untatott, és Oleg és árnyékának története is egy kicsit az agyamra ment már itt-ott. Természetesen összetéveszthetetlenül Pelevin-i a válogatás, a Burning Bush hadművelet talán az egyik kedvenc írásom tőle (a Remete és a Hatujjú mellett), de összességében talán ezt a könyvét ajánlanám legkevésbé, mert sajnos túl sok önismétlésbe szaladtam bele.

Emese_L>!
Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek

A kötetet teljesen gyanútlanul vonaton kezdtem el olvasni és már körülbelül a huszadik oldalnál kénytelen voltam letenni: annyira rám jött ugyanis a röhögés, hogy az utastársaim valószínűleg elmebetegnek könyveltek el. Igaz, hogy korábban a T olvasása közben is jókat nevettem, de ezekben a történetekben annyi flegma, gonosz humor lakozik, amire végképp nem számítottam.
Nálam vitán felül az Istenek és Mechanizmusok rész vitte el a pálmát, élvezetesebbnek és aktuálisabbnak találtam a második etappal, a Mechanizmusok és istenekkel szemben. Irigylésre méltó a könnyedség, ahogyan Pelevin kritikusan, sok humorral, ám egyszersmind elnézően is beszél a Szovjetunióról, a tapló, pénzzel kitömött újorosz rétegről, filozófiáról, Istenről, ördögről, gépekről, meg minden másról, ami csak az eszébe jut. Talán emiatt válhatott nagy kedvencemmé: nála a gondolatiság és a filozófia soha nem zárja ki a tréfát, a gúnyt, azt a kis kacsintást, hogy nem kell ám magunkat és a világot olyan hű de komolyan venni. A végén még gyomorfekélyt kapunk.


Népszerű idézetek

F_Orsolya>!

A rettenetes azonban az volt, hogy az Abszolútummal való összeolvadásomat képtelen voltam átélni a deprivációs kabin nélkül, meg a kvasz nélkül, amellyel Dobroszvet itatott. Amikor újra rátaláltam emberi testemre, lelki szemeimet rettegés és szégyenérzet kérge nőtte be, meg olyan vágyaké, amelyek belepték az agymat, mihelyt kimásztam a sóoldatból. Megpróbáltam küzdeni ellene, irányíthatatlan pszichikai erőim átvették a hatalmat az értelmem felett, és ugyanolyan élettelen mechanizmussá váltam, mint azok, akik körülöttem jártak.

Kkatja>!

    Esténként a hatvanas évek egzisztencialista regényeit olvasgattam – egy egész szekrénnyi maradt rám belőlük egy atomjégtörő kapitányától, aki az én kéglimben süllyedt el a privatizáció évei alatt. Az olvasástól egy időre a depresszióm bizonyos jótékony európai árnyalatot kapott, de elég volt egyetlenegyszer felszállnom a tömött villamosra ahhoz, hogy a gondolkodó nádszál megint csak kopasz zsidó lúzerré változzon.

15. oldal

1 hozzászólás
Kkatja>!

     – Vágod már? Még ilyet – mondta Smiga zavartan, és megtoldotta egy kacskaringós káromkodással, olyan mocskossal, hogy mindjárt eszembe jutott, milyen kiszolgáltatott az ember a természettel szemben, és milyen szörnyűséges a biológiai létezése.

30. oldal, A Burning Bush művelet

szigiri>!

Minden vallás és szellemi tanítás több oknál fogva is vitában áll egymással, egy dologban azonban megegyeznek: elmagyarázni az embernek, hogy mi is az Isten, lehetetlen. Valószínűleg meg lehet neki magyarázni, mi az Isten koncepciója, és ez aztán az ember értelmi poggyászának részévé válik. De ez nem jelenti azt, hogy az ember meg is ismeri az Istent. Ez csupán annyit jelent, hogy a hátán lesz még egy bőröndnyi kacat, amit magával visz a temetőbe. Az Istent csak közvetlenül átélni lehetséges.

szigiri>!

– És hogyan viszonyul némely polgártársunk azon meggyőződéséhez, hogy a zsidók irányítják a világot? Nem osztja-e a lelke mélyén ezt a nézetet?
– Mutasson be egy ilyen zsidónak – válaszoltam. – Vagy legalább adja meg a telefonszámát. Mert mintha rólam teljesen megfeledkeztek volna.

A „Burning Bush” művelet - 3.

1 hozzászólás
Kkatja>!

