A ​rovarok élete 86% 85 csillagozás

A „legdivatosabb" író (aki humorral kritizál?) abban az időszakban, amikor az Oroszországgal kapcsolatos legtöbb dolog olyan fájdalmasan világos, hogy teljesen fölösleges vitázni róluk. Számomra Pelevin, az érő gondolatoktól súlyos, hatásoktól kuszált új orosz irodalomnak egyik legérdekesebb alakja. Könyvében az emberi valóság az, ami megfog, van valami mély, társadalmon túli ideges, szinte lázadó feszültség, nyugtalan önkritikai szemlélődés, amely talán abból a felismerésből fakad, hogy talán soha sem volt nehezebb írni, mint ma, amikor az orosz irodalom „csak” az emberiség lelkiismerete lehet. Ez a könyve egy rejtélyes allegorikus fantázia. Társadalmi szatíra az orosz szokásokkal, a dekadenciával, a korrupcióval és a végtelen bürokráciával szemben. Az emberi rovarokban szereplő különböző karakterek groteszk és szürreális eseményeit mutatja be: a legyek, hangyák, szentjánosbogarak, lepkék, csótányok (ahol mindegyikének saját kis meséje van, és egy bizonyos ponton metszik egymást), a szenvedély és a kegyetlenség, a nihilizmus, spoiler a nem érzékiség és a filozófia világában. A nevetés mögött az üresség és a szomorúság jelenik meg, az értelem elvesztése a valóság megkeseredése, amely nem nyújt nyitottságot, csak olyan múltat, amely abszurd és megkülönböztethetetlen gonoszsággá fejlődik. Nem érdekli a hétköznapi logika, „játszani” akar, be is von a játékába. Mintha Walt Disney megálmodta volna, Luis Bunuel spoiler megbotránkoztató, „sokoldalú nyelven”, intim és univerzális stílussal, egy példamutató hallucinációkból szőtt példázatba „szállítaná”.

Első találkozásom Pelevinnel amolyan hirtelen csobbanás a mélyvízbe, egy humoros, bizarr, szürreális világba. Nem tudom, mit szívott a bácsi, de jót tett neki, pontosabban a regénynek, remekül feldobta a posztszovjet orosz tásadalom szürke egyhangúságát. Mert valójában ez utóbbi leképzése (is) volna a regény, de amolyan kafkás-bogaras módon.* Igaz, Kafka soha nem tudott megnevettetni, furcsa egy humoruk lehetett száz évvel ezelőtt az embereknek. Itt viszont egész jól elszórakoztatott az állandó a metamorfózisok játéka, az épp fókuszba kerülő szereplők identitása utáni vadászat. Jól elszórakozhatott Pelevin is, miközben maga elé képzelte a csodálkozó-meghökkenő, majd hol vigyorgó, hol filozofáló pofát vágó Nyájas Olvasót.
Szúnyogokkal, éjjelilepkékkel, szárnyas hangyákkal, legyekkel és szentjánosbogarakkal repkedünk, delíriumos, belőtt állapotban kerengünk, sziklarepedésbe menekülünk, fény (vagy sötétség – a kettő végülis ugyanaz) felé igyekszünk valami delejes vonzás hatására, vagy fészket rakunk, és föld alatti sötét járatokon valós vagy lelki Magadánok felé igyekszünk, egymást felfalva készülünk a nagy átváltozásra, vagy épp ganajtúrókként görgetjük ÉNH-ünket.** Igen, mi ember-rovarak és rovar-emberek, bőregér által kiadott hangok… Visszaverődések, tükörképek, önmagunk felé repülve elmúlók.
Te szívod a staubot, vagy téged szívnak fel a staubbal? Lennének kérdések, a légypapír a bizonyosság.
Jó móka, jó kaland volt, szerettem ahogy összekutyulta az emberi és rovari dimenziókat, a (némiképp) reális és szürreális síkot, ahogy elfilozofálgatott léten és nemléten.

* Igen, tudom, nem minden rovar bogár…
** Hogy előre (ahogy Pelevin és általában mindenki mondja) vagy visszafele (ahogy én a galacsinnak háttal álló, azt a hátsó lábaival görgető rovar miatt érzékelem), jó kérdés, bár a kettő ugye ugyanaz, és amúgy is végül ugyanoda lyukadunk ki. :)

Nem tudom, hogy ez a regény mágikus realista vagy szürrealista vagy csak simán elmebeteg.
Én a kis analitikus agyammal eleinte még próbáltam szétválasztani, mikor szól rovarokról és mikor emberekről, alaposan össze is zavarodtam, aztán gyorsan elengedtem a dolgot, mert már a kérdésfelvetés is rossz. Utána próbáltam felvenni a ritmust a filozófiai reflexiókkal, valami lineáris láncba rendezni a szívókák, pikkelyek, potrohok kavalkádját. De ezt is elengedtem. Ez nem is regény, ha engem kérdeztek. Inkább sorokba rendezett nyomtatott betűkbe transzmittált agyvelőrögök, amiket egy kabócalárva lökött ki a felszínre izmos ízeltlábaival, amikor random alagutat fúrt Pelevin fejébe.

