Kolima 54 csillagozás

Történetek a sztálini lágerekből
Varlam Salamov: Kolima

„Salamov lágertapasztalata keserűbb és hosszan tartóbb volt az enyémnél. Tisztelettel ismerem el, hogy nem nekem, hanem éppen neki jutott osztályrészül, hogy megérintsék az elállatiasodásnak és a reményvesztettségnek azok a mélységei, amelyek felé a lágerélet lehúzott bennünket.” /Alekszandr Szolzsenyicin/ „A XIX. századi orosz humanista írók lelkét nagy bűn terheli, a XX. században az ő zászlajuk alatt kiontott emberi vér bűne… Valamennyi terrorista tolsztojánus és vegetariánus volt, valamennyi fanatikus az orosz humanisták tanítványa. És e bűn alól nincs feloldozás…” /Varlam Salamov/

Tartalomjegyzék

>!
Európa / Szabad Tér, Budapest, 1989
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637810072 · Fordította: Gereben Ágnes, Maráz László, Osztovits Ágnes, Osztotics Judit, Rab Zsuzsa

Enciklopédia 14

Helyszínek népszerűség szerint

koncentrációs tábor


Kedvencelte 10

Most olvassa 4

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

szallosas P>!
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből

Nem tudom, hogy mit írhatnèk egy olyan könyvről, ami a munaktábor borzalmait mutatja be…
Örülök, hogy Salamov el tudta nekünk mondani, hogy mit èlt át Kolimán. Viszont összeszorul a szivem ès megborzongok, ha belegondolok, hogy mindez valóban megtörtènt, nem is olyan règen.

SteelCurtain >!
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből

Mit is írhatnék erről a könyvről? Azt, hogy döbbenetes? Félelmetes? Szívbemarkoló? Azt, hogy ökölbe szorul tőle az olvasó keze? Mindezek csak tompa, kifakult kifejezések, melyek sohasem lesznek képesek még csak megközelítőleg sem pontosan visszaadni azt az érzést, melyet Salamov sorai kiváltottak belőlem. A szavakat egyébként is hagyjuk meg neki, s inkább mutogassunk, rajzoljunk, vagy táncoljunk, de a szavak mágiáját hagyjuk meg neki. Oly könnyedséggel ír a legnyomasztóbb dolgokról, hogy gyanítom, ha őt arra ítélték volna, hogy pusztán 50-100 szót használhat alkotás közben, ő ebből a minimálisra korlátozott szókészletből is képes lett volna remekművet varázsolni. És ami a legcsodálatosabb, hogy minden testi és lelki szenvedés ellenére Salamovból hiányzik a gyűlölet, ami pedig szinte kötelező tartozéka a lágerirodalomnak. Nem esik a szokványos hibába, hogy élesen elválasztja „Őket”, a hóhérokat, és „Minket”, az áldozatokat, mintha a két csoport között áthághatatlan határvonal húzódna. Egyértelműen megmutatja, hogy áldozatok és hóhérok között jelentős átfedés van, áldozatokból is kiemelkedhetnek hóhérok, s az utóbbiak is bármikor válhatnak áldozatokká. S mindez arra a kijózanító felismerésre vezet, hogy amíg ember más emberek felett uralmat gyakorolhat, addig lesz láger, bárhogyan nevezzék is azt, mint ahogyan jóval Kolima előtt, s utána is, egészen napjainkig voltak, vannak, s lesznek is ilyen embertelen képződmények.

5 hozzászólás
Ildó>!
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből

A téma nem volt új számomra, már edzett a gyomrom a hasonló borzalmakhoz, de ezzel mégis nagyon lassan tudtam haladni. Minden egyes elbeszélés borzalmai meggyötörtek, minden egyes elbeszélés vége hatalmasat üt, igazából azzal adva meg a kegyelemdöfést. Minden egyes elbeszélés egy kis halál.

