!

Zenga zének 172 csillagozás

Vámos Miklós: Zenga zének Vámos Miklós: Zenga zének Vámos Miklós: Zenga zének Vámos Miklós: Zenga zének Vámos Miklós: Zenga zének

1955–56-ban egy túlérzékeny, koravén kisfiú olyan családban él, ahol a nagypapa magánvállalkozó; az apa néhány éve Rajk László beosztottjaként dolgozott, a per óta betanított munkás – marós… A kisfiút az asszonyok hittanra járatják, amit természetesen titkolnia kéne, de nem világos, ki előtt, és miért, ráadásul az agyában hamarosan összeolvadnak a katolikus imádságok és parancsolatok szövegei az óvodában elsajátított versekkel. Sztálin és Krisztus alakja egyforma hitellel magasodik fölé… Lassanként megszületnek a kérdések. Miért katolikus hittant tanítanak neki, amikor zsidó vallásban született? Miért oly tehetetlen az Isten, ha mindenható? A szorongó, végképp elbizonytalanodó kisfiú szeme előtt lejátszódik 1956 ősze, szemtanúja a Sztálin-szobor ledöntésének, látja a fegyvereseket és a család pánikját, a családtagok szembefordulását, apja meghasonlottságát…
(Ács Margit, 1983)

Eredeti megjelenés éve: 1983

Hirdetés

Kedvencnek jelölte 30

Most olvassa 8

Várólistán 35

Kívánságlistán 13

Elcserélné vagy eladná

>!
2.000 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
trixi94 könyve
>!
1.000 Ft ★★★★☆ Eladó
Zsuzsi74 könyve
>!
1.200 Ft ★★★★★ Eladó
moringa könyve Megjegyzés
>!
1.000 Ft ★★★★★ Eladó
orgona88 könyve
>!
1.500 Ft Eladó Elcserélhető
Kockacukor1985 könyve
>!
Elcserélhető
Czkitty könyve
>!
600 Ft ★★★★☆ Eladó Elcserélhető
Dalmata66 könyve

Kiemelt értékelések

+
>!
eme MP
Vámos Miklós: Zenga zének

Haa zember valamit nemért, éskérdez, akkor… ak korújabb dolgok jönnekelő, és soseleheta végérejárni

Ismét egy imádnivaló kiskrapek, aki úgy levett a lábamról, hogy seláttamsehallottam, csak olvastam és olvastam, és mosolyogtam, és nevettem, és elnémultam, és csak dadogtam összeszorult szívvel. Öcsivel együtt kezdtem járni a zAngelika nővérhez meg a zateista szakkörbe meg mindenhová. És kérdeztem, és tanácstalanul álldogáltam és agyaltam és szorongtam, hogy micsinájjak, mert már én sem tudtam, hogy a zIsten vagya végtelen űr. Zűr. Hogy ne beszéljek arról, ami azután jött. Ami a szocializmusban nincsis. Devan. Forradalom vagy nemforradalom. Kárbolygatni, úgyse mondjákmeg rendesen. Vagy mia franc lesz a Sztalin (Sztálin?) szobor helyén? 48-as emlékmű vagy templom? Hát nemmindegy? Semmi nemérvényes. Pedig a zÖcsi előtta zÉlet.

Hátjóóóvanna megpróbálok picit elszakadni Öcsitől. Nem könnyű, nagyon a szívembe zártam. Mindig is szerettem a gyerekszemen és- tudaton át tükröződő történeteket minden lehetséges buktatójuk ellenére. Öcsi sikeresen vette az akadályokat, érdekes volt az ő szemével látni a dolgokat, még akkor is, ha néha túl okos buksija mögött felsejlett a történetet építgető elbeszélő. A szilárd világnézeti bázis elsajátításának viszonylag korai, de annál keményebb magyarországi éveiről keveset olvastam, nem sokat tudtam – sokáig hallgatni kellett róla, mint Öcsinek a zAngélikáról, később meg valahogy soha nem mélyültem el benne, annak ellenére, hogy mindig is érdekelt. Most felvillant pár kép, kirajzolódott a semminemérvényes világa, a felnőtteké is, nem csak a gyerekkorát végérvényesen levetkőző Öcsié. Felelevenedett valami saját gyerekkorom hangulatából is, pár dallam, egyenruhák kék-fehérje, nyakkendők pirosa, zászlók és ünnepek kötelező vidámsága…
És újabb és újabb dolgok jönnek (ismét) elő. A háromnegyedhét évesek és háromnegyedzsidók kérdése, a simazsidó és simarendőr kérdése. Meg persze a simaemberé. Hogyvane? Vagy mégsincs.

