A ​lázadó (Divergent 2.) 85% 1671 csillagozás

„Rájöttem, hogy az emberek többrétegű titkok. Azt hiszed, hogy ismered és érted őket, csakhogy az indítékaik mindig rejtve maradnak: a szívük mélyén őrzik őket. Megismerhetetlenek számunkra – egyszerűen csak néha úgy döntünk, hogy megbízunk bennük.”

Az elején igen csak megijedtem, hogy nem fog tetszeni, ugyanis elkezdtem unni.
Az első kötet olvasása után, megmaradtak bennem a kételyek vajon mennyire marad meg ez a nézőpont bennem, miszerint most pont jó, mert se nem klisés, se nem túl pörgetett.
De mint írtam az első 20-25 oldal nagyon nehezen fogyott.
Utána viszont előkerültek a mélyebb érzelmek és sokkal érdekesebbé vált minden.
Tulajdonképpen még mindig nem érzem azt, hogy szerelmes lennék bármely szereplőbe, de jó volt olvasni róluk és érdeklődve várom a befejező kötetet.
Bár páran mondták nem annyira „boldog ” a vége, (még jó ,hogy időbe szóltam ne lőjék már le a poént) így is sejtem, hogy egy amúgy sem vidám világképből keserédes vég marad átlagban….de ez úgy is ki fog derülni….hamarosan….

B@sszus!!! Ez meg mi volt?? Továbbra is imádat van <3
Fél csillag levonás csak azért, mert az első kötetet nem veri, de ettől függetlenül Veronica tuti azt akarja, hogy szívinfarktusban haljak meg xd :D
Sajnos értelmesebb értékelés most nem várható :D Muszáj olvasnom a folytatást. :)

Nem olyan jó, mint az első rész, de attól még ez is örök kedvencem marad.
Négyes és Tris kapcsolata sokkal jobban elmélyül és ezt annyira szeretem. Olyan jó párost alkotnak együtt. Szerintem tökéletesen kiegészítik egymást.
Evelyn egy dög, nagyon utálom. Komolyan mondom, hogy még Jeanine is szimpatikusabb nála és ez nagy szó. Neki legalább van egy célja, hite és azért cselekszik úgy, ahogy. Ám Evelyn szimplán csak önző. Caleb egy spoiler.
Az új szereplők szerethetőek.
A vége pedig sokkoló és imádnivaló. Ilyen egy igazi függővég. :)

Az előző rész egy kicsit jobban tetszett, de végül is ez is jó volt. Bár egy idő után Tris már idegesített. Petert ebben a részben egy kicsit megkedveltem, de bármi kitelik tőle. Ez a rész is teli volt váratlan fordulatokkal, ami izgalmassá tette a könyvet. A filmet előbb láttam mint, hogy olvastam volna a könyvet, ezért már tudtam, hogy mi lesz a vége.

Én nem vagyok normális! Egyszerűen kb. egy éve halogattam ezt a könyvet úgy, hogy előtte elolvastam A beavatottat. Sajnos láttam a filmet ami tetszett, így nem is az volt a probléma, hanem, hogy azután nem volt kedvem elolvasni. DE rászántam magam, mert már rengeteg sorozatot hagytam abba. Ami biztos, hogy a film és a könyv baromira különbözik. Viszont egyáltalán nem bántam. Régen Négyes fan voltam, de most már csak szeretem. Valószínűleg azért mert eltávolodtak egymástól Trisszel és nem bíztak meg egymásban eléggé. Mondjuk amekkora bajban vannak nem csodálkozom. Trist még mindig csodálom a kitartásáért és a logikus gondolkodásáért. Volt amikor már tényleg felelőtlen volt nem pedig önfeláldozó. Rengetegszer úgy éreztem, hogy egyszerűen nincs megoldás a problémájukra, és csak kisebb célokat valósítanak meg! Ezzel nem lenne semmi gond, ha azután nem érné még több baj őket. De sajnos igen! Nem tudom miért de szeretem Petert! Igaz rengeteg gondot okozott, de valahogy mégis érdekesnek találom! Egyetlen gondom volt, hogy pl: Celeb hollétéről semmit nem tudtam miután útjaik elváltak. Gondolok arra amikor az Őszintéknél voltak. Azt lehetett tudni, hogy odament Celeb de hogy elment vagy ottmaradt vagy ki tudja mit csinált arról nem. Annyira jó volt felfedezni újabb és újabb Elfajzottakat és jobban belelátni a többi csoport életébe. Uhh… és Edwardról is jó volt olvasni, és a csoport nélküliekről is. Minden annyira jól volt felépítve. Kíváncsi vagyok mi van a kerítésen túl….

