Amit ​végleg kitörölnél (Váltságdíj nélkül 2.) 32 csillagozás

Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

A Váltságdíj nélkül című kötetből már jól ismert négy fiatal, Doma, Max, Zoli és Zsófi élete egy nap fenekestül felfordul. Zolit összeverve találják a lakásán. A brókerbotrány károsultjaitól tíz napot kap, hogy előteremtsen száztízmilliót. Zoli és Max elindul, hogy felkutassa Zoli apját. Zsófi nyomtalanul felszívódik, Doma a lány keresésére indul. Hová tűnt Zsófi, és hol bujkál Zoli apja? Vajon sikerül a fiúknak mindenkit megtalálni? És honnan lesz nekik száztízmilliójuk?!

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magasfeszültség könyvek Kolibri

>!
Kolibri, Budapest, 2016
476 oldal · ISBN: 9786155541889

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Doma · Max · Zoli


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

AniTiger P>!
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

A Zoli – Max páros nálam abszolúte mindent vitt! Két ennyire össze nem illő és mégis szórakoztató srácról rég olvastam. Plusz örülök, hogy többet kaptam Maxból, mint azt első részben – továbbra is kicsit erőltetettnek érzem a stílusát, mégis odáig vagyok ezért a bolondért. :))

Kalandos, nyomozós, utazós, humoros ifjúsági regény, akárcsak az első része, bár hozzátenném, hogy ez a rész nekem sokkal jobban bejött. Kevésbé lendületes, többet „molyolnak” benne, de tetszett, hogy egy picit mélyebb-komolyabb hangvételű volt. (Tuti, hogy az is hozzátett a sztorihoz, hogy már kötődtem a srácokhoz az első rész miatt.)

Ugye lesz folytatás?

Bővebben:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2017/07/varga-bali…

>!
Kolibri, Budapest, 2016
476 oldal · ISBN: 9786155541889
Gelso>!
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

Nem gondoltam volna, hogy egyes/több/sok/ennyire sok gyereknek gondja van a szüleivel…
Nagyon elkeserített ez a helyzet…
Remélem, nem ez a Magyar Valóság! Mert akkor tényleg gáz van.
Elképesztő, hogy ezeknek a gyerekeknek hányszor kellett fiatalkoruk ellenére helytállniuk, talpraesettnek bizonyulniuk, megoldást találniuk, vagy pusztán túlélniük!
Ebben az életkorban, 16-17 évesen, nem ez lenne a feladatuk: egy lelkibeteg anyáról gondoskodni, miközben helyt kell állni és bizonyítani az edzéseken meg a suliban? Vagy beteg, anyagi problémákkal küszködő, kilakoltatott édesapáról gondoskodni, főzni még a család többi tagjának? Vagy inkább láthatatlannak bizonyulni, mint mindennapos kamaszökörségekkel tetézni a szülők testvére egészségügyi állapota és betegsége miatti gondjait? Vagy tehetségét és pénzügyi ismereteit édesapja megmentésére és hazahozatalára összpontosítani?
Nem találtam a helyemet a regényben; nagyon remélem, hogy nem kényszerülnek az én gyerekeim hasonló feladatok, problémák és kihívások teljesítésére. Mindenesetre dicséretes a helytállásuk, az összetartásuk, egymásról való gondoskodásuk, odafigyelésük, talpraesettségük, lelki erősségük, kitartásuk stb. Én nem tudom, mikor adtam volna fel…
A szereplőket szimpatikusnak és kitartó-nemadomfel-jellemüket követendőnek és példaértékűnek találtam. Én, azt hiszem, sokszor elveszettnek, kétségbeesettnek, ijedtnek éreztem volna magam megoldáskeresés, vagy küldetésteljesítés közben.
Végig gondolkoztam, hogy kit is választhatnék kedvenc szereplőnek? Nem volt könnyű a választás…végül magam is meglepődtem, hogy a végig idétlen kamaszhóbortjairól, hülyeségeiről, ökörködéseiről híres, sokszor kissé lúzer Maxra esett a választásom. Példaértékű, ahogyan mellette áll a barátainak, segítőkészsége, és a szándék, hogy ne okozzon még ő is gondot az amúgy is gondokkal teli szüleinek…
Természetesen a többi szereplőit is kedveltem valamiért, Zolit önálló élni-képességéért. El nem tudom képzelni, hogy ilyen egyedüliként önállóan fenn tudjam tartani magamat, és emellett tanuljak, saját felelősségre tőzsdézzek, és nem mellesleg támadók elől menekülve mentsem apámat?
Domi kötelességtudó alakját sem felejtem el egyhamar. Ahogyan szó nélkül, pusztán anyja iránti szeretetből tőle telhetően megkísérelte megoldani anyjához kapcsolódó problémákat, és emellett töredelmesen járt úszóedzésekre, vásárolt, látta el magát (és anyját) kajával, egyszerűbb ételeket is megfőzve.
Zsófi talán a legkeményebb és legerősebb köztük: elfogadván mostani helyzetét próbálja meg lelkileg túltenni magát azért, mert ártott egy testvérének, majd segíteni édesapját a gyógyulásban, amellett pedig egy felnőtt háziasszony-módjára gondoskodik a többi testvéréről, és segíti odaadóan a barátait.
A könyvben szereplő főhősök számomra még elképzelhetőek, de a köréjük font kalandok már kevésbé.
Végig vacilláltam a 4 vagy 5 csillag közt, és hogy a zsűripontot megadjam-e vagy sem?
Talán az utolsó 100 oldal segített dönteni – rajtam nem fog múlni a könyv döntős-listára kerülése.
A hezitálásomat a csillagok ill. a 0 vagy 1 között végül a nyomozó házaspárnak köszönhetően fejeztem be és lett végleges a döntésem. Tibi bá' és Saci néni igazi embertündérek, miattuk is érdemes volt elolvasni ezt a könyvet…

