Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame

Hugo igazi mesélő, teljesen el lehet veszni a gyönyörű mondataiban, és még a humora is nagyon jó, csak azt sajnálom, hogy türelmetlen XXI. századi ember vagyok, és így nem tudtam kivárni minden leírást, mert annyira kíváncsi voltam a végkifejletre.

Tiniként nagyon tetszett. Nem régiben meghallgattam hangoskönyvben. Azt hittem kiugrom a bőrömből, ha még sokáig kell ezt a nyavalygást hallgatni.
Tanulság: Minden könyvet a megfelelő korban kell olvasni.

Szeretem, ha aprólékosan ki vannak fejtve a dolgok, de ennyire!?! Egyébként jó korrajz.

annyira jó a sztori, de ez a stílus nagyon nem jön be.

talán egyetlen kötelező, amit még nyáron elkezdtem, de én nagyon szerettem… a Párizs madártávlatból fejezetet átugrottam, amúgy szép és zord romantikus történet.

Elismerem Victor Hugo-t, de ettől még nem szerettem meg ezt a regényét.

Jó sztori, csak sok a könyvben az értelmetlen locsogás, amitől elmegy a kedv az olvasásától…

Háromszor kezdtem el olvasni, mire a végére értem. A titok nyitja: átlapoztam a legalább 30 oldalnyi Párizs leírást és voilá: anélkül is értettem mindent. Különben szerettem…

tényleg túl részletes és emiatt néha nehézkes, de nekem érdekes volt elolvasni a teljes történetet, ami többről szól, mint a filmek klasszikus Quasimodo-Esmeralda sztorija.

Vercsa polcára szeretném tenni. Én egy Párizs térképpel együtt olvastam, bevallom engem a város, az épületek történetéről szóló leírások érdekeltek. Illetve, mint sokszor máskor a gyermekem megkérdezte a rajzfilm után, hogy mi is történt igazából, én meg nem tudtam válaszolni. Muszáj volt elolvasni.