"Art várta, hogy befusson a lány, akit a Zanzibárban ismert meg két napja. Várta, de nem túl izgatottan. Egy ilyen bárkapcsolat eléggé kiszámítható ívű. Tíz évvel ezelőtt Art még tisztára takarította a lakást, virágot tett az ólomkristály vázába, s megpróbálta beszerezni az illető nő kedvenc italát, ha tudta. Ha nem, igyekezett kitalálni. Most hason feküdt a szőnyegen, s egy rondán gépelt kéziratot olvasott. Kortárs magyar író – Art látásból ismerte, kötözködő mitugrász – novellája volt, melyet holnap kell fölolvasnia a rádióban, húszezer forintért. Megéri. Bár a szövegtől tarkótájt fájni kezdett a feje. A kortárs magyar író végtelen párbeszédekben nyilvánult meg, két hőse mögé bújva. Minden megszólaláshoz szolgálatkészen odabiggyesztette: – mondta Béla. – mondta Bella. – mondta Béla. – mondta Bella. Istenem, ki a fene mondaná, ha összesen két szereplő van? Miért nem egyénítette őket inkább? Egy nő másképp fejezi ki magát, mint egy férfi, nem igaz? Hemingway jutott eszébe, aki a… (tovább)
bár 89 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1998
Enciklopédia 2
Kedvencelte 12
Most olvassa 2
Várólistára tette 25
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Nagyfokú bárdolatlanság lesz. Nem tudok öt csillagot adni, mert nem múlja felül az Apák könyvét. Bárgyú tekintetem a papírra vetem és agyalok…
Bárcsak tudnám, hogy hányast adjak? 4,5 csillag lesz (4,4 pont).
Barbárságot követek el? Talán.
Habár nem igaz ez.
Bárhogy is nézem, ez a könyv nem teljesen hibátlan. Bár, ki tudja?
Megkérdezhetnék bárki mást, hogy mit is gondol róla.
Azt mondom, érdemes volt elmennem érte a könyvbárba, izé… a könyvtárba.
Tudtam, hogy Vámos Miklós egyedi stílust képvisel.
Ámbár, ez elmondható sok jelentős íróról.
Nagyszerű novellák vannak a kötetben, például:
írni, madárlátta ház, könyvbár, bársonyvirág, ámbár tanár úr, kínai hó,
a báró ahol tud, segít, híd, botvinnik és tal, bárka
Azt hiszem ennyi lennék. Habár… tudnék még mesélni.
Egy iptom meg egy iptom az két iptom! Tudjátok ti egyáltalán, mi az Egyiptom?
Nagyon régen olvastam már Vámost, van annak már 10 éve is tán így csak remélni tudtam, hogy színvonalas, szép-írást kapok. Igen, azt kaptam, amit vártam.
Szívből ajánlom, mindenkinek, aki szereti a bennünket körülvevő, „utca porában” heverő történeteket, amelyeknek akár mi is lehetnénk szereplői, mert ő nemcsak meglátja a porban, de le is nyúl értük, és elénk festi, hol bárok füstjéből áradó, bennünket beburkoló letargiaszürkén, hol reménytelen-gyászfeketén, hol izzasztó és vakító napsárgán, hol sz@arbarnával fröccsentve-tarkítva, hol hűvös-erdőzölden, hol krétafehéren, hol (szilvás)gombócaranyszínével, hol az útlevél kékszínén, tábortűz ill. pörkölt-pirosan, fiatallány-rózsaszínen stb. stb. ezeket a kis sztorikat.
Letargikusak, szomorúak, sokszor reménytelennek tűnő élethelyzetek tárulnak elénk – én valahogy mégis érzem az írásokból áradó a bárfüsttel tartósított keserédes íz kísérőjeként az író optimizmusát – hogy mindezek ellenére van remény egyszer boldognak lenni, vagy arra, hogy életünk jobb irányba terelődik, párt találunk, (vagy végre elveszítjük) vagy akár végre szabadnak, felszabadultnak érezhetjük magunkat. Vagy akár ledobálva/levetkőzve „mindent” magunkról észleljük végre önmagunkat.
