Nagy ​idők, nagy emberek 7 csillagozás

Vas Gereben: Nagy idők, nagy emberek Vas Gereben: Nagy idők, nagy emberek Vas Gereben: Nagy idők, nagy emberek Vas Gereben: Nagy idők, nagy emberek Vas Gereben: Nagy idők, nagy emberek Vas Gereben: Nagy idők, nagy emberek

Mondanivaló

Egy ​magyar könyvvel megint több; – hanem azért kérek mindenkit, hogy puszta hazafiságból meg ne vegye, hogy felvágatlanul a sarokba lökje; – hanem ha már megveszi, legalább olvassa el, aztán mondjon ítéletet róla, legyen az az íróra kedvező vagy kedvezőtlen, s vagy ösztönt kap jobbat is írni, vagy lemarad a térről, hova ma már annyian tódulnak.

Fájdalom, dicsekedni szoktak, hogy megveszik a könyvet, mert magyarul van írva; hanem azért elolvasni egyet sem akarnak.

Édes jó barátom, tedd vissza pénzedet, – elhiheted, nincsen isten áldása az ilyen filléren, – tengődtet ez, de nem táplál; és inkább öljük meg az irodalmat, mint tengődésben hagyjuk; mert inkább nézem a parlagot, melynek televényében reményem van, – mint a sivár földet, melynek egynéhány satnya szála oda mutat, hogy az alap nem ád életerőt.

Ma már nem filléráldozatot követelünk, az irgalom koldusfalat, s én nem vágyom a koldus címre, még akkor sem, ha olyan osztály lenne is,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1856

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Magyar regényírók képes kiadása · A magyar próza klasszikusai Unikornis

>!
Unikornis, Budapest, 2001
292 oldal
>!
Fővárosi, Budapest, 1929
352 oldal · keménytáblás
>!
Szent István Társulat, Budapest, 1927
312 oldal

3 további kiadás


Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Bogas>!
Vas Gereben: Nagy idők, nagy emberek

Az utószó szerint idillikus korrajz a reformkorról, szerintem pedig ez még nem a reformkor, amit bemutat, de amúgy meg tényleg idillikus és vannak benne reformkezdemények, lásd Georgicon. Kedvesen anekdotázgat Festetics grófról, a jobbágyokról, Kisfaludy Sándorról, egy kicsit Berzsenyiről, a napóleoni háborúkról – és azért az egyébként kitalált Baltay contra Baltay pört se feledjük ki, mégiscsak ez lenne a fő cselekményszál. Bár Sir John Bowring még szerepelhetett volna egy kicsit többet, ő mindig olyan üdítően hatott, ahol csak felbukkant. Ó, és hogy Andrást el ne feledjem, ő aztán egy derék ember, kitalált, de nagyon derék. Noha itt majdnem mindenki derék (nagy) ember – vagy előbb-utóbb, úgysem menekül, az lesz.
Lehet, hogy Vas Gereben még tudott volna csiszolódni írói munkásságában, lehet, hogy nem ő a legesleg, de a humor és a bájosan, de még nem idegesítően idilli ábrázolás kárpótol ezért.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Bogas>!

– Megyek! – mondja az angol, hóna alá csapván egy bolond alakú fejtakarót, melyben utazott, sétált, úszott, vánkos helyett ráfeküdt, s amelyben ezerszer kiröhögték, mivel csak ő nem törődött, hanem gyönyörködött abban, hogy az emberiség minő szánandó, midőn egy vékony embert azért röhög, mert vékony, s egy harmadfél mázsásat azért, mert vastag.

A förgeteg eleje

1 hozzászólás
Nati_>!

– Na, na; vigyázzon, ne hirdessen új tant, hagyja meg a nagyvilágot boldog hitében, hogy itt vad nép lakik, különben a próféták sorsára jut; jobb lesz, tegyen úgy, mint egy jó barátom, ki egy egészen új vallást csinált, meg is írta hozzá a bibliát, és mindenütt keres hozzá egy Krisztust, ki az új vallásért meg hagyja magát feszíteni, mert magának nincsen hozzá kedve.

Bogas>!

Mentséget ugyan talált, mert Imréből embert fog nevelni – s a Baltay családnak legalábbis leszen annyi jó tulajdonsága, mint egy divatlapi novellának, hogy folytatása következik.

Békeremények

Bogas>!

– Egyet ígérjen meg, édes Pista bácsi!
– Mi legyen az, galambom, Örzsikém? Neked csak megígérem és meg is tartom.
– Ne ölje meg azt az ellenséget, ha csak elkerülheti.

Egy elevennek temetése

Bogas>!

– Szja, barátom, nálunk könyvet írni félig szégyen, félig vakmerőség. Nálunk oly kevés író van, hogy megcsodálják, mint a jegesmedvét, valóban nemigen szeretnők hinni, hogy csak úgy megeszi a kenyeret, mint más közönséges ember.

Himfy

Harkov>!

Az emberéletnek egyetlen szép korszaka van, ahová a szív mindig visszavágyik: a gyermekkorunk, ifjúságunk felhőtlen ideje…

levendulalány>!

Apropos… barátom, láttál-e már valaha olyan embert, aki könyvet ír?
– Láttam, barátom, egyet, – Kazinczy Ferencet láttam ezelőtt három esztendővel.
– Ejnye!… – bámul a másik, – te! Aztán olyan ember az az író, mint mi?
– Tökéletesen!… nem is gondolnád, hogy az az; – megesküdnél, hogy tollat sem tud faragni.
[…] Csak olyan volt az, édes barátom, mint akárki más; egyszerű, mint bármely közönséges ember az utcán.
– Nem jól nézted meg őt,… lehetetlen, hogy képén ne volna valami más, – vagy szeme, vagy valami.
– No, hidd meg, hogy semmi föltűnőt sem láttam, […]

11. oldal

Bogas>!

Századok óta megvan velünk e nép, mely ha nem védelmezte a hazát, de nem is árulta el; hanem segített búsulni. Meglakott folyvást a falu végén sem földet, sem konstituciót nem kért; nagyon megéhűlt, téglavetésre és lopásra is elvetemedett, ennél alább nem ment; ha pedig a vonó árát jól megfizették; egy pár ezüstgombbal és egy veres nadrággal úgy megelégedett, hogy óraszámra is elállt a vízparton, hogy édes magát meglássa a vízben, melynél nagyobb tükröt a grófnak sem csinálnak.

A szomszéd ház

Bogas>!

– Bácsi, tud maga mesélni?
– Nem tudok, kedves fiam! – mondja mentegetőzve a gróf.
– Hát miért nem tud, bácsi? – nyögi a gyermek. – Úgy szeretném, ha mondana valamit.
– No, majd olvasok egy könyvet, kisfiam, aztán azt hallgasd! – válaszolt a gróf, elővévén Gvadányinak „Peleskei nótárius”-át, mit a gyermek rendkívüli örömmel hallgatott.

A kurrens


Hasonló könyvek címkék alapján

Görgey Artúr: Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években I-II.
Petőfi Sándor: Útirajzok
Jókai Mór: A cigánybáró / Párbaj Istennel
Vámbéry Ármin: Dervisruhában Közép-Ázsián át
Harsányi Zsolt: Ember küzdj'…
Jókai Mór: Az elátkozott család
Arany János – Petőfi Sándor: Arany és Petőfi levelezése
Kapa Mátyás: Izzik a parázs
Szigligeti Ede – Csiky Gergely: Liliomfi / Buborékok
Arany János: Arany János összes költeményei