!

A rege 15 csillagozás

Ursula K. Le Guin: A rege

„A Regében… Ursula K. Le Guin a képességei teljes birtokában álló, valódi mesélő adottságait egyesíti a bölcs és szenvedélyes lélekkel és egy igazi filozófus fegyelmezett, örökké válaszokat kutató elméjével. Haini-ciklusában megteremti egy lenyűgöző, meggyőző és igen hihető jövő valóságát.” (Peter S. Beagle, Az utolsó egyszarvú és A fogadós énekének írója)

Az egykor virágzó kultúrájú Aka bolygót teljesen megváltoztatta a technológia. Egy földi megfigyelő, Szatí, azonban tudomást szerez egy kitaszított csoportról, amely a vadonban él. Tagjai még ápolják az ősi hagyományokat, még mindig őrzik az elveszett vallást – a Regét. Szatít lenyűgözi a hitük, és szent zarándoklatra kíséri őket a hegyek közé, miközben tulajdon elméje és lelke veszedelmes útjait is bejárja.

Eredeti mű: Ursula K. Le Guin: The Telling

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Delta Vision, Budapest, 2011
218 oldal · ISBN: 9789639679467 · Fordította: Kleinheincz Csilla
Hirdetés

Várólistán 20

Kívánságlistán 15

Kölcsönkérné 2


Népszerű értékelések

+
>!
Shanara

Azt szeretem az írónőben, hogy nem rugaszkodik el messzire a valóság talajától, de mégis remekbe szabott történeteket kerekít. Ezek pedig leginkább fantasy és sci-fi történetek. Jelen esetben az utóbbi. A könyvben azonban nincsenek zöld emberkék és semmi idegen lény, csak emberek. Olyan emberek, akik egy másik bolygóról érkezett csoport hatására elkezdték használni a készen kapott technikát és ezáltal jelentősen megváltoztatták kultúrájukat, életszemléletüket. Van azonban egy kis csoport, amelyik őrzi a régi vallást, életfilozófiát, azaz a Regét. Velük találkozik össze a bolygóra megfigyelőként érkező Szatí.
Annyira sokrétű ez a könyv, olyan mélységeket tár fel, ha az olvasó odafigyelve, elmélyülve olvassa, hogy az már magában megdöbbentő. A filozofikus fejtegetéseket élvezettel olvasók számára és a keleti filozófiák, életszemléletek iránt érdeklődőknek igazi csemege. Egy gyönyörűen megírt, mélységeket rejtő, szépirodalmi magaslatokba törő, igényes sci-fi regény. Igazi gyöngyszem.
Miért vontam le mégis csillagot? Mert néha elvesztem a rengeteg gondolat között és egy kicsivel több cselekmény még elkélt volna az én ízlésvilágomnak. De ettől függetlenül tetszett.

+
>!
pat

Mind stílusában, mind mondanivalójában olyan mesze áll a ponyvoid szórakoztató irodalomtól, mint az unista diktatúra a Rege világától. Avagy, mint Mao a Taótól.
Komolyra fordítva a szót, aki azért nem olvas sci-fit, mert olvasmányaitól szépirodalmi minőséget vár, és ezért tart a műfajtól – kezdje ezzel az ismerkedést. (Vagy a Haini-ciklus korábbi köteteivel.) Aki azért nem olvas sci-fit, mert abban tudományos-technikai részletek és űrcsaták és földönkívüliek vannak – legyen egészen nyugodt, ebben a könyvben főleg vallásról, filozófiáról, társadalomról, emberi kapcsolatokról esik szó. Viszont, aki könnyed, kikapcsoló, laza olvasnivalót keres, az tegye el kicsit későbbre.
@Hanna, köszönjük szépen, nagyon szép lett. Nem akarnád esetleg az Égi esztergát is újrafordítani, ha már így belejöttél? :)

12 hozzászólás
+
>!
Profundus_Librum

A Haini-ciklusba illesztve egy olyan történetet olvashatunk most, ami nem elsősorban sci-fi, legalábbis biztosan nem techno sci-fi, dacára az első fejezetnek (az egyetlennek, ami nem tetszett a könyvben), ahol az idegen bolygók és kultúrák sora és a már-már felismerhetetlen Föld politikai eseményeit mozgató erők szélvész gyors kavalkádja teljes erővel robban bele a gyanútlan olvasó arcába a főszereplőnő visszaemlékezésében. Sokkalta inkább egy szépirodalmi igényességgel elbeszélt története egy nyugati nyelvészprofesszor-(asszony) utazásának, expedíciójának a távol-keletre, a nagy kínai kulturális forradalom idején – ugyanis elég nehéz dolgunk lesz, ha a nyilvánvaló párhuzamokat figyelmen kívül szeretnénk hagyni. Rácsodálkozás a kultúrák és az emberi társadalmak, értékrendek sokszínűségére. A tábortüzek melletti történetmesélés és a mindennapos tapasztalatok megosztásának ősidőkből eredő fontosságának dicsérete. A könyvből végig árad a humanizmus és a vidéki életmód/emberek szeretete.

A sci-fi körítés miatt nyilván a főleg csak „komoly” szépirodalmat – vagy a nyelvészettel, antropológiával, őstörténelemmel esetleg a keleti vallásokkal komolyabban foglalkozó – olvasók még véletlenül sem fognak találkozni ezzel a könyvvel, pedig biztos, hogy a számukra még sokkal többet nyújtana, mint annak, aki csak „szimplán egy jó sztorit” keres az olvasmányaiban. A mű a globalizáció ellenessége és a könyvek (szavak, történetek) szeretetének témája miatt túlzás nélkül Bradbury 451 Fahrenheit-jének testvérregénye is lehetne. Rövid, de nem egy könnyed olvasmány. Kár lett volna kihagyni.

Bővebben:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013/01/ursula-k-le-guin-rege.html

+
>!
zamil

Ismét egy hihetetlen fülszöveg, mindent leír.
Talán a regény is ilyen egyszerű volt, egyszerűen érthető.
Talán lehetett volna benne több cselekmény.
Talán a felügyelő több „szart” is kavarhatott volna.
Talán a végét is bővebben kellett volna kifejteni.
Talán, ha nem lett volna olyan meseszerű.
Talán akkor nem hagyott volna bennem ilyen hiányérzet.

+
>!
RandomSky

Ez… egy különös könyv. Amilyen rövid, annyira sokrétű. Olyan, mint az ősi távol-keleti írások jelei: számos különféle értelmezési szintje van vagy lehet. Kedvem lenne azonnal újra elolvasni, annyira sűrű. És egyelőre, mivel még nagyon friss az élmény, nem is tudom megfogalmazni, minden, amit írhatnék, csak részlegesen tűnik igaznak, és/vagy jobbára elcsépeltnek érzem. Pedig nem egy elriasztóan egyénieskedő könyv ez, de Le Guin nem „csak” mesél, ill. ez nem „csak” történet. Mindenesetre az év egyik legnagyobb olvasmányélménye számomra.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2011-11-28+15%3A00%3A00/ursula-k-le-guin-a-rege

1 hozzászólás
+
>!
ClockworkRobot 

Amilyen egyéni, eredeti fantasyt tud írni a szerzőnő, épp olyan utánozhatatlan a scifi témában is. A Rege scifi is, meg nem is. Világa egészen más, mint a miénk, mégis szerethető, érthető. Mindent összefog és áthat benne a nagy rejtély, a Rege. A scifi és a rejtélyek kedvelői számára nagy kincs ez a könyv – utazás egy idegen nép kultúrájába, amely megmutatja, hogyan nézhetjük a sajátunkat elfogulatlanabb, idegen szemmel.