Balázs_Erőss>!
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből

Egy ilyen könyvet soha nem mernék kedvencelni. Mert mi lehetne benne kedvenc? Az a mérhetetlen szenvedés, aljasság, embertelenség, ami a múlt század huszas éveitől a hatavanas évekig (és talán még tovább is) jellemezte az orosz realitást?
Vagy csináljak úgy, mintha erről sose hallottam volna? Mert ennek a népirtásnak (ráadásul, saját nép irtásának), valahogy nem sikerül akkora hangot biztosítani, amekkorát ő is megérdemelne.
Egy dolog biztos, max egy évig húztam volna ki Kolimán. Vagy bármelyik kommunista lágerben. Persze csak akkor, ha nem halok bele már előtte a kihallgatásokba.
És ez az eszmerendszer még mindig (alsó hangon szólva) elfogadottnak tekintett, olyan még élő entitások is léteznek, akik szerint ez jó volt. Gondolom ők csak kutyát sétáltattak, botokkal játszottak, esetleg néha vadászgattak a friss, téli levegőn. Max ha nagyon fáztak közelebb húzódtak az őrtorony fűtéséhez…

morin5>!
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből

Közel két évtizedet lehúzni szovjet munkatáborokban már nem az az időintervallum, aminek a végét ki lehet várni. Örökös állapotnak tűnhet, ahol a számon tartható egység egy nap, amiben a ritka étkezések ismétlődésével lehet mérni az időt.
Kolima túlélhetetlen. Ha valaki látszólag mégis kikerült onnan, életének, erejének, korábbi emberi mivoltának a javát otthagyva kellett visszailleszkedni egy ismeretlen közegbe (ahol közben lezajlott egy második világháború).
A kötet történeteihez csak közelíteni lehet, átérezni majdnem olyan reménytelen, mint megtalálni az írót a hátsó borítót uraló, meggyötört lágerarc mögött.
Próbálkozni viszont erősen ajánlott.

nyolcadikutas>!
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből

Ennyire őszintén írni csak az orosz lírai lélek tud.
Salamov írt vagy kétszáz elbeszélést, ebben a kötetben kapunk belőle válogatva huszonkilencet. Súlyuk eltérő, de a szavakban és mögöttük is ott a legzsigeribb borzalom.
A legdöbbenetesebb szó számomra a rabsalak kifejezés volt, mert az embert, mint élő, lélegző tudatot, ennél mélyebbre még nem tudták számomra pozicionálni. Ez már-már a tudat nélküli zombi lét, a már minden mindegy állandósága, a totális elembertelenedés üressége.
Egy pont, ahonnan ugyan még lehet felfele út, de mögötte már semmi sincs. Csak a megváltó halál.
Döbbenetes könyv!

odivne>!
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből

Ajánlásra olvastam el a könyvet. Éppen az Iván Gyenyiszovics egy napját fejeztem be, s a kedvem elég borús volt emiatt. Ha már felhívták rá a figyelmemet, megkerestem a kötetet, és elolvastam Gereben Ágnes bevezetőjét. Annak alapján úgy döntöttem: néhány napig biztosan nem kezdek az olvasásába.
De csak nem hagyott nyugodni a téma. Így aztán olvasgattam. Itt ez a helyes kifejezés, mert egyhuzamban ennyi szörnyűségről képtelen lettem volna olvasni.
Még mindig zakatol bennem a kérdés: miért?
Miért teszik egymással az emberek ezeket a szörnyűségeket?
Szép eszméket hangoztatva követik el a legállatiasabb tetteket. A jó és szép, az igazság jelszavai mögé bújva ölnek és aláznak meg másokat, örökös rettegésben tartva mindenkit. Nincs jövő, nincs kiszámíthatóság, csak a pillanat önkénye.
Mindenkitől és mindentől – legfőképpen a lelküktől – megfosztva éltek ezek az emberek a tajgán. Csoda, hogy akadt túlélő, s volt, aki le tudta írni azokat az embertelenségeket, amik ott történtek. Megrázó és felemelő ez a kötet. Egy idézetet választottam zárásként:
„Rég megfogadtam, hogy ha megüt, kész, vége, nem csinálom tovább. Visszaütök, s főbe lőnek. Csak hát zöldfülű kezdő voltam. Amikor legyengültem, legyengült az akaraterőm, az értelmem is. Könnyen meggyőztem magamat, hogy tűrjek, nem volt bennem elég lelkierő a visszaütésre, az öngyilkosságra, a tiltakozásra. Kikészült rab voltam, és a kikészültek filozófiájának törvényei szerint éltem.”

