Utazások Erotikában 75% 130 csillagozás

Uraim! Valljuk be, hogy tizennéhányévesen, amikor tudatosul az emberben, hogy bizony egyes testrészekkel rendelkezik, amelyekkel a lányok nem, szóval akkor az ember kicsit meghülyül. ["Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét…" (Balassi B.)] Én például Bálint-nap előtt beszereztem egy – utólag visszagondolva – meglehetősen ízléstelen plüssmackót, szíveket vágdostam piros papírból, hogy azzal kedveskedjek szívem választottjának , akit most nevezzünk csak Tündének. A mackót befújtam valami nagyon olcsó és – utólag visszagondolva – borzalmas szagú (sic!), ámbár akkor rettentő férfiasnak tűnő dezodorral. Már az sikerélmény volt, hogy elfogadta.
Aztán sulibuli előtt is tervezgettem. Akkor épp vézna felsőtestemre került fél flakonnyi az „illatesszenciából”. És gondolatban lejátszottam az egész délutánt, hogy mi lesz, ha Tünde eljön velem lassúzni, hová megyünk sétálni… Persze Tünde nem jött velem lassúzni…
Szóval mindenki meghülyül. Van, aki nem is beszél róla, és van, aki ír is róla. Vámos Miklós ez utóbbi csoportba tartozik. Főhősünk, Janoschka életét követhetjük végig a kezdeti ábrándozástól a szüzessége elvesztésén keresztül a harmadik házassága megromlásáig.
Néha valóban túlontúl naturalista, amikor minden női testnyílásba bevezeti az olvasót. És nyilván nem ezért fog V. M. irodalmi Nobel-díjat kapni. Egyszer elolvasható. Persze nem kell komolyan venni.
Ja, és a kedvenc szlengem, amelyet még soha nem hallottam, az „okker” (=OK).

u.i.: Tünde egyébként 2012 nyarán megy férjhez. Nem hozzám… ;)

Egyszerűen nagyszerű. :)

Látom, elég megosztott a társaság – én személy szerint remekül szórakoztam rajta :)
Jánoska olyan szinten életképtelen, hogy azt már tanítani kéne, igazából nem értem, miért tapadnak rá úgy a nők, én nem tapadnék, az biztos, de életképtelenségében sokkal szórakoztatóbb főszereplő, mint egy mindenhez értő, szívdöglesztő donhuán lenne. Gondolom, életszerűbb is.
Külön pont jár a szerkezetért – engem nem zavar, ha több szálon fut a cselekmény, főképp, ha azok a szálak ilyen ügyesen vannak összefonva és egyben megkülönböztetve. És még egy külön pont a Goethe-párhuzamokért – eddig nem volt kedvem se a német nyelvhez, se a német irodalomhoz, de most eltöprengtem, hogy esetleg komolyabban meg kéne ismerkednem velük.

(Azért abban van valami furcsa, hogy az anyukám ajánlotta. Persze nagylány vagyok, meg minden. Ha nekem lesznek porontyaim, ez a könyv jó sokáig a legfelső polc hátsó sorában lesz, eldugva valami unalmasnak látszó lexikon mögé ;))

Nem tévedés, tényleg másfél éve kezdtem. De akkor hogy a fenébe lett belőle ennyi csillag??

Alapvetően tisztelem, ha valaki képes egybefüggő, értelmes szöveget alkotni, úgy mint regény, ezért magyarázattal tartozom, miért csak 3 csillag emellett a regény mellett.
Van egy érzésem – persze lehet, hogy megcsal –, hogy ez a regény egyvalakinek íródott, talán jobb lett volna neki odaadni és nem a nyilvánosság elé tárni. Az Apák könyve mindmáig kedvenceim közé tartozik, de nem mondhatom, hogy olvastam idáig Vámos regényt, amit nem szerettem, pedig majd' mindet olvastam. De ezt mégsem. Olyan vállalkozásnak tűnik ez, ami nem passzol az író személyiségéhez. Erotikát ígér már a címben is, de mindjárt az alcímben hazudik, francra cserélve a regénybeli faszt. De az erotikával sehogy sem járunk jól, modern és nyílt leírások helyett faramuci virágnyelven megfogalmazott dugásokról értesülhetünk (vesd össze Bret Easton Ellis).
Az idő párhuzamos futtatása sem igazán jön be. Főleg a végén zavaró, ahol már a két idősík szinte egybeér. A múltbeli történetek még érdekesebbek, de a berlini értelmiségi szenvedés már a közepe táján nyúlós unalomba fullad.
Vámos a könyv végén sokaknak megköszöni, hogy segítettek kigyomlálni a regény hibáit. Remélem nem jutott el abba a korba, hogy már senki sem meri megmondani neki: Miklós, ezt ne!