Imádtam. De az utolsó 50 oldalt nem főzés közben kellett volna olvasni. :D spoiler

Szerelem. Valamikor régen beakartam vállalni egy hármas, beleolvastam, és az a pár mondat nyilvánvalóvá tette, megint találtam egy olyan írót, akitől olvasnom kell.
Tipikus elborult könyv, posztmodern (amit nagyon nem szoktam szeretni) mágikus realista (amit viszont nagyon) a két műfaj olyan keveréke orosz bájjal leöntve, amiből normális történet nem keveredhet ki, csak egy mesés álomvilág ahol mindenkit elér a nem túl boldog vég. Az elején nagyon sokat mosolyogtam, a szúnyogok botladozásain, aztán jöttek a többiek a családbarát ganajtúró a szerelmes hangya (abszolút kedvenc) és a kikapós légy….. Az élet mélységeit még a kitinbőrűek is érzik (de még hogy) én pedig nem tudok szabadulni Pelevin furcsán valós mondataitól, nem tudom kiről mesél és kinek mutat görbe tükröt, mivel a bogarak bizony nagyon tipikus emberi tulajdonságokat vonultatnak fel.
Feledhetetlen élmény, fontos, elgondolkoztató könyv. Viktor ígérem még találkozunk.

Első ismerkedésem Pelevinnel. Nagyon szórakoztató, különösen azt élveztem benne, hogy minden átmenet nélkül változnak át a rovarok emberré és vissza. Nincs szájbarágós hol ez, hol az, vágás nélkül megy át a történet reálisból (reálisból?! ha-ha) szürreálisba. A rovarok és az emberek nem is különböznek egymástól annyira…
Azért nem hagyott nyugton a gondolat, hogy Pelevin valahol ott figyel a háttérben, és nagyokat röhög rajtunk. :)

Bevallom, időnként attól tartok, hogy kedvenc íróim – mint például Pelevin – eljutnak abba a stádiumba, amikor már elkezdik önmagukat ismételni, miközben megmarad a rá jellemző hangjuk, vagy pedig elvész a stílus, és ami marad / lesz már nem fog tetszeni.
Szerencsére pozitívan csalódtam. Pelevint szeretem, a rovarok világa mindig is jobban vonzott, mint az őzikék meg az oroszlánok. Ráadásul a buddhák is ott kavarognak a háttérben. Mi más is sülhetne ki ebből a számomra, mint valami nagyon jó? Nagyon jó! Remélem másoknak is tetszeni fog.
Kérdés: Te milyen rovar vagy?
Én mariskapoloska. :D Hogy miért, ahhoz nem elég elolvasni a könyvet. Ennek mélyfilozófiai rétegei vannak.
És egy találóskérdés a könyv végéről. Mi ez? :D
Elröppenek
a napfényes nyárba.
JobB ÚT, HA kedvemre teszek.

Őszintén szólva a felénél azt hittem félbehagyom ezt a könyvet. De magamat megerőszakolva rágtam keresztül magam az oldalakon. Aztán olvastam pár értékelést, hogy mások mit gondoltak. Miután többen írták, hogy vajon mit szívhatott az író, akkor valami átkapcsolt bennem (meg közben a történetek is kevésbé kuszává váltak) és elmúlt a szenvedés. Mert egyébként eléggé utáltam, hogy nem tudtam elképzelni a szereplőket: egyik pillanatban emberek voltak a szemem előtt, másik pillanatban meg valamilyen bogár vagy rovar, vagy valami olyasmi, amit nem tudok beazonosítani. De mégis azt kell mondjam, hogy helyenként elkapott a sodrás és voltak egészen erős mondatok. Ugyanakkor azt a világító csodabogarat nem sajnáltam volna, ha kimarad.
Szóval van még pár Pelevin kötet a polcomon, ezeket újra hanyagolni fogom egy ideig.

Első olvasásom Pelevintől. Határozottan tetszett.Nemnagyon rajongok a posztmodernért, de ez bejött. Érdekes volt a „rovar -embervilág ” keveredés .Jó kis agyament regény , társadalomkritikával fűszerezve.
Könnyen olvasható , lényegretörő regény.

Röviden összefogalalva: rovarok filozofálnak az ÉLETRŐL, néha nem tudni hol végződik a bogár és hol kezdődik az ember. A kedvenc részem az volt, amikor arról beszélgetnek, hogy az éjjeli lepkék a világosság vagy a sötétség felé repülnek-e. link Ilyen hát, amikor a mágikus realizmus találkozik a posztmodernnel. Szerintem egészen zseniális ez a regény, bár bevallom olykor teljesen elvesztettem a fonalat, talán egyszer érdemes lenne újraolvasnom. Egyébként tele van orosz utalásokkal (elolvastam miatta a Cseresznyéskertet), szóval aki szereti az orosz irodalmat nem fog csalódni.

Szórakoztató regény Pelevintől. Ezt ki gondolta volna? Persze a humoros címke hiánya talán azt jelenti, hogy kissé elferdült a humorérzékem. Mindenesetre tetszett.

http://olvasasfolyam.blogspot.hu/2017/08/a-rovarok-elete.html