6 hozzászólás
Kallós P>!
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből

Kényelmes, tárgyközpontú, teljesítménycentrikus, „mertmegérdemled”, világunkban nehéz elképzelni milyen is az ha máról holnapra csak egyetlenegy dolog motivál, tölti ki a tudatodat, ad értelmet napjaidnak. Ez pedig nem más mint élni még kicsit. Salamov a maga egyszerű módján pontosan ezt az érzést szeretné megosztani mindenkivel. A Gulág-irodalom a negatív erőkről szól ahol az olvasó – ha picit is azonosulni akar történtekkel – önkéntelenül is otthagy magából egy darabot a könyv lapjai között, hogy azután meghasonulva, tegye félre a könyvet s gyűjtsön újra erőt melyet ismét elveszít majd a lapok között bolyongva. Én ezekhez a történetekhez rengeteg szépirodalmat fogyasztotttam, kompenzáció gyanánt, hogy helyükön maradjanak a dolgok bennem. Salamov pedig megajándékozott azzal, hogy – kényelmes fűtött otthonomba ülve, jóllakottan, kialudva – elmehettem vele egészen a falig, mert néha el kell menni a falig, mégha csak virtuálisan is …

Gelso>!
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből

nem írhatom lelkem szerint, hogy nagyon tetszett a könyv, de szívem szerint ezt írnám… most mitévő legyek…?
a lágerirodalom témájában (bár nem oly nagy híres név, mint Szolzsenyicin), Salamov az egyik legfontosabb író számomra
lebilincselt, elborzasztott, lelkileg tönkretett – de mégis elolvasnám újra…

Jozsga35>!
Varlam Salamov: Kolima

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből

Nagyon nehéz olvasmány- kilátástalanság, éhezés, lelki gyötrődés, a emberi gonoszság különböző megnyilvánulásai, fájdalom, satöbbi. De a történetek nagy részében-a túlélésbe vetett hit, az aktuális nap végének megélése, az élhető jövő elérhetősége. Remek megfogalmazások, olykor kesernyéskeserves humort is belopva egy borzasztó életút évtizedeibe.


Népszerű idézetek

kalypso>!

    Betértem a könyvesboltba. Az antikvár részlegen Szolovjov orosz történelmét árulták, nyolcszázötven rubelért az összes kötetet. Nem, könyvet Moszkváig nem veszek. De kézbe venni a könyvet, álldogálni a pult előtt olyan volt, mint egy jó húsos céklaleves… Mint egy pohár forrásvíz.

330. oldal

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből

kalypso>!

    Hogy mi a különbség a becsületes és az aljas ember között? Ha az aljas ártatlanul börtönbe kerül, azt hiszi, hogy csak ő nem bűnös, mindenki más az állam és a nép ellensége, gonosztevő és gazember. A tisztességes ember ellenben, ha börtönbe kerül, úgy gondolkodik, hogy ha egyszer őt ártatlanul rács mögé dugták, akkor ugyanez a priccs-szomszédaival is megeshetett.

175. oldal

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből

Kapcsolódó szócikkek: börtön · tisztesség
kalypso>!

A hatalom métely. Az ember lelkében rejtőző szabadjára engedett vadállat mohón keresi örök emberi lényegének kielégítését – verekedésben, gyilkolásban.
Nem tudom, kielégülést nyújt-e egy halálos ítélet aláírása. Nyilván abban is van némi sivár élvezet, mentséget nem is kereső eltökéltség.

96. oldal

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből

Kapcsolódó szócikkek: hatalom
4 hozzászólás
kalypso>!

Az én testemben kevés volt a meleg. Kevés hús maradt a csontjaimon. Ez a hús csak a haragra volt elég, a legvégső emberi érzésre. Nem a közöny, hanem a harag, a düh az utolsó emberi érzés, az van legközelebb a csontokhoz.

339. oldal

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből

Nazanszkij>!

