Sandon zsoldosból harcszolga, majd szabad viador lett. A sok tusázás után úgy érzi, perzselt lelke békéjét csakis egyedül találhatja meg, így hát társaitól búcsút véve útnak indul. Lepereg róla Virtuo, a fikarc varázsló figyelmeztetése, mely szerint jobban járna, ha inkább belső utazást tenne. Ő valóságos élményekre vágyik, s ezeket hiánytalanul meg is kapja, miután kiköt Qrbuun rablókirályságban, ahol hirtelen minden katona őt üldözi, és a kéretlenül mellé szegődött társakat is képtelen lerázni.
Leáztatja magáról az elmúlt napok lepedékét. Napok? Hiszen csak múlt éjjel kezdődött az egész, amikor a kalapos személy a fogadó teraszára lépett. Rövid időn belül felforrósodott a helyzet, elsült Bűzmók, az ártatlanokat is beborítva kegyetlen fojtógázával, s következett az űzéses menekvés, harcolós, börtönös izzadásokkal. Alvilágnál irtóztatóbb temetőben jártak, rájuk ragadt a nadály, tökfejnek nézte őket Amula, a béljós. Poroszlókkal vívtak a gőzfürdőben, a kalaposról kiderült,… (tovább)
Barbárság Tengere (A Viador, a Mímes, a Harcszolga, a Zsoldos és a többiek - ... Tengere 2.) 154 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2012
Enciklopédia 1
Kedvencelte 22
Most olvassa 6
Várólistára tette 54
Kívánságlistára tette 45
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Ajaj Meseanyó vérzik a szívem, de ez most nagyon nem jött össze… Erőltetett, lopott, túlírt, unalmas sztori, egysíkú világ, más nevű, de a korábbi kötetből megismert karakterek alteregói….enyhén Monty-Python stílusú faramuci katyvasz…. Annyira az az érzésem volt, mintha „kötelezőként” született volna az alkotás….kb. ilyen háttérgondolatokkal: „Nagyon rég írtam már fantasyt…mi legyen…mi legyen… á megvan, húzunk le még egy bőrt az Álmok tengeréről….” kezdek kétségbe esni, az írónőnél eddig nem éreztem a pénzszagot…
Skelo karaktere jó volt, de mindenki más felejthető, sablonos… a könyv háromnegyed része untatott, és csak az „írónővel közös múltunk” miatt adtam 3 csillagot. Maradjon a kriminél, Denisánál az jól áll neki, a Halkirálynő könyvek mestere….
spoiler
Lehet, hogy fanyalka vagyok… meg értem én a célzást, már a harmadik rész tanmeséit, de egyre jobban úgy érzem, hogy negyedszázados kapcsolatunk az írónővel lassan véget ér.
Nem én vagyok a célközönsége.
Az negyedszázada volt.
Ez már nekem fantasynak gügyögős, mesének erotik túltengéses… valahol e kettő között leledzik, de ettől Fable-es…
Megvan azért ennek is a maga varázsa, mert amúgy még mindig jól ír. Csak nem biztos, hogy nekem.
Most hogy bejelöltem, hogy végeztem a könyvvel, vettem észre hogy 2012-ben egyszer már elkezdtem… Akkor abbahagytam, mondván, hogy sok egy kicsit Fable sítlusa. Régi könyveti nagyon szerettem, tiniként volt olyan könyv, amit 10x is elolvastam. Aztán jöttek Fable „újabb” (most már régi -vagy 10évvel ezelötti könyvei), és valahogy elmúlt a rajongásom iránta. Most is sokat gondolkodtam, hogy belekezdjek-e ebbe a könyvbe, de azért nekiláttam. Az élményeim most vegyesek: egyrészről a könnyed régi stílusa nagyon hiányzik (mint pl amilyen, az Álomhajszában is volt), másrészről miután ráálltam erre a stílusra azért csak-csak olvastatta magát a könyv. A történet nem lenne rossz, de a szófordulatok kacifántosak, Scata királyra pedig legfőképpen az őrült jelzőt tenném, nem feltétlenül a gonosz zsarnokot (bár az is).
