Vavyan Fable: Jégtánc 4.38 / 156

…képzeljék, olvastam valahol a gyöngytyúk énekéről. Gyöngymadaras háznál nem marad meg a patkány. A derék ocsmány rágcsáló nem bírja azt a hangfrekvenciát. Ahol a gyöngytyúk dalol, a patkány batyuba pakol, és tovasöpör.

…Hozzád képest még egy hóember is parázslik. Igyál egy whiskyt , verj meg egy polgárt, és menj a francba, tetű zsaru.
– Tudsz bánni a férfiakkal – bólintott Bárd, majd székét a pódium felé fordítva, átadta magát a műélvezetnek.

Ezt a követ úgy hívják, mint téged – mondta, s az asztal lapjára koppantott valamit. – Jade. Kemény, konok drágakő, nagyon nehéz megmunkálni.

Tengerszem hártyás jegén táncolsz, hóval borított jegenyefenyők alatt. A hó szinte izzik körös-körülötted, gyöngéd kékre halványítva az éjjel feketéjét, a telihold elmosódik a párában, és mintha higanyezüstöt verítékezne, szellemképesek a csillagok, s oly közel hajol az ég a földhöz, hogy már-már összeölelkezik vele. Rideg gyönyörűség, téli mese. Az életed. Táncolsz, félszegen, attól tartva, hogy beroppan alattad a vékony jég, táncolsz, részegülten, már nem törődve a jeges mélységgel, s egyszercsak felemelkedsz. Felujjongsz, hiszen szárnyalsz, ám ekkor elbotlasz, kékre-zöldre ütöd magad, de felkelsz és kezded elölről, és folytatod, amikor megroppan a jég és térdig merülsz a vízbe, kibotorkálsz és táncolsz, mígnem merevre fagynak a csontjaid, táncolsz lassulón, hanyatlón, s ha kibírod, felébred a Nap és megmelenget.

Vannak a földlakók, akik úgy élnek, akár a versenycsigák, leloholják élethosszukat, és soha el nem szabadulhatnak a sorspályáról, amelyhez nyálkájuk nyálasztja őket. És vannak a világlakók, akik otthonosak itt is, ott is, mert egy plusz gén folytán velük született a harmónia, és mert képzeletükre hagyják magukat.

94. oldal

E szókat, mint ösztön és érzelem, alantasságokként emlegetik, holott csak szándék vagy tett lehet alantas és szégyenletes.

94. oldal

… álarcok, maszkok. Nem az a maszk számít, amit félrelök. Ám amit megfog és az arca elé emel, az már egy-egy vonás magából. Az ember nem ilyen vagy olyan, hanem ilyen is meg olyan is. Ne akarjon mindennek szilárd körvonalakat, érzelmeire fogantyúkat, hogy megragadhassa azokat. Vagyunk néhányan ilyen furcsa halandók. Nem racionálisak, hanem emocionálisak. Nem baj, ha nem értenek minket, még az sem baj, ha bolondnak tartanak bennünket. Mélységesen nem számít, milyennek látnak bennünket mások, ha a mi ablakaink a képzeletre nyílnak, s ha a tükreink olyan világba vezetnek, ahová a köznapok embere soha el nem juthat.

93. oldal

A lány felült az ágyban. Bámulta a szobába szüremlő, porszemcséket rezgető fénynyalábot, az utcai lámpa által az ablak négyszögébe rajzolt platánfa-kísértetet, s hallgatta Tilton fulladt-mély hangján a lelket kérincsélő, sündörgő, komisz Ördög mind dühödtebb követelőzését, a végül már szinte hason csúszó rimánkodást; és elhitte a dalnak, elhitte a hiábavalóan megkísértett Bárd tiszta-mély hangjának, hogy elég a boldogsághoz, ha szereted az életet, még viszonzatlanul is elég, hiszen ez a szeretet megláttatja veled az egyszerű szépségeket, és forrásvíz-üde harmóniával tölt el.

Önmagadhoz képest bármi lehetsz, elég, ha leszámolsz a saját agyaddal. Alighanem a politikusok is így keletkeznek.