Majdnem ​összes 14 csillagozás

Vámos Miklós: Majdnem összes

"Majdnem ​az összes novellám olvasható ebben a könyvben. Kivétel a „bár” című 1998-as kötetem: mai szemmel is úgy látom, sikerült olyan szorosra szerkesztgetnem annak idején, hogy fájna szétszedni. Ugyancsak kihagytam a nyolc novellát, amelyek kettesével, ikerszövegként jelentek meg a Tiszta tűz -ben, mert… csak. Nem foglalkoztam továbbá azzal a két tucatnyival sem, amelyeket angolul írtam, amikor évekig a Yale-en időztem. Jó érzés, hogy vannak munkáim egy világnyelv fogságában. Hagyományosan a magyart tekintik irodalmi cellának, és tessék. Végezetül nem kerülhettek be azok, amelyek a bizonytalan jövőben készülnek el, fölteszem (remélem), várhatóak ilyenek.
Válogatott novelláskötet: ez úgy hangzik, mint egy olyan kitüntetés, amelyet csak halála után kaphat meg az ember. Ennek szellemében én most másodszor kerülök a halálomon túlra. Jelent már meg válogatott novelláskönyvem (Magvető, 1981), pedig akkor még nevetségesen fiatal voltam az elmúláshoz. Live fast, die young?… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2014
650 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796682
>!
Európa, Budapest, 2013
652 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796682
>!
Európa, Budapest, 2013
652 oldal · ISBN: 9789630797504

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

modus_operandi>!
Vámos Miklós: Majdnem összes

Novella műfajban nehéz kiválót alkotni. Vámos Miklós is évtizedekig alkotta ezeket a novellákat és be kell vallani, van köztük nagyon jók, jók, középszerűek és olyan semmilyenek.
Viszont Vámos stílusa most is lenyűgözött, újfent.
Ez a kötet visszatekintést nyújt a múltba. Elkalauzol egy olyan időbe, amikor még nem is éltem, vagy nagyon kicsi voltam, de mégis minden ismerős, s bár rengeteg dolog változott azóta, mégsem változott oly sok minden. Ahogy az évek szállnak, és egyre közelebb jutunk a mához, a novellák közt húzódó kapcsolat arra mutat rá, hogy hiába múlt el az a világ, a gondolataink, problémáink, örömeink és boldogságaink ugyanazok maradtak. Az ember ugyanis csak ember, mindegy milyen korban él, vagy, hogy hány éves: a vágyaink, a reményeink ugyanis egyetemesek.

sassenach>!
Vámos Miklós: Majdnem összes

Most, hogy (szinte) folyamatosan Vámost olvasok ("mindent a kedvenc íródtól" kihívásra), feltűnt, hogy mennyire 1-2 téma körül forognak a gondolatai. Ez persze nem baj, csak úgy rácsodálkoztam. Szinte mindig felbukkan a történeteiben a nyomda, a katonaság, a főiskolai felvételi, a depressziós anyuka és az apa, akinek a múltjáról alig tud valamit és akinek a sírjához nem hajlandó kimenni. Mint már említettem, ez egyáltalán nem baj, hisz' nagyon érdekes, jól megírt történetekről van szó. És ahelyett, hogy ráunnék, csak egyre jobban imádom! :) Nem véletlenül lett ő a kedvencem.

jeges_varga>!
Vámos Miklós: Majdnem összes

Boldog novit a népnek!

Vámos Miklós pontosan fogalmaz, címválasztásaiban is. A Majdnem összes körülbelül a felét öleli fel annak, amit a novella, elbeszélés, kisregény műfajában tizenhat éves korától kezdve máig a papírra vetett. Összegző mű nyilvánvalóan kitüntetés az írónak, egyúttal fájóan szembesít is az idő múlásával. Ritka, ha az életműsorozatot nem az író halálát követően jelentetik meg. De Vámos egyelőre még nem készít leltárt. A válogatás az Európa Kiadó sorozatában a tizedik, Vámos szerint csöndes jubileum.

Azért sem nevezhetjük összesnek a gyűjteményt, mert Vámos a jövőben is szeretne rövidebb történeteket írni a nagy regények mellett – akár felkérésre, akár saját elhatározásból. Egyetlen könyvbe amúgy sem férhetne bele terebélyes életművének valamennyi darabja. És természetesen az író hiúsága vagy éppen szemérmessége sem engedheti meg, hogy kevésbé sikerült szövegeit leleplezzék. Teljes képet csak az utókor formálhat Vámos Miklósról – reméljük, nagy sokára.

