A ​pólus, életem kalandja 10 csillagozás

Umberto Nobile: A pólus, életem kalandja

Umbero ​Nobile tábornok a két világháború közötti időszak egyik sokat vitatott, érdekes egyénisége volt. A léghajózás megszállottja, az Északi sark szerelmese, s az „Italia” léghajó katasztrófájának egyik szenvedő alanya. Személyét évekig támadások érték, amiért a szerencsétlenség áldozatai közül elsőnek őt szabadították ki az úszó jég fogságából. A világ közvéleménye – élén az olasz fasiszta kormánnyal – azzal támadta, hogy társait cserben hagyta, s ha közvetve is, hozzájárult ahhoz, hogy a szerencsétlenség végül annyi áldozatot követelt. Nobile önéletírásában érdekes, erős akaratú, igazáért síkra szálló személyiség bontakozik ki előttünk, aki az „Italia” tragédiáját követően még több mint ötven évig, kilencvenkét éves koráig élt, s ezalatt állandóan az igazságért, a katasztrófa körülményeinek mint teljesebb tisztázásáért harcolt. Könyvében nemcsak ezt a fő és életének meghatározó epizódját dolgozza fel. Megtudjuk, hogyan ismerkedett meg a léghajózással, elbeszéli Amundsennel… (tovább)

Eredeti cím: La Tenda Rossa

Eredeti megjelenés éve: 1969

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világjárók Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1982
302 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632811631 · Fordította: T. Tedeschi Mária

Enciklopédia 2


Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Szürke_Medve >!
Umberto Nobile: A pólus, életem kalandja

Kedvelem a útleírásokat, a különféle expedíciók történetét, és a léghajózást is. Itt mind a kettőt megkaptam. Umberto Nobile az olaszok egyik legjobb léghajókonstruktőre volt (A németek a merev vázas, még az olaszok a félmerev vázas léghajók technológiájának a mesterei voltak) Nobile nem csak megtervezte és megépítette léghajóit hanem használta is őket, pl sarkvidéki expedíciókra. A sarkvidék repülő eszközökkel való kutatása a két világháború közötti időszak egyik újdonság volt, ezeknek a kutatásoknak a sorába illeszkednek Nobile expedíciói is.
Ez az könyv főképp arról a szerencsétlen expedícióról szól, amelyben a szerző, és társai, egy baleset következtében végül hosszú ideig voltak kénytelenek úszó jégtáblák tetején élni és túlélni, míg meg nem mentették őket. Ez a balul sikerült kaland Nobile karrierjében is törést okozott, és ennek kapcsán még Mussolini rendszerének működésébe is bepillantás nyerhetünk egy kicsit.

Ceterum censeo…A léghajók fejlesztést újra fel kellene futtatni, és használni őket a közlekedésben. Összehasonlíthatatlanul környezetkímélőbbek mint a repülőgépek, és ezen kívül sok más igen jelentős előnyük is van. (Nagyobb teherbíróképessé, olcsóbb támogató infrastruktúra)

10 hozzászólás
AlpinPlum P>!
Umberto Nobile: A pólus, életem kalandja

Amennyiben valakit csupán az Itália léghajó katasztrófája érdekel nem ezt a könyvet ajánlanám. (Inkább egy másik túlélő, František Běhounek, Az Északi-sark Robinsonjai c. alkotását).
Nobile könyve nagyobb időszakot ölel fel. A történet végig kíséri a teljes karrierjét. Ízelítőt kapunk a kor technikai és politikai viszonyairól és ennek a kettőnek a viszonyáról.
Bár néha kifejezetten érdekesnek találtam a könyvet, azért voltak benne számomra unalmas részek is.

Ikarosz>!
Umberto Nobile: A pólus, életem kalandja

Érdekes szakmai élettörténet a felfedezések és kalandos expedíciók hőskorából.
Sarkkutató érzelmű molyok számára kihagyhatatlan.

1 hozzászólás
maneki_neko>!
Umberto Nobile: A pólus, életem kalandja

Nobile egész életét megismerhetjük írásából – főképp szakmai szempontból. Mindent pontosan, akkurátusan, tárgyilagosan ír le, ahogy az egy mérnökhöz (és tábornokhoz) illik. Talán kicsit sok benne a szakma, nem kötött le a rengeteg mérnöki és repüléstechnikai leírás (ezért vonok le fél csillagot), de kalandjai és pályafutása kétségtelenül érdekesek! Nobile személyisége sem mindennapi. Egy bátor, elszánt, kitartó – megszállott – ember képe bontakozik ki előttünk, aki nem képes kimutatni szeretetét senki iránt, és a szakmájával ezerszer többet törődik, mint a családjával.

Szilvi_F>!
Umberto Nobile: A pólus, életem kalandja

Régebben ha léghajókra gondoltam, először Verne jutott eszembe, Indiana Jones és Doctor Who, és csak később a Zeppelin és a Hindenburg, és hogy ez a tényleges valóságunk része.
Ezt a könyvet karácsonyi ajándékként vettem apukámnak tizenkilenc éve. Valami igazán férfias és izgalmas olvasnivalót kerestem, és valószínűleg jól választottam, mert később is többször láttam a kezében.
Most ősszel, hogy elkezdtem felmérni, mi is van a polcokon, a legtöbb könyvet bedobozoltam, mert a költözés, felújítás stb. miatt egyébként is majdnem minden dobozban van, de ezt a könyvet külön tettem.
Belelapoztam már sokszor korábban, nagyjából tudtam, mire számíthatok, de azután sokkal nagyobb élményt kaptam tőle. A mérnöki-szakmai munkák, a fasizmusba keveredett világ tárgyilagos és részletes leírása mellett ott vannak a felfedezőutak csodálatos pillanatai, Nobile őszinte emberi kapcsolatai, és noha azt írja, hogy soha nem tudta nyíltan kifejezni érzéseit, a könyvében szerintem ez nagyon is sikerült neki.
Nagyon sajnálom, hogy ennyire rosszul alakultak a dolgai. Az „Italia” balesete, melyben kétszeresen is felelősnek tartották, egész életét beárnyékolta. Az ellene irányuló lejáratás- és befeketítés-kampány egyszerűen undorító.
Umberto Nobile hős volt, mérnök, konstruktőr, újító, feltaláló, felfedező, sarkkutató.
Korábban azt gondoltam, semmi pénzért nem szállnék be egy léghajóba, most örülnék egy belföldi kirándulójáratnak. :)


Népszerű idézetek

Ikarosz>!

