Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Anya csak egy van 398 csillagozás
Az "Anya csak egy van" Vámos Miklós nagyregényeinek egyike, 1992-94-ből. Tizenöt év alatt harmincnyolc kiadást ért meg. Ez a harminckilencedik – az első javított – kiadás. Különös, hogy noha csak tizennyolc év telt el, mennyire megváltozott a világ. A regény születésének (és cselekményének) idején például a mobiltelefon még újdonságnak számított, kistelefonnak, zsebtelefonnak, rádiótelefonnak hívták. Ezen a szerző nem változtatott. A mániás-depressziós – mindközönségesen: félbolond – anya viszont pontosan olyan, amilyen sok-sok sorstársa napjainkban. Elviselhetetlen és mulatságos. Szerencsétlen és mázlista. Félénk és bátor. Érzelemszegény és szerelmes.
A könyv végére megértjük, mennyivel fajsúlyosabb ember ez az idős hölgy, mint hinnők. Míg az első fejezetekben sajnáljuk, az utolsókban már-már irigyeljük, bármilyen megrázó a sorsa. Meghat és megnevettet. Ha a regényt befejezve úgy érezzük, ideje fölhívnunk a saját anyánkat, jó nyomon járunk – a szerző írói nyílvesszeje… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1995
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vámos Miklós művei Európa
Enciklopédia 18
Kedvencelte 68
Most olvassa 17
Várólistára tette 160
Kívánságlistára tette 120
Kiemelt értékelések
Szívfájdítóan őszinte. Nevettem is, sírtam is. Gyerek is vagyok, aki elvesztette apját anyját. Anya is vagyok, aki előbb-utóbb meg fog halni.
Azt tudtam, hogy édesanyám nem fog örökké élni. De azt, hogy meghalhat, azt sose gondoltam.
Amikor kézbe vettem a könyvet, sokáig gondolkodtam, hogy miért ilyen alakúra, miért ekkorára és miért ilyen rövid sorokkal lett elkészítve. Szóval, tele voltam miértekkel, pedig még egy sort sem olvastam belőle. Miért kékkel van az író neve írva és a címe rózsaszínnel vagy valami hasonlóval. Aztán azt is néztem, hogy a „csak” szóból egy tűhegyes vonal, mintegy apró dárda, arra utalhat, hogy olvasás közben, majd el fognak találni a szavak. Elkezdtem és ezt a 219 oldalt hamar elolvastam. Meg lett a dárda hegye, el is talált, a rövid sorok feszültséggel teli lendületet adtak és bár nem vastag, de mégis „súlya” van és nem egy retikül könyv, sem kívül sem belül. Közben mégis mindent egyensúlyban éreztem. Egyensúlyban volt a humor és a mély gyász, a félelem és az élethez nélkülözhetetlen bátorság. Úgy gondoltam, az író bölcsen ránk – rám, az olvasóra bízza, hogy ha akarom megvisel, ha akarom sírok, ha akarom, olykor mosolygok a regényen. Mosolygok az anyán meg Ladón meg magamon, mert ilyenek vagyunk, mint ők. Szomorú mosolyt csal az arcunkra és néha kissé félrehúzzuk a szánkat, ha eszünkbe jutnak a megélt és az elmulasztott pillanatok. Láttam Vámos Miklós arcát közben, ahogy egy arcizma se rándul, ahogy mesél. Csak sejteni lehet, hogy amit mond, azt ugyan humorosnak szánja, de mögötte mást is elrejtett. Ezt kedvelem benne és ebben a könyvében is. Rám bízza, hogy azon amit mond, én éppen nevetni akarok vagy sírni. Nincs benne előrenevetés, nincs benne hangulatkeltés. Nem mesterkélt, csak az van, amit ő mond. Szemével közben keresi a megértő arcokat. Így olvastam ezt a könyvét is és úgy érzem nem értettem őt félre. S a végén, mikor újra előre lapoztam fedeztem fel, hogy a „A halálnak van humorérzéke” mondat egyre fogyó 12 sorában a 9. sor ezt mondja: „A halálnak van éke.” A ék szó kettős jelentését gondoltam végig és azt, hogy mindkettő el van rejtve a sorok között. Az ék, mint a fejsze vagy balta, amivel a fák törzsét kettéhasítják, kivágják. És az ék, mint dísz, mint méltósággal leélt élet és tisztelet az elmenő felé. Lehet, ezek csak az én gondolataim, nem baj, elmondtam nektek.
