Egy réges-régen varázsálomba süllyesztett, legendás király, akit visszasír a nép. Egy hős Viador, aki hitvesztettségéért hosszú raboskodással fizet. Egy nyelves-szájas, komédiás lány, legendabéli hősök rajongója. Egy kényszermunkára ítélt óriás, akit a hajtókerékről vágnak le. Egy megalázó fogságból szabadított, mogorva sárkány. Két szökött harcszolga, egyikük férfi, másikuk nő. Velük vannak az istenek és a magasabb mágia. Mindenki más ellenség. Egy varázsos történet bátorságról, hitről, barátságról, szerelemről, bűvöletről, kalandról és birodalmárokról! Ahogyan még senki más nem írta meg. A mesélőkönyv. Mesejó!
Álmok Tengere (A Viador, a Mímes, a Harcszolga, a Zsoldos és a többiek - ... Tengere 1.) 195 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2005

Kedvencnek jelölte 57
Most olvassa 15
Várólistán 43
Kívánságlistán 20
Kölcsönkérné 2
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Már befejeztem egy ideje, csak elfelejtettem jelölni :)
Először telefonon kezdtem olvasni, ott elég lassan haladtam vele, aztán rukkolán sikerült megkaparintanom, úgyhogy befejezni már normális könyv formában sikerült :)
Őszinte leszek, fiatalabb koromban próbálkoztam már ezzel a könyvvel… nem jött be. De azóta tágult a látásmódon, formálódott az ízlésem, és sok Goldenlane-t olvastam. Így most azt mondhatom, hogy tetszett :)
Aranyos, szórakoztató kis mese, jól esett olvasni.
Most próbálkozom majd Fable többi könyvével is :)
Vajon, miért van az, hogy egyszerűen bele kell zúgnom a Fable főhősökbe? Egyszerűen imádom őket, noha ez még csak a harmadik könyvem volt tőle.
A válasz pedig itt van az orrom előtt: ma roppant nagy divatja van a „kevésbé férfias” fiúknak, srácoknak, férfiaknak. Fable könyveiben pedig ilyenek NINCSENEK. Haha, végre, ne is legyenek.
Nohát, befejeztem. Azt kell, hogy mondjam, amilyen rossz volt az eleje, olyan jóra sikeredett a vége. Ha ezt számokban kell kifejezni, akkor az eleje hatalmas kettes a vége pedig nagy ötös. Ezért érdemel három és fél csillagot.
Tulajdonképpen a második könyv (az egész könyv három kiskönyvre van osztva) második felétől lettek olyanok a szereplők, az események, hogy élveztem. Tulajdonképpen onnantól, hogy csatlakozik hozzájuk a Zsoldos és a Harcszolga. Na onnantól rengeteget nevettem, és kíváncsian figyeltem a fejleményeket, hogy milyen irányba terelődik a cselekmény, és a szereplők lelki világa, jelleme.
Amilyen érdektelen voltam az elején, annyira megszerettem a szereplőket a könyv végén. Sőt megkockáztatom, ha legközelebb Fable- könyvet választok, akkor velük és a Barbárság Tengerével folytatom. Merthogy fogok még Fable-t olvasni. Egyetlen botlás az elején nem fogja tőlem elvenni az élményt, hogy megszeressem. Egyelőre jó úton halad.
Kicsit a történetről is szólok. Persze tudtam, hogy mit fogok a kezembe, mert a fülszöveg eléggé jól előkészíti a mesét de nem erre számítottam. Ennek ellenére szintén a fent említett ponttól megkaptam a mesei elemeket, az utat, amit végig kell járni, és az út közbeni jellemformálást. Tulajdonképpen a könyv első harmadát el is hagyhatnánk.
Mindenesetre @AgiVega neked Nashua különösen tetszene vörös hajával, zöld szemével és csípős nyelvével :D
Zárásként egyetlen dolog amit nem tudtam megszokni: a szóhasználat. Ennyi különböző elnevezés nincs is! És mégis van…
Szóval végülis tetszett :)(:
Nem kapunk óriási akciójeleneteket, nincsenek benne eget rengető csavarok, sőt! A történet kiszámítható, de annyira jópofák a leírások és a párbeszédek, hogy nem lehet nem szeretni!
Most olvastam másodszor, még mindig kedvenc :)
Holnap pedig átvehetjük a második kötetet, a Barbárság tengerét (amit viszünk is szombaton dedikáltatni :) )
megvan a szokásos fable-érzés, igen, mégis az elején nehezen rágtam át magam, menetközben meg többször felfordult a gyomrom. kicsit soknak éreztem benne a gusztustalankodást. vagy a többi könyve is ilyen, csak azokat az idő már megszépítette? azért szerettem. perszehogy.
Nagyon jó könyv. A karakterek, a cselekmény, minden nagyon tetszett. Az írói stílus lebilincselő. Elsőként az Álomhajsza és a Tündértánc kapcsán találkoztam az írónővel, de a fantasy történeteivel megnyert magának.