A sertést külön erre a célra vásároltuk, rászereltük az ejtőernyőt, majd kihajítottuk a léghajóból.

22. oldal; Az ejtőernyős disznó

1 hozzászólás
Szilvi_F>!

Ki volt a megmondhatója, hogy az Északi-sarkon túli, ismeretlen vidéken mi fog történni? Milyen meteorológiai feltételek várnak ránk? Megtaláljuk-e azt a hegyláncot, amelyet Peary látni vélt? Le fogunk-e szállni, és hogyan? Ezek voltak azok a kérdések, amelyekre senki sem tudta a választ; legfeljebb többé-kevésbé ésszerű hipotéziseink lehettek. De kalandunk varázsereje és szépsége éppen az ismeretlennel való szembenézésben rejlett.

47. oldal

maneki_neko>!

Ösztönösen megragadtam a kormánykereket, de a léghajó nem engedelmeskedett többé. Egy pillanat, és a talajba ütköztünk. Ijesztő zaj. Megütöttem a fejemet. Mintha összenyomtak és darabokra zúztak volna. Nem éreztem fájdalmat, de teljesen tudatában voltam, hogy tagjaim eltörtek. Aztán valami rám zuhant, és fejjel előre lökött. Becsuktam a szemem és világosan, de tökéletes szenvtelenséggel azt gondoltam: „Mindennek vége”.

106. oldal

Szilvi_F>!

Az olasz király, aki mindig nagy érdeklődést tanúsított munkánk iránt, és szívesen meg is látogatott minket, részt vett az egyik repülőúton. A leszálláskor a léghajó előrebukott, úgyhogy a kabin padlóján levő tárgyak elcsúsztak. A király kíséretében levő személyek arcán neheztelés tükröződött, de maga az uralkodó nyugodtan beszélt tovább szárnysegédjéhez, Cittadini tábornokhoz, s úgy tett, mintha az incidenst észre sem vette volna.

19. oldal

maneki_neko>!

Már harminckét és fél órája repültünk. A kabin rendkívül piszkos volt. Leverő látványt nyújtott a padlón összegyűlt több tucatnyi termosz amellett a szekrényke mellett, ahol a navigációs térképeket és könyveket tartottam: egyik-másik üres volt, néhány feldőlt, illetve eltört. Mindenfelé kávé- és teapocsolyák, szétszóródott élelmiszer-maradékok. A piszkos háttér kiemelte Amundsen festőiségét: óriási lábával, fűvel bélelt lábbelijével, vízhatlan lábszárvédőben és fehér-piros kesztyűben ellenállhatatlan jelenség volt.

52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Roald Amundsen · termosz
Szilvi_F>!

Az ég ismét beborult, a táj hirtelen szomorú és ünnepélyes képet öltött. Csak a nap képes rá, hogy még az élettelen tárgyakat is élővé varázsolja; de most magas felhők mögé rejtőzött, s hiánya még jobban elmélyítette a mindent beburkoló halálos csöndet.

50. oldal

Szilvi_F>!

Valamennyien sértetlenek voltunk, de hajónk élettelenül terült el a fehér havon. Épen és egészségesen hozott el a célig, nem hagyott cserben, mintha megértette volna azt a súlyos feladatot, amelyet ráróttunk; engedelmesen hagyta, hogy a pilonok csúcsához erősítsük, holott az égbolt szabadságát szerette. Franciaországban, Oroszországban, a Bering-szoroson rugalmas és hatalmas vázával nyugodtan állta az orkánok támadását, megküzdött hóval, faggyal, esővel, köddel. Most pedig az oldalára dőlve feküdt, és én saját kezemmel végeztem vele!

63. oldal

Szilvi_F>!

Tizenháromezer kilométert repültünk, szembeszálltunk ezer veszéllyel és az Északi-sarktól az amerikai kontinensig nyúló feltáratlan vidék ismeretlenségének kockázatával. A nagy, a sarköv térképén hozzáférhetetlenként szereplő fekete foltra némi fényt derítettünk a Greenwichtől nyugatra fekvő 159. délkör tájékán kétezer kilométeres, nyolcvan-kilencven kilométer széles útvonalunkon. Bebizonyítottuk, hogy itt nincs kontinens, csak jéggel fedett tenger, a sarkvidéki óceán, amelyen elsőkként keltünk át. A régóta vitatott földrajzi probléma megoldódott.

64. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Edmund Hillary: Pillantás a csúcsról
Alfred Lansing: A Déli-sark foglyai
Ed Wright: Eltűnt felfedezők legendás útjai
Fekete István: Kittenberger Kálmán élete
Peter Aughton: Cook kapitány
Margot Lee Shetterly: A számolás joga
Maria Bellonci: Lucrezia Borgia
Immaculée Ilibagiza: Megmaradtam hírmondónak
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.
Ross King: Michelangelo és a Sixtus-kápolna