@meseanyu Merítés-díj / ifjúsági irodalom (2016) kihívásához.

GytAnett>!
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

Nagyjából ezer éve olvastam az első részt és igazából abból sem emlékszem már sok mindenre. Az elmúlt majdnem 3 évben párszáz könyvön átrágtam magam. Arra emlékeztem, hogy az író stílusa hihetetlenül tetszett, meg hogy izgalmas volt a könyv, így összességében bejövős volt.
Emiatt valójában újra kellett ismerkednem a szereplőkkel, mert belőlük tényleg nem sok maradt meg. Ez a rész tényleg lassabb volt, de itt azért már rendesen kellett nyomozgatni is, nem is bírtam volna elképzelni ennél pörgősebbnek.
A borítóból már lehet következtetni arra, hogy a négyes csapatunk lényegében ketté válik. Ezt sajnáltam, mert szerettem azokat a jeleneteket, amikor mindannyian ott voltak. Furcsa társaság ők, akik alap esetben szerintem soha nem keresték volna egymás társaságát, de a szükség törvényt bont. :)
Max és Zoli párosa nagyon furcsa. :D Abszolút nem illene össze. Zoli nekem sokkal szimpatikusabb, bár egyáltalán nem úgy viselkedik mint egy 17 éves, szegénynek túl hamar kellett felnőnie. spoiler Max viszont meg a túl laza kamasz. Ő sokszor idegesített a maga hedonista életmódjával, de nem tudom, mit várok? Igazából ő testesíti meg a mai kamaszokat. Azt hiszem. Azért remélem, hogy nem teljesen. :D
Doma és Zsófi most igazából csak úgy voltak számomra. Jó volt az ő száluk is, mert mindig érdekelt, hogy mi van velük, nem akartam átlapozni soha, de különösebb nyomot nem hagytak bennem. Domában viszont idegesített, hogy a saját szakállára dolgozott, és nem kért segítséget. Pedig sokkal egyszerűbb lett volna a dolga.
A történet maga izgalmas volt, több helyszínen játszódott, több szálon futott. Ezeregy problémával szembesültek, de bátran szembenéztek mindennel. Mondjuk nem sok választásuk volt. :) A végére szerencsére minden összeállt. Eléggé valóságszagúnak tűnt a történet, lehet, hogy az írónak csak egy kicsit ki kellett néznie az ablakon az alapötletért. :)
Hihetetlen, hogy mindegyikük családjában hatalmas gondok vannak. Nagyon remélem, hogy a valóságban nem ez az arány. Bár, elég, ha csak a saját környezetemben szétnézek, mindenhol van kisebb-nagyobb probléma. Szörnyű ezzel szembesülni egy ifjúsági, szórakoztató regényben.