Sok szép történet, szerettem Ámbár tanár úrét, mert önfeledten megkacagtatott, de akár a bárkapcsolat, ami Halász Margit Átlagéletkor-át idézte fel bennem; és a sok közül talán legmélyebben a gombóc*, a könyvbár, botvinnik és tal, a híd, a milibár vagy akár a báró ahol tud, segít érintettek meg.
A könyvet (nem újraolvásként) az Egy tavasz Vámos Miklóssal c. kihíváshoz olvastam.
*Látom, most már, hogy az sem véletlen, hogy a főszereplő ifj. Ahács Vérus, és Eszter – http://hu.wikipedia.org/wiki/Eszter
(+Idézet)
Pár éve itt a Molyon volt egy kihívás, ahol a teljesítők között dedikált Vámos Miklós könyveket sorsoltak. Így lett ő az enyém! Ráadásul amikor kézhez kaptam a könyvet, akkor ért a második meglepetés, mert a dedikálás a születésnapom dátumával történt. :) Azóta érzem, hogy ez a könyv különleges számomra. Épp ezért halogattam az olvasását. Mint, amikor evés közben az ember a legjobb falatokat a végre hagyja. Nos, remélem, hogy részemről ez semminek sem jelenti a végét, mert „bár” olvastam már az írótól, ezután még többet szeretnék, zseniálisnak tartom. A történetek mindegyike valamilyen módon megérintett. Nem tudok és nem is akarok külön-külön címeket kiemelni. Talán csak annyit, hogy én nem láttam az Ámbár Tanár úr című filmet, eddig nem is érdekelt, de most, hogy eszméltem, hogy ez innen van, talán kap egy esélyt.
Most már elmondhatom, hogy odavagyok a különálló, de valahol mégis összefüggő történetekért. A kis kövér gyerekért, Botvinnik és Tal-ért, az összes esendő emberért. Muszáj. Kedvenc.
Az első könyvem a szerzőtől. Azért ezt választottam, mert az egyik novella érettségi tétel lesz később.
Meg kell mondjam, kellett egy kis idő, hogy bele tudjak rázódni ebbe a kissé zavaros világba, nem tudtam belecsöppenni azonnal. Ám amikor ráéreztem az ízére, tudtam vele haladni rendesen. Érdekesnek tartottam, hogy a szereplők – teljesen átlagos emberek -többször előkerülnek és a könyv haladtával az ő történeteik is folytatódtak. A novellákat lehet külön-külön is olvasni, de nem ajánlom. Voltak felejtős novellák, éppúgy, mint szuperek is.
„Abban biztos voltam, hogy a legelső mondat a legfontosabb, az egész mű sorsát eldöntheti.”
Végig azt éreztem, ezt az elvet követi az író. Az írásainak a kezdő sorai a legtöbb esetben odaszögeznek a fotelba. Nagyon erős ebben. Ám ezzel együtt is, a végére mintha elfáradnának egy kicsit.
A kezdő novella viszont zseniális (irni). Úgy akartam, hogy végig csak ilyenek legyenek!:)
10 év után újraolvasva is nagyon tetszett! Még mindig megfog, elvarázsol, olyan „régimódi, mesélős” keserédes, mint az élet. Nagyon valós.
http://moly.hu/kihivasok/konyv-es-zene
6.A könyv Vámos Miklós:bár című novelláskötete. Annyifélék vagyunk, olyan színes, hol vidám, hol szomorúak, emberiek. Sok fanyarul kedves történet, ami akár veled, velem is megtörténhetett. Nagyon tetszett a gombóc, barbár, Csehov a padon, madárlátta ház, könyvbár, főmozi, kínai hó, bárkapcsolat, botvinnik és tal története. Lélekmelengető,elragadóan humoros, néhol nagyon szomorú, olyan, mint az élet.