Szaveljev a moszkvai Távközlési Főiskola hallgatója volt, földim a Butirki börtönből. Mélységesen megrendülve mindattól, amit látott, a cellából levelet írt a párt vezérének, mint hű komszomolista, abban a meggyőződésben, hogy a vezérhez nem jutnak el az efféle hírek. Az ügye annyira jelentéktelen volt (levelezés a tulajdon menyasszonyával), amelyben az agitáció (58. törvénycikk, 10. pont) bizonyítékaiul a vőlegény és a menyasszony egymásnak írt levelei szolgáltak; Szaveljev „szervezete” (ugyanannak a törvénycikknek 11. pontja) két tagból állott. Mindezt a legkomolyabban beírták a kihallgatási jegyzőkönyvbe. Azt hitte mindenki, hogy Szaveljevet még az akkori időkben is csak száműzetésre ítélik.
Nem sokkal a levél elküldése után az egyik „panasznapon” Szaveljevet kihívták a folyosóra, és aláírattak vele egy értesítést. A legfőbb ügyész közölte, hogy személyesen foglalkozik az ügy kivizsgálásával. Ezután Szaveljevet már csak egyszer hívták ki – hogy átadják neki a Különleges Tanács ítéletét: tíz év lágert.
A lágerben Szaveljev nagyon hamar kikészült. Már addig sem értette ezt a félelmetes leszámolást. Nem mondhatnám, hogy a barátom volt, csak éppen szerettük felidézni Moszkva utcáit, emlékműveit, a vékony olajréteggel gyöngyházas Moszkva-folyót. Sem a leningrádiak, sem a kijeviek, sem az odesszaiak között nincs ilyen tisztelői, becsülői, szerelmesei városunknak. Vég nélkül tudtunk beszélni Moszkváról…

34. oldal, Hideg fejadaggal (Szabad Tér - Európa, 1989)

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből

Kapcsolódó szócikkek: Moszkva
Angele>!

Megértettük, hogy az élet, még a legkomiszabb is, örömök és bánatok, szerencsék és szerencsétlenségek váltakozásából áll, s nem kell tőle félni, még ha több is a kudarc, mint a szerencse.

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből

kalypso>!

    Nyomorúságban, bajban nem születik barátság. A mi nehéz életkörülményeink, amelyek a szépirodalmi mesék szerint okvetlenül feltételei a barátság születésének, nyilván nem voltak elég „nehezek”. Ha a baj és a nyomorúság összekovácsolja az embereket, ha barátságot sző köztük, akkor az nem a végső nyomorúság, nem túlságosan nagy baj. Nem eléggé mély és maró az a keserűség, amelyet meg lehet osztani barátainkkal. Az igazi nyomorúságban csak a tulajdon lelki és testi erőnk mutatkozik meg, az csak a magunk „lehetőségeinek” határait mutatja meg, fizikai kitartásunkat és erkölcsi erőnket.

41-42. oldal

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből

1 hozzászólás
kalypso>!

    – Mit tud a Mengyelejev-féle periódusos rendszerről?
    Hát ezt elmeséltem. A történetben kevés szó volt a kémiáról, és nagyon sok Mengyelejevről. Mengyelejevről tudtam egyet s mást. Végtére is ő volt Alekszandr Blok feleségének az apja!

161. oldal

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből

1 hozzászólás
Anton_Gorogyeckij P>!

Miközben Grisa szemét leltárba vették, a lágerbörtön parancsnoka egyre jókedvűbb lett, megállás nélkül vihogott.
– Szóval ez a karját, az a lábát, az a fülét, ez a hátát, amaz meg a szemét. Minden testrész megtalálható lesz a gyűjteményünkben. Hát te? – ahogy ott álltam pucéran, figyelmesen végigmért.
– Te mit adsz le? Leadod a lelkedet?
– Nem – mondtam én. – A lelkemet nem adom.

309. oldal (Szabad Tér / Európa, 1989)

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből

Kapcsolódó szócikkek: láger · lélek
Piccolo_Carlo>!

Valamikor a második fia, aki látogatóba érkezett a szülői házba, látva az apja reménytelen helyzetét, zaklatottan megkérdezte:
– Papa, miért alszol éjjel-nappal? Miért alszol olyan sokat? [228]
– Ostoba vagy – felelte a pap –, hiszen álmomban látok…
És a fiú egészen haláláig nem tudta elfelejteni ezeket a szavakat.

228-229. oldal, Kereszt (Európa-Szabad Tér, 1989)

Varlam Salamov: Kolima Történetek a sztálini lágerekből


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Valentyin Raszputyin: Isten veled, Matyora
Belinda Alexandra: Zafír égbolt
Marina Sztyepnova: Lazar asszonyai
Paullina Simons: Tatjána és Alexander
Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
Simon Sebag Montefiore: Vöröslő ég a Don felett
Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca
Pjotr Karpovics Ignatov: Egy partizán feljegyzései
Irina Velembovszkaja: Egy édes asszony
Gustaw Herling-Grudziński: Más világ