2 hozzászólás
+
>!
olvasóbarát MP
Vámos Miklós: Zenga zének

Olvasmányos kordokumentum, szeretem az olyan könyveket, ahol egy szereplő szemszögéből láttatja a szerző a történéseket, különösen izgalmas, ha az a szereplő egy gyerek. Más a nézőpontja, „őszintébb” ezért az események elmesélése is más színezetet kap. 1955-56 nem csak egy kisgyerek számára volt nehéz, érthetetlen és felfoghatatlan, a felnőttek szintén nem tudták a kérdésekre a megfelelő válaszokat, és még amire úgy gondolták, hogy tudják azt is titkolni igyekeztek a hatéves előtt.
Szeretem Vámos Miklós írásait, sok kötetét olvastam, ez a kötet jól illeszkedik az életművéhez. A hátlapon olvasható a megjegyzése, hogy a korábbi kiadásból „művészeten kívüli szempontok” miatt kényszerűen törölt szövegrészek ebben a kiadásban már olvashatóak.
Nekem ez a mondat tetszett legjobban: „… a lakás tetőtlen marad, ő pedig otthontalan, örökre kiűzetve a rend és tisztaság birodalmából. ”
Öcsivel együtt ettől féltem én is, hogy már sosem lesz akkora nyugalom sem, mint amekkora a tetőcsere előtt volt.

+
>!
narziss
Vámos Miklós: Zenga zének

Öcsi is csak egy van. Belémhadarta magát rendesen ez a szeretnivalóan okos, természetesen rosszcsont és kíváncsi fiúcska, én meg egészen beléhabarodtam abba, ahogyan kérdez, kutat, szemlél, gondolkodik. Vámos Miklós visszaröpített a saját kislánykoromba, és noha jó harminc évvel később gyerekeskedtem, mint ez a kissrác, nagy örömömre mégis vannak / voltak közös élményeink: a zistenmostakkorvanvagynincse, a május elsejei felvonulások; a sulis ideológiai nevelés (értsd: kisdobosság), amely egészen jól megfért a templomi hittanórákkal. Igaz, nálunk már nem a zének zengett, hanem a tornaünnepélyen kinyílott a pitypang, zöldülnek a fák, sárgarigó rikkant, újraaa itt a nyár … – ezt harsogta a hangosbemondó, míg mi, a piros, fehér, zöld krepp papírból készült szoknyácskákba öltöztetett kislányok hullahoppkarikát pörgettünk és színes szalagot lobogtattunk, élvezve a közfigyelmet, a szereplés mámorát.
Köszönet az írónak a nosztalgiá(m)ért és az ellenállhatatlan humorért, amellyel Öcsi csetléseit-botlásait, felismeréseit, kapcsolatait láttatja az elbeszélő. Fenemód jól szórakoztam.
Aztán a regény utolsó harmadában, az ’56-os őszben földrehuppantam, addigi mámoros napsugárjókedvembe szomorúbb árnyalatok vegyültek. Valami keserű a kétszerkettő józanságából. Mégis ezáltal és a gyermeksége tét nélküli ártatlanságát valahogyan maga mögött hagyó Öcsi képével együtt lett számomra igazán jó, igazán hiteles és emlékezetes könyvvé a Zenga zének.
Belül tovább zeng: hol hetykén, vidoran, vidáman; hol tétován, meg-megakadva, mélabús komolysággal.