akire>!
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

Patrick Ness „Kés a Zajban” című könyvéről írt értékelésemet kell idemásolnom, mert az érzés hasonló volt (Ness javára a kivitelezést illetően, de azért Varga Bálint is mindent megtett a tizenévesek figyelmének lekötésére – szerintem sikeresen): 'A Chaos Walking cím nem teljesen fedi a sorozatot – a káosz nem hiányzik, viszont séta helyett eszeveszett rohanást kapunk. Talán azért, mert az író az akciódús gyerekfilmeken felnőtt nemzedéknek szánta, mintha csak 500 oldalnyi csúcspontot élnénk meg felkészülés és megpihenés nélkül. Nehéz volt olvasnom a könyvet, mert fülsiketítő ordításnak tűnt, viszont a ZAJ könyvbeli világot uraló képi és szövegromlásbeli megjelenítése lenyűgözött. Talán tényleg lesznek olyanok, akiknek a kakofónián vezet az útjuk a belső csendhez – ők már a mai tinédzserek lennének?"

Hintafa>!
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

Miután elolvastuk az első kötetet, nyilvánvaló volt, hogy a másodikat is KELL. És milyen jól tettem. (Bár nem a nyaralás idejére kellett volna, mert a nyaralótársak időnként zúgolódtak, amiért már megint elvonultam egy könyvvel. Muszáj volt, na.)
Nagyon izgalmas, fordulatos, érdekes és jól felépített a történet. Kifejezetten tetszett a nyelvezete, ami nem akar nagyon fiatalos lenni, mégis az utolsó pontig el tudom képezlni, hogy egy kamasz így beszél. (És nem azért, mert tele van trágáságokkal. Sőt!!)
Ahogy a YA, ifjúsági könyvektől megszoktuk a szereplők itt is kénytelenek leválni a szülők világától és egyedül intézni az életüket. Persze az egész kalandnak -ahogy kell- megnyugtató a kicsengése, miközben az izgalom a legvégéig kitart, tele meglepetésekkel. A végső fordulatra pedig igazán nem számítottam. Nagyon jófajta kamaszkrimi, de nem csak kamaszoknak.

Beatrice8>!
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

Jéé az előző részt nem is értékeltem. Hát nem most olvastam azt, az biztos. Ez mindenesetre kevésbé tetszett.
A stílus bár könnyed nem nyert meg.
A szereplők és az öszes szituáció egyszerűen életszerűtlen.
Gyorsan lehet olvasni az igaz.
A történet érdekes, van hogy izgalmas is.
A szereplők néha szimpatikusak. Csak épp mindegyiknek gáz a helyzete.
Van benne pár jó poén, vicces párbeszéd, ezek feldobják a könyvet.
Összességében életszerűtlen, néha izgalmas/érdekes, de nem nagy szám. Ha folytatódna én már nem olvasnám tovább.

u_san>!
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

Ez a rész is hasonló volt az előzőhöz. A stílust még mindig csípem. Tibi bá egy Isten. Most már végre van Max is, és a srácokról is többet megtudunk. Ami valljuk be igazán nem ártott. A nyomozási szál és a srácok közötti konfliktusok is jól működtek. Tetszett a Londoni és magyarországi párhuzamos történetvezetés is. Egyetlen problémám volt. Szerintem kicsit hosszúra lett ez nyújtva. Most valahogy nem kapott el annyira a történet. Kicsit le-leült. De ettől függetlenül csak ajánlani tudom. És várom már a következő kötetet.

petrozy>!
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

Tetszett, hogy ismét pörgős és eseménydús történetet kaptunk. Tetszett, hogy nem kísértett az előző rész, és az események nem ismétlődtek minduntalan. Bár volt bennem némi óvatosság, hogy unalomba fordul a történet, de szerencsére az írónak volt bőven mondanivalója, nem fogyott ki az eredeti ötletekből. Szóval, nekem bejött ez a stílus.

zakkant>!
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

Újra hozta Varga Bálint a Váltságdíj nélkül színvonalát, és ezt örömmel vettem. Ha lehet azt mondani, akkor a figurái most még felnőttebbek voltak, még emberibbek, és még többet kapunk mindegyikük sorsából. Az Amit végleg kitörölnél című részből nekem Zsófi volt a kedvencem, és Doma, valahogy ők most jobban kiteljesedtek, mint az első részben, vagy hangsúlyosabb szerepeket kaptak itt.