És azért is csak majdnem összes, mert Vámos a legjobbakból is szelektál. Döntését a bevezetésben meg is indokolja. Így is negyvennyolc novellát (ugyanennyi korty életet – VM), mintegy hatszázötven oldalnyi szöveget olvashatunk.

A Majdnem összes jelentősebb részét öt korábbi kötet munkáiból szemezgette össze. A régi olvasóknak is jár újdonság. Bekerültek a bár megjelenése óta eddig könyvbe még nem rendezett írások (Virágmesék). A válogatás során – bevezetője szerint – arra is törekedett, hogy valamennyi kipróbált típusból kapjon ízelítőt az olvasó. Sosem akart karmester lenni, a zenekar összes hangszerén szeretne játszani – mondta a kötet megjelenése kapcsán.

Aki valaha is olvasott már Vámos Miklós-szöveget, nem lepődik meg, hogy sok benne a személyes vonatkozás. (Mégsem lenne okos dolog azonosítani az alkotót teremtett alakjaival.) Az író személye mellékes, állítja a Boldog novi elbeszélője, akitől a felesége mindenáron vidám befejezést szeretne kicsikarni. Vámos realista: amit lát, amit hall, arról ír. Igazán nem tehet arról, hogy a legtöbbször kellemetlen dolgokkal kell szembesítenie olvasóját.

Keletkezésük sorrendjében olvasva a kisprózákat, megfigyelhetjük a szövegalkotási stílus, a párbeszédtechnika fokozatos átalakulását. A fiatalkori novellák tömör, tárgyilagos mondatai később sajátságos humorral gazdagodnak, azzal, hogy mindig talál derűs pillanatokat a keserűek között. A hetvenes-nyolcvanas évek írásaiban hangsúlyossá válik az örkényi jellegű groteszk. Akár az alakulótéri elvonulás követhetetlen szabályaihoz igazodni képtelen őrvezető esetét (Váltás), akár az urnahely elfelejtett meghosszabbításának ügyét (Mianyánk) vagy az elháríthatatlan gázszivárgás ismétlődő jelenetsorát (Gáz van) meséli el.

Idővel egyre inkább elhalványodnak az ihletet adó nagy elődök kéznyomai, s markánsan megmutatkozik Vámos abszurd világa. Piszlicsáré problémákat irodalmasít, rámutat szereplőinek gyermeki együgyűségére. Röhögni- vagy sírnivaló hősei naponta gyötrik – teljesen fölöslegesen – önmagukat és környezetüket. Nem sajnálkozik tökéletlen teremtményein, gyengéden tekint rájuk, elnézi gyengeségeiket. Bölcsen hallgat – mert ő is egy közülük.

Az író játszik. Néha autók a főszereplői (Estély), máskor meg halakat szerződtet le (Halak a parton). Leginkább mégis az ember foglalkoztatja. Papírfecnikre körmölt üzenetekből (Cédulák), sokszor használt fordulatokból (Felesleges mondataim) vagy üzenetrögzítőre mondott indulatokból (Lehetne vallomás) is képes prózát alkotni. Olykor egy piszkozatot is érdemesnek tart a közlésre (Kérelem), a megfelelő kérdésekre pedig a várt válaszokat adja (Kérdezz–felelek). Olykor a szándékolt emelkedettséget vagy az üres frázisok direkt alkalmazását is előnyére fordítja – hát nem arcátlanság?

Nőkről és férfiakról, anyákról és apákról, lányokról és fiúkról, szeretőkről és házastársakról szóló történeteiben elhallgatások, mellébeszélések, öncsalások, egymás iránti érzéketlenségek sormintája rajzolódik ki. Jutka a Boldog noviban mégis csak jogosan vágja férje fejéhez, hogy mindig csak boldogtalanságról, szomorúságról, nyomorúságról hajlandó írni. Valóban ilyenek volnánk?

Hősei vele együtt járják végig az emberi létezés kötelező állomásait. Akár az eminens tanulók, elsajátítják a társadalmi kapcsolatok szabályait. Nehezen, de bebizonyítják, hogy életre valóak. A katonaság traumatikus kitérőjét túlélve (kötelességből) az egyetemet is kijárják. Lesz belőlük jogász, orvos vagy éppen író. Szükségből vagy szerelemből párt választanak, hitelre vagy protekcióval lakást szereznek. Mire megszületnek a gyerekek, és végre hozzájutnak a család első kocsijához, idegenként bámulnak egymásra. Néha elég, ha a tető alól kiseperjük a verébfiókákat (Az utolsó szalmaszál), s máris rosszra fordulnak a dolgok.