Tipikusan az a könyv, amihez idő kell, hogy megszeressem. Mind az olvasás elkezdéséhez, mind a végéhez viszonyítva. Kellett egy kis idő, míg ráéreztem a könyv ritmusára, ami utána magával ragadott. Majd a befejezés után is kellett idő, hogy eldöntsem, tetszett-e. Csalódást éreztem, amikor elolvastam az utolsó oldalakat. Nekem hiányzott valami csattanós befejezés. Napokkal később viszont rájöttem, hogy enélkül is tetszett a könyv. Tartalmas volt és tanulságos, kellő mennyiségű humorral. Kicsit másképp gondolok a férfiak nőkhöz való viszonyára, kevésbé naivan.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A könyv hátulján azt írja Vámos Miklós „Férfiszemmel a nők”. Hát, mi sem vagyunk „egyszerűek”, de ez a főhős szánalmas. Ha tényleg ilyenek a férfiak, és tényleg állandóan azon jár az eszük, hogy a legyet is röptében, akkor még jobban kiábrándultam belőlük, mint eddig. Hihetetlen, hogy valaki a válás küszöbén és egyéb lelki problémáiban is mindig mindenkit meg akar csinálni.: a szomszédot, a fia barátnőjének a barátnőjét, a munkatársnőjét. Szánalmas. És ahogy a feleségeivel beszél a megcsalásról, tagadva mindazt amit tett és folyamatosan tesz. Persze egy kapcsolat sem könnyű, na de állandóan félremenni. Biztos én vagyok maradi :-(

Én bírom,úgy ahogy van!

Nehéz. … nehéz. mert rendesen zsong a fejem. Kissé kuszán, de hitelesen:
– Feltétel nélkül szeretem Vámos Miklóst. Írhatott eddig bármi unalmasat, vagy akár vulgárisat nem tagadtam meg, és egyik kedvenc íróm…még most is.
Volt a könyvben valami jellegzetes, amit eddig csak nála éreztem. De lehet, hogy csak a helyszínek miatt érzem ezt- bérház, Békásmegyer vagy Zanzibár, vagy a szóhasználat, a mondatszerkezetek- ahogy múlik az idő a főszereplő felett- úgy változik a szókincs és stílus (Zeng az Ének)…
– történet: jó. jó. nem mindennapi (vagy épp baromira az???Te jó Ég!)- továbbra sem érdekel ki volt az a Goethe, hogy merre járt- nem is tudok meg róla sok érdekességet vagy új dolgot, de lehet hogy csak szimplán nem érdekel. Mert inkább a Mester Jánossal voltam elfoglalva.
– kérdem én, TÉNYLEG ez lenne a jövő? Hogy az emberek hiába fogadnak egymásnak örök hűséget, nem egyszer és nem kétszer- mégsem képesek kitartani egymás mellett? mert értem én, ha rossz, és azért nem- de itt nem ez a helyzet. Itt az, hogy az állatias ösztönök, mindkét nemnél előtérbe kerülnek, és az ID átveszi a hatalmat, aztán meg jön a sírás -rívás.
Amúgy is egyik kutya másik eb… (nem kedveltem egyik szereplőt sem. Forró Fruzsi is csak a névrokonság miatt szimpatikus, meg mert férjhez ment- és nem hallottunk róla, hogy rosszul tette – e…a nyitott házasságot meg nem értem. rossz időnem születtem rossz helyre…de ez nem tetszik
!csillag: mert a Vámossosságot megláttam benne, és elgondolkodtatott- mennyit bírnék erről beszélni…

Szórakoztató regény ez a főszereplő férfi mindennapjairól, naplószerűen írva, kétszálon futó időszerkezettel. Elég sok szokott Vámos-elem van benne: a kicsit kínlódó-tépelődő, esendő, valamennyire alárendelt és valamennyire tehetséges férfi, a valósághűen sztereotíp szocreál panelképek, közvetlen és szlengben bővelkedő szöveg, és rengeteg személyes dráma. Nyilván jó adag önéletrajz is bele lehet szőve, bár nem ismerem az író magánéletét. Van benne sok Budapest, egy csomó német helyszín (és nő) és magyar életképek. Nagyon is gyarló és emberi tálalást kap az egész, ennek pedig kétségtelenül megvan a varázsa, a humor keresetlennek hat, vagy mesterkéltnek, a narrátor pedig igyekszik tőle telhetően őszintének lenni saját magához. Szerethető a főszereplő, és teljesen hitelesnek tűnnek a dolgai, amilyen szerencsétlen figura, tele bűntudattal és szeretetéhséggel, és mellé nyughatatlan libidóval. Jánoskának elsősorban a különféle nőügyei (házasságok, kalandok, fantáziák) dominálják az életét, főleg erről írja visszaemlékezését, ám ezek a részletes beszámolók sokkal inkább szólnak a naplóíró lelki életéről, egyfajta műfaji szükségességből az egész könyv legfőképp őróla szól. Meg nyomokban Goethéről.