2 hozzászólás
+
>!
Baba082
Vámos Miklós: Zenga zének

Énbevallom sírtam, és gyorsan dobogott aszívem, és féltem, és zavart azaj, és zavarba hoztak a „felnőttek”, és nevettem is, és nem akartam elhinni, hogy basz, mer' az nem úgy van, mer' a Miatyánk, és mer' míg olvastam Öcsi voltam.
Aztán olvasás közben néha Andi lettem, és nagyon szerettem volna elmondani mindent Öcsinek, azaz Jeremiásnak, de semmiképp nem kicsimnek, mert az degraizé…degrard…áhh, nem tetszik neki!
Visszavonhatatlanul megszerettem Öcsit, ezt az okos, és megzavart kisfiút. Sajnáltam és büszke is voltam rá, amiért ilyen bátor.
Eszembe juttatta Nagyim történeteit, míg a pincébe kuksoltak és féltek. Apukám csak 2 évvel volt idősebb Öcsinél. És az elbeszélések szerint neki is a kenyér hiányzott a legjobban.
Rossz korban született. Bár azon gondolkodom van-e jó kor?! Kicsit összevetettem a mai helyzettel, vagy belegondoltam, hogy ha sokkal régebben egy gyereket szóhoz engednének, vajon milyen történetet mesélne. Szerintem ugyanilyet. A felnőttek hazudnak, mert nekik is hazudnak. Semmi nem biztos, és mindegyik esetben mégis bizonyítható minden, na meg az ellenkezője is. Mondjuk nem mindig lőttek….de talán nem a lövés a legrosszabb. Talán az őszintétlenség a lehető legrosszabb, és az, hogy a felnőttek makacsul hajtogatnak különböző ideológiákat, világszemléleteket, miközben ők sem biztosak a dolgaikban, ezért inkább egy idő után nem is hisznek semmibe, és nem is tudnak semmit.
Az biztos, hogy gyerekkel őszintének kell lenni, hogy nem szabad megbüntetni azért, mert locsog, hisz a gyerekek világa még tiszta és egyszerű, nem sunyiznak annyit, mint a felnőttek.Csak a felnőtt lát mindenbe rosszat, a gyerek elfogad. Egy darabig…aztán megakad a szó bennük is.
K-kö-köszönöm V-Vámos Mik-miklósnak, h-hogy me-megismerhettem a Zöcsit!

+
>!
csend_zenésze
Vámos Miklós: Zenga zének

Hátjóóóvanna, tud ez a Vámosbácsi írni, olyan magával ragadósan, sok kérdéssel a világ nagy dolgairól, mint a zisten vagy a Rákosipajtás vagy a basz szó, satöbbi. Szóval ilyen lehetett gyereknek lenni az ötvenes években.

7 hozzászólás
+
>!
Ciccnyog P
Vámos Miklós: Zenga zének

Nihtfórdémkind, tipikus, bosszantó. Ahogy az is, hogy régensemtudták a zemberek, mik a zigazi értékek, vagyis, inkább már akkoris voltak olyanemberek, helyek, intézmények, történések, amik miattnehé zvolt embernek maradni, és úgy élni, ahogymin digiskellett volna a zemberiségnek, desajnossosemjöttössze. És mégcsak nemi shibáztathatjuk magunkat miatta, mert gondtalanulélve nem gondoljuk, hogy mi magunkis majd olyanok leszünk, minta zősök. Mindannyian egy kicsit fölnőttekvagyunk, emlékszünk ugyan, milyenigaz ságtalanokvoltak velünk, demiis ugyanígy viselkedünk felnőve a gyerekekkel. Senki nemfog segíteni, nekünk kell magunknak megküzdenia zért, hogy megmarad junkgyermeknek, hogyaztán kibírhassuka zéletet. Ami lehetne jobbis, ha valahol régen, valaki(k) nem rontottákvolna el. Vagy elég azis, ha hiszünk rendületlenül magunkban ésegymásban, ésnemhagyelbennünketaremény, és a tudat, hogy minden csakannyi rarossz, amennyire mi hagyjuk, hogy az legyen, illetve olyan lesza zéletünk, amilyennémimagunk tesszük. Vagy valami ilyesmi, hátjóóóvanna, zenga zének a fejemben, nehezen gondolkodom.

