Tűz ​lobban a mélyben (Tűz lobban a mélyben 1.) 118 csillagozás

Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Értelmes fajok ezrei áhítoznak a galaxis magjától messze eső transzcendens zóna titkaira. A Straumli Birodalom lakói azonban kutakodásukkal olyan rosszindulatú inteligenciát szabadítanak el, amely mételyként terjedve sorra igázza le az útjába kerülő civilizációkat.
A veszedelmes hatalmat felébresztő straumer űrállomásról egyetlen hajó menekül csak el, ám a rajta utazó gyerekek egy idegen bolygón leszállva különös faj fogságába esnek, és kegyetlen hatalmi harc sűrűjébe keverednek. A megmentésükre induló Ravna Bergsndot útjára azonban a straumer állomás túlélői után kutató métely is felfigyel.
A bajba jutott hajón ugyanis lapul még valami, ami az egész galaxis megváltása lehet, és aminek megszerzéséért egész csillagrendszerek pusztulása sem lehet csekély ár…

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Ad Astra, Budapest, 2012
808 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155229206 · Fordította: Tamás Gábor
>!
Ad Astra, Budapest, 2012
808 oldal · ISBN: 9786155229190 · Fordította: Tamás Gábor

Kedvencelte 13

Most olvassa 10

Várólistára tette 124

Kívánságlistára tette 54

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Hard SF űropera A Gyűrűk Ura rajongóinak.

A ’30-as évek nagyívű amerikai űroperáiról talán Lundwallnál olvastam először nagyon-nagyon régen, és már akkor sem voltam túlságosan lenyűgözve az epikus léptéktől, ami ezekre az írásokra (állítólag) jellemző volt. A tucatnyi naprendszert és egész civilizációkat elpusztító hatalmak és az azokkal szembeszálló szegletes állú hősök eléggé gagyinak tűntek, és a magam részéről örülök, hogy csak későbbi utódjukkal, a sokkal inkább emberi léptékű Alapítvánnyal ismerkedhettem meg, mint első olvasott űroperával.
Azóta persze erősen tágult az érdeklődési köröm és mostanában azért belefér néhány olyan SF is, ami igencsak gigantikus léptéket használ, térben és időben egyaránt.

Vinge regénye ennek a típusnak egy szerintem még egészen emészthető példánya, habár bizonyos aspektusai némileg próbára teszik az olvasó türelmét és egynémely pontokon feszegethetik a tűréshatárt is.
A Tűz lobban a mélyben ugyanis nem csak látszatra monumentális regény, de minden ízében az: olyan 800 oldalas szöveggel kell helyenként szinte szó szerint megküzdeni, ami két fő szálon haladva az egész univerzum sorsát befolyásoló konfliktus betetőzéséhez vezet, s amely út során számtalan a bizarrtól a furcsán át a meghökkentőig terjedő fajt és civilizációt ismerhetünk meg, miközben megmerítkezhetünk a galaxis milliárd éves történelmében is.
A történet egyik vonalán az ismert galaxis leigázására (?), átformálására (?) készülő, évmilliárdok óta szunnyadó és véletlenül felélesztett entitás, a métely, valamint az általa és miatt kirobbanó háború a fő konfliktus tárgya. A métely egy olyan kozmikus szintű, szingularitást elért szuper-intelligencia, ami valamilyen okból spoiler uralni szándékozik a galaxist és ehhez bevet minden eszközt – függetlenül attól, hogy ez milyen pusztítással járhat.
A történet másik fő szálán a mételyt felébresztő, és előle egy távoli, Föld típusú, falkatudatú lényekkel benépesített, vérrel, árulásokkal teli középkorias jellegű bolygóra menekülő tudósok életben maradt két gyerekének kalandjairól olvashatunk.

