A ​rovarok élete 85 csillagozás

Viktor Pelevin: A rovarok élete Viktor Pelevin: A rovarok élete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez a könyv -amely most ÚJ BORÍTÓVAL jelent meg- volt az ELSŐ magyarul megjelent regénye az 1962-ben született Viktor Pelevinnek, az új orosz írónemzedék fenegyerekének. Gogoli hagyományban gyökerező regényeit és novelláit folyamatosan közlik a folyóiratok, műveit eddig tizenöt nyelvre fordították le. A SZERZŐ 2001-ben a KÖNYVFESZTIVÁL DÍSZVENDÉGE volt.

Egy krími üdülőhelyen alkoholmérgezést kap a helyi lakosság véréből próbát venni érkezett amerikai szúnyog, hasist szívnak és megvilágosodnak a keleti filozófiáról értekező, nonkonformista éjjeli lepkék, a ganajtúró bogár saját példájával teszi világossá a fia számára, mi az élet értelme, a hangyalány romantikus szerelemről álmodik, de sivár magány lesz a sorsa, egyetlen lánya is elhagyja. És közben ragyognak a csillagok, hullámzik a tenger, születnek és meghalnak a rovaremberek.

Eredeti cím: Жизнь насекомых

Eredeti megjelenés éve: 1993

>!
Park, Budapest, 1999
254 oldal · ISBN: 9635304072 · Fordította: Király Zsuzsa

Enciklopédia 11


Kedvencelte 12

Most olvassa 4

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

mate55>!
Viktor Pelevin: A rovarok élete

A „legdivatosabb" író (aki humorral kritizál?) abban az időszakban, amikor az Oroszországgal kapcsolatos legtöbb dolog olyan fájdalmasan világos, hogy teljesen fölösleges vitázni róluk. Számomra Pelevin, az érő gondolatoktól súlyos, hatásoktól kuszált új orosz irodalomnak egyik legérdekesebb alakja. Könyvében az emberi valóság az, ami megfog, van valami mély, társadalmon túli ideges, szinte lázadó feszültség, nyugtalan önkritikai szemlélődés, amely talán abból a felismerésből fakad, hogy talán soha sem volt nehezebb írni, mint ma, amikor az orosz irodalom „csak” az emberiség lelkiismerete lehet. Ez a könyve egy rejtélyes allegorikus fantázia. Társadalmi szatíra az orosz szokásokkal, a dekadenciával, a korrupcióval és a végtelen bürokráciával szemben. Az emberi rovarokban szereplő különböző karakterek groteszk és szürreális eseményeit mutatja be: a legyek, hangyák, szentjánosbogarak, lepkék, csótányok (ahol mindegyikének saját kis meséje van, és egy bizonyos ponton metszik egymást), a szenvedély és a kegyetlenség, a nihilizmus, spoiler a nem érzékiség és a filozófia világában. A nevetés mögött az üresség és a szomorúság jelenik meg, az értelem elvesztése a valóság megkeseredése, amely nem nyújt nyitottságot, csak olyan múltat, amely abszurd és megkülönböztethetetlen gonoszsággá fejlődik. Nem érdekli a hétköznapi logika, „játszani” akar, be is von a játékába. Mintha Walt Disney megálmodta volna, Luis Bunuel spoiler megbotránkoztató, „sokoldalú nyelven”, intim és univerzális stílussal, egy példamutató hallucinációkból szőtt példázatba „szállítaná”.

