100% 82% 20 csillagozás

Nekem ez sajnos nem tetszett. Az író szatírába ágyazott, de kalap alá amúgy nem rejtett (politikai) véleményével még közösséget is tudok vállalni, de úgy látszik, ez még kevés ahhoz, hogy mint irodalmi mű is betaláljon. A legfőbb gondom az volt, hogy ez a regény csupa cselekmény. És aztán… és aztán… és azután meg.. és másnap meg, és utána…. Hű, nagyon untam, rettenetesen történetcentrikus. Felét se tudnám visszamondani. Ugyanakkor ha parádés lenne a szereposztás, el tudok képzelni belőle egy pont emiatt ütős politikai krimit*, George Clooney-val, amint valaki mindig kérdezgeti, hogy de ez most ki? Ez most akkor nem is v**s??”. Azt is el tudom képzelni, hogy van olvasó, akinek meg ez egy piros pont, de nekem nem. Voltak benne olyan mondatok, amelyeket szépen lehetne politikai beszédekbe ágyazni, mert velősek, és az összes politikai oldalaknak jutna is ilyenből, bár ha a másik oldal használná fel, az elég vicces lenne, ugyanakkor mámaság nem elképzelhetetlen semmi. De igazából még mindig csak egyes mondatokról beszélünk, nem pedig valami olyasmiről, mint amikor megszólít József Attila, remélem, ez érthető.
Voltak az egyes szereplők gyermekkorára vonatkozó utalások is, hála istennek ennek viszont nem volt olyan kifutása, hogy minden kis árva vagy mi verőlegény lesz, viszont másmilyen se (úgy tűnik, végül mindenkiből lesz valami:). Ugyanígy a főszereplő életpályája is valami olyasmi volt, amiből nem tudok, nem lehet következtetéseket levonni, semmilyeneket, meglehet, ez direkt van, olyan mint az élet, az egyik államigondozottból Vágási Feri lesz, a másikból meg verőlegény. Ezen is el lehet gondolkodni, viszont minek. Szóval így vagyok én ezzel a könyvvel… szépirodalomnak nem volt elég.
*írok is hollywoodba, hátha… nagyon pörgős, váratlan fordulatokkal teli krimi lenne.

Nem kell arra várni, hogy a könyv esetleg új kiadásban megjelenjen. Kizárt, hogy ezt bárki kiadná. A munkásmozgalom már rég kiment a divatból, ez van.
De nemcsak ez a baj vele. A történet cselekményes, az ember csak kapkodja a fejét a sok összeesküvő és kém és vörös között, de szépirodalmi regényhez képest túlságosan a cselekményre összpontosít, dokumentumregényhez képest pedig túl szubjektív. Így akkor sem fogott volna meg, ha esetleg más az alaptéma. A főszereplő elvtelen és opportunista, aki még ráadásul csupa csalóval és gazemberrel találkozik. Na, megtaláltam végre a megfelelő skatulyát: antifejlődésregény.

Látom ez megint a meg nem értett zseni kategória. Véleményem szerint ez a kötet egy fantasztikus érzékkel karikírozott, pörgős cselekményekben gazdag pamflet. Mely egy görbe tükörből nézve betekintést nyújta a szabad amerika működésébe, melyet azért a nagytőke igazgat a háttérből elég rendesen, megvédve magát attól a tanácsköztársaságtól amely a józan hangot kisöpörte a századelőn ebből az országból (s ami, ahogy elnézem azóta se talál vissza). A helyén kezelve nem nyeli be az ember fia szóról-szóra mint ahogy a Lúdas Matyi sem menne át a Hómann féle forráskritikai elemzésen csont nélkül. Ellenben egy fárasztóbb történelmi anyag nem tanulási célall történő fogyasztása közben igazán üdítően tud hatni az ember elszántságára (Ugye Livius?). :D Arról pedig végképp nem tehet Upton Sinclair, hogy a pártpropaganda előszeretetttel adta ki a könyveit. Azért a kötet utószavában előkerül a tárgyilagos józan hang is amit érdemes szintén elolvasni.

Első könyvem Sinclair-től, de kellemesen csalódás ért a könyvet illetően.

Elénk tár egy olyan Amerikát (ami, mint tudjuk; a demokrácia és szabadság fellegvára…), ahol semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, hogy megtörjék a „vörös veszedelmet”. Akár erőszakról van szó, akár ármánykodásról, hazugságról, semmi sem számít, a cél érdekében bármi bevethető.

Nem tudom, ki hogy van vele, nekem Upton Sinclair neve nem sokat mondott, mikor végre leemeltem a polcról a 100%-ot. Abszolút pozitív csalódás volt, egy olyan szemszögből mutatva be Amerikát, amit addig alig-alig ismertem. Érdekes, fordulatos, politika, baloldaliság, kissé (nem is annyira kissé) elfogult, (Sinclair erősen baloldali író, és ezt egy cseppet sem palástolja a regényben)