Egy biztos: sajnos kedvenc nem lesz, de azért próbálkozok még majd Fableval…
Sandon, a sokat próbált kardforgató, elfásult tusázó, csatázásba fáradt viador magában utazik, ezen nem is igen kívánna változtatni, nem vágyik társaságra. Azért indult útnak, hogy megfásultságából újjáéledjen, kószálva felüdüljön. Csak hát (rossz) sorsa Qrbuun Rablókirályságába veti, ahol Scata vérszomjas, (parancsra is) kegyetlenkedő katonái, csalárd nemesei, sanda parasztjai közül szinte kiragyog békés, egyenes, másokat nem háborgató, az embereket tisztelő, türelmes természete. Gazdag fegyverzete, különös – kívánatos öltözete, és az irigylésre méltó, viselt holmik mellett a testőrség hiánya is módfelett rátereli az utca, kocsma emberének, a fosztogatás reményétől felélénkülő alja népnek figyelmét…Bár nem szándékozik harcolni, pláne nem idegenek szabadságáért, mégis azon kapja magát, hogy jobb meggyőződése ellenére, kezdettől ezt teszi, attól a perctől, ahogy a kocsmában felbukkan egy különös, nyelvelő, pimasz, bolondul fennhéjázó, és mégis lányos modorú „ifiúr”…
Tizenhetedik Fable, első fantasy
A Holt volt holt nem volt után nagyon üdítőleg hatott számomra ez a regény, nem is értem, miért nem olvastam sokkal előbb fantasyt Fable tollából. Persze nem ártott volna előbb az Álmok Tengerét, de annak a terjedelme és Arial Narrow betűtípusa kissé riasztott attól, hogy magamévá tegyem. (A képzeletbeli várólistán azonban előrébb került már…)
Maga a történet nagyon feküdt nálam, egyes részeket, mint pl. a rablókirályság nagyon is aktuálisnak találtam, emellett szép gondolatokat olvastam a szerelemről, szabadságról is, olyan formában, mint eddig még talán soha. Nem is tudom, minek köszönhető, hogy ilyen hamar befejeztem. Egy biztos: nagyon pergő és egy pillanatig sem unalmas a könyv, még úgy is, hogy az előzményeket nem ismertem. Ennyi alapján egyik szereplővel sem sikerült szimpatizálnom, de összességében örülök annak, hogy rászántam magamat az elolvasására. Idén ősszel inkább egy hasonlót, mint egy ezerkettedik aberrált bűnözőset, ha kérhetném… ;)
Elég szenvedősre sikeredett. Az előzménykötet, az Álmok tengere lényegesen jobb volt. Scata király már annyira gonosz, hogy inkább röhejes. Az meg az elején borítékolható, hogy a kalapos ifjú tulajdonképpen lány és Sandonnal majd szépen összejönnek a végére. Legalább a romantika kipipálva. De ez a sok flancos szó és szóújítás minek kellett, teljesen besokalltam tőlük. A tojattyú még a legenyhébb közülük. Pedig valaha, tizen -és huszonévesként nagy Fable fan voltam. Az újabb könyvek viszont nem hoznak lázba. Sorry.
Volt aki azt mondta, hogy ez már fantasynek kevés, mesének meg túl felnőtt – és nem mondom hogy nincs igaza. De attól még van célcsoport, így 28-on túl, felnőttségen innen én pl. tipikus alany vagyok, és nagyon jól tudnak esni néha az ilyen könyvek:)
Persze nagyon hangulatfüggő is, betegség közben olvastam, mert olyankor főleg szükség van vmi mosolyogtatóra, (mert mint tudjuk ha mosolyogsz, már endorfint termelsz, az meg serkenti az immunrendszert) és bár túlzás lenne a könyvnek tulajdonítani, de tényleg akkor kezdtem jobban lenni, mikor ezt olvastam:D
Nem tökéletes persze, és nem is repít egetverő szellemi magasságokba, de kikapcsol, szórakoztat, nekem az ilyen sztrorik pont jók egy fél tabi Xanax helyett, egy pillanatra elhiszem, hogy a világ szebb hely az ég meg rózsaszín^^ Mondjuk néhol azért rétestésztába csapott – ezért járt a fél pont levonás…
Népszerű idézetek
Az élet nem mindig trallala, időnként blugy-blugy
182. oldal, qrbuuni népköltés
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szép Zsolt: Sárkányhant 96% ·
Összehasonlítás - Kleinheincz Csilla: Ezüstkéz 94% ·
Összehasonlítás - Krencz Nóra: A hófehér másvilág 96% ·
Összehasonlítás - Gabriella Eld: Holt szemek és színarany 90% ·
Összehasonlítás - Claire Robins: Ősi utakon 94% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: Isteni balhé 91% ·
Összehasonlítás - Virág Emília: Tündérfogó 89% ·
Összehasonlítás - Tarja Kauppinen: A nép igazsága 89% ·
Összehasonlítás - Aurora Lewis Turner: A hatalom köve 88% ·
Összehasonlítás - Gaura Ágnes: Túlontúl 87% ·
Összehasonlítás