A helyszínek és a hangulat (gondolok itt a Sohó beli rock koncertre, vagy a budapesti sétákra) most is kitűnő volt, ráadásul a történet kellőképpen izgalmas volt ezek mellett. A könyv mostani „főgonosza” annyira nem volt félelmetes, ráadásul én gyorsan összeraktam a képet, ami ezzel kapcsolatos, de azért maradtak meglepetések szerencsére olvasás közben, főleg a londoni részek okoztak nagy „Aha” – pillanatokat.

Ha szerettétek az első részt, akkora második is kötelező lesz! Varga Bálint figyelemmel tudja tartani az olvasót, nem tesz világrengető dolgokat, de hangulatot teremt és a története tényleg mai, tényleg olyan mintha a szomszédunk kamasz gyerekeiről szólna. Mert miért is ne? Ok, a sikkasztásos ügyekbe ritkán keverednek kamaszok, de én ezt elnézem a történet kedvéért :)

Bővebben itt: http://www.zakkantolvas.hu/2016/06/varga-balint-amit-ve…

jeges_varga>!
Varga Bálint: Amit végleg kitörölnél

Kortárs ifjúsági krimit az iskolapadokba!

Hogyan lépjünk bele kétszer ugyanabba a folyóba? – akár ez is lehetne a mottója Varga Bálint folytatásos ifjúsági detektívregényének. Az Amit végleg kitörölnél főszereplői ugyanis alig fél évvel a Váltságdíj nélkül túl izgalmasra sikeredett nyári szünideje után már megint (naná, hogy a téli vakáció alatt) hatalmas slamasztikában találják magukat.
Az ilyen lányokra és fiúkra mondják, természetesen csak a hátuk mögött összesúgva, hogy ezek aztán igazán balhés tagok. Pedig ők nem akarják a bajt, most is éppen a karácsonyt készülnek megünnepelni. De ugyan kinek van erre ideje, amikor ismeretlenek újra csak jól belekavarnak a nyugodt mindennapokba.

Varga Bálint nem változtat bevált eszköztárán, az előző regényhez hasonlóan fejest ugrik az eseményekbe. A nyitókép most nem a dohos pince mélye, hanem a kissé zárkózott brókercsemete, Zoli idegen kezek által feldúlt lakása. A fiút alaposan összeverve találják meg társai, az elkövetők pedig egy rakás pénzt követelnek tőle, amit állítólag a fiú apja csalt el az önbíráskodóktól. Domának és Maxnak semmi kedve belekeveredni egy újabb őrült történetbe, Zsófi meg éppen Zoli bűvköréből szeretne valahogy kikerülni. De fene se tudja, hogyan is áll ez a szerelem dolog a gimis lányok és fiúk között.

Ezek négyen folyamatosan egymással civakodnak, de a látszat ellenére nagyon bírják egymást, bár sosem vallanák be. Tehát barátjuk segítségére sietnek, úgy sincs más dolguk karácsonykor. Meg egyébként is, igen ismert a jelmondat A három testőrből: „Egy mindenkiért, és mindenki egyért.” Abban azért nem vagyok biztos, hogy bármelyikük is a kezébe vette Dumas regényét, de a lényegre mindig ösztönösen ráéreznek.

Varga regénysorozatának második kötetében is az információk elhallgatásával fokozza a feszültséget. Az olvasó ezúttal sem jut lépéselőnybe a szereplőkhöz képest. Sokkal kevesebb most a nyílt akció, több viszont a nyomozás, a kutató háttérmunka. Közben Varga többet foglalkozik a szereplők közötti viszonyok kibontásával, részletesebben rajzolja meg az egyes karaktereket. A rossz fiúkkal gyakorlatilag a könyv legvégéig nem is találkozunk, de a regény dinamikája jól működik: a látszólag lassan hömpölygő események nagyon olvastatják magukat.