A könyv első negyedét eléggé untam. Vártam, hogy végre történjen valami. Aztán szerencsére nem volt hiány az izgalomból.
Négyest nagyon kedvelem, de borzasztó, amit ebben a részben művelnek Trissel. Durcis gyerekeknek éreztem őket, persze nem mondom, hogy néha nem volt rá okuk. Túl sok titok, kevés bizalom.
A nagy titok szála tetszett a könyvnek, nagyon érdekelt, mi lehet az. Kíváncsi vagyok mi lesz a társadalommal a következő részben, meg persze hogyan alakul Tris és Tobias sorsa.

Kínlódás. Halál. Vér. Hazugság. Árulás. Rettegés. Remény. Halál.
Röviden ennyi.

Borzasztóan összezavarodtam amint befejeztem a könyvet, sokáig gondolkodnom kellett, hogy most mi is történt valójában. Az utolsó oldalakon csak kapkodtam a fejem miközben azt mondogattam többek között, hogy: mii? ezt nem hiszem el! miért?!
Sajnos nekem az előző rész sokkalta jobban tetszett, talán annak köszönhetően, hogy ez a történet fényévekkel gyötrelmesebb, véresebb és kegyetlenebb volt az előzőhöz képest. A szerelmi szál is alig enyhít valamit a komor hangulaton.

Tris viselkedésével, a néha követhetetlen és ésszerűtlen! gondolatmeneteivel egyáltalán nem voltam kibékülve. Hazudozott, kínlódott, szenvedett, szeretett, és végre csak rájött, hogy élni szeretne! hálisten. Az ő és Négyes kapcsolata most is nagyon életszerű volt, minden kapcsolatban elkerülhetetlenek ezek a kis afférok, amikor megismerjük a másik igazi énjét. Akkor dől el igazán, hogy összetartozunk-e, és a két főszereplőnk bizony igen. Ámbár az én kis szívem elbírt volna még egy kis romantikát! Megjegyzem Négyes stílusát nagyon szeretem, Tris-nek pontosan egy ilyen személyiségre van szüksége, aki helyre teszi, hogy ha kell.

A történet maximálisan pörög, az embernek lélegzetet is nehéz vennie. Nincs megállás, nincs üres járat, mindig történik valami szörnyű. Fent említettem néhány szót.. úgy éreztem ezek fejezik ki igazán a könyv „üzenetét”? hogy úgy mondjam, vagy a tartalmát ha az jobban tetszik. Rengeteg a halál eset, igen.., sajnos a jó oldalról is, csak úgy mint az első könyvben. De amúgy az olvasó sohasem lehet biztos benne, hogy ki a jó és ki nem.

Az írónő remekül ért a feszültség fenntartásához, végig izgultam az egészet. Érezhető, hogy ez egy átvezető rész, az egész cselekmény ezt sugallta, az igazi bumm a befejező kötetben lesz.

Negatííív : simán közölhettek volna velünk, szegény olvasókkal és szegény Tris-ékkel több információt a könyv végén! Ha már úgyis ez lett a vége, akkor már kinek lett volna baj ha egy kicsivel többet tudtunk volna meg?

olvass tovább itt: http://anikhomolyol.blogspot.hu/2014/05/a.html

Akarva akaratlanul összehasonlítottam a könyvet és a filmet.
Könyv nagyon izgalmas az elejétől a végéig, de ha a filmre gondolok, mintha más könyvből csinálták volna meg. Voltak izgalmas jelenetek ami nem volt benne a filmben amit talán betehettek volna, tudom nem lehet mindent a mozivászonra tenni. Tris elég sokat hazudott, nem értem miért. Egyszerűbb lett volna, ha elmondja az igazat. Négyes még mindig imádnivaló. spoiler

Kapkodtam a fejem elég rendesen. Volt izgalom bőven. Azt hittem nagy zuhanás veszi kezdetét a történetben, de számomra nem így történt.
Szerettem ezt a részt is, bár Tris viselkedése itt-ott elég „érdekes” volt. Nem hiszem, hogy tudnék bármi mást is írni. Az értékelések nehezen mennek mostanában. :D

Gondban vagyok, még mindig tetszik a közeg, a különböző csoportok nagyon jó ötlet, van benne valami egyedi, nagyon jó elmerengeni hová is tartoznál, mely tulajdonságok dominálják az életedet. Na ezt sikerült rendesen szétrombolni, minden csoport alját mutatta be a könyv, mindenkire ráborult a letargia és a kilátástalanság, önző vezetők, cselekvésképtelen tagok kitermelik a saját diktátoraikat. Felmerül a kérdés érdemes e olyan társadalomért küzdeni amely ennyire sebezhető? spoiler
This megpróbálja, nekem túlzásba vitt rohangálás közben, bátran szembeszáll a lehetetlennel, meglátjuk sikerül e neki, ez már a következő rész tartalma, persze azok szerencséseknek akik véletlenül nem a harmadik részt olvassák a második helyett.spoiler