+
>!
acélpatkány

„Aki tehát szerette A sötétség balkezét, vagy érdeklődik a szocio-sci-fik iránt, esetleg nem zavarja, ha izgalmas cselekmény helyett vallásfilozófiai gondolatokat olvas, az bátran a kezébe veheti A regét. Azonban másoknak is érdemes nekikezdeniük a regénynek, mert saját világunkkal kapcsolatban is – ami igazából minden jó science fiction jellemzője – érdekes gondolatokat indíthat el bennük.”

Bővebben:
http://sfmag.hu/2012/08/06/ursula-k-le-guin-a-rege/

+
>!
Szabó_Zoltán_2

Ez a könyv fantasztikus! Imádom a sci-fit, de soha se gondoltam volna, hogy egy sci-fi alkotás ilyesmi élményt fog nyújtani számomra. Ez valami más, de a mást azt jó értelemben mondom.

+
>!
Orsolya_Károlyi

Lassabban szippantott magába a könyv mint vártam, de ezt a magyar fordításnak tudom be. Ez a harmadik Le Guin könyv amit olvastam, de az első amit magyarul. Mintha nem hömpölygött volna úgy a szöveg a fordításban. Aztán a könyv első harmada után valahogy sikerült megszokni.
A történet jó. Megértés.

+
>!
Miriam

Nagyon vártam ezt a regényt – de nem tetszett.
Elolvastam a feléig, majd a záró fejeztet. Untam. Pedig lehet, hogy jó történet…csak nem nekem.


Népszerű idézetek

+
>!
RandomSky

Nem a világon kívül élünk (…). Mi magunk vagyunk a világ. Mi vagyunk a nyelve. Így aztán élünk és a világ is él. Érti? Ha nem mondjuk ki a szavakat. Mi marad a világunkban?

121. oldal

+
>!
RandomSky

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az állatoknak nincsen nyelve. Nekik természetük van. Érti? Tudják az utat, tudják, merre és hogyan kell menniük, követik a természetüket. Mi azonban természet nélküli állatok vagyunk. (…) Olyan furcsák vagyunk! Beszélnünk kell arról, hogyan induljunk útnak és mit tegyünk, gondolkodunk rajta, tanulmányozzuk, megtanuljuk. Eh? Értelmesnek, ezért tudatlannak születünk. Érti? Ha senki nem tanítja meg nekünk a szavakat, a gondolatokat, tudatlanok is maradunk. Ha senki nem mutatja meg a két-három éves kislánynak, hogy keresse az utat, az ösvény jeleit, akkor eltéved a hegyen, nem igaz? És meghal az éjszakában, a hidegben. (…)
Tehát a regélés nélkül a kövek, a növények és állatok jól megvannak. Az emberek viszont nem. Az emberek kóvályognak. Nem tudják megkülönböztetni a hegyet a tócsában tükröződő tükörképétől. (…) Minden összezavarodik. Mindenki beteg. Senki nem gondoskodik a beteg emberekről és dolgokról. De ez nagyon rossz, szörnyen rossz, eh? Mert a gondoskodás a dolgunk, eh? Vigyázni a dolgokra, vigyázni egymásra. Ki más tenné meg? A fák? Folyók? Állatok? Ők csak azt teszik, ami a természetük. Mi azonban itt vagyunk, meg kell tanulnunk, hogyan létezzünk itt, hogyan csináljunk ezt vagy azt, hogyan érjük el, hogy a dolgok úgy menjenek, ahogy kell. A világ többi része tudja, mit kell tennie. Ismeri az Egyet és a Miriádot, a Fát és a Leveleket. Mi azonban csak azt tudjuk, miként tanuljunk. Hogyan tanuljunk, figyeljünk, beszéljünk, regéljünk. Ha nem regéljük el a világot, akkor nem is ismerjük. Eltévedünk benne, meghalunk. De jól, hűen kell elregélnünk. (…) Ez romlott el. Odalent, Dovzában, hazugságokat kezdtek mondani. (…) Azt mondták az embereknek, hogy senki nem ismeri az igazságot, csak ők, senki nem beszélhet, csak ők, és mindenkinek ugyanazokat a hazugságokat kellett regélnie, amiket ők mondtak.

122.-123. oldal


Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el