A sztoriban számos nézőpontkarakter fejében csücsülve ismerhetjük meg az eseményeket, ami az írónak lehetőséget nyújt alaposabban megismerni az egyes szereplők motivációját, és a világot is jobban – talán túlságosan is szöszölősen – be tudja mutatni, mintha csak a főszereplők gondolatait ismernénk meg.
Vinge-nek számtalan érdekes és elsőre (sőt, sokadjára is) meglepő ötlete van, amelyek közül nyilván a galaxis gondolati zónákra való bontása a legfurább: az, hogy a galaxis magjától távolodva egyre kevésbé érvényesek a fizika általunk ismert törvényei, így ott pl. a fénysebességnél gyorsabb utazás is lehetségessé válik. spoiler

Tehát az alapsztori izgalmas, epikus, és a regény tele van nagyszerű ötletekkel, mégis, nem árt, ha az ember olyan időpontra időzíti az olvasást, amikor egyhuzamban tud belőle 150-200 oldalas etapokat olvasni, mert rövidebb szakaszokban eléggé töredezett élményt nyújt a könyv.
Nem véletlenül emlegettem A Gyűrűk Urát: ebben a regényben is egy arctalan gonosszal kell megküzdeni egy adott eszköz felhasználásával, ráadásul itt is csak sejteni lehet a konfliktus valódi okát és természetet. Arról nem is beszélve, hogy a regény narratív technikája is annak fog igazán bejönni, aki kedvelte Tolkien trilógiájának szétágazó cselekményvezetését és ráérős történetmesélési stílusát.
Aki viszont idegzsábát kapott Frodó mordori vánszorgásától és a számos érdekes, ámde lényegtelen részlettől, annak minden értéke dacára sem tudom igazán szívből ajánlani ezt a könyvet.

11 hozzászólás
marschlako >!
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Óvatosan közelítettem ehhez a monstrumhoz, mivel A szivárvány tövében, finoman szólva, nem lett a kedvencem. Az eleje elég nehézkesen indult, amint feltűntek a színen a tüskések (szerencsére elég hamar) egyre jobban érdekelni kezdett. Azt kell mondjam, a két párhuzamosan futó szálból a tüskések világán játszódó részeket kifejezetten élveztem, s ennek köszönhetően a másik szállal is szép lassan megbarátkoztam, bár ha csak az lett volna, nem hiszem, hogy végigolvastam volna a könyvet. A szuperhatalmak és egyéb extrém poszthumán dolgok sosem tudtak lázba hozni, így az egész galaxist veszélyeztető métely, és az ellene zajló küzdelem sem igazán tudott lekötni. Ebben a szálban is inkább az érdekes létformák – az utasok – tudtak megragadni (valamint az ötlet, hogy galaxisunk különböző tartományokra oszlik, ahol eltérőek a fizikai törvények), de az egyértelmű pozitívuma ennek a 800 oldalnak, mint már említettem, a tüskések világa. Egy különleges faj, ahol több egyed alkot egy szemelyiséget, ráadásul az általam kedvelt középkori környezetbe helyezve, pluszspoiler találkozás a fejlett emberi civilizáció kisszámú – és kiskorú – képviselőivel kifejezetten nyerő kombinációnak bizonyultspoiler. Sokan írták, hogy túlírt, ezzel nem is nagyon szeretnék (és tudnék) vitatkozni, de míg Vinge másik regényénél ez kifejezetten zavart, most könnyedén el tudtam tőle tekinteni, hiszen egy érdekes világnál nem bánom, ha az események lassan pörögnek, mert elvagyok benne, mint a befőtt. Egy dolgot viszont nem értek: a regény eredetijének adatlapja szerint ez egy sorozat második része, vajon miért ezt adták ki először?