Egyik kedvenc, meghatározó könyvem :)
Fable-t nem sokat olvasok, de ez nagyon tetszett :)
Én Fablénál a Halkirálynővel indítottam, de gondoltam, a fantasy vonulat sem lehet annyira rossz. Kaptam egy nagyon jó ajánlást, és bele is fogtam az Álmok tengerébe… amit egy nap alatt le is zavartam. Egyszerűen fantasztikus volt. Naná, hogy beszereztem, és ott díszeleg a polcomon. Tuti, hogy még el fogom olvasni. ;)
Hihetetlen jó ez a könyv! Vicces, izgalmas. Én alig tudtam letenni, mikor olvastam. Nashua imádni való pimasz lány. Nekem ő a kedvencem. De a sárkány is vicces :D Már háromszor olvastam de mindannyiszor magával ragad a könyv! Én imádom.
——-
UPDATE!
Most kiolvastam negyedszerre is. Nem tudom megunni. Nekem a bibliám. Felvidít, megkönnyeztet, dühít és elgondolkodtat. Enyhén pikáns, nagyon vicces és néhol szomorú. És ez még mind semmi. Remek történet, remek szereplőkkel.
Remekül megírt történet. A személyek fejlődnek, változásokon mennek keresztül. Nagyon sok okos gondolat van benne, ami bármikor időszerű. Az elnyomás, a szabadság hiánya, az elmaradhatatlan szerelem, mind mind olyan gondolatba van csomagolva, amiket érdemes ismerni.
Én csak ajánlani tudom.
Ha másért nem is, de egy könnyed kikapcsoló mű. Nem is tudom… Ezt muszáj!
Azt sajnálom, hogy a mesekönyv becsukódott és nem tudtam meg mi lett…
Velük.
(biztos ötödszörre is elolvasom majd :))
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az utóbbi Fable könyvben amit olvastam csalódtam. Viszont ez hihetetlenül jó volt. Az elején azt hittem sose indul be igazán a történet, aztán amikor összeállt a hadsereg beindultak a cselekmények is. Nashua alakjával nagyszerűen tudtam azonosulni, ugyanolyan bolond, elvarázsolt és naiv mint én. :)
Népszerű idézetek
Olyféle emlékképek törnek rá és zúgatják meg vérét, amelyek valóságosan sosem estek meg vele, de megtörténtükre mindaddig vágyódott, míg hiányuktól ki nem égett.
– Tudnál élni nevetés nélkül? – kérdezi.
– Nem hinném. Hajdan, amikor hirtelen felhagytam vele, szívem, lelkem haldokolni kezdett.
28. oldal
Ki nem állhatom mások társaságát. Csak magamat bírom elviselni, s olykor még ebben is szünetet tartok!
60. oldal
– Te vagy Hitehagyott Jassal? – kérdezi egyikük.
– Jassal vagyok, a Viador.
– Kik a társaid?
– Név szerint érdekel?
– Igen, név szerint! – morran az őr.
– Legyen. Tehát: ők a társaim.
425. oldal
– Hogy álltok a gyűlölséggel? – kérdezi Virtuo.
– Kórságnak tartom – mondja Jassal.
– Engem időnként erősen elfog ilyesmi – feleli Nashua. – Düh, harag, gyűlölet. Pocsék érzés. Sietek megszabadulni tőle.
– Én sem vesztegetem rá az időt – mondja Mytia. – Legjobb mielőbb túlesni rajta.
– Ha már léteznek olyan halandók, akik kiváltják belőlünk – sóhajtja Sandon –, akkor engedtessék olykor utálatot éreznünk. Azokat viszont sajnálom, akiket a gyűlölet megszáll és ellep. Rothasztó érzés.
– Hogyan szabadultok tőle?
Nashua vállat von.
– Nagyon könnyen: átgondoljuk. Ettől eltörpül. Semmivé foszlik. Helyzeteket sokkal inkább gyűlölök. Az elnyomást például. A szabadság hiányát.
479. oldal
– Nem a trónszék tehet arról, hogy megbomlik, aki beleül – vélekedik a lány.
– Tényleg nem – sóhajt Sandon. – Az átok maga a hatalom. Ez veszi el az uralkodásba jutottak eszét.
274. oldal
A művészet tükör, király! Kissé persze másít, torzít, szépít, alakoskodik, igazít; felemel, letaszít. Ez azért van, mert nem irántad alázatos, hanem tárgya iránt. Épp ezért nem is téged szolgál, bármennyire is te vagy a felkent uralkodó. S mint ilyen, sokkal jobban jársz, ha engeded őt olyannak lenni, amilyen. Ugyanis a művészet élőlény. Neked kell követned az útmutatását, s nem fordítva! Ahol a közönség szabja meg, milyen legyen a mű, ott fejre áll a világ.
339. oldal






















































































































