Édes, ​mint a bűn 81% 167 csillagozás

Igazi, jó humorú, akciódús Fable jönyv több rővid történettel.
Imádtam Talpig Jane-t, aki megelőzte a korát, mint A Taxis. Tuti róla koppintotta Luc Besson Daniel Morales karakterét :-D
Másik három kedvencem a Halálosan banális, a Szép esténk lesz és a Halálharmat. A defekt esetlen nászutaspárján sírva rőhögtem.
Mondjuk a Morbidákkal nem tudtam mit kezdeni, ezért a kis levonás.

Érdekes volt újra egy novellás kötetet olvasni. A színvonal itt is hullámozott, van olyan írás, amin jobban kiütközött, amit már hamisítatlan Fable stílnek nevezhetünk, volt amin még annyira nem érződött. A társadalom ezúttal sem maradt velős kritika nélkül. Szerintem a legjobban sikerült novella Talpig Jane főszereplésével a Szikrázó éjjel :) Én lehet, hogy élvezném utasként Jane vezetési stílusát, bár ki tudja :) Eddig ő a kedvenc taxisom :) Ami még tetszett, az a Halálharmat, bár itt az ügyeletes alfahím kissé idegesítő volt, mivel akárhogy is nézzük, veszélybe sodort egy családot magánakciózásával. Az UFO kapitány direktben mutat be egy nem túl biztató jövőképet. Örülök, hogy egy újabb Fable kötettel gazdagítottam olvasmányaim listáját. :)

Be kell vallanom, hogy anyumnak a kiadása óta megvan az első kiadás, de pár oldal után többször is feladtam, mert hártyavékony, átlátszanak a betűk az oldalakon – én meg szemüveges vagyok és így is elég rossz a szemem. Sosem értem Talpig Jane történetének a végére… illetve MOST sikerült! Sőt az összes többit is elolvastam, ha már nálam volt egy új, bővített kiadás.

A kötet sokféle novellát tartalmaz: hosszú-rövid írások váltakoznak, amelyek jobbak-rosszabbak, izgalmasak és unalmasak. Több kiemelkedően jó történetet találtam a könyvben, amit sajnáltam volna, ha nem olvasok el, de akadt olyan is, amin gyorsan átfutottam és nem kötött le.

Vavyan Fable férfikaraktereiért most is odáig voltam – ide nekem Gianettot, Bogartot és Jason Fleetet! –, de azért érdemes tudni, hogy a kötet főleg erős női karaktereket vonultat fel.
Klasszikus Fable írások – humoros szövegek, kifigurázott karakterek, romantika, krimi. Az én kedvenceim ők voltak: Halotti torta, Szikrázó éjjel, Halálharmat, Halálosan banális, de azért a Defekten is elröhögcséltem.

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/05/vf-edesmint…

Nekem még mindig az egyik legkedvesebb Fable kötetem. Imádom, akárhányszor olvasom újra. Emlékszem legelőször A golyó című kis szösszenet ragadt meg még középiskola elején. Most főiskola végén nem is igazán tudnék választani, mindegyiknek van valami plusza, amiért szeretem :)

Majd 30 évvel ezelőtt sokkal jobban tetszett nekem ez a novellás gyűjtemény. Persze, még így is találtam köztük olyat, ami még mindig ugyanúgy megfogott. Ilyen a UFO kapitány jelentése, a Halálosan banális és Szikrázó éjjel vagy a „Szép esténk lesz…”
Még mindig nagyon sok aktualitást találtam a mai politikai és úgy általában élethelyzetre.

Amikor elkezdtem olvasni, még nem gondoltam, hogy 33 oldal után közel két hónapra le fogom tenni a könyvet… képtelen voltam az eredeti, első kiadás sűrű sorait, vékony szemrongáló lapjait követni. Szerencsére belebotlottam az új, 2013-as verzióba és mivel kimondottan az ilyen kiadásokat gyűjtöm, hát, mondanom sem kell, hogy össze-vissza csókoltam a könyvet, elképesztően örültem neki. Örülök is, hogy megvan, viszont a Szikrázó éjjelen és UFO kapitány jelentésén kívül nem igazán találtuk meg egymást ezekkel az írásokkal. Némelyik már annyira hosszúnak tűnt, hogy imádkoztam: legyen vége. A hosszabb elbeszéléseket szinte egynek éreztem, annyira hasonlítanak egymásra, az újabb írások pedig egyáltalán nem vettek le a lábamról. De nem adom fel, ha beleőrülök, akkor is elolvasom az összes VF-könyvet, még ha ez maradandó agykárosodást is okoz. Viszont ezek után nem kevés fenntartással megyek majd neki a Kedves, mint egy kéjgyilkosnak…

Nagyon jó volt ez a novellás kötet. Legjobban a Szikrázó éjjel tetszett, dőltem a nevetéstől, miközben olvastam, a családomat felolvasással szórakoztattam (ők nem díjazták annyira :)).
Volt egy-két történet, ami nem annyira tetszett (Főleg a Morbidák), de nagyon jól szórakoztam a többi történeten. Nagyon kár viszont, hogy olyan vékony papírra nyomtatták a kötetet (én könyvtári példányt olvastam), nagyon kellett vigyáznom, hogy ne sérüljön meg olvasás közben.

Azt hiszem Vavyan Fable-nek van némi része abban, hogy nyomozó lettem. De ki ne akarna Talpig Jane lenni? Vagy bármelyik erős, gondolkodó értelmes hős, az ő könyveiből.
Mert az ő meséiben sok ilyen van, nőből is férfiból is. Csak a világból hiányoznak. Az emberek többsége egyszerű, mint a stukker. (by Jason Fleet)
A kötetet megjelenéskor már olvastam, akkor is szerettem, bár a morbidák nem tetszettek. Most az új kiadás jutott és azt hiszem én felnőttem, a világ pedig hozzáromlott a morbidákhoz. Most ezek tetszettek a legjobban.
A humora pedig még mindig üt nálam (a mostani könyveiben már nem találom ezt meg), de annak ellenére kuncogtam jókat, hogy néhány történetre szó szerint emlékeztem.

Kötelező olvasmánnyá kéne tenni az értelmező szótár mellé.

„Az érzelmes pasas. A pasas, akinek lelke van. A pasas, aki nem létezik.”

„Aranyszabály, csak férfiaknak: ha a nő kérdez, ne válaszolj. Bármit mondasz ellened fordítja. Kizárt dolog, hogy eltaláld, mit akar hallani. Ugyanis ő sem tudja.”

„Kötelező olvasmánnyá kéne tenni az értelmező szótárt.”

Szösszenetek, nagyon női (kivétel: „Ufo kapitány jelentése”, ami környezetvédelem).