3 hozzászólás
Noro P>!
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

A galaxis peremén olyan technikai csodák is fizikailag lehetségessé válnak, amelyek itt nálunk, a Földet is magában foglaló Lomha Zónában csupán álmok: fénynél sebesebb utazás és kommunikáció, mesterséges intelligenciák, vagy antigravitáció. Az értelmes lények pedig akár még tovább is léphetnek: át a Transzcendenciába, vagyis a technológiai szingularitáson át az istenszerű létbe. Az itt létező, sok ezer fajból álló civilizációt az ultrahullámú információs hálózat tartja össze – amelyet a cinikusok csak millió hazugság hálójának neveznek.
spoiler
Vernor Vinge Gondolati Zónák-univerzuma ravasz találmány: lehetővé teszi, hogy számos különböző stílusú regényt írjunk egyazon galaxis egyetlen korszakában maradva. Bár a szerző ezt nemigen használja ki, hiszen 20 év alatt csak három könyvet írt hozzá. A Tűz lobban a mélyben a világ leginkább „elszállt” aspektusaira épít: szupercivilizációkra és szupertechnológiákra, kozmikus katasztrófákra és bizarr idegen lényekre. Magyar nyelven David Brin: Csillagdagály c. könyve enged betekintést egy hasonló világba. Egyébként azon sem lepődnék meg, ha Brin és Vinge között komoly ötletcsere zajlott volna: mindkettejüknél megjelennek olyan – nem éppen triviális – ötletek, amelyeket a másik másképpen ugyan, de felismerhetően alkalmazott. Fajok „felemelése” (azaz értelmessé alakítása), a ma élő fajoknál ősibb információs hálózat, egy-egy nem emberi módon gondolkodó létforma mélyreható ábrázolása…
Vinge-nek szerintem kicsivel jobban fekszik a Lomha Zóna: az A Deepness in the Sky c. könyve jobban kihasználta a benne rejlő lehetőségeket, és realista alapokra is remek űroperát kanyarított. A Tűz lobban a mélyben viszont néha a könnyebbik végén fogja meg a dolgokat és nem mindig használja ki az egyébként remek lehetőségeket. Legjobban kétségkívül a falkatudattal rendelkező Tüskések sikerültek, akiknek világán az emberi főszereplők hajótörést szenvednek. Ezeknek a lényeknek dobogós helyük lenne a sci-fi kreatúrák képzeletbeli toplistáján, David Brin és Peter Hamilton egyes teremtményei mellett. Ötletes még az is, ahogy a Hálót használja a cselekmény előremozgatására, bár a rengeteg fejléces üzenet egy idő után talán egy kicsit fárasztóvá válik.
Még annyit, hogy egyáltalán nem bánom, hogy időrendben álltam neki a sorozatnak, vagyis a Deepness in the Sky-t olvastam először. A két könyv ugyan teljesen önálló (húszezer év eltéréssel a cselekményben ez talán nem csoda), de így izgalmas és kicsit szomorú is volt tudni, ki volt Pham Nuwen valójában, mit nyert és mit veszített, amikor a Hatalmak eszközévé vált a Transzcendencia peremén.

A magyar kiadásról sajnos meg kell jegyezni, hogy a megszokottnál több benne az elgépelés, és a tördelést is illett volna szorosabbra húzni, mert ez a 800 oldal egy eredetileg 500-valahány oldalas regényhez indokolatlanul és nevetségesen sok.

2 hozzászólás
csartak P>!
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

„Miként lehetne elmagyarázni? Hogyan lehetne leírni?” – Így szól a történet első két mondata. És valóban, már az első lapok után kiderül, hogy különleges könyvet tartunk a kezünkben, hiszen a rejtélyt, és az értelem felettit hordozzák a sorok. Már sokan megírták itt előttem Vinge nagyszerű világteremtő képességét, a Zónákra osztott galaxist, ahol attól függően, hogy hova tartozunk, más-más technológiai adottságokkal élhetünk. Ez már eleve valami baromi egyedi alapot ad, és ha még hozzátesszük ezeknek a világoknak a furcsa szereplőit… Amire mégsem tudok úgy tekinteni, hogy agymenésre, sokkal inkább úgy mint valami színes és elmés dologra.
A történet elején érdekes nézőpontba kerülünk. Mindig is szerettem az olyan írásokat, amelyek megpróbálják ábrázolni az embert egy idegen lény szemszögéből. Milyenek lehetünk számára? Főleg ha totálisan eltérünk tőle, nemcsak külsőben, de a világ érzékelésében is. A Tüskésnek hívott lények ilyenek. Egy falka, de nem egy vér. Közös tudat lakozik külön testekben. Minden cselekedet összehangolt, és mindenkinek megvan a feladata. Milyen különös lehet neki az ember, aki csak egy egyén? Na ennél a résznél gondoltam, hogy „ez igen!”, ilyen kell nekem. A másik furcsa lény a növényforma szimbióta szkródutas. (a páfrányra már nem tudok úgy nézni, mint azelőtt ;)) Önfeláldozásból jelest érdemelnek..
Érdekes módon, a nem emberi szereplők nekem sokkal szimpatikusabbak voltak, főleg Kóbor karaktere és jelleme. A történet hosszúságából adódóan voltak benne számomra üresjáratok azért, főleg a Hálón érkező tudósításokra gondolok.
A végkifejletnél meg kicsit sajnálom a Tüskések bolygóját, mert ahol az ember megveti a lábát, abból sok jó nem sül ki.