eme>!
Viktor Pelevin: A rovarok élete

Első találkozásom Pelevinnel amolyan hirtelen csobbanás a mélyvízbe, egy humoros, bizarr, szürreális világba. Nem tudom, mit szívott a bácsi, de jót tett neki, pontosabban a regénynek, remekül feldobta a posztszovjet orosz tásadalom szürke egyhangúságát. Mert valójában ez utóbbi leképzése (is) volna a regény, de amolyan kafkás-bogaras módon.* Igaz, Kafka soha nem tudott megnevettetni, furcsa egy humoruk lehetett száz évvel ezelőtt az embereknek. Itt viszont egész jól elszórakoztatott az állandó a metamorfózisok játéka, az épp fókuszba kerülő szereplők identitása utáni vadászat. Jól elszórakozhatott Pelevin is, miközben maga elé képzelte a csodálkozó-meghökkenő, majd hol vigyorgó, hol filozofáló pofát vágó Nyájas Olvasót.
Szúnyogokkal, éjjelilepkékkel, szárnyas hangyákkal, legyekkel és szentjánosbogarakkal repkedünk, delíriumos, belőtt állapotban kerengünk, sziklarepedésbe menekülünk, fény (vagy sötétség – a kettő végülis ugyanaz) felé igyekszünk valami delejes vonzás hatására, vagy fészket rakunk, és föld alatti sötét járatokon valós vagy lelki Magadánok felé igyekszünk, egymást felfalva készülünk a nagy átváltozásra, vagy épp ganajtúrókként görgetjük ÉNH-ünket.** Igen, mi ember-rovarak és rovar-emberek, bőregér által kiadott hangok… Visszaverődések, tükörképek, önmagunk felé repülve elmúlók.
Te szívod a staubot, vagy téged szívnak fel a staubbal? Lennének kérdések, a légypapír a bizonyosság.
Jó móka, jó kaland volt, szerettem ahogy összekutyulta az emberi és rovari dimenziókat, a (némiképp) reális és szürreális síkot, ahogy elfilozofálgatott léten és nemléten.

* Igen, tudom, nem minden rovar bogár…
** Hogy előre (ahogy Pelevin és általában mindenki mondja) vagy visszafele (ahogy én a galacsinnak háttal álló, azt a hátsó lábaival görgető rovar miatt érzékelem), jó kérdés, bár a kettő ugye ugyanaz, és amúgy is végül ugyanoda lyukadunk ki. :)

7 hozzászólás
Oriente>!
Viktor Pelevin: A rovarok élete

Nem tudom, hogy ez a regény mágikus realista vagy szürrealista vagy csak simán elmebeteg.
Én a kis analitikus agyammal eleinte még próbáltam szétválasztani, mikor szól rovarokról és mikor emberekről, alaposan össze is zavarodtam, aztán gyorsan elengedtem a dolgot, mert már a kérdésfelvetés is rossz. Utána próbáltam felvenni a ritmust a filozófiai reflexiókkal, valami lineáris láncba rendezni a szívókák, pikkelyek, potrohok kavalkádját. De ezt is elengedtem. Ez nem is regény, ha engem kérdeztek. Inkább sorokba rendezett nyomtatott betűkbe transzmittált agyvelőrögök, amiket egy kabócalárva lökött ki a felszínre izmos ízeltlábaival, amikor random alagutat fúrt Pelevin fejébe.

Imádtam. De az utolsó 50 oldalt nem főzés közben kellett volna olvasni. :D spoiler

4 hozzászólás
csillagka>!
Viktor Pelevin: A rovarok élete

Szerelem. Valamikor régen beakartam vállalni egy hármas, beleolvastam, és az a pár mondat nyilvánvalóvá tette, megint találtam egy olyan írót, akitől olvasnom kell.
Tipikus elborult könyv, posztmodern (amit nagyon nem szoktam szeretni) mágikus realista (amit viszont nagyon) a két műfaj olyan keveréke orosz bájjal leöntve, amiből normális történet nem keveredhet ki, csak egy mesés álomvilág ahol mindenkit elér a nem túl boldog vég. Az elején nagyon sokat mosolyogtam, a szúnyogok botladozásain, aztán jöttek a többiek a családbarát ganajtúró a szerelmes hangya (abszolút kedvenc) és a kikapós légy….. Az élet mélységeit még a kitinbőrűek is érzik (de még hogy) én pedig nem tudok szabadulni Pelevin furcsán valós mondataitól, nem tudom kiről mesél és kinek mutat görbe tükröt, mivel a bogarak bizony nagyon tipikus emberi tulajdonságokat vonultatnak fel.
Feledhetetlen élmény, fontos, elgondolkoztató könyv. Viktor ígérem még találkozunk.

