Loana ​királynő titokzatos tüze 99 csillagozás

Képes regény
Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze

A ​kötet műfaja: képes regény. De a világhírű tudós mester legújabb, ötödik regénye nemcsak ebben más, mint az előzőek, hanem abban is, hogy az illusztrációk – valahai iskoláskönyv- és divatlap-képek, mozgósító plakátok és színes képregényfigurák minden mennyiségben, plusz balillaindulók és érzelmes slágerszövegek a múlt század harmincas és negyvenes éveiből – az eddigi legszemélyesebb Eco-regényhez, valóságos ifjúkori önportréhoz kínálnak kultúrhistóriai hátteret. A regény persze most is regény. Az elbeszélő (hatvanas antikvárius) egy szívrohamot követő kómából ébred, és semmire sem emlékszik, ami személyes. Fejből citálja a fél világirodalmat, tudja, ki volt Napóleon, tudja, hogyan kell autót vezetni és fogat mosni, de nem tudja magáról, hogy kicsoda. A válaszért meg kell dolgoznia; de fordított Proust-hősként ő – érzéki emlékek híján – nem az eltűnt idő, nem a kor, nem a szavak, hanem eltűnt érzéki önmaga nyomába kell hogy eredjen. Gyerekkorának helyszínére, egy vidéki házba… (tovább)

Eredeti cím: La misteriosa fiamma della regina Loana

Eredeti megjelenés éve: 2004

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2007
520 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630781572 · Fordította: Barna Imre

Enciklopédia 4

Helyszínek népszerűség szerint

Brugge


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 40

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

tgorsy>!
Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze

Fellini az Amarcordban ezt azért jobban csinálja.

molke P>!
Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze

Olvastam az értékeléseket, elég vegyes a kép. Alighanem előnyben vagyok a többiekkel szemben, mivel nekem ez volt a második Eco-olvasásom, nem volt előzetes elképzelésem, elvárásom – kivéve, amit a Rózsa neve olvasása után érez az ember…
Nem is akarom ahhoz hasonlítani, annyira más ez a könyv. Egyben nagyon hasonlított hozzá: folyton hátra kellett lapoznom. Ennél viszont olvasás közben internet közelsége is szükségeltetett, hogy tudjam, miről olvasok :)
Nekem nagyon tetszett mindhárom rész: az elsőben az amnézia pontos leírása, a vágy az emlékezésre; a másodikban a fasiszta Olaszország története könyvek, képregények, plakátok és dalok felidézésével, hogy ez milyen kérdéseket vet föl az íróban magáról, a környezetéről; a harmadikban az agyvérzés utáni emlékezet-visszatérésben – talán a halál előtti pillanatok – az ellenállás, a háború utáni első időszak filmeken, füzeteken keresztül.
Elég személyes írásnak érzem; nem tudom, mennyire önéletrajzi, de nagyon benne van az író maga. A Lila-szálat nem igazán értettem, illetve nem tudtam vele azonosulni, de efölött elsiklottam a többi érdekes olvasnivaló miatt.
Azért nem 5 csillag, mert már nagyon meggondolom, hogy mi az…

balagesh I>!
Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze

Mindvégig megbíztam Ecóban, hogy majd csak összeáll. De azért sajnáltam, hogy ezt nem lehet csak úgy élvezni. Ez egy erőfeszítést igénylő olvasmány (persze, anno a Kőszívű is az volt nekem). Össze is állt valami. Ám a végén mégiscsak a szégyenérzet maradt: az a bizonytalanság ült meg engem, hogy belenéztem a könyv alefjébe, és mindent láttam – és az nem volt sok. A rafinált bűvész levette kézfejéről a fekete selyemkendőt, s a kis fehér galamb elrepült…

Csabi>!
Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze

Ahogy látom Eco könyve erősen megosztja az olvasókat és a kritikusokat is. Meg engem is. Az elejét élveztem, ahogy leírását adja egy amnéziás útkeresésének, gondolatvilágának. A középső rész is elég jól kezelhető, amolyan kis történelemkönyv 60-as nosztalgiázó olaszoknak. A harmadik rész azért már nekem is sok volt, 200 oldalon keresztül olvasni egy kamaszkori szerelem utáni sóvárgásról, ehhez még én is fiatal vagyok. ~300 oldalon egy zseniális könyv lett volna, így meg egy unalomba fulladó bravúr.
Jegyezzük meg, hogy Barna Imre fordítása kiváló, meg kell ezt becsülni manapság.

Acsai>!
Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze

Nagy Eco-rajongó vagyok, de nekem ez a regény nem igazán állt össze. Talán tényleg amiatt is, mert Fellini azért jobb…

oross>!
Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze

picit más, mint a többi..a stílus néha engem zavar. én nem szeretem a „videoklipp” jellegű vágásokat. a hatalmas tudás már már félelmetes, amellett,hogy lenyűgöző. viszont büszke vagyok magamra, én ismerek olyan „padlásirodalmat” amit Eco nem :-) de lehet,hogy egyszer küldök neki egy Fekete István: Csönd-et…szóval, ha az ember szégyenkezni akar,hogy mennyire műveletlen, vegye a kezébe, ha szórakozni akar, vegye a kezébe, ha tanulni akar vegye a kezébe….olvassátok!

