A kiváló finn író regényének szélesen hömpölygő, lírai epiózdokkal tarkított cselekménye a századforduló korszakába vezet el bennünket. A könyv lapjain megelevenednek az akkori finn falu jellegzetes figurái, a svéd földbirtokos, a nacionalista lelkész, a módos gazdák, a bérlők és a cselédsorban tengődő földnélküliek.
A múlt század nyolcvanas éveitől egészen az első világháborúig tanúi lehetünk egy szegény bérlőcsalád életének. Jussi Koskela emberfeletti harcot folytat a természettel, hogy keserves munkával elhódítson tőle egy-egy darabka földet. Akseli folytatja apja munkáját, de az ő szeme már messzebbre lát, s kettőzött erővel küszködik a család felemelkedéséért.
A Sarkcsillag alatt I. (A Sarkcsillag alatt I.) 10 csillagozás
Kedvencelte 1
Most olvassa 3
Várólistára tette 10
Kívánságlistára tette 21
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
ppeva ♥P>!
Hatalmas. Monumentális. Igaz, hogy cseppet elmarad a nagy parasztregény-kedvenceimtől (Reymont: Parasztok és Veres Péter: A Balogh család), de szerintem csak idő kérdése, és behozza a lemaradást. Mert nem hagynám én ennyiben – felhajtom a másik két kötetet is, hogy elolvassam.
Nem egy könnyű olvasmány, de megéri.
Az utolsó mondat megmosolyogtatott: pont olyan, mint egy jó kis első mondat. :) De utolsónak se kutya.
Nightingale>!
2 hozzászólás
Sajnos befejeztem.
Most egy kicsit sajnálom, hogy tegnap olyan mohó kíváncsisággal faltam az oldalakat, pedig úgy terveztem, hogy minden nap csak 2 egységet haladok, de annyira gyönyörű, hogy képtelen voltam letenni.
Mondjuk nem egyszerű olvasmány, ezt mindenképp leszögezném. Sokszor meg kellett állni, megfontolni mi is történik, és annyira nem volt elég a feldolgozásához ez a pár gondolatnyi szünet, hogy tegnap még egyszer átéltem a cselekményt álmomban.
Iszonyúan komplex. Kezdetben a Koskela család életét követjük nyomon, majd az új lelkész érkezésekor, illetve Akseli (a legidősebb fiú) cseperedésével párhuzamosan apránként bővíti a kört a teljes falusi közösségre. Egy közösség életét festi meg: vidám kalákákat, csípős szóváltásokat, a családokat ért örömteli és szomorú eseményeket.
Az érzelmek ábrázolása egész egyszerűen zseniális – nincs rá jobb szó. Van benne több szerelmi történet is, hiszen ez hozzá tartozott/tartozik az élethez, és bátran állítom, a két fiatal szerelmének kibontakozása megszégyeníti akármelyik szerelmes regény cselekményét.
Ugyanakkor lépésről-lépésre festi meg a munkásegyletek, a szocializmus virágzását az 1918-as finn polgárháború előzményeit, kitörésének okait úgy, hogy magáig a vörös-fehér harcokig el sem jut, öt-tíz évvel a kirobbanása előtt fejeződik be.
Bemutatja az urak hozzáállását béreseikhez, szolgálóikhoz, bérlőikhez, illetve az emberek hozzáállását a gazdáikhoz. Minden oldalt bemutat, nagyon intelligensen, és érvel a saját igaza mellett, méghozzá a lelkész alakján keresztül, aki szintén földbirtokos képében tetszeleg, noha a lelkiismerete küzd ez ellen. Tulajdonképpen nekem is csak jóval később esett le, hogyha nem lennének az öntépő eszmefuttatásai, valószínűleg sokkal kisebb ellenszenvet éreznék a többi gazda iránt.
Összefoglalva: ez a könyv zseniális.
spellbinder66 I>!
Ha már családregény, akkor sokkal inkább ez, mint a – számomra modoros – Buddenbrook-ház. Élet- és földszagú történet, ami pontos, sok szemszögből rajzolt képet ad a 20. századra forduló Finnországról.
Népszerű idézetek
PusKatus P>!
A lelkész megállította a lovat, és jól szemügyre vette. Vikki körötte tüsténkedett, a fiú hasonlóképpen. Látszott, hogy minden fogását az apjától sajátította el. Átfutott a ló hasa alatt. időnként a bordái közé döfött, a ló száját is fölrántotta:
– Jó erősek… nézze a korát!…
Az asszony is megmustrálta, és megkérdezte:
– Talán túl kicsi igáslónak? Erős lovakra van szükségünk.
A fiú rongyos kalapját a tarkójára taszította, és jóízűen harsogta:
– Jobb egy font cukor, mint egy mázsa szar…
121. oldal (Európa Könykviadó)
Csacsilla>!
