Az irodalomtörténet – de a köztudat is – Gárdonyi Gézát (1863-1922) igen tág érdeklődésű, végtelen tudásvágyú, nagyon olvasott és művelt íróként tartja számon, ennek ellenére a kutatók mindeddig alig vizsgálták mintegy tízezer kötetes könyvhagyatékát. Ez az ellentmondás vezette az egri főiskolán könyvtár szakon végző Varga Zitát, hogy szakdolgozatában az egri Gárdonyi Géza Emlékmúzeumban őrzött könyvanyagot behatóan elemezze. A szerző mindenekelőtt a nagy író személyiségét, szellemi karakterét alakító olvasmányélményeit rekonstruálja, természetesen egykorú utalásokra, vallomásokra, levelekre, visszaemlékezésekre alapozva. Sorra-rendre beszámol életrajzának művelődési-olvasási vonatkozásairól, külön az iskolaévekről és külön-külön a tanítói, újságírói és szépírói pályaszakaszról, majd jellemzi Gárdonyit, a könyvgyűjtőt (pl. összeszámlálja, milyen bejegyzéseket tett olvasmányaiba, mit emelt ki, milyen cikkeket vágott ki a lapokból stb.). Tanulmánya fő részében behatóan analizálja… (tovább)
Gárdonyi Géza könyvtára 4 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2000
Róla szól: Gárdonyi Géza
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Érdekes volt benézni Gárdonyi könyvtárába: ez is bizonyítja, hogy egy emberről mennyire árulkodnak a könyvei, olvasmányai. Ez az áttekintés G. G. életéről, olvasmányairól, műveiről kellőképpen felcsigázott, alig várom, hogy belevessem magam a könyveibe.
A fél csillag levonás a könyvben maradt apró hibák, pontatlanságok miatt van, amit nem ártott volna kijavítani a megjelentetés kapcsán.
Dicséret Zitának :)! Ezt még fősulis korában írta és nyolc hónapig kutatta Gárdonyi könyvtárát. Egészen érdekes dolgok derültek ki. Így, ezt olvasva kicsit más fénybe helyezhetjük Gárdonyi műveit. Ezt persze tessék pozitív értelemben venni :D! Gárdonyi kedvelőknek jó szívvel ajánlom, jó kis „mankó” az életmű egészének, vagy részének a jobb megértéséhez! :)
Gárdonyiról nem sokat tudok. Két regényét olvastam összesen, eddig. De hogy ennyire nem tudok róla semmit, azt nem is gondoltam volna. Micsoda sokrétű érdeklődésű író volt! Egy zárkózott, visszahúzódó, befelé forduló ember a könyvek csodás világában. Remek kis dolgozat ez Gárdonyi könyvtáráról, öröm volt olvasni.
Népszerű idézetek
Annak ellenére, hogy az írónak tekintélyes könyvtára lehetett már az egri éveit megelőző időkben is – erről tanúskodnak azok a krónikák is, amelyek bemutatják Egerbe költözésének történetét, hogy hogyan vonultak végig az egri utcákon az író könyveivel, könyvszekrényeivel megrakott szekerek – könyveinek elrendezéséről, könyvtárának berendezéséről csak az egri éveiből vannak adatok.
41. oldal
Nagyon érdekesek Gárdonyinak a témaválasztással, „témabecsléssel” kapcsolatos nézetei is. Szerinte csak az az örökszép, amit szívünkkel olvasunk. Az írónak csak olyan történeteket szabad írni, amelyeknek érzi a hősét. Így fogalmaz: „Szereted, vagy hogy valaki más szereti, vagy hogy ő szeret valakit. Az olyan figurát, akit nem aranyoz be semmiféle szeretet, csak szemléljük. Mihelyt azonban van valakije, vagy ő valakije valakinek, nekünk is valakink.”
60. oldal
Az irodalomtörténet íróinak azt felelem: legerősebben hatott rám Darwin. Harmincéves elmúltam, mikor a kezembe vettem, s nem bírtam másra gondolni hetekig, mint az ő okoskodására. Talán azért is hatott rám olyan megragadó erővel, mert a r. k. iskolában, ahol lelkemet idomították, Darwint mindig olyan hangon emlegették: mintha azt mondták volna: Dummer August. S én belekezdve a munkába, egy fenséges erejű tudással találkoztam. Elkábított, megszégyenített, fölemelt. Én nem azt olvastam ki a munkából, hogy az ember a majomtól származik, hanem azt, hogy az emberi test a természet törvényei szerint épül, és hogy a beleszállt léleknek ideiglenes hajléka.
Gondolkodásom köznapi alacsonyságából való felemelkedése ennél a munkánál kezdődött. Ez volt az ajtó-sarkvas, amelyben az ajtóm megfordult.
7. oldal
A lélek késő vénségéig fejlődik, és sok lépcsőfokon haladoz fölfelé. Épp az olvasmányaiból ítélheti meg ki-ki fejlődését.
8. oldal
A pszichológusnak azt felelem: az emberben minden könyv nyomot hagy, jegyet ver a lélekre, mint az obeliszkre a képíró. De bár külsejében tele van az obeliszk jeggyel, a márvány minőségét ez nem változtatja meg. Meggyőződésem szerint születésünkben magunkkal hozzuk a márványunkat, s nem a belénk vivődő jegyekből alakulnak.
7. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kiss Péter: A Petőfi kézirattól az elsodort forgókupoláig ·
Összehasonlítás - Keresztury Dezső: Híres magyar könyvtárak ·
Összehasonlítás - Lisztóczky László – Tóth László (szerk.): Eger régi képeslapokon ·
Összehasonlítás - Cseh Zita (szerk.): Bükki túrák ·
Összehasonlítás - Bán Péter – P. Kovács Melinda – Kozma György (szerk.): A Heves Megyei Levéltár ·
Összehasonlítás - Megyeri-Pálffi Zoltán: Az egri Törvényház ·
Összehasonlítás - Kristóf Ilona – Berecz Anita (szerk.): Eger ezer éve ·
Összehasonlítás - Molnár László (szerk.): Dobó István Gimnázium – Eger ·
Összehasonlítás - Kapor Elemér: Kisváros a felhők fölött ·
Összehasonlítás - Kleb Béla: Eger múltja a jelenben ·
Összehasonlítás