Ezt a könyvet egy korábbi értékelés kapcsán vettem a kezembe. Hazudok. Nem azért. Egy veszteség okán. A megdöbbenés okán. A fájdalom okán. Mindig emlékezni fogok erre. Nem felejtem el. Ha tavasszal kihajt a kertben a lila virág, már kettő lesz, akit eszembe idéz. Sajnos.
Létezik az, hogy valaki odaátról a kezembe ad egy könyvet? Erre eddig így, biztosan nem gondoltam. De most már tudom, bármi lehet. A bármi az sok. Abba ez is belefér.
Gondolkodtam, hogy mitől volt ilyen elképesztő hatással rám a könyv. Hogy mitől lehet egyáltalán. Találgatok. Tapogatózom. Talán attól, és ebben maradok magammal, hogy V. M. képes arra a dologra, ami számomra színtiszta művészet, ugyanis, ahogyan (!) megmutatja egyazon dolog fekete és fehér oldalát. S ha több szín szóba sem jönne, ez akkor is csodálatra késztet. Hogy egyszerre van jelen tragédia és komédia, hogy egyszer a fájdalomtól, máskor a humorba ágyazott megdöbbenéstől hullott a könnyem. Hullott a könnyem… Jézusom, gondoltam magamban, lehet, hogy éppen fenn vagyok, de szerencsére nem jött a zuhanás. Pedig… Sajnos szomorú aktualitása van az életemben a regénynek, mert apa is csak egy van, volt, és milyen különös, hogy éppen egy éve őt is a tüdeje… Képeket húzott elő, történeteket a múltamból. Különös, hogy együttérzést képzelek a sorai mögé. Mert ez a mi életünk is. Néha szar, néha gyönyörű. Hibázunk, elbukunk, felállunk, hibázunk, elb…..
spoiler
Anya csak egy van, de van akinek egy se jutott: ez vagyok én…
Egy ilyen vagány anyát elfogadtam volna, még akkor is, ha nem lehetett könnyü vele. :))
Egyszer régen, nagyon régen, sűrű erdő közepében a nővérem azt mondta olvassam el ezt a könyvet, szeretni fogom. És szokás szerint igaza volt…
Egy agyabeteg, bipoláris anya őszinte és gyakran humoros vallomása öregségről, halálvágyról, betegségről, életről. Mert amikor mániás, akkor sokakkal ellentétben tényleg él. És egy agyament humorista, anyjánál halvérűbb fiú kevésbé humoros vallomása beteg anyjáról, kapuzárásos szerelméről. Naon jó. Anya csak egy van. És azt senki nem akarja elveszíteni, pláne nem így, a gödör mellett állva meg már késő. Legyen az akármilyen anya. Mert akkor is csak anya. És abból tényleg csak egy van. Egyetlenegy. Aztán anya csak egy nincs.
Lehet erről mit írni? Lehet ez kitalált történet? Lehet ezen nevetni? Lehet ezen sírni? Évekig várt rám ez a könyv, még tizenévesen vettem meg. Jó, hogy csak most olvastam. De jó, hogy elolvastam!
Vámos Miklós könnyed, szatirikus nyelvezettel mondja el ezt a komoly és sokszor szomorú történetet. Ezt az élethelyzetet. Megtesszük-e mindazt az életben, amit később már nem lehet megtenni, amikor már nincs kiért megtenni. Az elmúlásra nem gondolunk miért gondolnánk. Amikor pedig itt van, akkor késő gondolni. Érdekes a könyvben a hamisítatlan kilencvenes évek eleji hangulat, jól visszaadja az író azokat az időket. A szülők és a gyerekek közötti kapcsolat sok kérdésére kapunk egy tükröt, hogy belenézzünk, belegondoljunk.
Jobban megrázott ez a könyv, mint gondoltam volna.
Pedig tudom magamról, hogy az anyákról szóló könyvekkel nagyon óvatosan kell bánnom, mert rettenetesen érzékeny a lelkem szülő-ügyben.
A fanyar humor sem tudott nagyon oldani, ami nem azt jelenti, hogy nem értettem benne a humort, vagy nem fogadtam el, hanem nem tudtam teljesen a magamévá tenni.
Mindettől és az én érzékeny lelkemtől függetlenül is megrázó, viszont nagyon tanulságos olvasnivaló volt.