Izolda P>!
Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze

Az elején a kultur-nyomozósdi nagyon jó volt, utána sok olyan könyvről képregényről volt szó, ami nekem tökéletesen idegen volt, így hosszú és unalmas. A végét utáltam.

1 hozzászólás
Varga_Zsófia>!
Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze

Fantasztikusan jó az eleje. A vége már kevésbé tetszett.

legrin P>!
Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze

Nagyon tetszett, mondjuk kicsit olyan ráérős regény. A főszereplő sem fiatal már, és tényleg nem is siet sehova. Az eleje tetszett, amikor még abszolút nincs semmi emléke, érzése, és mindenre idézetekkel válaszol.

Deák_Juli>!
Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze

Szinte minden részlete érdekes volt.
De sajnos semmi nem sült ki belőle.


Népszerű idézetek

balagesh I>!

A gyűjtőszenvedély anális késztetés, tudhatnám, az emberek bármit, kólásüveg-kupakot is képesek gyűjteni, és hát a telefonkártya végül is kevesebbe kerül, mint az én ősnyomtatványaim.

4. Bolyongok a város peremén 84.o.

4 hozzászólás
legrin P>!

Bruges, gondoltam, Bruges-ben vagyok, jártam-e én valaha Bruges holt városában? Hol álmatag tömjénként gomolyog tornyok közén a pára? A szürke városban, mely szomorú, akár egy felkrizantémozott sírhant, melynek házain foszló falikárpit a köd…

7. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Brugge
2 hozzászólás
lejla>!

Nem tudom, hol olvastam, hogy kétféle költő van: a jó, aki egyszer csak megsemmisíti a verseit, és elmegy Afrikába fegyverkereskedőnek, meg a rossz, aki közzéteszi és írja őket tovább mindhalálig.

Kapcsolódó szócikkek: költő
lejla>!

Nincs az az antikvárius és talán gyűjtő sem, aki ne ábrándozna el néha a kilencvenéves néniről. Hogy egyszercsak felbukkan egy ilyen néni, fél lába a sírban, filléres gondjai vannak, orvosságpénze sincs már, megkeres és azt mondja, maradt egy pár könyve a dédapjától, ott vannak a pincéjében, eladná őket. Elballagsz hozzá, hogy megnézd, biztos, ami biztos, egy tucat kötet az egész, nem túl értékes holmi, de akkor hirtelen egy rosszul kötött nagy fóliáns kerül a kezedbe, a borítója elnyűtt pergamenből, oromszegők sehol, a fűzése ócska, a széleit egér rágta, a lapjai tele nedvességfolttal. Szemedbe ötlenek a két hasábba szedett gót betűk, megszámolod, hány soros a szedés, negyvenkettő, már lapozol is a kolfonhoz… Ez bizony a 42 soros Gutenberg-biblia, a világ első nyomtatott könyve.

Kapcsolódó szócikkek: Johannes Gutenberg
vmrt>!

(Jack London: „Martin Eden” regényéről):
Martin Eden dicsősége teljében öngyilkos lesz, egy óceájáró ablakából a tengerbe veti magát, és ahogyan lassan megtelik vízzel a tüdeje, öntudatának végső lobbanásával rájön valamire, talán az élet értelmére, de mire megtudta, már semmit se tudott.
Törekedjék-e az ember végső megvilágosodásra, ha utána úgyis elsötétül minden?

7. Egy hét a padláson (152. oldal)

vmrt>!

(azokról a dobozokról amin a rajta levő képen ismét szerepel az illető doboz, azon pedig megint ua. a doboz képe és így tovább):
A végtelen, ahogy egy gyerek látja, aki még sosem hallott Zénon paradoxonjáról. Versenyfutás elérhetetlen céllal, sem a teknős, sem Achilleus nem éri el soha a legutolsó dobozt […] . Kicsi korunkban megtanuljuk már mi fán terem a végtelen metafizikája, meg a differenciál és integrálszámítás, csak nem tudjuk még, hogy amit megsejtettünk, az a Végtelen Regresszió képe, vagy éppen ellenkezőleg, az Örök visszatérés és az önfarkukba harapó korok szörnyű ígérete is lehetne akár, hiszen elképzelhető, hogy a legutolsó dobozhoz érve, ha ugyan van legutolsó, saját magunkra csodálkozhatná rá végül ez az örvény, amint ott állunk, kezünkben az első, kezdeti dobozzal.

7. Egy hét a padláson (143 oldal)

legrin P>!

Senki sem verheti ki a fejemből, hogy ez a világ egy sötét istentől való, annak toldom én meg az árnyát.

80. oldal


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Gerlóczy Márton: A katlan
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány
Viola Ardone: Oliva Denaro
J.D. Barker: Szíve helyén sötétség
Rita Falk: Sertésfej al dente
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Michel Bussi: Fekete vízililiomok
Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka