Csontfuvola (Halkirálynő 8.) 87% 103 csillagozás

Hát én Halkirálynőn serdültem fel! Meg hát itt van ez a Belloq, aki megdobogtatja a szíveket és a bugyikat. Ismertebb nevén Mogorva, Isten Lába, újabban Etalon. De ő sajnos nem volt elég, bár még mindig nagyon kedves nekem. Denisa is rajongott lény azért (ide még felsorolnám az összes többi szereplőt is). Nem tagadom nyelvileg bravúros Fable nőnéni, de már nem olyan könnyeden humoros, mint az ősidőkben, néha kicsit hónaljszagú. Kissé tool shock a szinonima, és ennél sokkal jobb címet kreálhatott volna. De azért ő még mindig szépeket regél, bár most csak három és fél csillagot mesélt le az égről. Egy ilyen mogorva nyáron pihentető olvasmány, hatásos is, mert rögtön szóképzésre/viccelésre késztetett és azt gondolom most ennék egy habospitét.

Szuper volt! De jó újra igazi Vavyant olvasni. (Gyorsan el is felejtem az előző kötetet!)
:)

Nem lesz meglepő, amit mondani tudok erről a könyvről, viszont megnyugtató;)
A Naccerűek nagyszerűsködnek halomszám, és el is nyerik a méltatlan pofonjaikat, hisz mint az erősen túlértékelt krisztoferlambert óta tudjuk, a bűn nem kifizetődő tudjuk a terepbűnűzők megérdemelt jutalmának ez az egyik kiküszöbölhetetlen, járulékos mellékhatása. Ám a végső pörölycsapást , ahogy az egy elnyerikbüntetésük sztoriba lenni szokott, mégiscsak ők mérik. Igaz, különösen galád a fajtalanok bűne, igazán szörnyűségesen vérforraló a szörnyetegek szörnyűsködése, de a szemet és elmét vezető írói kéz szóragoztató stílusa mégis vigyáz arra, hogy ne vesse le magát a könyv csúcspontjáról a sztori mélységesen sötét bugyrába az ideglelt olvasó. A szokásos (kicsit már sablonremekeskedőkön túl) az altertnatív rémségű szépségű Cyddel versenyrusnyaságért ringbe szálló karakter (de csak a fizimiskában van párhuzam) viszont színt visz a kacagtató hülyeszálba, mert ennek a figurának minden színrelépése egy agysejtcsillóepilálással ér fel.
VF belecsempészett a történetszálak közé némi írói hitvallásfélét és egy csipetnyi kritikus és olvasódorgálást, ami valljuk meg nem újdonság , mert olykor előfordul nála, hogy visszanyal a fagyi.
A hangzat nem mondom, hogy újdonság erővel csapott le, viszont a megszokott és elvárt színvonal. Szórakoztató. Ha tutira akar menni egy ember egy könyvvel, nem is kell ennél több. Azt kapja, amiért kézbe veszi.

Jó volt végre új Fable-t olvasni, és nem csak újraolvasni. Humoros, izgalmas, közepesen elmeroggyant, nevetgélős, ez most újra tényleg jó volt. Szeretem (és nem csak a dedikáció miatt. :))
(SPOILER): A szeretem listára még felvevődik Delgado (végre!) és még három ember, akik másfél oldal erejéig jelennek meg, végül nevet is kapnak, az olvasók meg heveny szívdobogást. A leírásuk is félreérthetetlen azoknak, akik sok Fable-t olvastak, sőt, egy bizonyos újságírói aforizmagyűjtemény is előkerül.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ezt megint imádtam (már meg sem lepődöm rajta). :)

A történet bűnügyi szála nagyon izgalmas volt, külön tetszett, hogy egyszerre kettő is fut – az egyik kevésbé volt meglepő, a másik megoldására, végére viszont nem számítottam.
A szerelmi szál most lightosabb volt, már ami a szívmegállító izgalmakat illeti, viszont szívdobogtató dolgok annál inkább voltak. Belloq és Denisa nagyon egy húron vannak már, összeszoktak, imádják egymást, nem feszkóznak, szépen megállapodnak, és imádtam így őket. :)
És persze most is voltak olyan részek, amik miatt parát hoztam az emberekre a különböző tömegközlekedési eszközökön, ugyanis nem bírtam ki, és a röhögés kitört belülről. :)

Most egy kicsit várnom kell az újabb kalandokra (reszkess, Vis Major, hamarosan jövök), addig viszont még van egy kis visszatekintés. :) Az sem lesz rossz, érzésem szerint. :)

Már jó rég olvastam Fable-t, így nem is értem, hogy bírtam eddig :)
Jó volt újra a régi kedvencekkel találkozni egy modernebb új történetben, és természetesen, a Halkirálynő-sorozat továbbra is kedvenc marad :) Következik a folytatás is.

Nekem ez túlságosan okoskodó volt, tele rózsaszín cukormázas ömlengéssel. Feltételezem az írónő is az általa leírt módszert alkalmazza, vagyis minden agyrohamát lejegyzi, majd a könyvében ezeket mind fel is használja. Amúgy nem rossz, elmés mondások vannak benne, csak sokat veszít valahogy nem tűnik valószerűnek, hogy mindenkiből ömlik a poén.

Régi szereplők visszatérnek, kisvárosban kiborul a bili. Kevés felkiáltójel, elnagyolt nyomozás, de néhány nagyon jó meglátás. Valamint még máshonnan is ismerős szereplők felbukkannak. http://olvasonaplo.freeblog.hu/archives/2010/06/05/Vavyan_Fable_Csontfuvola/

Hirtelen arra eszméltem, hogy te jó ég, elfogytak az oldalak… vége a regénynek… és csak arra tudtam gondolni: még, még és még akarok – persze ez nálam már megszokott, ha Fable könyvről van szó. :) Imádtam a Csontfuvolát, megérte az éveken át tartó várakozást, és számomra nem marad le az előző hét kötet mögött. Fable humora és szójátékai még mindig ártalmasak a rekeszizomra. A gaztettek és gaztevők viszont minden eddiginél hajmeresztőbbek ebben a részben. Denisa és kissé flúgos bagázsa (szerencsére) mit sem változott, a Nagyszerűek még mindig nagyszerűek, Belloq pedig valóban Etalon pasas! :)

Kicsit zavart az állandó váltogatás.
Annó is nehéz volt átállni, amikor az Ébredj velem kötetet olvastam.
Sokkal jobban szeretem, amikor Denisa mesél.

Lehet, hogy mostanában túl sok Fablet olvasok? Nekem ez a kötet olyan volt, mintha egyetlen célja a Habospite előkészítése lenne.