Az Apák könyve után olvasva – az ismétlődő epizódok miatt – még inkább az a benyomása az embernek, hogy ez igaz, ez nem fikció, így még közelebb kerültem a történethez. Átéltem Ladó anyja iránti érzéseit, utáltam, sajnáltam végül megkedveltem özv. Dr. Maros Andorné Kozinkay Piroskát. Későn.
Sokszor elgondolkodtam mit tennék én, megértőbb, kedvesebb, okosabb lennék -e, mint sárikám és lacikám. És mit tennék, ha én ülnék abban a rohadt hullámvasútban? Hát nem tudom… (addig jó, hehe.) Nem tudtam elítélni egyikőjüket sem, na jó, azért Lacpac feldühített a hülye reménytelen szerelmével (tisztára mint Buzzati Antonio Dorigója).
Mindannyiunk nagy félelmét írja körül ez a könyv. Már legalábbis akkor, ha volt akkora szerencsénk, és anyával nőttünk fel, és még mindig mellettünk van.
Ez a könyv keserédes, egyszerre borzaszt el, döbbent le, kínoz meg, mindezt azért, hogy rádöbbenj, mennyire életszagú ez a történet. Nézzünk magunkba, és fogadjuk el a keserű valóságot: valószínűleg gondolkodtunk már úgy, mint Lacika, ha édesanyánkról volt szó. Valószínűleg most óriási bűntudatot érzünk, majd ezt elfeledjük, és megint ugyanilyen gondolatok fogalmazódhatnak meg a fejünkben.
Mégis miért?
Mert emberek vagyunk.
Mert hibázhatunk.
De helyrehozhatjuk.
Mert a szeretet attól még ugyanúgy ott van.
Az emlékek pedig örök időkre velünk maradnak. A szépek, a rosszak, az összes. Az, hogy volt. Bármilyen is volt.
Anya csak egy van. Csak egy.
Vigyázzunk rá, és becsüljük meg.
Népszerű idézetek
…aki soha nem csinált magából hülyét, az lényegében nem is élt…
189. oldal
Nem baj. Rendben van. Vesszek meg, ha még egyszer fölhívom.
SOHA TÖBBÉ.
[…]
Ezúttal a SOHA TÖBBÉ mintegy három és fél óráig tartott.
azért az vicces, hogy kábé két hónappal ezelőtt még állítólag meg akartam halni, mindenesetre bevettem azt a rengeteg gyógyszert, egészen hihetetlen, mér akartam megdögleni? mi bajom énnekem? semmi! élek, mint marci hevesen, csak amikor a depresszió letaszít a feketeségbe, akkor konyul le a fülem-farkam, akkor kéne valaki, hogy emlékeztessen: mindjárt jön ám a fincsi időszak, tartsál ki, özvegy doktor maros andorné, született kozinkay piroska
[…]
csak naon ritkán, és naon keveseknek jut osztályrészül, az én koromban talán
majdnem senkinek, ezért gondolják a drágalátos
gyerekeim, hogy hülyét csináltam magamból, komplett
hülyét, már megint, csakhogy aki soha nem csinált
magából hülyét, az lényegében nem is élt, és az a gyanúm,
hogy e szempontból én két halottnak vagyok az anyja,
ámbár ilyet mondani se szabad, gondolni se szabad, egy
anyának semmiképp sem
189. oldal (AbOvo, 1995)
szabad az embernek egy kicsit hülyének lennie, pont attól szép az élet
4. fejezet
Az ember azért akar gyereket, mert abból a lényből, akivel együtt él, már nem éri be eggyel, szeretné, ha volna kettő. Három. Négy. Satöbbi. A srácokban azután mindig azt a bizonyos lényt látja viszont – meg persze önmagát.
1. rész
Hogyan gyűlölhet az ember valakit, akinek már csak hónapjai vannak… aki hamarosan nem is lesz?!
207. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bartis Attila: A nyugalom 89% ·
Összehasonlítás - Liz Nugent: Mindig is éjjel lesz 84% ·
Összehasonlítás - Sienna Cole: Elmejáték 95% ·
Összehasonlítás - B. E. Belle: Vándorok 94% ·
Összehasonlítás - Valérie Perrin: Másodvirágzás 93% ·
Összehasonlítás - Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz 92% ·
Összehasonlítás - John Marrs: A jó szamaritánus 91% ·
Összehasonlítás - Ittzés Laura: Nyolc perc 91% ·
Összehasonlítás - Dot Hutchison: Pillangók kertje 90% ·
Összehasonlítás - Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak 90% ·
Összehasonlítás