ppeva P>!
Viktor Pelevin: A rovarok élete

Első ismerkedésem Pelevinnel. Nagyon szórakoztató, különösen azt élveztem benne, hogy minden átmenet nélkül változnak át a rovarok emberré és vissza. Nincs szájbarágós hol ez, hol az, vágás nélkül megy át a történet reálisból (reálisból?! ha-ha) szürreálisba. A rovarok és az emberek nem is különböznek egymástól annyira…
Azért nem hagyott nyugton a gondolat, hogy Pelevin valahol ott figyel a háttérben, és nagyokat röhög rajtunk. :)

2 hozzászólás
Morpheus>!
Viktor Pelevin: A rovarok élete

Bevallom, időnként attól tartok, hogy kedvenc íróim – mint például Pelevin – eljutnak abba a stádiumba, amikor már elkezdik önmagukat ismételni, miközben megmarad a rá jellemző hangjuk, vagy pedig elvész a stílus, és ami marad / lesz már nem fog tetszeni.
Szerencsére pozitívan csalódtam. Pelevint szeretem, a rovarok világa mindig is jobban vonzott, mint az őzikék meg az oroszlánok. Ráadásul a buddhák is ott kavarognak a háttérben. Mi más is sülhetne ki ebből a számomra, mint valami nagyon jó? Nagyon jó! Remélem másoknak is tetszeni fog.
Kérdés: Te milyen rovar vagy?
Én mariskapoloska. :D Hogy miért, ahhoz nem elég elolvasni a könyvet. Ennek mélyfilozófiai rétegei vannak.
És egy találóskérdés a könyv végéről. Mi ez? :D
Elröppenek
a napfényes nyárba.
JobB ÚT, HA kedvemre teszek.

14 hozzászólás
graffalo>!
Viktor Pelevin: A rovarok élete

Őszintén szólva a felénél azt hittem félbehagyom ezt a könyvet. De magamat megerőszakolva rágtam keresztül magam az oldalakon. Aztán olvastam pár értékelést, hogy mások mit gondoltak. Miután többen írták, hogy vajon mit szívhatott az író, akkor valami átkapcsolt bennem (meg közben a történetek is kevésbé kuszává váltak) és elmúlt a szenvedés. Mert egyébként eléggé utáltam, hogy nem tudtam elképzelni a szereplőket: egyik pillanatban emberek voltak a szemem előtt, másik pillanatban meg valamilyen bogár vagy rovar, vagy valami olyasmi, amit nem tudok beazonosítani. De mégis azt kell mondjam, hogy helyenként elkapott a sodrás és voltak egészen erős mondatok. Ugyanakkor azt a világító csodabogarat nem sajnáltam volna, ha kimarad.
Szóval van még pár Pelevin kötet a polcomon, ezeket újra hanyagolni fogom egy ideig.

hencsa06>!
Viktor Pelevin: A rovarok élete

Első olvasásom Pelevintől. Határozottan tetszett.Nemnagyon rajongok a posztmodernért, de ez bejött. Érdekes volt a „rovar -embervilág ” keveredés .Jó kis agyament regény , társadalomkritikával fűszerezve.
Könnyen olvasható , lényegretörő regény.

halrudacska P>!
Viktor Pelevin: A rovarok élete

Röviden összefogalalva: rovarok filozofálnak az ÉLETRŐL, néha nem tudni hol végződik a bogár és hol kezdődik az ember. A kedvenc részem az volt, amikor arról beszélgetnek, hogy az éjjeli lepkék a világosság vagy a sötétség felé repülnek-e. link Ilyen hát, amikor a mágikus realizmus találkozik a posztmodernnel. Szerintem egészen zseniális ez a regény, bár bevallom olykor teljesen elvesztettem a fonalat, talán egyszer érdemes lenne újraolvasnom. Egyébként tele van orosz utalásokkal (elolvastam miatta a Cseresznyéskertet), szóval aki szereti az orosz irodalmat nem fog csalódni.

anesz P>!
Viktor Pelevin: A rovarok élete

Szórakoztató regény Pelevintől. Ezt ki gondolta volna? Persze a humoros címke hiánya talán azt jelenti, hogy kissé elferdült a humorérzékem. Mindenesetre tetszett.

http://olvasasfolyam.blogspot.hu/2017/08/a-rovarok-elete.html


Népszerű idézetek

Oriente>!