Kérdezhetnénk persze, mi az érdekes abban, hogy Varga gyakorlatilag önmagát ismétli. Erre csak annyit tudok felelni, hogy a Halálos fegyver (1., 2., 3., 4.) szériájában is folyton ugyanazt a csontot rágják az alkotók, Richard Donner filmjeit mégis szórakoztatónak találjuk. Újra meg újra látni akarjuk, hogyan számol le az őrült detektívpáros, Murdoch és Riggs a rossz fiúkkal, és ugyanúgy vagyunk kíváncsiak Varga hőseinek újabb kalandjaira is.

A Kolibri Kiadó Magasfeszültség sorozatának emblémáját viseli a könyv, hiszen ebben is szép számmal akadnak beleépített aktualitások. A közelmúltból ismerősek a brókerbotrány részletei, s még ennél is húsba vágóbb, amikor egy gimnazista egyedül kényszerül gondozni beteg apját. De egy osztályfőnöki óra keretében beszélhetnénk arról is, milyen az, amikor valakinek gyerekként kell küzdenie mindennap, hogy a család minden tagja meleg ételt ehessen. És vajon mit tegyünk, ha szembesülünk édesanyánk alkoholizmusával, vagy ha szerető szülői hátország nélkül kell egy nagyvárosban felnőnünk. Zoli egyébként – a fülszöveg sem titkolja – nyomasztó „apai örökséget” kap: hatalmas tartozást. Ez pedig mélyebbre nyúló kérdéshez vezet el: nekünk kell-e megfizetni felmenőink bűneiért.

Az Amit végleg kitörölnél nagy adag vagányságot meg humort kínál. És persze van szerelem, ami tizenéves kortól kezdve egyre fontosabbá válik mindkét nem számára, még ha erről nem is szeretnek beszélni. Varga Bálint – ahogy korábban is – nagyon ügyesen keveri az akciófilmek, a krimik és a kalandregények műfaji elemeit, csak a hangsúlyok ezúttal máshova esnek. Ha a Váltságdíj nélkül hasonlítható volt Guy Ritchie és Quentin Tarantino filmjeihez, akkor az újabb opusz inkább Soderbergh Ocean’s trilógiájának agyalósabb, pimaszabb hangulatát idézi.

Varga regényei – csak ismételni tudom –, ha nem is illenek bele az alaptanterv kereteibe, mégis mozgalmat indítanék, hogy minél több fiatal megismerhesse őket. Problémás élethelyzetekben lévő főhősei fontos gondolatokat indíthatnak el a fiatal olvasókban – akár olyan témákban is, amelyekről nem szívesen beszélnének mások előtt. Közvetlen, fiatalos, mégis cseppet sem igénytelen nyelvezete kellemesen olvastatja magát, amivel rögtön leelőzi az olyan kötelező olvasmányokat, mint például az Odüsszeia vagy az Iliász. Tudom én, fontos megismerni az ókori vagy a középkori irodalom legkiemelkedőbb alkotásait, de valljuk be őszintén, a 21. századi embergyerek nem a több száz évvel ezelőtti művek révén fogja megszeretni az olvasást. Talán nem túlzás ezért azt állítani, hogy Shakespeare-hez vezethet az út Vargán keresztül is.


Népszerű idézetek

AniTiger P>!

[…] egy fiatal nő előtt csokitorta maradványai hevertek, és ez olyan jellemhiba volt, amelyet Doma nem tartott megbocsáthatónak. A csokoládétorta tudvalevőleg az ismert univerzum egyik legfontosabb alkotóeleme, a nyugati civilizáció egyik alappillére, és ha az ember ilyet rendel, akkor nem lehet oka arra, hogy pár falatkát otthagyjon belőle. Talán nem szerette a tortát? Akkor minek rendelte? Nem fért volna már belé? Az a pár falat? Csokitortából?

426. oldal, Harminckilenc

Kapcsolódó szócikkek: csokitorta
Szelén>!