+
>!
robinson P
Vámos Miklós: Zenga zének

„ Hátjóóóvanna..” Egy olyan kor,amikor a felnőttek sem tudták,mit ,merre,hogyan tegyenek,merjenek..egy kíváncsi,érdeklődő kisfiú a felnőttek zavaros világában,kicsit magányosan,őszinte gyermeki kíváncsisággal…próbálja megérteni a világot.mind ez az 1956-os évben„,amikor minden zavaros. mindenki másképp viszonyul egy történethez.aki a nyolcvanas-kilencvenes években szocializálódott,és Harry Potter történetén nőtt fel,ma vámpírok,vérfarkasok tartják izgalomban ennél komolyabb,eredetibb történetet nem igen olvashatna. ez maga az élet.volt,szerencsére.
Magával ragadó,érdekes,szomorkás-vidám a maga gyermeki bájával.Nagyon jó. én is emlékszem ,milyen is volt,amikor „zenga zének”.

1 hozzászólás
+
>!
Boglárka_Madar
Vámos Miklós: Zenga zének

Hú, hát ez nagyon tetszett. Alig tudtam letenni, főleg a könyv második felétől.
Az elején azt hittem, hogy „csak” egy gyerek értelmének kinyílásáról fog szólni, aztán persze tudatosult bennem a kor, ’56 és a forradalom, a szocializmus, amely a vallással szemben állt. Szegény Öcsi próbál eligazodni az élet útvesztőjében, de a felnőttek csak összezavarják a dolgokat- Apa, a zAngelikanéni, a zateista szakkör Feribácsival, hogy a többiekről ne is beszéljünk. Főleg hogy legtöbbször ők maguk sem tudják a választ Öcsi kérdéseire. De Öcsi nem hagyja magát, agyerekis ember, azistenit neki! A vége nagyon szívbemarkoló volt, el is pityeredtem rajta, szegény gyerek kemény dolgokon ment át. Nekem ez a könyve tetszett eddig a legjobban Vámos Miklósnak. Köszönöm Neki és a molynak a könyvet, hiszen ez volt az egyik nyereménykönyv amit felajánlott.

+
>!
OlvasóMókus
Vámos Miklós: Zenga zének

Vámos Miklós az egyik legkedvencebb íróm! Soha nem csalódtam még egyik könyvében sem. Így voltam a Zenga zénekkel is. Már akkor tudtam, hogy jó lesz, amikor megtudtam, hogy egy 6 éves kisfiú a főhőse. A könyv első felén a nevetéstől potyogtak a könnyeim. Ahogy Öcsi a hittanon és az egész vallásosságon próbál kiigazodni és ahogy ezt próbálja beépíteni a kis életébe, nagyon aranyos volt. Aztán a könyv második felében, főleg a végén már a szívem szakadt meg Öcsiért. Az 56-os események az Ő kis életébe is elég rendesen beleszólnak.

+
>!
Harpe
Vámos Miklós: Zenga zének

Öcsi apukámra emlékeztet. Kb. egyidősek és apa is Pesten volt ’56-ban… Hihetetlenül jól adja vissza Vámos a kisfiú gondolkodásmódját. Szóval 5csillag minimum. :)


Népszerű idézetek

+
>!
hencsibe

Nincs szebb könyv szívnél s léleknél. Mert ki azokban nem találja a hangot, mely érzelmeinek mélységet, vágyainak szárnyat, szavainak tartalmat nyújthat, hiába keresgélné a nyomtatott betűkben. Azért az írás nem helyettesítheti a te lelked fölbuzdulását, csupán irányt mutathat a te üdvösségednek keresésében. Útjelző pózna az ösvényen, melyet magadnak kell végigjárnod.S ha majd föl fogsz emelkedni ama tökéletes magaslatra, honnét már színről színre láthatsz, akkoron megtalálhatod azt a békét és nyugalmat is, melyet a világ nem adhat néked, ám tőled el sem vehet többé.