Sugárzón virradtak fel a télutói napok, és derűsek, költői szépségűek voltak az esték is. Ezeknek a hangulata ragadta meg a két fiatalt, akár ganajt szállítottak a lelkészlak trágyadombjáról, akár tehenet fejtek Kivivuoriék alacsony, homályos istállójában, ahol trágyalé csicsogott a léptek alatt.
451. oldal (Európa,1963)
ppeva ♥P>!
A férfi húszéves. Van egy keveset használt ruhája meg egy pár új csizmája. Sőt kalapja is. A micisapkás korszak befejeződött. Van egy lova, saját nevén áll, és apja végre beleegyezett, hogy árverésen, végeladáskor, egy régi, de még használható kocsit vegyen. És a parlamentben nyolcvan szocialista.
Ráadásul még pünkösd is van, és a középső fivér konfirmál. Nem csoda hát, hogy ez az ember jókedvűen veregeti lovát, miközben befogja. Amikor odahajt a templomnál levő sorompóhoz, Fickó a szügyébe vágja fejét, mivel Akseli szorosra húzza a gyeplőt. A ló szája megfeszül a zablától, mellső lábai a levegőben kapálnak. Látszik, hogy ha szabadjára engednék, vágtatna, mint a szélvész.
Apja meg Akusti odahaza marad, de anyja velük tart.
Az 1907. esztendő pünkösdjének reggele Koskelában valóban egyike volt azoknak a könnyed és vidám pillanatoknak, amelyek hébe-hóba mégis adódnak az életben.
363. oldal (Kilencedik fejezet)
ppeva ♥P>!
De csinosan és gondosan öltözködött, falusi szépségéhez evvel még egy sajátos, finom árnyalat vegyült. Akseliban ismét fölpezsdült az időközben elhalványult szerelem, de nem tudta, remélhet-e. Úgy rémlett neki: a lány elérhetetlen. Még kezet is mos minden étkezés előtt! Sőt a faluban azt fecsegték, hogy bugyit hord, ráadásul csipkebetétest. Látták a kötélen száradni.
397. oldal
Nightingale>!
Ekkor egy kis kavarodás támadt a tálalóasztalnál. Kankaanpää Elias volt a botrányokozó. Életében először öntött fel a garatra istenigazában. A felszolgáló asszonyokat szórakoztatta, végül meg bolondozni kezdett. Fejét ingatta, röhögött, horkantott, meglepő kézmozdulatokat tett. Aztán fogott egy villát, beledöfte egy heringbe, arca elé emelte, így aztán Elias és a hering farkasszemet néztek egymással. Majd a fiú szónoklatba fogott:
– Jó reggelt! Üdvözlet az Atlanti-óceánról… Tudom, ki vagy… A nyugati partokon utaztál. Nem vagy ganajas szekér kocsisa, mint ezek itt. Te emberek eledele vagy. Ismerem a históriádat… Norvégok metszenek darabokra, és eladnak finn uraknak. Ők felfalnak téged, de fejedet meg farkadat a proliknak vetik… Bizonyára tudsz énekelni… Énekeljünk hát együtt… Munkások és szántóvetők mind… mind éhes, az egész dolgozó nép… De nem olyan éhes, hogy téged megegyen… Menj a fenébe innen!
Ekkor váratlan felkapott egy széket, átölelte, és furcsa tántorgó léptekkel táncba fogott.
439. oldal
ppeva ♥P>!
Két dolog hozta ki Jussit a sodrából: hátfájása meg ez a bolt.
– Rohannak oda a pisis kölykök latricért, noha otthon azt se tudják, honnan vegyenek egy falat kenyeret.
A latric, az édesgyökér, képviselte Jussi felfogásában mindazt a felesleges dolgot, amivel a bolt a falut elárasztotta. Életében sohasem tanulta meg helyesen a nevét, olyannyira gyűlölte ezt a fekete vacakot.
464. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Frans Eemil Sillanpää: Silja 87% ·
Összehasonlítás - Frans Eemil Sillanpää: Jámbor szegénység 87% ·
Összehasonlítás - Aleksis Kivi: A hét testvér 85% ·
Összehasonlítás - Frans Eemil Sillanpää: Napsugaras élet ·
Összehasonlítás - Frans Eemil Sillanpää: Hiltu és Ragnar 84% ·
Összehasonlítás - Maiju Lassila: A kölcsönkért gyufa 81% ·
Összehasonlítás - Frans Eemil Sillanpää: Emberek a nyári éjszakában 75% ·
Összehasonlítás - Sofi Oksanen: Tisztogatás 93% ·
Összehasonlítás - Mika Waltari: Szinuhe 92% ·
Összehasonlítás - Juhani Peltonen: Salomo és Ursula / Vadászat karácsonykor 94% ·
Összehasonlítás