petamas>!
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

     A könyvről szóló értékelések nagy része a Zónákra fókuszál – ezek a Galaxis olyan területei, amelyekben más és más fizikai törvények uralkodnak. Amikor olvasni kezdtem, azt vártam, hogy az egyes Zónák közötti különbségek lesznek a történet mozgatórugói, és az ezzel az ötlettel való játék lesz a könyv legérdekesebb része. Kiderült azonban, hogy van egy más szál, ami sokkal közelebb áll a szívemhez: Vinge itt egy izgalmas és egyedi fajt mutat be, a tüskéseket.

     A tüskések a Kívül fenekén, a Lomha Zóna határához közel lévő bolygó külsőre farkasra emlékeztető őslakói. Az egyedek önmagukban nem értelmesek, ám egy 4-6 tüskés által alkotott falka igen – ezek a falkák egyetlen gondolkodó lényként viselkednek, kéz helyett a falkatagok száját használva. Az egyes tagok gondolkodási hangok segítségével továbbítják az információkat egymásnak, így alakul ki a közös tudat. Épp emiatt azonban a falkák nem közelíthetik meg egymást egy bizonyos távolságnál jobban, ekkor ugyanis az összekeveredő hangok miatt szétesik az egyén. Egy-egy falka akár évszázadokig elélhet, az elhullt tagok helyére újakat befogadva – természetesen minden tag cseréjével kicsit megváltozik a személyiségük. Ennek ellensúlyozására természetesen létezik módszer, de annak ára van…

     Falkatudatról ugyan olvastam már korábban is, ám a hangalapú gondolkodás olyan csavarokat ad a sztorinak, amiket még senki másnál nem láttam. És a tüskések mellett egy másik érdekes faj is feltűnik a színen, bár jóval kisebb szerepet kapnak: a szkródutasok, ezek a kerekeken gördülő, csak hosszú távú memóriával rendelkező értelmes növények ismét csak egyedi színt visznek a történetbe.

     Lényeg a lényeg: izgalmas, ötletekkel teli űroperáról van szó, amit gyönyörű, igényes kiadásban vehetnek kézbe a magyar olvasók. Bár talán egy kicsit túl szépben is – a jó minőségű papír és a magas oldalszám miatt a könyvet iszonyatosan nehéz kézben tartani, BKV-n olvasásra kifejezetten alkalmatlan. (Pedig én még az Encyclopedia Galactica köteteivel is képes vagyok erre a trükkre, ha épp nagyon izgalmas.)

16 hozzászólás
pat P>!
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Elég nehezen barátkoztunk össze a könyvvel, az első 15 oldalon elég esélytelennek is tűnt, az első 500 oldalon is gyakran voltak kétségeim, de az utolsó 300 oldal meggyőzött arról, hogy ez egy jó könyv végül is. Izgalmas, szerethető, és nagyon be tud vonni érzelmileg. Ezek pedig annak ellenére nagyon jó tulajdonságai, hogy egy sci-fi esetében inkább olyanokat szeretnék érezni, hogy lenyűgöző, meg elgondolkodtató, meg intellektuális gyönyör az olvasása.
A Ravna-szál inkább kielégítő volt SF-faktor szempontjából, bár ennek olvasásához sem kell doktori fizikából, és az antigravitációs hajtóművek szerkezetében sem mélyedtünk el komolyabban. A szkródutasok nagyon tetszettek, bár nem voltak agyfájdítóan, beleélhetetlenül nem-emberiek, sőt. Voltak még benne a Zónák, a Transzcendencia, meg azok az eszetlen sebességek, ezek inkább meseiek voltak, mint lenyűgöző, komoly ötletek (szerintem), de szórakoztató volt. Hálás vagyok az Univerzumnak, hogy a méreteiből és a fénysebesség ehhez képest csekély, véges voltából fakadó problémák miatt a világ sci-fi írói folyton jobbnál kreatívabb ötletek kiagyalására kényszerülnek. :)) Ja, és ki vagyok borulva, hogy végül sem tudtam meg, hogy néz ki egy dirokime. 800 oldalból nem jutott volna rá három mondat?!
A tüskések szála eleinte untatott, később bosszantott (olyan rosszul alakult minden, és mindenki olyan naív volt, vagy gonosz, meg igazságtalan, meg tiszta óvoda az egész), de végül is ez tette rám a mélyebb érzelmi benyomást. Meg a két szál találkozása, persze. Ahogy pedig az elején kiderül, hogy milyen entitások is ezek a tüskések tulajdonképpen, hát az valami mesteri.
Ha nem lenne egy icurka-picurkát hosszabb az optimálisnál, könnyű szívvel ajánlanám a YA irodalomtól a felnőttebb sci-fik irányába átvezető, bemelegítő olvasmánynak.

4 hozzászólás
Eszterterka >!
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Egy sok fényéves utazás végére értem ezzel a gigantikus terjedelmű űroperával. Néha bizony úgy haladtam vele, mintha a Lomha zónába csöppentem volna az ezzel kompatibilis meghajtás nélkül, de annyi ötletettel és érdekes koncepcióval találkoztam, amelyek a könyv 1992-es eredeti megjelenése óta sem avultak el, hogy nem bántam meg a rá fordított időt, sci-fi rajongóként bizonyára sokszor eszembe fog jutni a történet egy-egy mozzanata.
Intelligens fajok milliói élnek Vinge galaxisában, sokuk mögött évezredes, évmilliós fejlődés áll, a legsikeresebbek akár Transzcendens hatalmakká is válhatnak. Ezek a galaktikus fajok a „millió hazugság hálójához” csatlakozva képesek kommunikálni egymással, ehhez a sávszélességet a kommunikációs infrastruktúrákat üzemeltető és ezzel kereskedő fajok árulják. „Kincsvadászok” rég letűnt birodalmak archívumait próbálják felkutatni és kifosztani. Már maga a galaktikus háttér is lélegzetelállítóan komplex.
Vinge a szereplőit és a megalkotott fajokat is lenyűgöző részletességgel dolgozta ki. A csoporttudatú, középkori technológiai színvonalon élő tüskések és a memóriájukat a gurulós kiskocsijukban hordozó páfránylények (szkródutasok) kellőképpen különleges faji jellemzőkkel bírnak, és sikerült Vingenek egy monumentális történetet rájuk építeni.
Az elrettentő terjedelme ellenére érdemes volt elolvasni, tartalmas mű.