    Egy pillanatra újra meglátta a szállodai szobát, ahol az izzadó síelő két lánnyal táncolt a kandalló előtt, és rájött, hogy éppen egy álomból ébredt fel, amelyet nem sikerült végignéznie. Az utolsó, amit még látott, az asztalon álló konzervdoboz volt, amelynek oldalára egy ananászt rajzoltak – Mása arra gondolt, hogy most már sosem fogja megtudni, milyen íze van a belsejében lötyögő lének. De ott, ahová felébredt, ezt a gondolatot már nem gondolhatta végig.
    Utolsót csapott mind a hat szárnyával, és előbb megszűnt Másának lenni, aztán a szállodai szobában rendezett bulinak is, aztán sima üvegaljnak is, amelyben az angyal tükröződött – végül pedig még angyalnak is.
    Kialvó szikrákként szétszóródott az irigység térképe, megálltak a felvonók, nem gyöngyözött tovább a pezsgő a poharakban, és kihunytak a karácsonyfadíszek is. És amikor lecsukódott a gyémántfénnyel égő égi szem, eltűnt a kékesfekete tér, amelyben az imént még ott lebegett az angyal – és megint minden Azzá lett, ami örökkön-örökké volt és lesz.

400-401. oldal

szigiri>!

– Hát, például a samata és a vipasjana. Ezek olyan meditációfélék. Unalmasak, mint a retektermesztés.
– És miből állnak?
Borisz elgondolkodott.
– Hát, ha egyszerű példán akarnám… Nos, mondjuk, bevodkázott egy kicsit, és most nem találja a lakáskulcsát. És arra gondol: „Hol a kulcsom? Hol a kulcsom? Hol a kulcsom?” Ez a samata. Aztán felfogja: „Istenem, de hát én teljesen be vagyok állítva…” Ez meg a vipasjana. Nálunk az egész ország ezt csinálja, csak nem tudja.

Chöpp >!

Mert a világban Isten nélkül a gonosz nem gonosz lenne, hanem egyesületi etikett.

A Burning Bush művelet, 91. oldal

1 hozzászólás
Kkatja>!

    Az a testvér, aki tolmácsolt nekem, azt mondta, hogy a szöveg értelme bonyolult, és ő sem érti teljesen, de egészében a szúra hasonlít egy költő kérdéshez, amelyet egy átlagos amerikaihoz intéznek. A lényege a következő: ó, te, szerencsétlen fia Ronald McDonaldnak és az általa tisztátalanná tett hamburgernek, nem téged tömtek-e erőszakkal a francia libához hasonlóan gyermekkorodtól fogva az elektromos tölcséren át, hogy agyadat önelégült, elzsírosodott daganattá változtassák? Nem a te legtitkosabb gondolataid és vágyad vetülnek-e ki a lelkedre a pokoli plazmaként égő panelekről, nem a te döntéseidet és választásaidat hozzák-e meg helyetted a bágyadt agyadat másodpercenként átvilágító papjai a haszonnak?

215. oldal

Emese_L>!

Mert hát lényegében micsoda is az orosz kommunizmus? Odament egy piás pasas a behavazott udvaron át a pöcegödörhöz, belenézett a jégvirágon átvilágító ragyogó lámpafénybe, felemelte a fejét, meglátta az ég fekete sivatagát a csillagok éles pontjaival, és hirtelen olyan fájdalmasan, olyan sóvárgóan vágyakozott el rögvest onnan, a mindennapos, összeszart ösvényről e fények felé, hogy majdnem elrepült.
Még jó, hogy felébresztette a farkasüvöltés – másként valószínűleg ott fagyott volna meg, pofájával a hányadékába esve. És amikor felébredt, kiderült, hogy a ház leégett, lábát összevagdalta az ablaküveg, a mellkasát pedig gondos európai golyók ütötték át…

260. oldal - Szovjet rekviem

Kapcsolódó szócikkek: kommunizmus

Hasonló könyvek címkék alapján

Narine Abgarjan: Égből hullott három alma
Ljudmila Ulickaja: Elsők és utolsók
Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék
Jan Kuntur: Budapest, te újraélesztettél
Solymosi Éva (szerk.): Téma lezárva
M. Nagy Miklós (szerk.): Orosz Erato – Szendvics vörös kaviárral
Békés Pál: Csikágó
Schäffer Erzsébet: Pókfonálon
Imolya Patricia: Esetlapok
Bächer Iván: Emberevő