A dal pedig, ami mindenkiről, rólunk emberekről szól Koncz Zsuzsa :A város fölött slágere.
http://youtu.be/N36F_EP6W2k
keserédesen szomorú.
Érzések… kapcsolatok… sorsok… Mindenki kicsit olyan, mint a kavics, amelyet vízbe dobnak, hullámokat vet, fényt tör, a maga módján befolyásol számtalan dolgot.
Minden apró karcnak szeletnek megvan a mondanivalója, az önálló története, mégis az utolsó darabbal forr össze egyetlen egésszé.
Minden szereplő hozzáteszi és elveszi a maga részét a teljességből. Akarva-akaratlanul olyan sorsokat is befolyásol, amelyeknek talán tudatában sincs.
Nem gondoltam volna, hogy Vámos ennyire jó író. Anélkül, hogy pszichológiai fejtegetésekbe, didaktikus monológokba bonyolódna, csodálatos egyszerűséggel ábrázolja az emberi sorsokat. Abszolút 5/5.
Mint a kaleidoszkóp, olyan sokszínű, változatos, érdekes, megható, humoros történetet tartalmaz a kötet. Olyant amit, Vámos Miklóstól megszokhattunk. Engem főként a könyv első felében szereplő történetek ragadtak meg. Nevezetesen a „bárzene”, a „gombóc”, a „halhatatlan” , a „barbár”, a „kár” és az „ámbár tanár úr” című opusz tetszett a legjobban.
Amúgy, nálam 5 *.
Népszerű idézetek
könyvesboltban mindig olyasfajta izgalom fogta el, mint az alkoholistát, mikor a bárpulthoz lépve szemébe ötlenek az üvegek, így volt ő, ha megpillantotta a polcokon a téglaformájú tárgyak seregét, melyeket hétköznapi nyelven könyveknek hívunk, azonnali heves vágyat érzett, hogy levegye, fölüsse, megtapintsa valamennyit
85. oldal, könyvbár
Eladdig sosem jártam templomban, nem hallottam vallásról, Istenről, feszületről. A sarló és kalapács évei voltak azok. Ma már kiszámíthatom, 1956 nyarán történt.
Kiáltás készülődött bennem, de megbénított a félelem. Ekkor vettem észre az odaszögezett ember talpa alatt a négybetűs föliratot. Hófehéren fénylett.
IRNI
Az ékezethibán átsiklottam. Természetesnek véltem, hogy éppen ezt írták a vaskos könyv fölé. (Talán ha azt olvasom: SIRNI, alanyi költő lesz belőlem.) Világos: irni kell. És persze olvasni. Legyen meg az ő akarata.
irni, 8. oldal (Ab Ovo, 1998)
Most az az ötlete támadt, hogy vesz magának valamit. De nem tudta kitalálni, mi legyen az. Ezer forint volt nála. Máig úgy érezte, egy zöldhasú magyar bankó tekintélyes summa. Pedig sok víz lefolyt a Dunán, amióta százasok helyett ezresek kerültek a fizetési borítékba. Elhatározta, hogy a legelső boltba betér, ami az útjába akad. Pechesen alakult: egy kopott cégtáblájú antikváriumra bukkant. Mindegy…
Csehov a padon, 21. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Tar Sándor: Nóra jön 96% ·
Összehasonlítás - Örkény István: Egyperces novellák 93% ·
Összehasonlítás - Tóth Edu: Kutatás az ébrenlétben 95% ·
Összehasonlítás - Tar Sándor: Ennyi volt 94% ·
Összehasonlítás - Bächer Iván: Vándorbab 94% ·
Összehasonlítás - Palotás Petra: Lélekszirmok 93% ·
Összehasonlítás - Schäffer Erzsébet: Egyszer volt 93% ·
Összehasonlítás - Tar Sándor: Lassú teher 93% ·
Összehasonlítás - Lázár Ervin: Mesék felnőtteknek 94% ·
Összehasonlítás