+
>!
Boglárka_Madar 

Hirtelen valamennyien Öcsire néztek, ő pedig a beálló csöndben végre kibökhette, ami a bögyét nyomta: apú, mi az, hogy baz?
Hosszú szünet után: nem szégyelled magad (nagymama)? Hátén… – kezdte volna a
mentegetőzést, az egy káromkodás, mondta az apja gyorsan, egy csúnya szó. Jóde mit jelent? Látta, Danyisanyibácsi nehezen tudja visszafojtani a röhögést, ettől fölbátorodott, igazaz, hogya baszástól lesz a gyerek?, ugye nemigaz, merta zErdőssanya szerint…
Tessék, a híres modern nevelés, vetette oda nagymama apának, Öcsi érezte a fullánkokat a levegőben, ismét valami bajt csinált, és haragudni fognak rá, háténcsak… – motyogta riadtan.
Úgy szerette volna, ha megerősítik, hogy Erdőssanya mocskosságainak se füle se farka, hiszen a gyereket a gólyamadár hozza, s azután – nehogy megfázzon – az anyuka hasába teszik, míg kicsit összeszedi magát, végül a kórházban előhúzzák onnét a doktor bácsik, és kész. Számtalanszor végigmondatta már az anyjával, betéve tudta, szó sincs semmiféle baszról, különben a Jézus Krisztus is így született, csak a Szűzmáriánál a gólya szerepét a Szentlélek töltötte be, hogy szeplőtlen fogantatás legye, mivel az Istennek a fia a Jézus.
Mérilyen ideges mindenki?

+
>!
Emmi_Lotta IP

Amikor elmentek a vendégek, az apja hívta, gyere, fiam, foglalj helyet. Szóval, az érdekel tégedet, hogyan születik a gyerek? Öcsi bizonytalanul bólintott, a kérdésben szemrehányást gyanított. Apa körülményesen rágyújtott egy egész Mátrára (általában félbe szokta törni, tüdővédelem és takarékossák okából).
Amikor egy ember… illetve két ember, egy férfi és egy nő szereti egymást… ahogyan például anyukád és én… tehát létrejön közöttük a szerelem, és elhatározzák, hogy gyereket akarnak, nos… – apa barázdált homlokán kövér izzadságcsöppek gyülekeztek, tehát lényegében mindig két ember szerelméből lesz a gyerek.
Ésakkora gólya? Apa rázta a fejét, nem… hagyd a gólyát, nincs gólya. Hogyhogynincs, háténnekem anyamondta! Igen, tudom, de akkor se… csak azért mondta, mert még túl kicsi voltál ahhoz, hogy az igazat… – látva Öcsi fancsali arcát, hadarva folytatta: nem arról van szó, hogy hazudtunk neked, ne úgy vedd, ezt nagyon nehéz… nem könnyű megérteni, még most se biztos, hogy… Öcsi közbevágott: akkoraz, amita zErdőssanya… – elakadt. Apa nyögve törölgette a homlokát, maradj már egy kicsit nyugton, hadd mondjam végig, nem olyan egyszerű…
Vegyük például a virágokat.
Hosszú história következett – szünetekkel és krákogással tűzdelve – a férfivirág porzójáról, amely kibocsátja magából a port, hogy azután jöjjön a szél, jöjjenek a méhek, általuk a parányi szemcsék a nővirág bibéjére kerülnek, és így keletkezik a bimbó… Most ezt úgy kell elképzelni, hogy a bimbó a virágnak a gyereke, és hasonlóképpen történik az embernél is.

Teháta méhecskék hozzáka kisbabát?
(…)
szóval… amikor a két szerető ember összeborul, vagyis érintkeznek, például megpuszilják egymást és így tovább, akkor már benne is van az anyuka testében az embrió, tudniillik így nevezzük a fejletlen kisgyereket, akinek még növekednie kell odabenn… érted? Értem. Egyszerű, a szerelem csinálja az egészet, tette hozzá apa megkönnyebbülten. Aha… ésa basz…? A basz… – apa tehetetlenül rázta a fejét, fölugrott, mindent elmondtam neked, amit leh… amit bírtam, mi az istent akarsz még? Semmitse, motyogta apa távolodó hátának.
Turai beszámolója nyomán undorító kép állt össze. A férfi szétfeszíti a nő combját, s annak pi… puncijába beledugja a fa… fütyijét, ez volna a baszás (?). Ami a nőnek nagy élvezetet okoz (??), kivéve ha szűz. A szüzességnek semmi köze ahhoz, hogy a nő szent (???), hanem csupán annyit jelent: még sose volt férfival. Tudniillik a nőcinek a lyukában van egy bőrke, a szűzhártya (hímen?), amelyet a férfi fütyköse szakít át (???), mikor legelőször dugja be neki, és az fáj és vérzik. Mert az ember lógója teljesen megdagad baszás (kúrás, mórás, kamatyolás) alkalmából, olyan lesz, mint egy gumibot (???), és abból bemennek a spórák (?) a nő méhébe (??), ottan vár rájuk a pete (???), amely a spórákkal egyesülve képezi a születendő gyermeknek a magvát…
Öcsi biztosra vette, hogy ez az egész gusztustalanság Erdőssanya mocskos agyában termett, a Turaifélék pedig elhiszik. Hiszen ha igaz volna, akkor minden gyerek garáznál… paráználkodásból születne!