A másodszori nősüléssel látszólag mindent elölről kezdhető, csak kell hozzá némi gyermeki derűlátás (Házasság/2). A régi faház lerombolása ennél drasztikusabb megoldás az újrakezdéshez (Faház). De hiába cserélgetik életük kellékeit, mint a Valaki más szereplői, mindig hamar beletespednek az újba. Semmiben sem lelik igazán örömüket. Ismét és megint megvásárolják a legjobb márkájú órákat. Egy ideig precízebben működnek a dolgok. De Az idő lassan elszivárog – mindenkié…

Vámos kor- és kórképet fest közelmúltunkról. Bármelyik írását is vesszük elő, a helyzetek mindig ismerősek. Ha a Szitakötő az ötvenes években született nemzedék regénye, akkor a Majdnem összes kisprózái képzeletbeli fotográfiák a mai hatvanasok generációjáról. Fiktívek – de valóságosak. Talán ehhez is kellene egy boldog befejezés. De ki lenne hajlandó megírni? Azt hiszem, Vámos Miklós most is határidő-hosszabbítást kérne.

Mesterházi_Zsolt>!
Vámos Miklós: Majdnem összes

Az úr fecseg.
Ha egy mondatban kellene valamit mondani róla, nem tudnék jobbat kitalálni.
Majdnem összes.
Az életmű sorozatban megjelent novellagyűjtemény. Csak majdnem összes, egyrészt, mert mint az író jelzi tartalmi és terjedelmi okokból kihagyott néhány írást. Így is eléggé terjedelmesre sikeredett a kötet. Másrészt, mint azt szintén jelzi, nem tekinti még lezártnak az életművét. Jogos. Ehhez képest szerényen megjegyzi ez már az életműsorozat 10. kötete. Valamiből élni is kell.
Ismert, népszerű, termékeny író. Én is sok művét olvastam, tetszettek is, de mély nyomot egyik sem hagyott bennem. És soha nem éreztem vágyat, hogy sorozatban Vámost olvassak.
Nincs ez másképp a Majdnem összessel sem. Sok írás volt ismerős, de igazából nem emlékeztem egyikre sem. Talán a Cédulákra, de valószínű, arra is inkább a belőle készült film miatt. (Csók anyu)
Van néhány gyöngyszem, de elvesznek a tömegben. Amire a kötet végére értem nagyon kevésre emlékeztem. Lehet az én hibám is.
Túlírt, szétfolyó írások. Nem eléggé kihegyezett történetek. Sokszor nem is tudja befejezni, csak abbahagyja.
Éltünk fontos kérdéseivel foglalkozik, de legtöbb esetben csak a felszínt kapirgálja.
Szeret játszani a formákkal, talán így próbálja keretek közé szorítani magát, nem sok sikerrel.
„Az iskolát éppen tatarozták. Kívül is, belül is. Az osztályokban a plafont kitámasztották gerendákkal, melyeket hatalmas ácskapcsok fogtak össze.”
Egy novella ciklus két novellája ugyanezekkel a mondatokkal kezdődik. Az egyik esetben indokoltan, az állványok fontos szereplők, a másik esetben viszont teljesen indifferens, hogy az iskolát éppen tatarozták.
Hogy valami jót is írjak.
Ha valakinek esetleg nosztalgiái lennének a Kádár rendszerrel kapcsolatban, olvassa el Az ember szerez című írást. Pontos látlelet.


Népszerű idézetek

TiaRengia I>!

A csarnokban csend, félsötét. Csak a hold járkál az üres standok között, karján vásárlókosarával.

Halak a parton


Hasonló könyvek címkék alapján

Lelkünkből, szeretettel
Ruby Saw: Beleszeretni
Bogár Erika: Végtelen Mezők Vándora
Jónás Zoltán – Káelné Kovács Rita (szerk.): Kortárs Hangon ’20
Péri Györgyi: Minden más
Nádasdy Ádám: A szakállas Neptun
Váczi István: Kapitány voltam 2.
Zsoldos Árpád – Zsoldos Adrienn (szerk.): A tavaszi szél titkai
A mazsolás kuglóf titka
Darvasi László: A világ legboldogabb zenekara