Zoli szerette volna tagadni, de nem bírta: ő is kellőképpen fel volt villanyozva az emeletes busztól, pedig eszének józanabbik felével tudta, hogy ez csak egy busz, aminek van egy emelete, nincs ebben semmi különleges. Mert ha lenne még mondjuk három emelete, mint Az azkabani fogolyban, az igen. De ez csak egy busz, és…

143. oldal

AniTiger P>!

    – Te, az én apám sem a Ferenc pápa, de hozzá képest a tiéd egy részeges, hazug, dagadt, pedofil vidéki pap – jegyezte meg Max.

96. oldal, Nyolc

AniTiger P>!

    Aha, gondolta Max. Fénylő lovag fénylő páncélban, aki önzetlenül siet a várbörtönben ragadt hercegkisasszony megsegítésére, és cserébe semmit sem kér, egy kicsinyke pillantást, egy halovány csókocskát sem. Aha, mert ja és mert persze.

126. oldal, Tizenegy

Szelén>!

A motor zaja egészen más volt, mint a BKV buszoké: mintha nagy elektromotor hajtotta volna a kétfedelűt, nem dohogott, nem kerregett, nem akart lefulladni, és sebességváltáskor sem adott olyan hangot, hogy számolni lehetett a bedarált fogaskerekek számát.

144. oldal

Könyveslány P>!

Saci néni nem egy konyhatündér, nem egy Mautner Zsófi, sőt nem is egy street food artist, de a hagyományos ételeket nagyon jól főzi.

AniTiger P>!

– Figyuzzál, azt te hallottad, hogy akik eltűnnek, azok legalább az egyik nevüket megtartják, de legalábbis a monogramjukat?
    – Ja – felelte Zoli.
    – Mi a faterod neve?
    – Zoltán.
    – Gondolom, sokat tököltek az anyáddal a neveden. Hosszú, álmatlan éjszakák, meg minden.
    – Hahaha.
    – És mi a hobbija?
    – Miért?
    – Azért, ragasszalak a falhoz – felelte bosszúsan Max –, mert amit csinálsz, az semmire nem vezet. Régi családi haverokat meg rokonokat túrni, megnézni az ismerőseiteket, meg hogy mit csináltak meg kivel meg mikor, tudod, szerintem így soha az életben nem találjuk meg az apádat.

58. oldal, Hat

AniTiger P>!

    – Én mindig egy ilyet akartam! – rikkantott fel Max, Zoli pedig fülig pirult. Egy piacszerű utcában jártak, ahol a mangótól a sálig, a mézes diótól a füstölt kacsáig mindent lehetett kapni, többek közt egy határozottan ötletes és szellemes, kifinomult és egyedi ízléssel elkészített baseballsapkát, amelyiknek a közepéből egy műpénisz meredt az égre.
    – Ki is lehet venni belőle – rikoltotta Max, azzal kivette a műpéniszt. – És úgy is a fejemre lehet csatolni. – És a fejére csatolta. A hülye kalapot meg a zsebébe gyűrte.

225. oldal, Huszonegy

Kapcsolódó szócikkek: Max · Zoli
Szelén>!

Az edzéseken megtanulta. Amikor nyolc kilométert kell leúszni egyben, akkor az ember a harmadiknál unja, az ötödiknél utálja, a hatodiknál már csak küzd, akár az egér a macska szájában, a hetediknél pedig megfogadja, hogy soha többé be nem teszi a lábát nemhogy uszodába, de vízbe sem. Na, ekkor kell belehúzni.

323. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Doma
edina_kádár>!

Neki van a legtöbb vesztenivalója, mert akár Zsofi Budán elcseszi, akár mi itt elcsesszük, akkor Zoli akkorát fog taknyolni, hogy az állával szántja fel az élet betonjárdáját.

428. oldal, 39. fejezet, (Kolibri 2016)


Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: Nász és téboly
R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa
Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok
Szabó Tünde: Rácsok
Berg Judit: Az őrzők
Csóti Lili: Hetedvérig
Böszörményi Gyula: Monyákos Tuba a Lidérc Árvák Fészkében
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István: A körző titka
Mészöly Ágnes: Várkony és a könyvtár réme
Wéber Anikó: Az osztály vesztese