+
>!
Ciccnyog P

Most már igazán megijedt. Ha anya sírva fakad, akkor itt a világvége.

315. oldal (Európa, 2011)

++
>!
robinson P

Öcsi az ágya fölé akarta tenni a feszületet. Keresett a spájzban képszöget, csak facsavarokat talált. Nembaj, belehetezt verni, vitte a nagykalapácsot, pakk, tenyérnyi vakolatdarab fordult ki a helyéről, na majd kicsit följebbre, piff, borsónyi vérhólyag az ujján, azanyádistenit, doff, doff, doff, elgörbült eza rohadt csavar, és…. éskáromkodtam! Bocsánatotkérek, suttogta a plafon felé.

+
>!
robinson P

Öcsi majd elájult az izgalomtól, hogy egy ilyen hírességgel parolázhat. Puskás szélesen mosolygott, akarsz honvédjelvényt? Hátpersze! Mit adsz cserébe?
Tétován a zsebébe nyúlt, hirtelen elszánással kirángatta Hapcit, s nyújtotta, remegő ujjakkal. A focista átvette, ez igen!… nesze!
Öcsi markába zárta a jelvényt. Addigra már köréje gyűltek a többiek, irigykedve bámultak rá. Ő elszaladt, rohadtvagyok, gondolta, odaadtama Hapcit… egytál lencséért, minta Káin, vagyisa… kiis aza lencsés?

3 hozzászólás
+
>!
mefi69 P

Félt kimondani, hogy ezek szerint ő állandóan bűnben él, mert misén sosem volt, mert pénteki napon húst evett, mert sokszor káromkodik (azistenit!), mert paráználkodott (Richtermanyi!), mert szokta kívánni felebarátainak holmiját (Turai villogós géppisztolya!), mert elcsórt egy darabot Ilonka kolbászából, mert… mert…

+
>!
Emmi_Lotta IP

Hányéves vagyte? Háromnegyed hét, és te? Hatleszek. Kis pisis, Karcsi vigyorgott. Vagyte! Na, csak meg ne sértődjél nekem. Hátjóóóvanna……iskolábajársz? Nem, én mindig beteg vagyok, tüdőtályogom van és gennyes köpetem, abcesszusz pulmonisz. Miótavagy itten? Hajjaj! – Karcsi belezongorázott a levegőbe, nem is megyek ki innét. Hanem? Hanem meghalok. Pontte? Pont én, mit szólsz hozzá!

+
>!
Emmi_Lotta IP

Öcsit szólította: mondd meg nekünk, hogyan születik az ember?
Elszoruló torokkal egyenesedett föl, átvibrált az agyán Richtermanyi, Juliska, Icuska, a keményedések… Szemét a padlóra sütötte, érezte, rögtön az olajos résbe süllyed szégyenében, ha ezt el kell mesélnie. Na!!! – sürgette az igazgató, kezdjed, barátocskám, a hatodik napon:…!
Jaúgy… a hatodik napona zisten embert teremtetta ző képére! Na jó, de hogyan teremtette? Hát… aztat nemtudom, csaka Jézusról mondtaa zAnge… szóvala Jézus szeplőtelen fogantatással lett csinálva, aztánviszont rendesen megszülték… megszültea Szűzmária.

4 hozzászólás

Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el