Barátom, ​Bonca (Bonca 1.) 95% 48 csillagozás

Van ebben a könyvben valami nagyon kedves és bájos, ami miatt gyakorlatilag letehetetlen. Annak ellenére is, hogy se világraszóló kalandokat, se fordulatos csavarokat nem tartalmaz. Könnyed kikapcsolódást nyújt, ugyanakkor értelmes és nagyon fontos mondanivalója is van. Szerintem ez a kiváló gyerekkönyv receptje.
Ugyanakkor bármilyen korosztálynak ajánlható, hiszen egy kis boncaságra mindenkinek szüksége van.

Erről a könyvről az anyai nagypapám jut eszembe. Gyerekkoromban minden nyarat ott töltöttünk náluk, és mikor unatkoztunk, sok mesét néztünk, amiket a nagypapám vett föl nekünk videóra. Nem is tudom, hányszor ajánlotta nekünk, hogy nézzük meg a Barátom, Boncát, de mi mindig inkább újra az Ágygömb és seprűnyelet néztük (hetente legalább egyszer minden nyáron).
Fogalmam se volt, hogy ez miről szól. A könyvtári kiárusításon megláttam, eszembe jutott a nagypapám és megvettem. Elolvastam, és mosolygok, hogy ennyi év után végre tudom, hogy ki is az a Bonca. Igaza volt a nagypapámnak, amikor ajánlotta ezt a történetet (igaz, hogy a filmet, de a könyv is őrá emlékeztet).

Nem tudok mit hebegni: ez a könyv az egyik legnagyobb Bonca-ság a világon!
http://moly.hu/idezetek/175770

Először a filmet láttam pár hete, és nem tetszett, vontatottnak éreztem. Aztán napok múlva eldöntöttem, elolvasom könyvben is.
És most azt mondom, ez a történet minden csak nem unalmas. Persze fergeteges kalandok nincsenek benne, nagy csavarok sem, mégis van benne valami ellenállhatatlan báj.
Barátság. Boncaság.
„Vannak emberek, akiknek a lelkük vak.”

Ó, a popopotánusz, a híres popopotánusz…" Még hogy nem olvastam! Csakhogy nagyon rég volt. A gyermekkor örök elégedetlenségében azokkal a túlságosan éles színekkel és harsány hangokkal, amik elnyomnak minden apróbb, alig meglátható fénypászmát, gyönge hangot; amikor az ember gyerekét nem hatja meg a kopasz fákat festő festő sóhaja, a lovakat esztergáló mesterek művészete, a vak madárszerető öregember csilingelő-harangozó szerelmetes hangzatai. Bizony mondom, újra kellene olvasni ezeket a gyönyörű gyerekkönyveket, mert csak így érthetjük meg őket teljes fenségükben, csak így hallhatjuk az összhangzatot, amivel szólnak hozzánk és érthetjük meg lelkünkhöz szóló tanulságaikat.
Feltétlenül ajánlom annak, aki még nem olvasta, olvassa el bátran, akárhány éves, és aki régen már olvasta, az olvassa újra. Megéri! Nekem nagyon tetszett!

A szívem csücskében helyezkedik el a Boncaság! :)

A kedvencem : -Vannak emberek, akiknek a lelkük vak.

Á le recherche de Bonca perdu.

Kalandos, néha sírva röhögös cukimuki mese. Hát ha rajtam múlik, sosem olvasom el, de hálistennek vannak nagyon jó barátaim, akik rávesznek erre-arra a könyvre… Fölolvasni, illusztrálni a különböző személyeket külön élmény volt :P

Nagyon fontos ráérezni, miben is áll a boncaság. És megtalálni, akivel szabadon boncáskodhatsz. Örökzöld kedvenc.

Az első rész inkább csak 4 csillag, a második viszont 5, úgyhogy kiegyeztem egy 4,5-tel. Az első részben nehezen hangolódtam rá arra a fantázia világra, amibe a gyerekek képesek belevarázsolni magukat (valószínűleg anno nekem is sikerült, csak már elfelejtettem, hogy hogyan kell). Egy kisiskolásnak biztosan egyből tetszene az első rész id, lehet az még jobban, mint a második. A második rész nagyon szuper érzékenyítésre minden mai modern flanc nélkül. A gyerekek nyelvén, teljesen érthetően beszél a komoly témákról anélkül, hogy kizökkentené a történet könnyedségét a helyéről. Ráadásul remekül megmutatja, hogy mennyire jól feldolgozzák a gyerekek a maguk nyelvén, a saját érettségük szintjén a felnőtt világ eseményeit. Jó, jó, kicsit idilli a regény, de attól még tényleg jó könyv.

új kedvenc íróm van, alighanem. azon veszem észre magam, hogy csak gyűlnek, gyűlnek a kedvenc- és kívánságlistás könyveim Varga Katalintól… ez is ilyen. szerencsére van sajátom, de mostantól kedvencem is. igényesen megírt, humoros történet, szerethető figurákkal. na EZ AZ, amikor nem kell valakinek egy hordó vér hozzá, hogy valami egészen igazit írjon…