– Egyszerűen semmihez sem értesz, csak ahhoz, hogy háromszögeket vagdoss ki és rájuk firkáld, hogy fasz, meg hogy mindenféle neveket találj ki. Még a Cseresznyéskertben se tettetek mást, mint hogy háromszögeket vagdostatok ki és rápingáltátok, hogy fasz, az előadás meg semmit sem ér. Az egész posztmodernizmus nem egyéb, mint mindenféle fasz meg háromszögek.
– Már régen kipusztítottam magamból a konceptualista művészt – mondta békítő hangon Makszim.

152-153. oldal, 9. fejezet - A fekete lovas

15 hozzászólás
mate55>!

– Tudod, hogy szokták mondani – mondta és odaadta a trágyadarabot a fiának. – Az élet nem fenékig tejfel.[…] A trágya egy részét mi adtuk neked anyáddal, de később megtanulod, hogy egyedül is rátalálj.

Kapcsolódó szócikkek: trágya
Réka_Eördögh>!

Ráadásul semmi se változott meg attól, hogy megértettél valamit. A világ maradt olyan, amilyen volt. Az éjjeli lepkék a fény felé repülnek, a legyek a szarra, s mindez tökéletesen sötétben történik.

Kapcsolódó szócikkek: éjjeli lepke
Kkatja P>!

     – Én nem szeretem a posztmodernt. A szovjet bakterek találmánya.
     – Hogyhogy?
     – Mert unták magukat őrségben. Ez ellen találták ki a posztmodernt. Már maga a szó is!
     – Nyikita! – mondta Makszim. – Ne szédíts! Te tán nem voltál éjjeliőr?

151. oldal

Oriente>!

Sam, miközben Natasa ajkára tapadt, közvetlenül az arcával szemközt észrevett egy hirdetményt, amely így hangzott: „Olcsón eladó egy kövér kutya. Telefon este, kérje Szerjozsát.” A telefonszámot tartalmazó csíkokat letépték, az írás nagybetűs, határozott, balra dőlő volt. Mellette egy másik hirdetmény: „Szerény, fiatal masszőr házhoz megy. Fizetés megállapodás szerint.” Ez alól egy harmadik hirdetmény látszott ki, amelyen egy Andrisz nevű illető annak a türelmetlen vágyának adott hangot, hogy megvehesse a Memphis fotelt az Atlantisz bútorgarnitúrából.
– Ó, Sam! – mondta Natasa. – Még soha senki nem csókolt így.

165-166. oldal, 10. fejezet - Madártávlatból az ellenség fészke

Chöpp >!

Minden fény igazi, amelyikhez eljutsz. S ha csak egy hajszál híja is, hogy elérd, bármilyen ragyogó is az a fény, amely felé iparkodsz, mégis csalás. Mert nem arról van szó, hanem arról, aki repül. Bár a kettő ugyanaz.

109. oldal

Kkatja P>!

     – Hol fogok én trágyát találni? – kérdezte a kisfiú.
     – Mindenütt – mondta az apja, és belemutatott a ködbe.
     – De papa, nincs itt semmiféle trágya.
     – Ellenkezőleg, csakis trágya van.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: trágya
Limbus>!

De egyvalamit nem értek. Csak most lettem szentjánosbogár, vagy mindig is az voltam?

122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szentjánosbogár
Oriente>!

Az első tárgy, amely útjába akadt ebben a számára új világban, egy hatalmas furnérlemez volt, rárajzolva a megvalósulatlan szovjet jövő és annak csodaszép lakói. Marina egy pillanatra beitta szemével a kifakult, nordikus arcokat, amelyek fölött, akár a reformszakácskönyvek túrós táskái, űrállomások lebegtek…

43. oldal, 3. fejezet - Élni, hogy éljünk


Hasonló könyvek címkék alapján

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája I–III.
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
Angela Carter: Esték a cirkuszban
Vladimir Nabokov: Gyér világ
Vladimir Nabokov: Pnyin
Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
Vladimir Nabokov: Pnyin professzor
Murakami Haruki: Szputnyik, szívecském!
Salman Rushdie: A sátáni versek