Gerof>!
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Kimerítő volt, de határozottan jó.
A történetről nem akarok sokat mondani, azt mindenki fedezze fel magának. Talán csak annyit, hogy mint azt a hosszú űroperáknál kezdem megszokni, itt is kellett vagy 150-200 oldal, hogy felvegyem a fonalat, és lekössön az események sodrása, de végül megérte.
Nézzük, mit kapunk ezen felül. Elsősorban érdekes földönkívülieket. Közülük is a tüskések lettek legjobban kidolgozva, a falkatudatos intelligens lények, és falkatudat folyományai életükre világukra jól átgondoltak, kifejezetten érdekesen lettek bemutatva.
Nem olvastam eddig túl sok űroperát, úgyhogy nekem az újdonságként hatott, hogy az emberekre más fajok szemszögéből tekintsünk, legyenek ezek akár a testi adottságok, vagy a szellemi képességek. Jól emlékszem, hogy a tüskések felől nézve az emberi kéz „mekkora csalás”! Vagy micsoda erőfeszítés lehet egy embergyereket felnevelni, aki már születésétől fogva külön egyéniség.
A szereplők karakterei is kidolgozottak, és érdekes módon a tüskéseknél ez jobban kitűnt, mint az embereknél. Kóbor, Faragó, Acél, Nyúzó, Amdi valahogy egyedibbnek tűntek, egymástól jobban különböztek, mint pl. Jefri és Johanna. Pham Nuwen pedig végig egy érdekes rejtély marad, néha abban se lehetünk bizonyosak, mennyire emberi legbelül.
Itt jegyezném meg, hogy ezek a tüskések minden különlegességük ellenére nagyon hasonlítanak az emberekhez. Bár érintőlegesen esik szó olyan idegenekről, akik indítékai, cselekedetei, és úgy általában a saját belső világuk az emberek számára kibogozhatatlanok, de a regény szempontjából teljesen súlytalanok. Úgy néz ki, emberként mégiscsak nagyon nehéz nem emberekről írni.
Egy másik érdekes ötlet a gondolati zónáké, miszerint a tejút egyes rétegeiben a fizika törvényei máshogy, kevesebb vagy több szabadsággal működnek. Ha nincs is semmi valós alapja mindennek, de koncepciónak nagyon érdekes, és az is nyilvánvaló, hogy e nélkül nem működne a történet. Kár hogy a transzcendens zóna dolgai mindvégig homályosak maradtak számomra (feltehetően írói szándék nyomán), úgyhogy abból vajmi keveset értettem, minden ottani szándék, értelem, történés felfoghatatlanul „transzcendens” maradt. Épp ilyen a Métely is, ami egy transzcendens hatalom, a regény főgonosza, akinek eredete, indítéka és szándéka homály. Gonoszsága adott. Slussz! Vagy csak a mi nézőpontunkból gonosz? A lezárás mintha felvetné ezt a kérdést.
Nem tudom mennyire számít ez a könyv hard SF-nek, de én azért olyankor mindig csóválom a fejem, ha valaki elvetődik egy idegen bolygóra és ott van mit ennie. Még ha a hasát meg is tudja tölteni anélkül, hogy mérgezést kapna, de hogy még az anyagcseréjét is fenntartsa? Igaz enélkül 2 hónapon belül meghaltak volna az emberek a tüskések világában, és nem lenne történet.
A lezárás szerencsére jó lett, nincs összecsapva, pont annyi választ kapunk, ami szükséges, és pont arról nincs pontos információnk, amit a szereplők amúgy se tudhatnának.

kvzs P>!
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Nem is tudom megmondani, hogy mi tetszett legjobban a könyvben -ami néha mintha két könyv összeházasításából született volna-, mert ennyire ötletgazdag történetet ritkán olvasok. Az Univerzum zónákra osztása, a történelmi háttér -ahol már évmilliókról beszélgetünk-, a fajok és civilizációk gazdagsága mind lenyűgözött. A meglepő az volt, hogy ebbe a sci-fi keretbe beillesztett Vinge egy olyan világot és történetet, ami akár egy középkori viszonyok között játszódó fantasyként is megállná a helyét a falkatudatú faj történetének részletesebb leírásával. Ez az érdekes párosítás, a két (több) szálon futó cselekmény és az okosan adagolt háttérinformációk végig elég izgalmat szolgáltatnak és fenntartják az olvasó érdeklődését, azonban igazán az utolsó rész őrült száguldása teszi fel a koronát a könyvre.
Ha valaki szereti az epikus történeteket és a sci-fi sem áll távol tőle, akkor ezt mindenképpen olvassa el.
(és csak egy hajszállal maradt le az öt csillagról)

Diosz P>!
Vernor Vinge: Tűz lobban a mélyben

Nem volt könnyű olvasmány, már csak a hossza miatt sem. Nem tudom eldönteni hogy túlírt-e, mert nagyon sok olyan ötletet hozott, amivel máshol még nem találkoztam, és a nagyját ki is fejti. Másrészt viszont meg-megakadtam az olvasásban, félretettem rövidebb időkre, és úgy tűnt hogy még napokig fog tartani befejezni. Váratlanul ágynak estem, a hamarabbi befejezésen ez jókorát lendített . Mégsem tudnám megmondani, mit lehetett volna kihagyni hogy ne legyen ilyen hosszú. Azt hiszem el kell fogadni olyannak, amilyen.
Nekem elég izgalmasnak és sejtelmesnek tűnt a kezdet. Nagyon hamar egy gigaméretű, nem emberközpontú világegyetemben találtam magam. Időben és térben is óriási távolságok, sok sok nem emberi fajjal, akik osztoznak mindezen és azon a fenyegetésen, amit a métely jelentett rájuk. Csak kapkodtam a fejem. A két fő cselekmény szál nekem nagyon nagy kontrasztot alkotott, mégis jól volt összekötve. Az eltérő fizikával működő zónák és ezáltal eltérő technológiával ott élő lények gigantikus távlatú világa szemben egyetlen bolygó, egyetlen világ lényeivel, akik ehhez a gigászi világhoz képest technikailag gyermekcipőben, az emberekhez viszonyítva középkor szerű viszonyok közt élnek, és falkatudatuk van. A nem emberi lények közül őket ismerjük meg a legjobban, hisz a regény nagy hányada épp az ő világukban játszódik, és ezen a szálon lényegében csak egy világot kell megismertetni, míg a másik vonalon sokkal sokkal több világ, lény, technológia van. Itt pedig számomra a szkrodutasok voltak igazán furák, és érdekesek.
Ha a közeljövőben kijön a folytatás fordítása, akkor belevágnék.
Semmiképp nem kezdő sci-fi regény. Azt hiszem a befogadásában nagyban segített az elmúlt év, mert lényegében tavaly e kategóriára fókuszáltam.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Jeffi P>!

Nehéz unatkozni, ha az ember annyira hülye, mint egy vonal.

58. oldal

1 hozzászólás
Jeffi P>!

– Hát, ki gondolta volna? – szólalt meg Pham. – Bakancsos pillangók.

426. oldal

4 hozzászólás
Irasalgor>!

Az élet hol bosszantó, hol unalmas, hol rémítő volt, néha pedig mindez egyszerre…

408. oldal, 25. fejezet

Nita_Könyvgalaxis>!

A fél szívvel végzett programozás olyasféle időtöltés lehetett, mint a kötögetés, és minden bizonnyal az emberi létezés kezdetéig nyúlt vissza.

645. oldal

Jeffi P>!

Utólag végiggondolva a dolgot, Ravna Bergsndot elkerülhetetlennek látta, hogy könyvtáros legyen.

79. oldal

Irasalgor>!

Mikor a mennyek ellen megy a játszma, igen magasak a tétek.

730. oldal, 39. fejezet

csartak P>!

Bármi is az igazság, szokás szerint alaposan elrejtőzött a hazugságok között.

523. oldal

Jeffi P>!

Százötvenegy gyerek mamája…és még azt hittem, könyvtáros vagyok.

801. oldal

Irasalgor>!

Korábbi barátom, ellenségem eszköze.

463. oldal, 29. fejezet

Irasalgor>!

Ha nem lehet enyém a mennyország, még akkor is elküldhetem őket a pokolba.

730. oldal, 39. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: Végjáték
Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió
John Scalzi: Vörösingesek
Andy Weir: A Hail Mary-küldetés
Frank Herbert: A Dűne
Dan Simmons: Hyperion
Frederik Pohl: Az átjáró
John Scalzi: Vének háborúja
Becky Chambers: Hosszú út egy közös keringési pályán
Orson Scott Card: Ender száműzetésben